Figyelem! Először olvassátok el a Különös szerelem című fic-em, mert ahhoz kapcsolódik ez a történet is!
Vissza a múltba!
Csodaszép tavaszi reggel volt. Yusuke Keikoval sétált a folyóparton, míg a sátraknál Hiei és Kurama készítette elő a reggelizőasztalt, Kuwabara Yukinának csapta a szelet, Botan és Yura pedig az omlettet csinálták.
- Jó reggelt mindenkinek!-kiáltott Koenma.
- Szia! Nagyon remélem, hogy nem valami újabb megbízatás miatt vagy itt!-kezdte az éppen megérkező Yusuke.-Szeretnénk végre pihenni egyet!
- Ez így igaz, szóval, ha melóról van szó, akkor, viszlát!-vágott közbe Kuwabara.
- Nem, nincs semmi gond, béke van! Csak gondoltam meglátogatlak benneteket, de különösképpen Yurával és Kuramával szeretnék beszélni! Ám Yurát nem látom. Merre van?-mondta Koenma nagyúr.
- Tessék, itt vagyok! Mondd bátran, miről van szó!- lépett elő a vörös hajú és barna szemű lány.
- Őszintén szólva, négyszemközt kellene beszélnem veletek!
Azzal elindultak egy kis ösvényen és egy barlangba mentek.
- Nos.-kezdett bele Koenma-Van egy jó és egy rossz hírem a számotokra. Melyikkel kezdjem?
- A rosszal!-mondta szinte egyszerre a két fiatal.
- Szóval, mint tudjátok, apám végiggondolta ezt az egész újjászületési históriát és arra a következtetésre jutott, hogy mivel Yura Youko miatt megszegte szellemdetektívi feladatát, megtagadta a parancsokat és elárult minket, nem lehet tagja a csapatnak, illetve nem tarthat fenn kapcsolatot veletek! Kurama, veled sem! Továbbá a szellemvilág ítélőszéke előtt kell felelnie bűneiért!
- Micsoda? És ezek után mi a jó hír?
- Ez nem annyira hír, mint inkább feladat, de egy kis reményre okot adhat! Nos, Yura vissza kell menned a múltba és meg kell akadályoznod egy rablást, gyilkosságot és tragédiát.
- A csapatért mindent!-mondta a lány egy kicsit összetörten.-Mit kell tennem?
- A lényeg az, hogy újra szellemdetektív leszel és Youko Kurama ellen kell harcolnod!
- Tessék? Ezt nem teszem meg!!!!
- Akkor a törvényszék fog rád valami szörnyű ítéletet kiszabni!
- De hát hogyan tegyek ilyet, hiszen annak idején pont Youko Kuramával szerettünk egymásba és ezért a szerelemért adtam fel a detektívségemet?-kezdett el zokogni a lány.
- Ne sírj!!! Kérlek ne! Mégis hogy gondolta ezt Enma nagyúr?-kérdezte feldúltan Kurama, aki közben szorosan megölelte szerelmét.
- Tudjátok, apám tudat alatt szeretné, ha ti együtt lennétek, de az a baj, hogy Yurának meg kell bűnhődnie tetteiért! Ha ez nem így történne a szellemvilág igazságszolgáltatását hazudtolnánk meg ezzel, és ezt még apám sem teheti meg!
- Egyedül kell mennie?-kérdezte Kurama Yura helyett, aki nem bírt megszólalni.
- Nos azt hiszem igen, de ezt meg kell kérdeznem apámtól! Megyek, várjatok meg táborban!-és Koenma elsietett.
Kurama a még mindig zokogó Yurát vitte a karjaiban a tábor felé, amikor Botan ott termett mellettük.
- Koenma üzeni, hogy nyugodtan elmondhatjátok a történteket Yusukééknek! Yura, jól vagy?
- Köszi, nem igazán!
- Kicsim, mondjuk el nekik a dolgokat?
- Igen, a barátaink! Joguk van tudni erről is!
Azzal mindenki nagy döbbenetére elmesélték az egész történetet társaiknak. Keiko nem bírta végighallgatni és sírva fakadt, ahogyan Yukina is. Hiei szeme lángokat vetett, míg Yusuke és Kuwabara teljes erejükből gyilkolni kezdték a környezetüket.
- Hogy lehet valaki ilyen disznó?-kérdezte Yusuke két ReiGun között.
- Kérlek benneteket hagyjátok abba! Igazuk van. Mikor Youko mellett döntöttem tudtam, hogy kemény büntetés várhat rám, ha még egyszer Enma szeme elé kerülök! Jelenleg az a büntetésem, hogy újra át kell élnem a múltat és meg kell birkóznom az akkori nehézségeimmel. Köszönöm, hogy velem vagytok, de ezt magamnak kell megoldanom!
- Nem Yura, vinned kell magaddal legalább két embert, akik segítenek Neked! És persze Botant kötelező elvinned, mert ő lesz az események hitelesítője!!!-vágott közbe Koenma.
- De miért kell még két embert vinnem, ha egyedül is boldogulhatok?-kérdezte Yura.
- Azért, mert kell két tanú is.
- Bárkit vihetek?
- Igen, vagyis nem! Yusukét és Kuwabarát nem, mert ha valami történik, akkor a szellemdetektívre és egy segítőre szükség lehet!
- A francba, pedig olyan szívesen elmentem volna!-ordibált Kuwabara és Yusuke is.
Pár nap múlva Yura, Botan, Hiei és Kurama egy időgéppel 18 évet repültek vissza az időben. Abba az időbe érkeztek, amikor Yura szellemdetektívként dolgozott és éppen egy gonosz szellem ellen harcolt. A lánynak azonnal kapcsolnia kellett, és hamar le is győzte a szörnyet és visszaszerezte tőle Enma nagyúr legértékesebb könyvét is. Kurama és Hiei is szerettek volna segíteni neki, de Botan megakadályozta ezt.
- Nem, mi csak megfigyelőként vagyunk itt! Nem avatkozhatunk bele a dolgokba! Ha megtesszük, azzal megváltoztathatjuk a jövőt is.-kiabált a lány a fiúkkal.
Ebben a pillanatban Yurát egy hatalmas felhő vette körül. A többiek nem értették, mi történik, ám pár másodperccel később rájöttek. Yura visszaalakult eredeti formájába. Vörös haja fakóbbá és rövidebbé vált, tincsei az arcába hullottak. Szeme kékké változott és egy anyajegy jelent meg a szája felett. Magassága is változott, szemel láthatóan 10cm-rel lett magasabb és ruhái is a régiekké váltak. Hiei és Botan ámulva nézték az átalakulást, míg Kurama szólni sem tudott a döbbenettől. Visszakapta az ő igazi Yuráját, azt, akibe oly régen, még démonróka formájában szeretett bele.
Később már Yura házában, a szobában voltak, amikor Enma nagyúr követe, Ayumi jelnt meg az ablakban.
- Yura, azonnal át kell jönnöd a szellemvilágba! Feladatot kaptál!
- Megyek!
Azzal átmentek a szellemvilágba és Enma nagyúrhoz siettek. A többiek egy kivetítőn figyelték az eseményeket. Yura belépett a nagyterembe, ahol már várták. Feladatként azt kapta, hogy szerezze vissza a Somoeya-követ, aminek különleges tulajdonságai voltak, illetve figyelje meg a banda működését. Ehhez az kellett, hogy beépüljön a feltételezett rabló, Youko Kurama csapatába és onnan jelentse a naponta történt eseményeket.
Yura elkezdte feladatát teljesíteni. Felkereste a bandát és megkérte Youkot, hogy hadd csatlakozzon hozzájuk
- Ugyan miért akar egy ember az én csapatomba tartozni?-kérdezte a vezér.
- Hallottam, hogy ez a szellemvilág legrettegettebb bandája és gondoltam jól jöhet nektek egy ember, aki a szellemi ereje mellett varázserőt is tud használni.
- Tényleg? Akkor mutatsd meg mit tudsz! Komera, gyere ide és küzdj meg ezzel a lánnyal!-mondta Youko lekezelően.
- Igenis! Gyere te kis csitri, küzdjünk meg!
Komera támadásba lendült, de Yura egy mozdulattal a hát mögé került és leterítette.
A lány már a beavatófeladatot is teljesítette és a csapat teljes jogú tagjává vált. Egy nap egy sziklán üldögélt, amikor órája csipogni kezdett.
- Yura, itt az idő! Derítsd ki, hogy itt van-e a Somoeya-kő vagy se!
- De ez régen nem tartozott a feladataim közé!
- Éppen ez az! Azért van minden úgy, ahogy, hogy meg ne változtasd a jövőt! Hiszen ha valami olyat teszel, se te se Kurama nem tudtok majd visszatéri a jelenbe!!!
- Értem, akkor ez végül is nem az igazi múlt, ugye?
- Ez egy köztes dimenzió! De ez téged ne befolyásoljon! Tégy mindent meglátásod szerint. Á, Kurama, ühüm, Shuuichi itt nyaggat, hogy beszélni akar veled!
- Yura, minden oké, veled?-kérezte Kurama.
- Igen.-ekkor hirtelen zajok szűrődtek ki egy bokorból-most mennem kell! Ne aggódjatok értem, majd este jelentkezem!
Azzal Yura elment a tábor felé. Nem is sejtette, hogy Kuronue kihallgatta a beszélgetést, és a történteket azonnal jelentette Youkonak, aki egy furfangos tervet eszelt ki a lány tőrbe csalására.
- Nem hiszem el, hogy ezt teszi velem! Pedig már kezdtem megkedvelni!-járkált dühösen a sátrában.-Kuronue, kívd ide Yurát ma estére vacsorára!
Este Yura pontban fél tízkor megállt Youko sátra előtt.
- Itt vagyok! Bemehetek?
- Gyere, nyugodtan!
A lány belépett. A démonróka elámult a láttán. Yura fehér garbót és fekete szoknyát viselt, amihez egy kissé magas sarkú csizmát vett fel. Haját hátrafogta, de rövidebb tincsei így is az arcába hullottak.
- Szia!
- Öö… szia! Gyere be! Nagyon csinos vagy…
- Köszönöm. Nem tudtam milyen okból hívtál, így csak felkaptam magamra valamit. Remélem nem túl kihívó. Amúgy miért hívtál?
- Á dehogy! Szóval, már több mint egy hónapja vagy tagja a csapatomnak és úgy gondoltam, hogy ideje lenne egy kicsit beszélgetni. Őszintén szólva elég rideg voltam eddig veled.
- Szóval ez az igazi okod…
Az este kellemesen telt, rengeteget beszélgettek. Aztán Yura egyszer csak kiment a szabadba és jelentést tett Botannak. Youko eközben altatóport kevert a lány gyümölcslevébe. Sajnálta, hogy ezt kell tennie, hiszen nagyon kedvelte, de ösztönei erősebbek voltak nála.
Mikor Yura visszajött, megitták italaikat és sétálni indultak. Fél óra múlva egy sziklán üldögélve beszélgettek, mikor a lány Youkonak dőlve elaludt. A fiú levette karjáról óráját, egy puszit lehelt arcára, majd lefektette a sátrában. A terv egyik fele sikerült.
Yura másnap meggyötörten ébredt. Fájt a feje és szédült. Megpróbált megmozdulni, de nem sikerült neki. Youko lépett be a sátorba, leült az ágya mellé és felemelte az órát.
- Azt hitted becsaphatsz? Büntetlenül elcsavarhatod a fejem, aztán meg kiadhatsz a fejvadász barátaidnak?
Yura beszélni akart, de a fiú befogta a száját.
- Csitt! Most én beszélek! Az lesz, hogy szépen idecsalom a társaidat, a szeme látára ölöm meg őket és veled is végzek! Pedig én igazán kezdtem beléd szeretni, de már tudom milyen álnok kígyó vagy. De miért?-mondta, közben elengedte Yurát.
- Ne, kérlek, ne tedd ezt! Én nem akartalak elárulni téged!!!
- Hallgass, ma estig egy szót se!-mondta a lánynak keményen, pedig majd a szíve szakadt meg.
- Ez Yura jele!-kiáltott Botan elővéve az órát. Hiei és Kurama hirtelen ott termettek mellette.-Szia!-kiáltották egyszerre, ám legnagyobb meglepetésükre nem Yura, hanem Youko arcát látták. Kuramában meghűlt a vér.
- Hello! Yura itt van nálam! Rájöttem a nevetséges kis tervetekre és most fogva tartom! Ha nem akarjátok, hogy valami baja essen ma este gyertek ide! Fegyvereket is hozzatok!
Pár óra múlva Botan, Hiei és Kurama egy tisztáson várakoztak, mikor megjelent Youko és bandája.
- Szóval ez a csitri, ez a kis tökmag meg ez a vörös bombázó akar minket legyőzni? Hehe, hát ez szánalmas!
- Álljunk meg egy szóra! Nem vagyok csitri, a szellemvilág révésze vagyok és mellesleg a ti vörös bombázótok egy fiú és az a kis tökmag, ühüm ő meg kicsi, de erős!
- Szóval nem is fejvadászok, kémek vagytok!!!!! Akkor meg pláne, hogy meg kell halnotok!
- Botan, egy pillanatra se tudsz csendben maradni!-mérgelődött Hiei.
- Hol van Yura?-kiáltotta Kurama hirtelen.
- Itt van, csak nem szerelmes vagy belé? Látom a tüzet a szemdben!-kérdezte Kuronue, gúnnyal a hangjában.
- És akkor mi van?-feleselt Kurama.
- Akkor az van, hogy te küzdesz meg velem elsőként!-lépett elő Youko.
- Benne vagyok, kezdhetjük!-érkezett a válasz!
A két ellenfél felállt egymással szemben. Youko hirtelen előrántotta a rózsaostort. Kurama szintúgy.
- Ez meg hogy lehetséges? Honnan van neked ilyen képességed?-kérdezte Youko.
- Onnan, hogy én te vagyok!
- Mi? Ezt nem értem!
- Hosszú, most inkább harcoljunk.
Azzal egymásnak estek. A két fiú mit sem sejtve egy dologért, Yuráért küzdött. Először Kurama támadt, Youko pedig megsérült. Majd fordítva. Így ment ez egy csomó ideig, mikor Youko egy hirtelen mozdulattal leterítette Kuramát.
- Most pedig meghalsz!-kiáltotta, és felemelte az ostort, mint aki le akar csapni áldozatára.
- REIGABASURA!!!-hallatszott Yura hangja. Ám a lövést elhibázta, így hirtelen Kurama elé vetette magát. A rózsaostor teljes erőve csapódott testébe. A lány a fájdalomtól bénultan esett a földre!
- Neeeeeeeeeeeeee!!!!!!!!-kiáltotta a két fiú egyszerre. Letérdeltek a lány mellé, aki mosolyogva nézte őket.
- Ez a legszebb vég! Itt látni benneteket, együtt! Youko és Kurama, szeretlek titeket!-Yura hangja elcsuklott, és a lány örökre lehunyta szemeit.
- Ez nem lehet igaz! Yura, ne hagyj itt!!! Kérlek ne!!!!-mondta Youko.
- Yura, Yura, Yura!!!!!! NEEE!-ordította Kurama fájdalommal teli hangon. Ne hagyj itt!
- Várjatok csak! Az meg hogy lehet, hogy mindkettőtökbe szerelmes volt?-kérdezte Kuronue.
A három fiatal mindent elmesélt nekik. Közben megérkezett Koenma és Enma nagyúr, akik a végső döntés hírét hozták a fiataloknak.
- Már teljesen felesleges! Yura nincs többé!
- De van, hiszen ő most átalakult formájában van jelen. Illetve ez egy köztes dimenzió, ahol ő nem létezik! Szóval és tettel, yura él és virul, csak ki kell hoznunk a testből!
Azzal az alélt lányt ismét sűrű köd borította el, és kilépett belőle az új Yura. Kurama odarohant hozzá és megcsókolta. Youko is odalépett és zavarában nem tudta mit tegyen.
Enma vette át a szót:
- Nos, végignéztem a történetet! És rájöttem, hogy Yura egy nagyon becsületes, fiatal lány, úgyhogy elengedem a vádakat és felszólítalak, hogy csatakozz véglegesen az Urameshi csapathoz!
- Éljen!-örült Botan.
- Na végre!-szólalt meg elégedetten Hiei, aki éppen a kötést csavarta vissza a kezére.
- Akkor mehetünk haza?!-mondta a meglepett Yura.
- Igen, mehetünk!
- Várjatok! Örülök, hogy megismerhettelek benneteket és annak is, hogy egy ilyen derék fiatalember testébe kerülök majd bele!-mondta Youko, azzal kezet nyújtott Kuramának és megölelte Yurát!
A kis csapat visszatért a jelenbe, ahol Yusukéék kitörő örömmel fogadták őket! Yura most már tagja lett a csapatnak és Kurama is boldog volt, hogy együtt lehet a lánnyal.
Vége!
By: Dit | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
