Karácsony előtt pár héttel járunk. Yusuke házában ott van az egész csapat:Kurama, Hiei, Kuwabara,Koenma,Botan,Keiko és Yukina. 
Azért gyűlt össze a kis csapat, mivel ezentúl minden évben karácsonykor megajándékozzák egymást. És ma eldöl hogy ki kinek ad ajándékot.
-Na figyeljetek mindenki írja rá a nevét egy cetlire és rakja bele ebbe a bögrébe.-törte meg a csendet Yusuke.
Úgy is lett, majd Kurama jól megkavarta a bögre tartalmát és mindenki húzott egy papírost.
Majd látni lehetett mindenki arcán hogy számára kedves személyt választott-e ki vagy éppen azt akit nem igazán szeret.
A párosítások: Hiei Yukinát, Yukina Kuwabarát,Kuwabara Hieit, Kurama Botant,Yusuke Keikot, Koenma Kuramát, Keiko Koenmát, Botan pedig Yusukét húzta ki.
-Oké skacok az ajándékozás pontosan 2 hét múlva lesz. Ezalatt az idő alatt mindenki be tudja szerezni a megfelelő ajándékot. Ja és mindenki meg van hívva 
egy Karácsonyi partira.-mondta Yusuke.
Ezzel elkezdőtek a talágatások ki kit húzhatott ki, igaz ezzel igazán nem foglalkozott senki inkább mindenki az ajándékon tőrte a fejét.
Majd ajándékozás előtt 1 héttel Kurama idegesen ment Yusukéhoz, ahol a népes kis csapat beszélgetett! 
-Sziasztok nagy baj van! Hiei eltünt vagyis elrabolták és tudom is hogy hol van kérlek titeket hogy segítsetek.-
-Persze hogy segítünk és tudod hogy hol lehet-kérdezték kórusban.
-Igen egy Meriu nevű szigeten van ott szokott edzeni és ott is tartják fogva.
-Akkor indulás mentsük meg.
4 nap járás után rá is leltek a szigetre és valóban Hiei ott volt kikötözve egy fához de már szinte alig élt tele volt sebekkel és a mellkasán egy hatalmas vágás volt.
 A fa mellett állt egy 40 év körüli férfi. Magas erős testalkatú barna haj volt. És csak úgy áramlott belőle a szellemi energia.
-Engedd el a barátunkat te bitang.-szólt Yusuke.
-Ha egyetlen próbát tetsztek a megmetésére akkor azonnal megölöm. Csak akkor szabadíthatjátok ki ha velem végeztek!
-Rendben ha ez a kívánságod ám legyen.-közölte Kurama teljes nyugodtsággal.
-Rózsaostor, Rei Gun, Szellemkard.-hangzottak ezek a szavak.
-Áh tehát egyszerre támadtok nekem így is megfelel.-mondta a szörny.
A csapásokat hősiesen állta az ismeretlen férfi.
-Csak ennyit tudtok????-kérdezte gúnyosan.
-Meghalsz te mocskos disznó-üvöltötte Yusuke. És elkezdte teljes erejéből ütni a szörnyet. 
Ennek meg is lett az eredménye. A szörny elvesztette az egyensúlyát és ezt kihasználva Kurama a rózsaostorral, Kuwabara pedig a szellemkardal leterítette.
Yusuke odament hozzá és megkérdezte.
-Te ki a fene vagy???
-Régebben Hiei barátja voltam a nevem Koziri bosszúból raboltam el a barátotokat mert nem tudtam elviselni hogy ő mindíg jobb volt nálam és ezért megakartam ölni. 
Ez volt az utolsó mondata a szörnynek.
-Gyorsan szabadítsuk ki Hiei-t-mondta Kurama.
Ki is szabadították Hiei-t de szegény már nem igazán volt tudatánál a fájdalom már átjárta a testét.
-Kurama meg tudod gyóygítani?-kérdezte Yusuke aggódva.
-Megpróbálok mindent ennek érdekében.
-Nehogy meghallj nekem te kis vakarcs-ordította Kuwabara és közben Hiei szinte élettelen testét rángatta.Ebben a percben Hiei kinyitotta a szemét.
-Ne aggódj te idióta nem fogok meghalni még előtte el akarlak páholni.-nyögte Hiei.
Kurama és Yusuke felsegítette a földről és elmentek Yusuke házába ott Hiei-t lettették a kanapéra aki ott azonnal el is aludt. 8 óra múlva Hiei elkezdett ébredezni.
-Jó reggelt barátom-üdvözölte egyszerre Kurama és a többiek.
-Hol vagyok???-kérdezte a beteg meglepődött arccal.
-Ne aggódj az én házamban vagy biztonságban. Kuramának köszönheted hogy élsz.-mondta Yusuke.
-Köszönöm Kurama hogy megmetetted az életemet-udvariaskodott Hiei aki megpróbált felülni de még nem tudott így visszaesett.
Pihenj még nagyon gyenge vagy.-mondta Kurama.
A fiú meg is fogadta a tanácsot visszadölt az ágyra és újból elaludt.
-Menjetek ki egy kicsit levegőzni én addíg vigyázok Hiei-re.
Így is tettek!
Már vagy 3 órája elmentek a többiek amikor Hiei ébredezett.
-Szia hogy érzed magad?-kérdezte Kurama akinek a kezében egy bögre volt.
-Kösz jól de mi az a kezedben?-értetlenkedett Hiei.
-Bocs de ezt meg kell hogy igyad gyógynövényekből készült főzet segít hogy hamar visszanyerd az erődet.-válaszolta a fiú majd a bögrét az ágyon fekvő Hiei felé nyújtotta.
-Az kizárt hogy ezt megigyam ennek még a kinézete is rossz. És tényleg a nagyon rossz volt ránézni valami zöldes barnás folyadék volt a pohárban.
-Idd meg vagy én itatom meg veled.
-Jó oké megiszom, csak ne kiabálj. 
Nagynehezen de Hiei megitta a főzetet.
Fúj de rossz volt.-kiabált Hiei.
És most érkeztek meg a többiek. 
-Ah látom már ez a kis vakarcs jobban van-mondta gúnyosan Kuwabara.
-Mit is mondtál? Azért annyi erőm még maradt, hogy jól elpáholjalak te agyilag zokni. És Hiei már lekevert volna egy pofont Kuwabarának ha Yusuke meg nem állítja Hiei-t.
-Hé haver azért ennyire még nem vagy jól.-nyugtatta Yusuke a feldühödött Hiei-t.
-Jó oké ezt majd máskor lerendezzük. És mikor is lesz az a Karácsonyi ajándékozás?
-Rád való tekintettél Hiei mondjuk a szombaton? ( a mai nap Hétfő volt)
-nyögte ki Yusuke.
A kis csapat bele is egyezett. Hamar elment ez a pár nap és már Hiei is jól érezte magá. 
Majd eljött a várva várt perc. Mindenki átadta az ajándékát a másiknak. Midenki örült az ajándékának Botan Kuramától egy gyönyörű cserepes virágot kapott, Hiei Yukinától egy Hiru követ,
 Hiei Yukinának pedig egy szép fotóalbumot adott ami az otthonára emlékeztette.Yusuke Keiko-nak egy szép gyűrűt adott. És a többiek is. De Yukina mást is kapott. Mert Hiei most érezte 
elérkezettnek az időt hogy elmondja Yukinának hogy ő az elveszett bátyja. A vallomás a teraszon törént Hiei magához híta Yukinát.
-Igen Hiei úrfi mit szeretnél?-kérdezte bályosan Yukina.
-Ö hát... izé. El kell mondanom valamit? Ekkor benyult a kabátja zsebébe és elővette az ő Hiru kövét amit még az édesanyja adott neki. Yukina a döbbenettől meg sem bírt szólalni.
-Ezek szerint tehát.....-csak ezeket a szavakat tudta magából kipréselni a lány mert a könnyei már patakokban folytak. Majd szorosan magához ölelte a rég halottnak hitt bátyját.
-Igen Yukina én vagyok a bátyád és már soha nem hagylak magadra megígérem.
Majd a két testvér mit sem törődve a többiekkel elkezdtek hosszasan beszélgetni, mivel jó néhány évet kell bepótolniuk.
Tehát ez az este is jól sikerült mindenkinek. És boldogok voltak mindannyian.
 
 
THE END