WK & Ladyes – Örök szerelem
(Előzmény: Az első összeütközés)

Diákok árasztották el tanítás után az iskola udvarát. Csoportokba tömörülve indultak hazafelé, és jóízűen nevetgéltek. Egy lány azonban egyedül ment egy darabig, majd szomorúan ránézett társaira, akik nevetve ránéztek, majd összesúgva elmentek mellette. A lány megállt egy fa mellett, jobb kezével rátámaszkodott a fa törzsére, bal kezét pedig ökölbe szorította. Így nézte, ahogy osztálytársai eltünnek a látóteréből. Barnás vörös szemét megtöltötték a harag és a szomorúság könnyei. Vörös haja két oldalt copfban összefogta, ám a szél még így is könnyedén játszadozott a fürtjeivel. Könnycseppjei végigfolytak kerek arcán. Egy darabig hagyta hogy follyanak, de utána letörölte őket. Termete kicsi, vékony, törékeny, azonban eléggé izmos. Fejében gondolatok cikáztak. Mindig csak akkor sírt, amikor egyedül volt. Régen elég gyakran megtörtént ez vele, és hozzá is szokott, de amióta találkozott Lisettel, elfelejtette a magányt. Mindig fordított rá elég időt. Igen. Az aznapi kocsifeltörés megváltoztatta az életét. Megtanította írni és olvasni. Olyan volt, mintha az anyja lenne. Azután egy nap felkereste egy öreg férfi, aki Tokyoból jött. Felkérte vmilyen szérum elkészítésére. Nem sokkal rá csatlakozott hozzájuk Katy. Amikor Lisette elment vidékre, hogy egy növény után kuttasson, vele jött vissza. Minden érdekelte. Olyan volt, mintha most látna először színeket. Lisette nagyon sokat foglalkozott vele is, és ő is megkedvelte. Olyan lett neki, mint egy testvér. Utána jött még egy igen csak nőies és kényes fiatal nő, majd nem sokkal később egy másik nő, Koya. Miután mindegyikőjüket megszokta, Tokyoba jöttek és ők négyen lettek Lisette testőrei.

Gondolataiból egy érintés riasztotta fel. Egy kéz nyugodott a vállán. Hátra nézett és meglátta Katy-t. Az rámosolygott. Zöldes szeme és szája egyszerre nevetett rá szelíden. Szerette ezt az arcot. Megnyugtató volt. Habár sosem mutatta ki, de szerette. – Szia Mimi. Milyen volt az első heted a suliban? – Mimi dacosan felhúzta a száját, majd hadonászva beszélni kezdett. – Még is milyen lenne? Mindenki ostoba. Nem értem mért kell ide járnom?! Semmi értelme. Sokkal jobban haladtam amíg Lisette tanított. – Majd nagy léptekkel elindult. Katy kicsit döbbenten követte, nem értette mi lelte. Igaz, mindig ilyen szeles és szeleburdi volt, de ez most inkább elkeseredésnek látszott. Hamar átlátta a helyzetett, amikor beértek egy lánycsapatott, és Mimi lépte gyengébbé vált, amint feléjük közeledtek. A levegő érezhetően megtelt feszültséggel. Miután elmentek mellettük egy darabig némán ballagtak egymás mellett, majd amikor egy jelzőlámpához értek, anélkül hogy ránézett volna Mimire Katy beszélni kezdett. – Ha csak ott állsz egyedül és nem közelítesz feléjük, akkor sosem fogadnak el. – A kislány döbbenten nézett rá. Nem szólt semmit, csak némán  nézte és várta, hogy mi lesz a folytatás. A nagyobb lány, mintha érezte volna magán a várakozó pillantást, ránézett a vörös lányra. Némán nézte. Ilyenkor olyan volt, Mimi, mint egy egészen kicsike gyerek, aki kíváncsian néz a nagy és komoly felnőtre, amikor egy kérdésére várt magyarázatott. Katy felnézett, és mivel zöldre vált a lámpa, elindult. Meg sem állt egy kis parkig, ahol leült egy padra. Mimi le ült mellé. A szél lágyan fújta hajukat. Katy felnézett az égre, majd újra beszélni kezdett. – Nehéz megszokni egy új környezetett. Nem is azt mondom, hogy akaszkodj rá olyanokra, akik nem látnak szívesen. Vedd észre azokat, akik veled akarnak barátkozni. Adj nekik esélyt. Te nagyon bátor lány vagy, talpraesett. Ne hagyd magad. Mutasd meg, hogy milyen is vagy. Pörgős és komoly, aki szeret szórakozni, de egyben érzi is a helyzet komolyságát. Tudja mit kell tenni a megfelelő pillanatban. Élvezd az életet. Tudod én szeretnék iskolába járni, újra. Mielőtt idejöttem volna, diák voltam. Nem mindenkivel barátkoztam, de megvoltak a magam barátai. Persze a többieket sem zártam ki az életemből. Majd te is meglátod, hogy milyen jókat lehet szórakozni a diáktársakkal. – Mondókája elmondásával továbbra is az eget kémlelte, és élvezte a szelet. Mimi egy darabig csendben emésztette az elhangzottakat, majd elszántsággal a szemében felállt, és elkezdett rohani az iskola felé, de egy pillanatra visszafordult. – Azt hiszem igazad van. Visszamegyek a szakkörre és barátokat szerzek. Azonban ne hidd hogy megkedveltelek. – Azzal elszaladt. Katy csak mosolygott, miközben társa távolodó alakja után nézett. Amikor már nem látta tovább, arcáról a mosoly eltünt, majd újra az eget nézte és gondolkodott. – Lisette… Túlzásba viszed a szérum ügyét. Nem tanácsos beleavatkozni a természet dolgaiba. Biztos vagyok benne, hogy az a szörnyeteg egy ember volt. És ha annak a lánynak nem adom be a szérumot semlegesítő oldatott, kitudja… talán ő is szörnyé változik.

Sunshine idősek otthona:

Egy kis szobában nyitva volt az ablak. A viszonylag nagy nyíláson áradt be a fény és a meleg, miközben a függönyöket táncoltatta a szél. Az ablak előtt egy hintaszék volt, melyben egy férfi ringatózott. Bozontos fehér szemöldöke rásimult öreg ráncos homlokára. Fakó kék szeme a semmibe révedt. Emlékezett. A gyerekkora járt a fejében. Szinte érezte az édesanyja illatát, apja erős kezét. Majd bevillant az első szerelmének képe. Ábrándozásából egy hang ébreztette fel. Felnézett egy barna hajú fiúra, aki előtte állt. Kezében egy cserepesvirágot látott. Ráadásul a szerelmének a kedvenc virága volt. Akaratlanul is újra álmodozni kezdett, ám az ismételt szólításra végleg visszajött az emlékek földjéről. –Oh, te vagy az Ken. – Hogy van ma Ryoga bácsi? Igazán szép időnk van nem igaz? – Kérdezte a fiú, miközben az asztalra helyezte a virágot. – Oh igen. Már újra 17-ke van? Milyen gyorsan halad az idő. Van egy kis időd? – Kérdezte a fiútól reménykedő pillantással kísérve. Ken bólintott, majd az ablak elé húzott egy kis széket és leült az öreg mellé. Egy darabig csendben ültek egymás mellett, majd az öreg megszólalt. Hangja olyan volt, mintha egy mesébe kezdett volna. – Tudod, amikor még fiatal voltam, pontosan ilyen idő volt. Bementem egy virágüzletbe, és vettem egy pontosan ugyanilyen virágot. Szívem tele volt szerelemmel és boldogsággal. Bevallom, egy kicsit féltem, mert aznap készültem megmondani egy lánynak hogy szeretem. Úgy tekintettem a virágra, mint a legnagyobb kincsemre. Nem tudom hogy volt bátorságom, de megmondtam neki mit érzek iránta. – És mi történt? – hmm. Hogy mi történt? Hát a kedvesem lett. Azonban egy nap azzal állt elő, hogy Párizsba költözik, hogy a legnagyobbaktól tanulja el a divatvilág fortélyait. Kérte hogy mennyek vele, de én nemet mondtam. Féltem a változástól. 17-én ment el. Ősszel. Vártam hogy visszajön, de nem jött. Utána mentem, de nem találtam meg. Utána visszajöttem Tokyóba és minden hónap 17-én egy ilyen virágot vettem. Soha nem nősültem meg. Csak rá vártam egész életemben. Mára odáig jutottam, hogy csak megrendelem a virágot. Ahhh. Elfáradtam. Következő hónapban is eljössz és hozol nekem virágot?- Kérdezte az öreg, majd miután Ken mosolyogva bólintott, megkönnyebülve dőlt vissza a hintaszékébe, és újra emlékezett. A fiú becsukta maga után az ajtót és kiment. Ő is emlékezett. Miután Ken elment, az öreg szobájába egy magas, gyönyörű, kék hajú fiatal nő lépett be a szobába. Sötét kékes haja váll fölöttig ért, ám mivel elég dús volt, a feje tetején mindkét oldalon egy-egy kis kontyfélét is kialakított. Sudár termetére rásimult a térdfölöttig érő szoknyája, melyet kicsit eltakart egy fehér köpeny. Mosollyal arcán közelített az öreg felé. A férfi, megérezve a kellemes női illatot, felpillantott, és örömmel kiálltott fel. – Áhh. Maga az Koya-san. Meglátogatott? Így kitüntetni egy magamfajta öreg embert. – Koya nevetve leült a férfi mellé. Ránézett az asztalra és megpillantotta a virágot. – Látom újra eljött ez a nap. – Oh igen. Ilyenkor az emlékeimnek élek. Istenem, ha újra fiatal lehetnék. – A nő arca hirtelen elkomorult, majd közelebb hajolt a férfihez, és enyhén suttogva beszélni kezdett. – Mit szólna hozzá, ha újra fiatal lehetne? – viccel velem gyermekem?! – Kérdezte kicsit csodálkozva az öreg ember. Koya azonban mégközelebb hajolt hozzá. – Én tudok valamit amitől újra fiatal lesz. Nem lenne jó, ha újra erős lenne és egészséges? Újra elmehetne Párizsba, és kutathatna a szerelme után? Gondolja meg az ajánlatomat. Este újra benézek. – Azzal felállt a székről, és kiment, ám az ajtóból még visszanézett az öregre. A férfi meredten ült olyan teshelyzetben, mintha még mindig mellette ülne a nő. Koya elégedett mosollyal lépte át a küszöböt. Miközben becsukta az ajtót arra gondolt, hogy a férfit megszerezte.

Este felé újra bement az öreghez. A férfi még mindig ott ült, azonban a virág a kezében volt. Koya az öreg elé állt, lehajolt hozzá és csendben nézte őt. A férfi kis idő után elszánt hangon megkérdezte. – Mit kellene csinálnom? Bármit megteszek! Bármit!! – Koya kaján mosollyal felegyenesedett, majd elindult az ajtó felé intve az öregnek, hogy kövesse. Az felállt, és elindult a nő után, kezében a virággal. Az adott neki erőt. Beszálltak egy liftbe, és lementek a legalsóbb szintekre. Ezekről a szintekről senki sem tudott a bentlakók közül. Amikor kinyílt a lift ajtó, egy aulában találta magát az öreg. Döbbenten nézett körül, ahol egy-egy székeken jópár kortársa ült, és izgatottan várakoztak. Koya odavezette az idős Ryogát egy még üres székhez, és leültette. Az aula közepén egy nagy asztal állt és mögötte egy nagy kivetítő. Egy rejtett ajtó mögül kilépett egy középkorú férfi és az asztalhoz lépett. Rövid magyarázatba kezdett. – Örvendek a találkozásnak. Én Mr. B. vagyok. Önnök önként vállalkoztak arra, hogy kísérleti alanyai lesznek egy olyan szérum kipróbálásában, ami fiatallá és egészségessé teszi önöket. Nem tudjuk a mellékhatásokat, de ezzel nagy segítséget nyújtanak nekünk. Megkérek mindenkit, hogy álljanak sorba egyessével az asztal előtt kinyújtott karokkal, hogy beadhassuk a szérumot. – Az idős emberek úgy tettek, ahogy a férfi kérte őket. Mindenki megkapta injekció formájában a szérumot, majd miután megesküdtek, hogy nem mondják el senkinek sem, visszamentek a szobájukba és lefeküdtek aludni.

A virágüzletben:

Másnap reggel a virágüzletbe egy fiatal férfi lépett. Érdeklődve nézett körül, mintha keresne valakit. A teintete megpihent egy fiún, aki egy csokrot rendezgetett nem sok sikerrel. Egyedül volt az üzletben. Miután észrevette hogy nézi valaki, ránézett és megkérdezte hogy mit óhajt. A másik férfi elmosolyodott, majd megszólalt. – Jónapot kívánok. Egy krizantént szertnék. Ha lehet akkor cserépben. – Egy pillanat. Máris adom. – Miután megvette a virágot elköszönt és kiment az utcára. Ment egy darabig, majd kalapját kicsit felemelve örömmel állapította meg, hogy fiatal barátja nem ismerte meg. – Most pedig irány Párizs. – Mondta fennhangon Ryoga, és leintett egy taxit. Eközben az üzletben Ken azon gondolkodott, hogy hol látta már ezt a férfit.

Valahol Tokyo utcáján:

 Az üzletek kirakatait nézegtve egy fiatal szerelmes pár sétált. Nevetgéltek, és mutogattak egy egy kirakott árura, miközben egymás kezét fogták. Ezután beültek egy kis kávézóba és beszélgetni kezdtek. Rendeltek egy teát, ám amikor a férfi kortyolt a teából, teste összerándult és remegni kezdett. Kezéből kiesett a csésze, és a folyadék a terítőre borult. Kedvese riadtan pattant fel, és próbált neki segíteni, azonban a férfi ellökte magától. Fájdalmában hol összerogyot, hol meg felegyenesedett, mígnem a földre zuhant. A nő oda ugrott hozzá és oldalról átölelte. A következő pillanatban felsikoltott, majd az odafutó emberek rémülten telefonáltak mentőkért, rendőrökért, segítségért. A kiérkező mentők megdöbbentek a látványtól. A férfi keze és arca ráncos lett, asszott, majd egész teste porrá vált. A nő rémülten sikoltozott, majd elájult. A mentők bevitték a kórházba. Az esti órákig még több ilyen esett történt, melyeket a tv még aznap nyílvánosságra hozott.

Weib búvóhelye:

-Mindenki tudja mi a dolga? A sunshine idősek otthonában lakó több ember is furcsa módon meghalt illetve eltünt. Ha nincs több kérdés, akkor gyerünk. – A fiúk Manx szavai után elindultak az otthonba. Kenen látszott hogy aggódik. De tudta, a legkisebb figyelmetenség és végük. Ketté váltak, és két oldalról közelítették meg az otthont. Aya és Omi előlről mentek be, míg Youji és Ken hátul találtak egy nyitott ablakot, amin bemásztak. Ken egyenesen a lépcső felé tartott, barátja pedig követte. Fölszaladtak a lépcsőn, majd Ken benyitott egy ismerős szobába. A szobát üresen találta. Youji beérte, és értelmetlenül állt meg az ajtóban. – Kit keresünk? – Senkit. – Válaszolta Ken, majd elindult az iroda felé. Nem volt ott senki, még az ajtó sem volt bezárva. Papírokat kerestek, melyről információt kaphattak arról, hogy mi is folyik az otthonban. Miután nem találtak semmit, kifelé indultak. Félúton azonban Youji megállt. A falból fény szűrődött ki. Ken megállt, hátrafordult és kíváncsian nézte, hogy mit csinál a társa. Eközben beérte őket a másik két srác. Youji egy csatfélével kipiszkálta a rést, és kinyílt egy ajtó. Egy lift volt. – Ez az.  Gyerünk. – Mondta, majd belépett a liftbe. Társai követték, és elindultak lefelé. A liftből kiszállva az aulában találták magukat. Megbújtak egy egy fal oszlop mögött. Végig pásztázták tekintetüket a termen, ahol idős emberek álltak sorban az asztal előtt. Az asztal mögött őrökkel körbevéve egy férfi állt, aki injekciókat adogatott. A sorban álló emberek mellett többen már félig holtan hevertek, mások a fájdalomtól összegörnyedtek, de ez nem érdekelte a várakozókat. Megszállottan akartak még több és több szérumot. A látvány nagyon borzalmas volt. A 4 férfi támadásba lendült. Egymás után intézték el az őröket, amíg már csak a férfi maradt és az öregek. Utóbbiak elborult elmével a fiúk ellen fordultak. Már nem tudták mit cselekszenek. Éles tárgyakkal rontottak nekik, akinél nem volt semmi ilyen, az eltörte a széket, és annak lábával indult támadásba. Ayáék, hogy védjék magukat, megpróbálták lefegyverezni az embereket. Amikor végre sikerült, 4 nő állt előttük. A Ladyes volt. Szó nélkül a Weiss-re támadtak. Aya, Omi és Youji már javában harcolt, amikor Ken félúton abbahagyta a rohanást. A 4. lány csak állt, és nem mozdult. Ránézett a fiúra, majd körbe tekintett a termen. A fiú azonban megelégelve ezt a mozdulatlanságot, rátámadt a barna hajú lányra. Az nem vágott vissza, csak az ütések elől tért ki. Ken szorgalmasan támadot. Katy a fiú egy óvatlan pillanatában a gyomrába térdelt, aki miután magához tért a pillanatnyi fájdalomtól fém karmait a lány vállába mélyesztette. Már majdnem aul maradt, amikor a fiúra ugrott hátulról Koya. – Cserélünk! – Kiáltotta Katynak, aki gyors bólintás után Ayához rohant, hogy ellene induljon harcba. Koya és Ken szinte élethalál harcot vívtak egymással. Youji sikeresen bekerítette Eirit, míg Omi Mimit találta el. Észrevehetően a Weiss került fölénybe. Katy elcsalta Ayát egy romosabb helyre, ahol nagyobb eséllyel szállhatott szembe a férfival. Egy ügyes mozdulattal kikerülte a vörös hajú férfi támadását, majd piros szalagjával megkötözte úgy, hogy Aya már nem tudott mozdulni. Azonban Katanáját élére állítva kettévégta a szalagot, ami a feszüléstől felszabadulva tulajdonosát a földre vágta. Katy riadtan nézte a feléje közeledő Kardot, miközben Aya Hideg tekintetéből meglátta, hogy nincs sok esélye ellene. Cselekednie kellett. Társaira nem számíthatott, hiszen most ők is az életükért küzdöttek. Hirtelen ötlettől vezérelve felmarkolt maga mellől egy követ és a férfi arcába vágta. Az az ütéstől megtántorodva elvesztette egyensúlyát egy pillanatra, ám ez az egy pillanat elég volt a lánynak arra, hogy megszerezze a kardot. Aya a földre került, Katy pedig ránehezedett, és súlyával a földhöz nyomta a férfit, annak kardját pedig a nyakához szorította. Így voltak egy ideig. Mindketten erőlködtek. Aya azért, hogy felnyomja a kardot, a lány pedig azért, hogy lenyomja azt. Kis idő múlva azonban Aya érezte, hogy a nyomás gyengül, majd a kard szorítása megszűnik. Fejét felmelve a lány szemébe nézett, majd levetette magáról. Katy nyakához szegezte a kardot. A lány szemébe nézett. Nem tudta megtámadni. Ledöbbent a látványtól. A lány szeméből könnyek folytak. Nem értette hogy mi folyik itt. Arra gondolt Aya hogy ez biztos egy csapda. Azonban a szempár nem ezt sugallta. Látta a lányon, hogy  próbálja a könnyeit visszafolytani, ám kevés sikerrel. Nézte a zöldes számpárt, ami nem tért ki az ő tekintetétől. Úgy érezte, hogy már ezer éve nézi. Ebből az állapotból a földön ocsúdott fel. A lilaruhás lány, Eiri vágta a földhöz hosszú hajával, ami egy erős fémes szalaggal volt bevonva. Eiri kézen ragadta a földön ülő Katyt, majd elszaladtak. Az aulában már nem volt semmilyen elenség sem. Az öregek nagy része magához tért a szérum mellékhatása miatt fellépett elmeelborulásból. A férfi, aki beadta nekik a szert holtan hevert az asztal lábánál.

A virágüzletben:

Aya és Omi az üzletben dolgoztak. Legalább is próbáltak dolgozni, de már megint sok diáklány volt náluk, akik virágot nem vettek, csak cseverésztek és vihogtak. Omi egy kisebb lánykoszorú közepén próbált helyt állni, és arra gondolt magában, hogy most szívesen cserélne Youjival és Kennel, akik szabadidejüket töltik. Aya az egyik üveg keretet tisztította éelmélyülten, miközben egy zöld szempárra gondolt. Nem tudta kiverni a fejéből. Ráadásul azt sem értette, hogy mért jár a fejében.

Youji egy fiatal nővel randevúzott.

Hitanama park:

A szökőkút körül több ember is élvezte a délutáni napsütést. Ki sétált, ki meg a padon üldögélve sütkérezett. A sok ember közül kitűnt egy fiú, aki egy levelet olvasott. Többször is elolvasta egymás után, majd mosolyogva felnézett az égre, majd a szökőkutra nézett, majd újra olvasni kezdte a levelet.

„Kedves fiatal barátom, Ken.

Elmentem Párizsba. Egy olyan lehetőséget ajánlottak nekem, amit nem utasíthattam vissza, és úgy gondoltam, hogy bár veszélyes, de megéri kockáztatni. Neked annyit elárulok, hogy egy olyan szert kaptam, amitől kisidőre újra fiatal lehettem. Vissza nyertem  életkedvemet. Megtaláltam a szerelmemet. Kiderült, hogy elkerültük egymást. Amikor én Párizsba mentem, ő haza jött, majd újra visszament mert nem talált. Hamarosan összeházasodunk. Jobb később mint soha igaz? Mindent köszönök fiatal barátom. Az élet szép.

A fiatalöreg Ryoga. „

Sírius palota, a Ladyes főhadiszálása:

Koya egy cseresznye fa alatt olvasott, amikor Mimi feje bukkant fel a levél előtt. Nevetve kérdezte – Koyaaaa, jössz velünk fagyizni? Lisette ötlete volt. És még Eiri is beleegyezett. Gyere, mindenki jön – mondta, majd megfogva koya kezét húzni kezdte abba az irányba, amerre, a többiek voltak. Már messziről látta őket, rájuk vártak. Mosolyogva felelt neki, majd elolvasva az utolsó sort, zsebre vágta a levelet és elindultak a többiek felé. Mimi csak annyit tudott elolvasni, hogy „ … Mindent köszönök. Ryoga.”

Vége a 2. résznek