A nevem Akimoto. Akimoto Fujiwara. �tlagos 20 �ves l�ny vagyok, �tlagos �lettel: egy tokyoi egyetemen tanulok, bulizok a bar�taimmal, nyaranta pedig dolgozom. N�ha m�gis �gy �rzem az �letem csak egy kisiklott vonat. Gyakran elgondolkozom azon, mi�rt is vagyok itt. Hogy mi�rt pont velem t�rt�nnek rossz dolgok, hogy mi�rt nincs norm�lis kapcsolatom...De egy nap t�rt�nt valami, ami megv�ltoztatta az �letemet.

Meleg ny�ri este volt, a munk�b�l tartottam hazafel�. Pocs�k napom volt. A f�n�k�m kiakadt, elt�rtem egy raklap dr�ga porcel�nt, r�ad�sul a legjobb bar�tn�mmel is �sszevesztem. Szok�s szerint sajn�ltam magam a sz�rny� �letem miatt. �tv�gtam a parkon, ami a centrumot k�t�tte �ssze a k�lv�rossal, ahol lakom. Ilyenkor szeretem a legjobban ezt a parkot. Olyan csendes �s nyugodt. A kedvenc padom fel� vettem az ir�nyt, hogy le�ljek egy kicsit gondolkodni. Gy�ny�r� este volt: az �g tele csillagokkal, amelye km�g Tokyo f�nyei mellett is beragyogt�k az �jjeli �gboltot. Mik�zben s�t�ltam, �szrevettem, milyen csendes minden. M�g a szok�sosn�l is kevesebb ember s�t�lt a parkban. Mikor a padhoz �rtem, szomor�an vettem tudom�sul, hogy m�r foglalt. A s�t�tben nem l�ttam tiszt�n az ott �l�t, de annyit siker�lt meg�llap�tanom, hogy egy f�rfi az. B�r nem v�gytam t�rsas�gra gondoltam, le�l�k mell�. Ahogy k�zeledtem egyre jobban ki tudtam venni a f�rfi s�t�tbe burkol�z� alakj�t. K�t kez�t a t�rd�re t�masztva, lehajtott fejjel �lt, mintha aludna. De nem aludt. Mikor oda�rtem hozz�, meg�lltam el�tte. Nem is tudom, mi�rt nem �ltem le azonnal. Amint �szrevett, feln�zett. Soha nem felejtem el azt a pillanatot. A k�zeli l�mpa megvil�g�totta az arc�t. Olyan volt, mint egy t�k�letesen megmunk�lt remekm�. Porcel�nsz�n� b�re a csillagok f�ny�ben ragyogott, �rz�ki sz�j�t r�snyire nyitotta. V�r�s haj�n, mely rakonc�tlan tincsekben keretezte arc�t, megcsillant az utcai l�mpa k�kes f�nye. De ami igaz�n rabul ejtett az a szeme volt. Az a tengerk�k szemp�r, ami olyan szomor�an n�zett r�m, hogy belesajdult a sz�vem. Mintha m�g soha nem lett volna boldog ebben az �letben. Soha. Egy percig nem tudtam mozdulni. Csak n�ztem �t. Eg�sz �letemben nem l�ttam m�g hozz� hasonl� fi�t. Azt�n felocs�dtam a k�bulatb�l �s a k�vetkez� percben m�r h�l�t adtam az �gnek, ami�rt �n a l�mpa f�nyk�r�n k�v�l estem: �gy nem l�thatta, mennyire elpirultam csup�n att�l, hogy r�m n�z. Zavaromban a f�ldre szegeztem tekintetem. Akkor l�ttam meg. V�r. A f�ld�n, a l�b�n�l egy kis t�cs�ban gy�lt �ssze. Ism�t r�n�ztem, de m�r nem az arc�t figyeltem. Az els�, ami szembe�tl�tt a bal karja volt. A ruh�ja kiszakadt �s k�r�l�tte v�res folt �ktelenkedett. Hogy lehet, hogy add�g nem vettem �szre? � m�r nem n�zett engem, �jra a f�ldet b�multa. Le�ltem mell� �s finoman meg�rintettem a karj�t. � lassan fel�m fordult �s k�rd� tekintettel n�zett r�m. Mintha azt k�rdezn�: "Mi�rt vagy m�g mind�g velem?". Ha megk�rdezte volna, nem tudom mit v�laszolok. Magam sem tudtam, mit keresek ott. Mert az nyilv�nval� volt, hogy ez nem szokv�nyos sebes�l�s. Nem ismerem ezt a fi�t, tulajdonk�ppen b�rki lehet. Tal�n egy �r�lt. De nem. Valahogy biztos voltam benne, hogy nem rossz ember. A sz�vem azt s�gta seg�tsek neki. Megfogtam a kez�t �s fel�lltam a padr�l. K�zben le sem vettem r�la a szemem. Tudtam, ha � is fel�ll, az azt jelenti, hagyja, hogy seg�tsek neki �s velem j�n. P�r pillanatig csak felszegett fejjel b�mult r�m. Azt�n lassan felkelt. J�val magasabb volt n�lam, �gy m�r �n n�ztem fel r�. Elindultam…. �s � j�tt velem. Nem engedte el a kezem. J�l esett az �rint�se. A tenyere puha volt �s l�gyan szor�totta az eny�mhez. A lak�somig n�m�n s�t�ltunk egym�s mellett. K�zben meg voltam r�la gy�z�dve, hogy teljesen meg�r�ltem. Sosem voltam az a t�pus, aki minden d�nt�s�t j�l megfontolja, de az hogy egy teljesen idegen, sebes�lt f�rfit vigyek a lak�somra az �jszaka k�zep�n, az m�g t�lem is �r�lts�gnek sz�m�tott. �s m�gis: egy percig sem gondoltam arra, hogy visszaforduljak, vagy otthagyjam.

A lak�som nem t�l nagy, de mivel egyed�l �lek, nincs is sz�ks�gem nagyobbra. Mikor fel�rt�nk le�ltettem �t az el�szob�ban -ami egyben a h�l� is volt- az �gyamra. El�t�rdeltem �s seg�tettem neki levenni a kab�tj�t. Egy kicsit furcs�lltam, hogy ilyen melegben kab�tot visel, r�ad�sul feket�t. De egy�ltal�n nem b�ntam, mert nagyon j�l �llt neki. Amikor siker�lt a bal kez�t is kics�sztatnom a kab�t ujj�b�l, megl�ttam a kardot. Egy katana. Egy pillanatig dermedten �lltam. De csak egy pillanatig. Azt�n megfogtam a kardot �s �vatosan az asztalhoz vittem. Nem �rdekelt mi�rt van n�la. Visszaindultam az �gyhoz, k�zben l�ttam, hogy engem figyel. Tudtam, hogy nem �rti, mi�rt teszem ezt. De �r�ltem, hogy b�zik bennem. Hiszen az nyilv�nval� volt, k�l�nben nem j�tt volna velem. Levettem r�la a szint�n fekete trik�t. Hihetetlen�l gy�ny�r�, izmos teste volt. Gyorsan kimentem a f�rd�be v�z�rt �s k�tszer�rt. Megk�nnyeb�ltem, hogy addig sem kell �t n�znem. Egy kicsit tal�n tov�bb maradtam a kellet�n�l, de att�l f�ltem, ha kimegyek, leb�nulok �s csak b�mulni fogom. Azut�n �sszeszedtem magam �s visszamentem. Kimostam a seb�t. L�tt seb volt, de szerencs�re nem t�l komoly. Valahogy �gy �reztem, hi�ba akarn�m k�rh�zba vinni, �gysem j�nne. K�zben egyre az j�rt a fejemben, hogy mondanom kellene valamit. De m�gis mit? Bek�t�ztem az imm�r fert�tlen�tett sebet, letettem a k�tszert �s vele szemben a f�ldre �ltem. N�zt�k egym�st �s hallgattunk. Azt�n:

- A nevem Akimoto. De h�vj Akinak.  - megt�rtem a csendet. Mintha csak erre v�rt volna, � is megsz�lalt. A hangja hallat�n megborzongtam. Soha nem hallottam m�g olyan szomor� �s �rz�ki hangot, mint az �v�. Azt mondta, a neve Ran, de sz�l�tsam Ay�nak. El�sz�r nem �rtettem, mi�rt, azt�n elmes�lte. Elmondta, hogy egy vir�g�zletben dolgozik, hogy a sz�lei meghaltak, a kishuga pedig k�m�ban van 2 �ve. Tudtam, hogy igazat mondd, de azt is tudtam, hogy sok mindent elhallgat. Mert egy vir�g�rusnak nincs sz�ks�ge kardra, �s nem akarj�k lel�ni sem. De nem k�rdeztem semmit. L�ttam, hogy nem akarja nekem elmondani. Nem b�ntam. Nem �rdekelt, ki �. Csak az �rdekelt, hogy akkor �s ott velem van. M�r �jf�l is elm�lt mire elaludt. A besz�d sz�rnyen kif�rasztotta. Betakartam, leoltottam a l�mp�t �s elmentem zuhanyozni.

 Ahogy Aya t�rt�net�t hallgattam, vil�goss� v�lt sz�momra, hogy mi�rt olyan szomor� a tekintete. A kishug�ra gondoltam, aki k�m�ban van, azt�n az �n kishugomra, aki eg�szs�ges �s gy�ny�r�. Eszembe jutottak a halott sz�lei. Majd az �n sz�leim, akik �lnek �s mellettem �llnak. H�l�s voltam a sorsnak. H�l�s, ami�rt van csal�dom.

Miut�n v�geztem, visszamentem a szob�ba. Aya m�r nem aludt, az ablak el�tt �llt �s az eget b�multa. �n pedig �t. A szoba s�t�t volt, csak a telihold festett egy f�nyl� cs�kot a padl�ra �s a falakra. Aya meztelen fels�test�n is ez a f�ny t�kr�z�d�tt vissza. Ahogy ott �llt �s csak egy nadr�g volt rajta, hirtelen el�nt�tt a forr�s�g. Olyan j�k�p� volt �s olyan titokzatos. Nem vett �szre engem, de nem is b�ntam, tekintve, hogy egy sz�l t�r�lk�z�ben voltam. Halkan megfordultam �s elindultam vissza a f�rd�be a ruh�im�rt. De akkor Aya hirtelen megsz�lalt:

-          Olyan gy�ny�r�! – visszafordultam, nem �rtettem mit akar ezzel. A Holdat b�multa, majd lassan fel�m fordult. – Te is az vagy.

Most nem pirultam el, hanem elindultam fel�. Mikor mell� �rtem, �n is feln�ztem a Holdra. Val�ban gy�ny�r� volt. Ay�hoz fordultam �s r�mosolyogtam. � m�g mindig engem n�zett �s visszamosolygott r�m. Nem hittem volna, hogy ez lehets�ges, de a mosoly�t�l m�g vonz�bb� v�lt. M�r eg�sz test�vel fel�m fordult. Lassan felemelte a jobb kez�t �s v�gigsim�totta az arcomat. Megremegtem, ahogy hozz�m �rt. Megfogta a derekam �s mag�hoz h�zott. M�r �reztem a forr� lehelet�t az ajkamon. Behunytam a szemem �s � megcs�kolt. �letem leghosszabb, legszenved�lyesebb �s leggy�ny�r�bb cs�kja volt. Mikor ajkaink sz�tv�ltak csak n�zett �s mosolygott. Nem engedett el, �t�lelt �s hossz� percekig a karjaiban tartott. Arra v�gytam, hogy �r�kk� tartson ez az �jszaka.

V�gigsim�tott a h�tamon, majd lassan levette r�lam a t�r�lk�z�t. A karjaiba vett �s az �gyra fektetett. Mintha m�r nem is f�jna a karja. Gyeng�den megcs�kolt, �n �tkaroltam a nyak�t. Finom, apr� cs�kokat lehelt az arcomra, a nyakamra �s a testemre. �gy �reztem, �lmodom. Annyira k�zel m�g soha nem �reztem magam senkihez, mint azon az �jszak�n Ay�hoz. Mintha eg�sz �letemben r� v�rtam volna �s csak az�rt j�tt�nk volna erre a vil�gra hogy egy�tt t�lts�k ezt az egyetlen �jszak�t. Nem b�rtam tov�bb, a nadr�gj�hoz kaptam �s kigomboltam, majd levettem r�la. A mellkas�t cs�kolgattam, hallottam hogy egyre szapor�bban veszi a leveg�t. Az illata a leg�desebb illat volt, amit valaha �reztem. Gyeng�d �rint�seit�l �s forr� cs�kjait�l m�r bizsergett az eg�sz testem. Mosolygott. Olyan hihetetlen�l gy�ny�r� volt a mosolya.

Az �v� lettem. �jra �s �jra. Azt�n, mikor annyira kif�radtunk, hogy leveg�t is alig kaptunk, csak fek�dt�nk egym�s karjaiban �s n�zt�k a m�sikat. Egy sz�t sem sz�ltunk, csak gyeng�den simogattuk egym�st.

Elaludt. �n csak n�ztem �t. Az utcai l�mp�k �s a Hold besz�r�d� f�nyeinek halv�ny dereng�s�ben olyan volt, mint egy gy�ny�r� l�tom�s. Nem tudn�m le�rni, vagy ak�r elmondani, amit akkor �reztem. Hat�rtalan boldogs�got……�s f�jdalmat. Annyira szerettem volna, ha velem marad. Ha vigy�zna r�m. �s �n r�. Soha t�bb� nem hagyn�m, hogy szomor� legyen. De tudtam, hogy nem lehet…..A mellkas�ra hajtottam a fejem �s �gy aludtam el, hogy hallgattam a sz�vdobban�sait.

Reggel a l�pteire �bredtem. Halkan mozgott, amikor fel�lt�z�tt. Nem nyitottam ki a szemem. Nem akartam �t l�tni. Ha akkor l�tom, tal�n nem engedem el. Tal�n arra k�rtem volna, maradjon velem. Tal�n maradt volna. Tal�n…..De tudtam, hogy neki m�g m�s dolga van. Megsimogatta az arcom, majd gyeng�d cs�kot lehelt a sz�mra. �reztem, ahogy hossz� percekig csak n�z. Azt�n �jra megcs�kolt. Utolj�ra. Mikor becsuk�dott m�g�tte az ajt�, egy k�nnycsepp g�rd�lt le az arcomon.

Felkeltem �s az erk�lyre mentem, �pp akkor, amikor Aya kil�pett az utc�ra. Mintha �rezte volna, hogy figyelem, feln�zett. Csak �llt �s n�zett. Majd l�ttam, hogy megmozdul az ajka: „K�sz�n�m.” Csak ennyit mondott, azt�n megfordult �s beleveszett a munk�ba indul�k t�meg�be.

Az�ta nem l�ttam Ay�t. De m�g most is csak � j�r a fejemben. Az �letem megv�ltozott. M�r �lvezem minden egyes perc�t. T�bb� nem sajn�lom magam �s nem m�rgel�d�m egy rosszul siker�lt nap miatt. Hiszen vannak bar�taim….�s van csal�dom.

Tegnap egy sz�l v�r�s r�zs�t tal�ltam a padon, amelyikn�l tal�lkoztunk. Tudom, hogy Aya hagyta ott. Nekem. �s azt is tudom, hogy m�g l�tom �t. Tudom, egyszer visszaj�n hozz�m. De m�g dolga van…

Ran! H�l�s vagyok neked. K�sz�n�m, hogy fel�bresztett�l!