Álomvilág

Éjjel két óra volt...Sötét volt az utcákon...Egy lélek sem járt arra.De ekkor cipőkopogás hallatszott.Egyre közelebb ért a parkhoz. Mikor már elég közel volt, megláthattuk ki volt az : Satsuki szaladt, ahogy csak a lába bírta.Később az okát is megláthattuk : egy oszló hulla közelített, baltával a kezében, ráérősen ballagva.Satsuki egy kis időre megállt pihenni egy fánál, de aztán továbbfutott.

"Már közel a házunk!"-gondolta.

Mikor a házuk elé ért, próbálta kinyitni az ajtót. Zárva volt.

-Keichiro nyisd ki! Kérlek! Nyisd ki az ajtót!

Az ajtó továbbra sem nyílt ki, de még egy hang se szólt. A lény már a sarkon volt, így Satsuki továbbfutott. Momoko-éknál sem tudott elbújni, ott is ugyan ez volt a helyzet. Továbbra is futott, de ekkor.....megbotlott és elesett.

"Jajj ne!A bokám!Nem bírok ráállni!"

-SEGÍTSÉG!-kiabált-SEGÍÍTSÉÉÉG!!!!

Úgy tűnt nem hallotta meg senki. A szörny meg csak jött...Már csak egyetlen méter választotta el őket....Már egész közel volt.....Már majdnem levágta a rémült lány fejét, mikor egyszercsak...Satsuki felébredt.

Verejtékben úszott.Még mindíg halálra volt rémülve.Lassan kinyílt a szobája ajtaja.Satsuki egy nagyot sikított, de meglepetésére csak az öccse jött be.

-Satsuki, ne sikíts, csak én vagyok.Bocsi, nem akartalak megijeszteni.Csak kimentem inni.Mondd csak jól vagy?

-Semmi baj, csak rosszat álmodtam.

-Rendben.Akkor jó éjszakát.Aludj jól!

-Köszi.Te is.

Másnap elmesélte barátainak az álmát.

-Csak egy álom volt!-mondta Hajime-Nem kéne ennyire komolyan venned.

-Gondolom eléggé megijedhetett az öcséd...-tette hozzá Momoko.

-Tudjátok...Olyan valóságosnak tűnt az egész...

-Nekem is voltak már ilyen valóságosnak tűnő álmaim...de túl kell lépni ezen is.Tedd te is ezt.-fűzte hozzá Reo.

-Megpróbálom.-mondta Satsuki, de valahogy nem sikerült neki.

Egész nap ezen agyalt.Mikor hazaért, megnézte a naplót. Nem talált benne semmi zombihoz hasonlót. Éjjel nyugodtabb szívvel feküdt le aludni. Néhány perc alatt elaludt...

A parkban futott. Nem tudta miért. A háta mögé nézett és meglátta miért. A zombi már megint követte. Elfutott a házukig, ahol ismét zárva találta az ajtót.

-Keichiro!!!Nyisd ki az ajtót!!!

A kisfiú ajtót nyitott. De most nem olyan volt, mint általában. Olyan volt, mint akit elvarázsoltak.

-Keichiro. Mondd, jól vagy?

Most megjelent a fiú mögött a zombi.

-Keichiro!!! Fuss!!!Ott van mögötted!!!

Az meg sem mozdult.

-Ke.......Keichiro...ez nem lehet!

Satsuki arcán könnyek gördültek le. A szörny most őt vette célba. Ő megint elfutott Momoko-ékhoz.

-Momoko! Momoko!-dörömbölt az ajtón.

-Mi baj?-nyitott ajtót barátnője, aki cseppet sem látszott fáradtnak.

Satsuki átölelte.

-Szörnyű! Keichiro-t a hatalmábakerítette a szörny! Tényleg létezik és ide tart!

-Nem.

-Te...tessék? Mi nem?

-Nem tart ide.

-Hogy-hogy?

-Mert már itt van.-mondta Momoko és átváltozott zombivá.

Satsuki lehunyta a szemét. Mikor már kinyitotta, újra a saját ágyában volt.

-Satsuki! Kelj fel! Iskolába kell menni!-ébresztgette kisöccse.

Satsuki átölelte a kisfiút.

"Jajj! Mihez is kezdenék, ha tényleg elvitt volna téged az a szörny?"

-Mondd csak, jól vagy?

-Semmi bajom. Csak egy álom volt...

Satsuki az iskolában sem tudta elfelejteni az álmát. Megkérte Momoko-t, hogy ma este hagy aludjon nála.

-Ha anyukám megengedi, akkor semmi akadálya!-mosolygott barátnője.

Suli után Momoko-ékhoz mentek. Megengedték, hogy Satsuki ott aludjon.

-Van egy ötletem Momoko! Maradjunk fent sokáig!

-Miért?

-Hogy miért? Hát azért, hátha ma történik valami érdekes.

-Rendben.

Este megnéztek egy ijesztő filmet, ettek, ittak, utána elkezdtek egymásnak rémtörténeteket mesélni.

-Jéé.-jegyezte meg Momoko-Már 2 óra van!

-Most én mesélek!-mondta Satsuki és elkezdte mondani-Egy fiúról szól a történet, aki nagyon félt lemenni a pincébe. Édesapja egy sötét éjszakán leküldte lekvárért. A gyerek tiltakozott először, de apukája is ragaszkodott az elváráshoz. A gyerek végül lement a sötét és ijesztő pincébe. És aztán...

-Aztán mi lett?-kérdezte a hátuk mögül valaki.

Satsukiék hátranéztek. A zombi volt az. Sikoltoztak, majd elkezdtek futni. Ki az ajtón. Satsuki mikor kiért, akkor vette észre, hogy Momoko nincs sehol.

-Momoko! Momoko! Hol vagy?

Nem jött válasz. Körülnézett hát, de nem látott senkit. Se kint, se bent. Csak a zombi jött egyre közelebb és közelebb.

"Hát mégsem csak álom volt!"-gondolta, majd elkezdett futni.

A házuknál bemászott az ablakukon, ami szerencsére nyitva volt.

-Maya!-kiáltotta, meglátva a fekete macskát-Mit csinálsz te itt?

-Én csak nevetek azon, milyen buta vagy!

-Miről beszélsz?

-Semmi, semmi.

-Kérlek! Mondd el!

-Nézd meg a naplót!

-Megnéztem és nincs benne semmi!

-Persze! Tényleg! Mindenkinek más alakban jelenik meg!

-Mondd csak! Mondj el mindent, amit tudsz róla! Kérlek!

-Jól van, de csak azért, mert látom, magadtól sosem jönnél rá!

Satsuki leült és figyelni kezdett a macskára.

-Az a valami nem más, mint egy alakváltó lidérc. Az álmaidban látott félelmeidet használja föl ellened. A képzeleted hozta létre, így az el is tudja tűntetni.

-Szóval...csak annyit kell tennem, hogy...

Satsuki nem tudta föltenni a kérdését, mert a zombi betörte az ablakot. Satsuki felállt és a szörnyre nézett.

-MÁR NEM FÉLEK TŐLED! NEM LÉTEZEL! TŰNJ EL!-kiabálta Satsuki.

A zombi köddé vált.

-Szerintem menj vissza.-mondta neki Maya-A barátnőd már biztosan keres.

-Tényleg! Megyek. És köszönöm!

Satsuki gyorsan visszafutott. Momoko még mindíg ott volt, mint mikor a szörny megjelent.

-Hol voltál?-mondta nagy ásítások közepette a lány.

-Csak hazaszaladtam a naplóért.-mondta Satsuki és az órára nézett-Már 5 óra! Szerintem már nem fog semmi érdekes történni. Menjünk aludni.

-Jó.-értett egyet álmos barátnője, azzal elmentek aludni...