2. fejezet: Az embereknek �lni�k kell!

Yusuke az elm�lt p�r nap alatt nem �rz�kelte azt a k�l�n�s er�t. Egyszer k�tszer egy pillanatra meg�rezte de, az-az id� kev�s volt, arra hogy a nyom�ba eredjen a k�l�n�s szerzetnek.

Most szombat d�lel�tt van Yusuke egyed�l s�t�lgatott a f�utc�n. �m valami�rt az utca �s az utak �resek voltak. S�ri csend honolt Yusuke l�p�sei keltetek csak zajt. A m�skor teli utca �res, az utak, amit az aut�k ellepnek kihalt. Az emberek mit csin�lnak most? Alszanak! Hogy mi�rt? Nem tudni.

Yusuk�t egyre jobban kezdte ideges�teni a helyzet. Eg�sz nap csak a v�rost j�rta h�tha meg�rzi az idegent �s elkaphatja v�gre. A nap utols� sugarai �ppen k�sz�ltek elhagyni a horizontot. Ekkor megjelent egy csoport ember. Zavartan pislogtak k�rbe, �s rohanni kezdtek, hogy elint�zz�k azt, amit a nap folyam�n kellett volna. Mindah�nyan idegesen ordib�ltak egym�ssal �s igencsak nyugtalanok voltak. Yusuke �rtetlen�l n�zet r�juk �s els�t�lt mellett�k a f�ldet n�zve. El�tte megjelent Kuwabara Kurama �s Hiei.

-Ti meg mit kerestek itt? Eg�sz nap csak aludtatok?

-�s akkor mi van Urameshi?

-Semmi.

-Mostan�ban t�nyleg t�l sok pihen�sre van sz�ks�gem nekem is –mondta Kurama. Hiei nem szolt a t�m�hoz de � is ideges volt. L�tszott rajta.

-Valami gond lehet a szellemvil�gban!

-Botan? Te mit keresel itt?

-Amit ti is… most keltem fel!

Yusuke idegesen ment tov�bb. Nem akarta elhinni, hogy nem tudnak az �gy ut�n j�rni �s a szellemvil�g is tehetetlen.

-Yusuke! Egyed�l nem tudod megoldani az �gyet!

-M�g mindig jobb, mint itt �llni �s azt hallgatni, hogy mennyit aludtatok! –mondta d�h�sen �s elindult visszafel�. De hirtelen megtorpant. Az el�bb m�g vitatkoz� emberek holtan fek�dtek a f�ld�n. A holt testek felett egy d�mon �llt, aki meg�lte az embereket.

-Mi a franc t�rt�nik itt?

A t�bbiek mell� l�ptek.

A halottak mellett ekkor megjelent 3 fekete k�peny al� burkol�dz� alak.

„-Egyik�k sem �! Hol van az-az �tkozott?”

-Csak nem engem keresel? –k�rdezte a k�s�rtetien hideg hang, ami vonz�an csengett.

-Ez a hang! –mondta egyszerre Kuwabara, Kurama �s Hiei. Botant azonban r�misztette a k�s�rteties hang.

A h�rom kis szolga v�grehajtotta dolg�t. A lelkeket visszadobt�k a testekbe majd elt�ntek. Az emberek fel�lltak �s �res tekintettel elindultak tal�n otthonuk fel�.

Yusuke megint nem tudott megsz�lalni!

Az idegen azonban nem foglalkozott t�bbet a fi�val. A d�mon fel� ford�totta fej�t, amit megint eltakart a k�peny. A d�mon jobbnak l�tta, ha elmenek�l. Mozdulni azonban nem tudott. A l�ny hangja megbabon�zta.

Az alak egyre k�zel�tett a d�mon fel�, aki az embereket meg�lte. Az f�lt, mozdulni m�gsem tudott.

-Embereket �lt�l! Ezt nem tudom megbocs�tani neked. –mondta teljesen nyugodt hangon.

-B�r a hal�lt ut�lom, m�gsem tehetek m�st! Neked most a t�lvil�gra kell menned! –mondta, majd kiny�jtotta a kez�t melybe egy feh�r l�lekg�mb rep�lt. A d�mon v�gign�zte, ahogy lelke elhagyja test�t, majd �sszeesett �s elt�nt. Az idegen �sszecsukta tenyer�t �s a l�lek elt�nt.

-Ezt m�gis mi�rt tetted? –szedte �ssze b�tors�g�t Yusuke.

-Nem tartozom neked magyar�zattal.

-Pont olyan a st�lusa, mint neked Hiei. –viccel�d�tt Kuwabara de senki nem figyelt r� �s igaz�b�l � sem volt mag�n�l.

-Akkor is elmondhatn�d, hogy mi�rt nem hagyod, hogy az emberek meghaljanak!

A l�ny levette csukly�j�t a fej�r�l �s szembe fordult Yusuk�vel. A l�ny nem lehetett id�sebb Yusuk�n�l. Arc�n k�nnyek folytak v�gig �s cseppentek le a f�ldre.

-Az embereknek �lni�k kell! –mondta, majd kiny�jtotta kez�t, amire Yusuke �s bar�tai m�ly �lomba mer�ltek. Odal�pett Yusuk�hoz �s leguggolt mell�.

-Az embereknek �lni�k kell! –mondta, majd megsimogatta a fi� arc�t �s elt�nt.

Folyt. K�v.