Cím: Titkok
Szerző: Aiko
Műfaj: Tokyo Mew Mew
Fáradtan cirógatta a szél kellemes hűvösségével egy alak rózsaszíntől
burjánzó hajkoronáját. Szemei megvillantak, s görcsösen fogta
fegyveréül szolgáló harangjátékát, melyet arany szalagok, és csilingelő
hangszerek keltettek életre. Könnyek buggyantak ki rózsaszín
medréből, s megvált tőle, mint gyermek csókot lehelő édesanyjától.
Félően egy fekvő fiúhoz lépett, kinek sebektől eltorzult arcán meleg
vérfolyam csörgedezett. A lány ráborult, s remegve esedezett
bocsánatért, mert mindenért ő volt felelős. Gyengéden simogatta finom
vállát a lánynak, s vérző végtagjait feléje emelte, karjaiba zárva a
hideg gyötrődő testet. A fiú szőke haja piros folyadéktól befestve simult
alvadtan a lány hátára. Rózsaszín tekintetét mélyen a kéklő örvénybe
fúrta, s lassan közeledett gyöngytől ragyogó ajka a fiúéhoz, aki
fájdalmasan felköhögött elkerülve a kellemes csókot. Arcát elfordította
és kémlelő szemeit a körülötte fekvő áltestek tűnő foltjain legeltette,
melyek harsány sikolyoktól kísérve olvadtak bele a gomolygó felhők
szilárd sziluettjébe. A lány tekintete is elvándorolt nézve a hasonmása
törekedő mogorva kifejezésű arcát, aki átkot szórva pusztult el
csengők kiabáló hangjában. Macskafülei élesen megrándultak, mikor
egy lebegő alak kéjes, gyűlölködő szavaival idézte szörnyű tetteinek
nyomatékát. Méregzöld haja a lágy érintésű szélbe megborzolódott, s
pengéit elvetve kezdeményezett harcot, de kezei megrándulva,
abbamaradtak fenyegető mozdulatai. Helyette aranysárga szemeit
végig pásztázta a csata helyszínén, és elégedett kaján vigyort
erőltetett kevésbé örülő arcán, mikor megpillantotta, hogy társai holtan
feküdve védelmezően ölelésükbe zárták némely lányt. Manói fülei
idegesen rendültek meg, s ordított tekintetén a csalódottság, nem
örülve terve tökéletes kimenetelén. Dédelgetett hibridjei felfalva a lány
emésztett lelkiismeretét tértek vissza eredeti testeikbe, s elsőként a
legerősebb kúszott szerelméhez. Mindezt kilogikázta mialatt némán ülő
levegőben csak a bogarak zümmögése törte meg gondolkodásmódját.
Idegesen rángatózó szemeit megpróbálta elégedettség palástjával
fedezni, de túl mohó volt, hogy megszerezze az előtte fekvő bájait, s
erejét. Jobbnak vélte hát csendbe maradni s óvakodva pillantani
féltékenység tárgyához. A lány makacsul tartotta kezében a fiú fejét, s
lágyan simította végig rózsaszín fürtjeivel. Bátorkodva próbált
szemrehányásokat, s megvetést tanúsítani, de tudta, nem csak ő a
hibás. Végig nézett ismét, s csak magasba tornyosuló kockákból álló
pihenőhelyeket, valamint neon zöld mérges gázok füstölgő nyalábjait
látta párologni. Ismét szerelme gyöngy futatott szemeibe nézett, s
halkan, remegve suttogott a megtorlás felől. Szövedéket idézett a két
alak megbánó viselkedése, de közéjük fintorogva, pimasz
megjegyzések száguldva rebbentették szét őket. A lány finoman végig
érintette a fiút, s epres ajkai mennyeien közeledtek övéihez, mikor a
másik manószerű lény gorombán csettintve eltüntette szemei elől
szerelmét.
- Mark? – suttogott halkan a lány, s csillámtól fosztott
kezeiben, melyek remegtek, figyelte a fiú homályba veszését, aki
halkan megjegyezte:
- Ichigo…
- Gondolom, szerettél volna vele lenni, mily romantikus, de
most már tényleg szembe kéne nézned a tudattal, hogy te akartad
megölni! - szemei villámokat szórva taglózták le a szörnyű,
elviselhetetlen tényt. – Be fogod most érni velem is, és kéz a kézben
fogunk meghalni.
- Dren…, amit tettem súlyos bűn, hisz hagytam, hadd
befolyásoljál, de nekem csapatom mellett lenne a helyem.
Hűvös, kísérteties válasz érkezett, melyet mindketten sejtettek, de
nem merték bevallani.
- Nem érdekel, csak az, hogy ne lássalak vele, azzal a
korccsal. - szolgált magyarázattal a fiú, akinek szemei megnyugvást
tükröztek, majd alább szállt, és remegő tekintetével falta a lány
alakját. – Nem tudsz még mindent, sokkal nagyobb bűnöket is
elkövettél, melyet hol te, hol a hasonmásod végezett.
- Gondolom, ezt most azért mondod, hogy adagolva szüntesd
meg Mark iránti érzelmemet.
Dren leszállt és közeledett a lányhoz, kinek szemeiben a könnyek
tengerek sóhajokkal kísérve hullottak alább.
- Nem tudod, hogy mivel állsz szemben!
A fiú diadalittas mosolyával végig érintette a megfáradt alakot, akinek
szemeiben rózsaszín karimaként foglalt helyet. Leguggolt mellé, s
kezével állát megfogva felemelte szép arcát, mely keretbe zárta Dren
kéjes vigyorát. Ichigo ellenkezve próbált szabadulni, s forgatva szemét
a fegyverén ütközött meg, de megérinteni nem volt képes. Dren arca
vészesen közeledett ajkaihoz, s látta magát aranysárga fonatokkal
behintett szemében. Ichigo teljes erejéből elrugaszkodott, s kecsesen
földet érve fordult meg a fiúval szemben, akinek szemei sötétséget, s
haragot ösztönöztek. Ichigo macskafarka meglibbent, melyen a
csengővel ékesített szalag bájos gyermeknevetést hallatott. Dren
szigorúan kezeit előtűnő fegyvereihez rántotta, s gúnyos mosolyt
erőltetett sziporkázó, dühödt fején. Ichigo markába vette közelében
fekvő harangot s kacagásától futatott mozdulatai habokba torkollott.
Szivárványszínű mókás gömbök jelentek meg, melyek, mikor a lány
meglendítette fegyverét tartott kezét, belengték az egész szürke
helyet. Dren óvatosan kikerülte őket, vagy pengéivel kilyukasztgatta
azokat. Egyikben aranyos cuppogást lehetett felfedezni, másikban,
melyek elhervadtak, kellemes virágillatot kölcsönöztek a dohos
helyiségnek. Dren próbált közelebb férni a lányhoz, de ő mindig
ügyesen kitért markai elől. A fiú nem volt hajlandó megölni, sokkal
ravaszabb ötletei száguldoztak fejében, melyek nem hagyták nyugodni.
Megvillantak arany szemei, s kéken fénylő pengéire pillantott, melyeket
óvatosan Zoey közelébe dobott el, hogy ne sértse meg. A lány nem
tudta mire vélni tetteit, mikor azok megrengették földet, elterülve
fáradt teste a hideg földön, kellett tapasztalnia a következményeket.
Dren bájosan kacagott, melybe gúny, és elégedettség is vegyült, majd
Ichigo felé hajolt, ki nem tudott mozogni, aki rángatta fejét. A fiú
meggondolva magát lágyan végig simított arcán, mellyel erős fájdalmat
okozott a lánynak.
- Ugye milyen szomorú a múlt? Élvezd csak addig, míg lehet, s
velem együtt térsz a halálba, mert tudom, hogy eljön érted… - súgta oly
közel Ichigo fülébe, hogy harsogásnak tűnt.
- Miért teszed ezt? – könnyektől áztatott szemét belepték a
kínok fájdalmas képei.
- Aludj, s élvezd az életed, s tudd meg, mit tettél. – kezeit
bársonyként húzta végig rózsaszín tekintete előtt, majd álomként
hunyta le azokat.
Dren ölébe kapta a lányt, és egy kockaszerű emelvényre tette, ahol
párnák sorakoztak, gondoskodva Ichigo kényelméről. A fiú nem
tehetett mást, mint várt.
*
Hatalmas hullámként dörgött az ég, és egy reszkető lány nézett a ki a
csillagos eget ellepő gomoly, szürke felhőire. Barna szemei a homálytól
fényesen derengtek, melyet kezeire tapasztott, hol órájára kukkantott.
Vöröslő haja kusza tincseit rendbe tette, s piros szalagokkal körbe
fonta őket. Felvett egy helyes pólót, valamint egy meleg szoknyát,
melyből kivillantak formás idomai. Idegességét nem tudva uralni
többször előbukkantak macska-, fülei, és farkai, de ezeket igyekezett
eltüntetni. Tudta, hogy fontos elmenni, hisz nagyon szeretette a fiút,
akivel találkozni akart. Fel szeretett volna tenni egy-két kérdést
számára, mert az utóbbi időben gyanakvásai beigazolódni látszottak.
Apró, később telt cseppekkel hullott az eső, így Ichigo egy szép, a többi
ember szürke, fakó, esernyőitől eltérő rózsaszín
cseresznyetermésekkel díszített eszközzel indult el, kiríva a többi közül.
Mielőtt elindult volna, ablaka előtt egy sötét alak jelent meg, ki
láthatóvá vált, miután az ég súlyos tüdejével megdörrent, s villámokat
keltő fényében sárgán villogó szempár szegezte pillantását végig a
lányra, aki a házból leérve, rohanva szaladt a sűrű utcákon. Ismét
sietett, hisz szokásához híven késésben volt. Rótta az utak egyhangú
kavalkádjait, mikor egy kék kabátos viharvert fiút pillantott meg, aki
később ránézve mosolyodott el. Ichigo elibe sietett, s felé tartotta a
halvány rózsaszínben futó esernyőt. Kicsit pironkodva, de Mark
kérésére elfogadta tőle azt, hogy kezeket átkarolva haladjanak tovább.
Ichigo nyakában ott csengett az ismerős nyaklánc, melyet a fiú ismét
megbillentett, kellemes hangot hallatva az. Zoey elmosolyodott, s
felhőtlenül beszélgettek a kendo mindenféle ágáról, s hogy a lány
mennyire meg van elégedve a teljesítményétől. Habozva fordultak be
egy cukrászdaszerű épületbe, s jót nevetgélve, „véletlenszerűen”
egymás finomságaiból eszegettek. Ichigo kezdte úgy érezni, hogy ideje
lenne elmondani Markkal kapcsolatos feltevését, de inkább a terem
lenyűgöző díszítése érdekelte, úgy gondolta, hogy ezt a pillanatot nem
hajlandó elrontani semmiféle meggondolásból. A teremben
megfordultak szebbnél – szebb köténykékbe villódzó lányok kínálgatva
a torták, és egyéb Japánban elterjedt nyugati édességeket. Mark nem
törődően legeltette Ichigo barnaszeméiben övéit, s nem szóltak
egymáshoz, míg a lány el nem kuncogta magát a pincérnő roskadozó
szerelvényét, amelyet nem tudva irányítani, nekihajtott a vele szembe
haladóval.
- Még jó, hogy a Vadmaccs kávézóban nem kell ennyi
vendégtől félni, elegendő így is a forgalom, ami van.
- Ichigo látom rajtad, hogy valamit szeretnél mondani, hisz
nem mondasz semmi érdemlegeset, s tudom, hogy ez mit jelent –
említette Aoyama, aki figyelte a lány reakcióját.
- Valóban… - kezdte volna el a lány, azonban minden hangot
elnyomott egy sikoly, amely megrázta a bent ülőket.
A lány szemeit idegesen forgatta, s hol Markra, hol a fénytől úszó kint
levő eseményekre koncentrált. A fiú, hasonlóan a többiekhez, az
ablakokhoz szegődtek, s figyelmesen nézték, hogy mi történik. Hirtelen
betört az üveg, melyen keresztül egy csáp ragadott el egy nyalókázó
kisfiút, aki békésen gubbasztott eddig anyja mellett, nem méltatva kint
történteket. Mark utána kapott, s csönd rázta meg belül Ichigo szívét, a
hallgatás, hogy ki is ő valójában. A fiú erősen ragadta meg a
gyermeket, s szemei ösztönösen kérlelően tekintett az emberek felé,
hogy segítségére siessenek, s csak Ichigo rontott ki a bárgyú
tömegből, valamint a sopánkodó anyuka kapott a csöppséghez.
Sikeresen visszarángatták a fiút, aki elhallóan hüppögött, de a mamája
esdekelve köszönetet mondott, s hasonlóan a tömeghez a hátsó ajtón
kifelé áramoltak. Mark pihegve nézett fel, s észrevette, amint egy
üvegszilánk ékelődik a lábába. Nehezen ráállt, de nem tudta leplezni
Zoeynak, hogy fájdalmai vannak. Ismét betört az üveg, és Ichigo
betakarva elvetődött Markkal, aki jól esően terült a földön. A lány nem
merte egyedül hagyni, de tudta, hogy ha nem tesz valamit, a fiúnak
elfertőzik a seb csak azért, mert feláldozva életét segítségre sietett
egy nálánál jóval fiatalabb gyerekhez. Aoyama végig nézett a
megszeppent lányon, aki furcsán tekintett vissza rá, mert nem tudta,
mit kémlel rajta, majd a törött üvegcserepekbe tekintett, hol
megpillantotta farkát, és két szép fekete füleit. Félve kukkantott
Markon, aki nem érezte a lábát. Óvatosan hozzá ért, de a fiú
felszisszent.
- Tartozol nekem valamivel – mosolyt erőltetett szenvedő
arcára, s végig csiklandozta a füleket.
A lány finoman végig fektette a fiút, s próbálta megszabadítani a
szilánktól. Fájdalmasan felnyögött, s tudta Mark, hogyha nem használja
erejét, akkor biztos nem fog épséggel megmenekülni. Hallott egy
elfojtó hangot, ami sikít, de nem látta, mert elveszítette a jelenlétét.
Ichigo szájából hangzottak el, és buggyantak ki a görcsként a
fájdalmas hangok. A csápok körbe fonták, és a közeledő Dren bátran
mellé lebegett.
- Nem akarnád használni az erődet, vagy előtte nem mered, ő
is titkol előtted valamit…
A lány kitört a csapdából, s igyekezett vissza Markhoz, de nem érhette
el, mert ismét felkapta az újdonsült szörny. Minimica körülötte forgott, s
veszetten hallatta, hogy veszély. Gömböt formázott, s rózsaszín
labdaként gurult végig a földön elérkezve Markhoz. Zoey kénytelen volt
alkalmazni varázsmedálját, melyet megcsókolva változott át. Lilás és
rózsaszínes fény fogta körbe, s tollként olvadozva le róla a ruhák
meseszerű habcsókként öltöttek formát. Végig tekerve a szalagok
mámorító szivárványát, kapott egy csizmát, s szemei valamint haja is
megváltak a szokásostól, s rózsaszínt vetetettek magukra. Harang
jelent meg kezében, s balerina mozdulataival Dren előtt termett, aki
türelmesen várta érkezését.
- Sajnálom, hogy megvárattalak. Macska izom, macska karom,
macska varázs, tejhatalom! – nevetett, s bájosan fúrta tekintetét a
fiúéba.
- Szóval mégis felvállaltad? Ezt méltányolom benned. – gúnyos
kacaj hagyta el száját, s Markra pillantott. – Nem hiszed, hogy valamit
titkol előtted, akárcsak te?
Aoyama kéken felcsillámlott, s felállt, szemeit Ichigora szegezve. Az
üvegpenge kirepült a lábából, s Drent célozta meg, aki kikerülte a
repkedő szilánkot. Az eső cseppjei nem hagytak alább, sőt zuhogott,
akár frissen rázott tollpihék, mikor a dunyhából kiszakadnak. Ichigo
félve nézte a fiút, majd végig mérve mit tesz, szemei elkerekedtek.
Végig húzódó kék csík megváltoztatva külsejét, kék szemet kölcsönzött
számára, s hosszú talárszerű ruhát viselt, ami illett igézően szőke
hajához, mely hosszan omlott vállára. Lágyan pillantott az őt félve néző
Ichigora, aki nem tudta, hogy mit gondoljon minderről, hiszen nem
hibázhatta, mert ugyanúgy titokként őrizte, úgy gondolta, hogy
mutánsként, vagy szörnyszülöttként ismerte volna csak el.
Visszakuncogott, s Dren meghökkent szemeibe hunyorított, akit
fényesen körül csillámlott az eső áztatta villámok ostora, mely a
boltíven befestette hol fehérré, hol mély padlizsán színűvé. A lány
gyorsan haladt feléje, de egy kéz visszatartotta.
- Annyi sértést kellett tőle elfogadnod, hogy megkérdőjelezted
valódi kincset, mi benned él. Nem hagyom hát, hogy önmagadat
elveszítsd. – nézett Ichigo megnyugtató rózsaszín szimfóniájába, amely
gyönyörűen egybe forrt a fiú tengert idéző mámoros pillantásával.
Keze markolatát egy pontba illesztette, s megpördülve maga körül
megjelent kardja, amely szintén kezdetileg kékként csillámlott.
Elszántan szegezte Dren felé, aki bátorkodva vette elő pengéinek
nyelét. Feléje rohant, s légtérben lebegve hajtotta maga előtt a szelek
hűs fuvallatát, majd odaérve a Kék Lovaghoz harsányan felnevetve
szelte ketté köpenyét. Ichigo azonnal segítségére sietett, s elhallóan
egy eszköznek nevét ejtette ki, mely kezébe repülve szép csillámokat
szórva hátráltatta Drent. A lány a hulló fiúhoz közeledett, aki a föld
meleg ágyán mély sebet ejtve az űrmanó rajta, pihegett. Kicsit pihenve,
felállt s ismét támadásba lendült, mert látta, hogy Zoeyt ostromolva
vágja pengéit feléje, melyet a Csodaharang segítségével hárított.
Bámulatos macska ügyességeivel, lábait emelve, s kezeivel
összezavarva kezdetileg túljárt a fiú eszén, akinek támadt egy jobb
ötlete. Úgy harcolt, hogy a levegőből szép lassan a földre térítse
magát, s egyre azon próbálta Ichigot, hogy egy pontba szoríthassa.
Zoey érezte, ahogy szorul a hurok, s kezdte kellemetlen helyzetben
érezni magát. Hirtelen egy hatalmas fénycsóva szelte ketté az eget, s
egy lilás képződmény érkezett meg Zoey lába elé, mely
kettéválasztotta őt és Drent. Minto érkezett meg, aki kék színű
madártollaival, s szárnyaival valóban egy égi tüneményként látszódott.
Melléje lépett egy zöldbe burkolózott lány, akinek csápjai a halakat, és
a tenger hűs habjait idézte. Ugrált körülöttük egy harmadik kislány,
akinek sárga öltözéke sugallta boldogságtól kicsattanó örömét, s
kezében levő szitaszerű játékával rebegtette mókásan, melyből
ostornyi nyalábok figyelmeztették Drent, hogy távolodjon Ichigotól. Egy
másik alak közeledett feléjük, melynek hosszú egyenes lila haja, és
szép fülei a farkasok nyugodtságát, veszélyben érezve magát, pedig
gyors, kegyetlen eljárást firtatta. Megvillant sziluettje, s mellé
telepedett a többiekhez. Közel s távolban egyetlen ember sem volt.
Mindannyian elmentek biztonságot nyújtó házaikba, s onnan
szemlélődtek, vagy magukra zárva az ajtókat próbáltak nem törődve
tovább tevékenykedni. Zakuro arca mosolytól volt derűs, mikor látta a
Kék Lovag magasztos tekintetét. Gondolta, a továbbiakban nem lesz
gond, de nem volt túl meggyőző ebben, Renée sosem nyugtatott meg
senkit sem. Kikki aranyosan odaperdült Zoeyhoz, aki továbbra is
bágyadtan Markra nézett, de ő kerülte pillantásait. Pudding nem tudta
mi történhetett, s csak csóválva a fejét arrébb állva teret adott
barátnőinek, kivéve Corina, akik elismerően néztek rá. Dren kaján
vigyorgott, és felállva felreppent a levegőbe, hol bátorkodva
megjegyezte, hogy ismét örül, hogy így együtt lehetnek. Ichigot
marcangolta a bűntudat, s idegesen felkapkodta a Csodaharangot,
majd Dren elé szegezte, aki finoman félre tolta, s lágyan csicseregve
mondta neki, hogy ez értelmetlen lenne az ő szempontjából. Alig
hallhatóan közeledett felé, s a többiek erőszakosan követték őket, de
valami lefegyverezte a pillantásukat. Előttük magasodó szörnyeteg
meresztette hatalmas csápjait, melyekkel készen volt lecsapni, ha azt a
fiú úgy akarta.
- Most azt teszitek, amit mondok! Senki ne mozduljon, mert
Ichigo megtapasztalja, milyen érzés a penge általi halál.
- Dren ez rossz fenyegetés, ahogy én, te se akarsz itt senkit
se bántani. – egy grimasz húzódott végig az arcán, mellyel sakkban
tartva a fiút szóra bírta, hogy az visszavágjon.
- Csakhogy nekem nem ez a célom! – felröppent még
magasabbra. – Te leszel Zoey az első, ki kegyelemért fog esküdözni.
Akiket megmentettél a biztos haláltól, azok fognak miattad a sírba
menni, s ti, ti kis fruskák láthatjátok, hogy vezetőtök egyszerűen, s
kegyetlenül fog gyilkolni az én utasításaimra.
- Ichigo! – mellette termett a Kék Lovag, azonban nem tudta
megakadályozni, hogy a nyakába fúródó bogár, melyet eddig kezében
forgatott, mélyen belevésse méreggel teli tartalmát.
- Te… - Kikki harcot indítványozva előre ugrott, de ő is egy
bogár általi szérumot kapott.
- Kikki! – Lettuce vonaglani kezdett, s lágyan megszorította a
mellette fekvő Puddingot, ki eszméletlenül feküdt.
- Bridget! – Corina egy nyíllal próbálta megfékezni a feléje
közeledő rovart, mely idegesítően zümmögött, azonban nem érte el
célját, összerogyott mellettük.
- Belőlem nem eszel! – Zakuro szemei villámként hasították a
földet, s kezében levő keresztszerű tárgyat szorongatta, amiből lila
csápok szabályszerűen kettévágták a bogarat.
Azonban Dren csettintve a rovar épen, gyorsan kóstolta meg Renée
nyakát, majd szintén a földön terült el, s hunyorogva, dühödten
szólongatta a fiút, aki ostobán vigyorodott el, de várta, hogy mit tesz a
Kék Lovag, és súlyos lépteit feléje szegezte.
- Mi a terved velük?
- Ichigo erejét akarom, azt hittem tisztáztuk – és ölébe kapta
a lányt.
- Vedd le a mocskos kezedet róla te…
Mark hadakozva - kezében kardjával - érte el azt, hogy Dren letegye
Ichigot, azonban nemcsak emiatt tette. A lány hirtelen megrezzent,
ahogy a többi társa is tette, majd beragyogták őket a csillámló fények
halmaza, s hirtelen elfehéredve két alak vált ki belőlük, melyek
ugyanolyan képességekkel rendelkezve, hasonló kinézettükkel
büszkélkedtek.
- Mit szólsz hozzájuk? Remélem Ichigo is látni fogja, ő fel tud
majd kelni, nem kell aggódnod, hisz neki van mind közül a legszebb
ereje.
- Mivel tetted ezt?
- Ismerhetnél, a szivárvány kristályt megszerezve különféle ősi
bogarakat, melyeknek hatalmas a méreg tartalmuk, elfogdostam, s
kivonva erejüket, ilyen házi készítésű állatkákba illesztettem.
A hasonmások kissé szédelegve, de olyan pompával dicsekedhettek,
mint egykori önmaguk, kik most feküdtek, de mégis szemeik rossz
előérzetet sugalltak. Mindegyiküknek pirosan remegtek retináik félelmet
ébresztve a Kék Lovagban.
- Úgy gondolom, hogy nekem ideje mennem, azonban
koncentrálj Ichigora, de ne a hasonmásra, ő nem jelenthet gondot,
majd elvégzi dolgát, de én jobban tenném, ha az életemet féltve
eliszkolnék, s mielőtt megkérdeznéd… hova tartok, elmondanám, hogy
a megfelelő pillanatra várok, de úgy is látok mindent. Élvezet lesz Zoeyt
gyilkolni látni…
Mark higgadt nyugodtságával nem várt aggodalmat keltett a fiúban, aki
tovatűnve magával vitte a csápos szörnyeteget, s sok szerencsét
kívánva menedékbe húzódott. Grimasztól pimasz arca baljós előjelet
mutatott, s fiú puszit küldött a még fekvő lányhoz… a még fekvő
lányhoz.
A lány arca megmoccant, s ajka gyötrődve vált meg a földtől, majd
kifejezéstelen szemeit a többiekre gubbasztotta, akik szintén apró
mozdulatokat téve görcsösen ragadták meg fegyvereiket. A Kék Lovag
erősen megragadta kardját, mely kéken csillámlott, akárcsak szemei,
melyek könnybe lábadva a hunyorgástól figyeltek mindenegyes
szándékot. Idegesen kapkodta tekintetét, ha Corina pengette íját,
melyet az egyik gyanútlan ház felé fordított. Mark úgy gondolta, hogy
így egyedül nem lesz képes mindahányukat megfékezni. Feszült csend
omlott a néptelen utcákra, majd az eredeti Ichigo csábosan a fiúhoz
intézte pillantásait, ezzel hadat üzenve neki, akinek hajfürtjei a jeges
leheletben meg-megcsapdosta vállát. Háttérbe szorítva Zoey a többi
lánytársait, melyek szimatolva, nyaldosva szájukat a hatalmas
emberekkel teli viskókra néztek, a Kék Lovaghoz ért folyamatosan
figyelve a többiek sompolygó igyekezetét. Az eső áztatva a föld, és
járdák merész, szürke habjait, tengerré vegyülve hömpölyögtek rajtuk
a pocsolyák kék nyalábjai. Mark idegesen, leplezve szomorúságát, hisz
nem ilyennek képzelte el a találkozást kedvelt barátjával, a pengén
végig kúszó hideg cseppeket szemlélte melyek apró halmazokat keltve
homokként huppant az alatta fekvő széles sár ívbe. Ichigo bámulatos
ügyességgel csalta magát közelebb takarva a rendbontás képviselőit,
melyek hasonmása, valamint társai csalfa képzeletei tettek. Ugrálva a
kocsik piros, barna kopott fedeleken játékra ösztönözték egymást, s
fegyvereikkel a kirakatokat pici porrá tördelték össze. Dren, legalábbis
Mark szerint óriásit segített azzal, hogy figyelmeztette őt, hogy a
lányokra ne koncentráljon, csupán az előtte mélázó Ichigora. Furcsa
bizsergés ölelte körbe a fiút, aki érezte magán a lány finom meleg
kezét, ahogy végig simítja fáradt végtagjait. De tudta, hogy ez nem
Zoey, így forgatva kezében kardját idegesen próbálta vágyát leplezni.
A lány végig emelte kezét a köpenyen egészen odáig, míg el nem ért a
sebesüléshez, melyet Dren élvezettel ejtett a fiún. Marcangolni kezdte
a ruháját egy fájlaló érzés, s sziszegések forrottak torkán. Ahogy a
lány tette ő is lehuppant a sárral körbe font vízfolyamba, és látta, hogy
Ichigo kaján vigyorogva örömmel okoz neki sérüléseket. Zoey
felágaskodott, majd a gyötrődő Kék Lovagra szegezte rózsaszín íriszét,
s vigyorogva odébb állt. Észrevette, amint két kisfiú szalad az utcák
hűvös árnyékában, s toporzékolva gázolják át a hatalmas sártengert. A
lány megnyalta száját, s felkapva Csodaharangját, melyet eddig a
jónak képviselt, most ádáz álom ringatva el késztette el arra, hogy
megtámadja őket. Bájosan visszanézett a Lovagra, aki hunyorogva,
könnyeket fúvó szél seperte arcán levő fájdalmakat, sopánkodva
tekintett reá. Zoey kecsesen meglibbent, s előtte termett a két
vékonyka gyermek, akik fázósan ölelkezve fonták egymás karjaikat
hátukra dörzsölgetve kimerült tagjaikat. Kezdeti örömük félelembe
csapott át, mikor megpillantották vörösen izzó szemeit, melyek félelmet
keltettek a sopánkodó kölykökbe. Hátra iszkoltak, de lábuk megbotlott
Kikki általi gödörben, melyet még valódi, Dren általi csapásnál mért.
Bukfencezve egyet hanyatlottak egymásra, s szomorkás arcú földdel
puhulva várták Zoey becsmérlő szavait. A lány árnyéka rávetődött a
járdára, s rémképeket vetített számukra. Behunyva szemüket várták a
halál kellemes fogcsikorgatós leheletét, azonban az indító támadást
egy előttük tornyosodó kék köpenyes alak felfogta. Visszapillantott
rájuk, s tengert idéző szemeivel érthető választ adott: futás. A
gyermekek egy ideig élvezték az angyali segítséget, mely óvva őket
minden nehezen hárítható csapástól, bizakodást adtak jég hideg
szívükbe. A Lovag csigázott lépései oly rosszul estek számára, hogy
érezte, valahogy meg kell állítania az ellenszegülő Zoeyt, aki szemmel
láthatólag élvezte kínzó szerepét, mert a csata közepette sok
kíváncsiságtól előmerészkedő alak próbált el menni egy másik
helyiségbe. Mark fantasztikusan védte balerina mozdulatait, melyek
nyakatekert módra rúgták a sarat, válaszfalat képezve közöttük. A
járókelők ostoba módra tapssal örvendezték a számukra két mókásan
beöltöző akrobata képességeit, s olykor veszélybe rángatva magukat.
Zoeyt idegesítette a tömeg ujjongása, s harangjátékával sok városit
megsebezett, így azok jobbnak látták, hogy ha elviharoznak. Égő
szemei dicsekvően örömbe nyúltak át, s rózsaszín bódító alkata
vonzóvá tette Mark szemében. A város sok része lepusztult, s
porfellegeket kavarva sárosan álltak egymás előtt nem jutva dűlőre a
két fél viszolygása. Ichigo, aki szemben állt csalfa, játékos mosolyt
erőltetett pimasz arcára, s izgató hajtincseit bepödörte füle mögé. Mark
szemei csinosnak találták Zoeyt így is, hogy lábain sebek, s sármasszák
pakolást vontak köré. A városiak félve bújtak biztonságot nyújtó
házaikba vissza, mert nem hitték volna, hogy a maskarába öltözött
fiatalok nagyobb veszélyt sugalltak, mint Dren csápos szörnye. Ichigo
ravaszra húzta gyöngyöző száját, s mókásan tartva fejét, hátra
billentette azt. Gondolkodóba esve harangját megfogva barátnőire
nézett, kik öröme nem hagyott alább a fosztogatás során sem, nekik
csak ez lévén feladatuk. Renéere pillantott, aki értve a jelzést
odagurította számára az ostort, ami ibolyakéken felragyogott.
Rákulcsolta választott fegyverére, s spirálisan megpenderítette, mikor
abból ostorok képeződve vetődtek magasba, majd később a járdákra,
s annyi házat súrolva romba döntött oszlopokkal ékesítette ördögi
mosolyát. A Kék Lovag bágyadtan nézett, majd ahogy látva, az
emberek segítségére sietett, s ölbe kapkodva őket biztonságosan
leszállította őket. Zoey pökhendien megmoccant. Szája éles vigyorrá
formálódott, s közelebb jutva a fiúhoz, bájait bevetve összekulcsolta
végtagjait az ostorral, melyek égették fáradt izmait, s melyek sercegtek
az tűz martalékában. Villódzott Mark kiléte, s hol manóként, hol pedig
emberi formájában jelent meg. Gondolkodott, hogy tudná megállítani
szeretett lányt, akit barátként és talán többként is tisztelt, majd
meglátva Ichigo csillámló szemeit, melyek ütköztek övéivel,
négykézlábra vetődött. Megfogta a lábát a lánynak, s kirántotta a föld
alól, aki fájdalmasan hüppögött, s feléje magasodó, meggyötört Kék
Lovag ő hozzá közeledett. Zoey grimaszba rándult arca merészen
rángatta a közeledő fiú elől ajkait, s pokolian felkacagott. Kezei
összerándultak, s felhuppanva a földről a fiú felé közeledett, aki
tehetetlenül botorkálva nyögött. A lány az ostort nyaka köré csavarva
negédesen suttogott, s oly közel került Mark arcához, hogy egy ujjnyi
távolság sem volt az ajkak közt. A fiú kapott az alkalmon s nem törődve
fájdalmas égő sebével nyakán, mely mardosta, lágyan tekintetét
Ichigoéba fúrta, aki megszeppenve próbált hátrálni. Mark végig sodorta
a lány testét, s földre huppantak, majd kábulattól visszatérve a fiú
lágyan megcsókolta a lányt, akinek keze lecsúszott fegyveréről, s
szemeit behunyva falta az ajkakat. Aoyama finoman harapdálta őket,
majd végig pillantott Ichigon, aki szemeit kinyitva megmutatta ismét
ragyogó tekintetét. A lány finoman leoldotta az ostorokat, s nem
emlékezve, mi történt a rendbontó, s fekvő barátnőire nézett. Habozva
s gyengén a feléje közeledő árnyakra szegezte Csodaharangját, s a
hullámokba érkező ideges alakokra tévedő tekintete, síri csendet
teremtett. Két egy alacsony, s egy magas szálka vékony űrmanó szállt
le, s visszarántva Zoeyt finoman jelezték, hogy elintézik őket, nem kell
aggódnia. A lány próbált szabadkozni, de be kellett látnia, mindenért ő
a felelős, s mögötte egy hang remegve huppanásba fojtó bilincsével
végig terült az iszapos földön. Feléje kapkodta tekintetét, s esőtől
mosva arcát, könnyek csorogtak öblös patakokba. A két fiú
védelmezőlég beborította a lányok egy részét, kik veszélybe voltak,
köztük Kikki és Bridget, majd fegyvereikkel suhintva a porba
hanyatlottak. Ichigo gyorsan intézkedve egy utolsó csapást mért rájuk,
majd a bosszankodó énképe csillámtól viharozva elpusztult.
*
- Ne! – futott végig a hátán a hideg Ichigonak, s a távolba
révedő szeme két alakon ütközött meg, akik egymással hadakozva,
nem kímélve egymással harcoltak
Végig kémlelte a termet, s minden ismerősen csengett, s a kockák
ronda halmai egymáson buktak fel, pörögve a két forma közt, segítve
az egyiket, míg a másikat hátráltatva. Ichigo bíbor szemei megbotlottak
a bilincsek martalékán, melyek nem engedték el egy kőpadhoz hasonló
fekvő helyiségen. Fujtatva próbálta a rendbe szedni rózsaszín
hajzuhatagát, majd a két feléje futó alakra hunyorított kivéve őket a
gázok burjánzó csókjaiból. Kéken villódzó ruha vált ki a zöld füstből.
Pengéjét magasba kanyarítva a levegővel hadakozott, de kiderült,
hogy a levegőbe libbenő alak így érve utol támadott rá.
- Ichigo… - préselte ki szája sarkából a fiú, s vértől ázó
dermedt ruhája botránkozva jajdult minden lépésben.
- Mark… - a lány erőlködve próbált szabadulni a láncok
fogságából, de minél jobban tette, annál inkább a fájdalomtól
kiveresedve csöpögött a piros folyadék.
- Várj… - intézte szavait a lánynak, aki nem moccant figyelve a
jeleket.
Dren átkozódva, hümmögve kísérte repülését, s kaján vigyorogva alább
hagyott az üldözéssel. Mark kardját mélyen a fémbe vájva sikeresen
leoldozta a bilincseket, majd egy meleg érzés furakodott végig
mellkasán. Ichigo könnyei olvasztották a sebes, gennyes váladékot.
Dren elégedetten repkedetett egy helyben, majd így szólt:
- Úgyis enyém lesz az erőd, s te magad is Ichigo…
A lány kezébe hívta a harangjátékát, s kezéhez illesztve
elrugaszkodott a földtől, majd egy csapást mért a fiúra.
- Ezt kapod, mert hagytad, hadd bántsam Markot!
Kezei égve kulcsolódtak össze, és kénytelen volt megválni a fegyvertől.
Melléje huppanó Kék Lovag dühösen nézve felkarolta a lányt, s egymás
mellett állva beleolvadtak a sötétségbe. Hullámok, és rózsaszín
ködfoltok libbentek meg, melyek körkörösen sugaraival megtisztították
a levegő maró hatását. A harang felemelkedett, majd egy utolsó nyaláb
fényt engedett be a sötétségbe, s eltűnt Ichigoékkal.
- Úgyis enyém leszel… - villantak meg aranyszemei Drennek,
aki szitkozódva fordult meg, s kezeiből mérges füstöt idézett elő, mely
betakarta irányát.
*
Mélyen dőlt meg a Nap narancsos orgonái, belemélyülve a kéken
bimbózó égbe. Két alak lépkedett egymás mellett konokul hallgatva,
ahogy azt a cukrászda sötét bugyraiban tették. Egymás felé fordultak,
majd a nőiforma sebesen átölelte a fiút, aki merengve, kezeit fegyverén
markolászva leeresztette. Elengedve azt, eltűnt, s most átölelte a
lányt, akinek könnycseppjei dagasztották a sebét. Simogatta Ichigo
eper illatú mámoros haját, amely rakoncátlanul kanyargott ide-oda. A
lány végig nézett rajta, majd finoman közelített arca a fiúéhoz. A Nap
aranykarikája bevonta őket csillámporával, majd engedni láttatta, hogy
lágyan érintik egymás ajkait. Olyan hevesen túrták egymás haját, hogy
észre se vették, ahogy fájlalóan végig tekintenek sebesülésein. Emberi
alakban gyöngébbek lettek, de szívük melege a Nap üde leheleténél is
mámorosabban, melegebben sütött.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
