3. fejezet: Elfelejtett Bar�ts�g.

Koenma Yusuke vil�g�ban van m�r j� n�h�ny napja. Az elm�lt hetek esem�nyei kezdt�k kihozni a sodr�b�l �s a tehetetlens�g �rz�se is, em�sztette. George is elk�s�rte.

-A szellemvil�g is tehetetlen! -mondta �rkez�sekor. 

A csapat t�bb napja nem volt egy�tt. Mindannyian otthon voltak, az �gy�n �s a l�nyon gondolkodtak.

-„Ki lehet �, �s m�gis mit akar el�rni, azzal hogy nem engedi meg a hal�lt senki r�sz�re, valamint honnan sz�rm�zhat az ereje.” –j�rt mindenki fej�ben, egy szabad percet sem hagyva m�s gondolatok r�sz�re.

Az ut�bbi p�r napban az emberek ism�telten ellept�k az utc�kat. Kisebb-nagyobb dolgaikat int�zt�k, persze amire volt idej�k. Sokan m�gis mintha csak alva j�rn�nak. Meredt tekintettel haladtak „c�ljuk” fel� de sokszor nem jutottak el od�ig. Aki esz�n�l volt azok mindig rohantak. Csak azok tudtak rendesen gondolkodni, akik rendelkeztek n�mi szellemi er�vel, nekik viszont a sok alv�ssal volt a gondjuk.

Yusuke b�k�sen aludt �gy�ban mikor betoppant hozz� Koenma, George, Genkai, Kurama �s Hiei. Yusuke meg�rezve a j�vev�nyek jelenl�t�t, fel�bredt.

-Mit kerestek itt? –k�rdezte kiss� �lmosan egy �s�t�s k�zep�n. V�laszt nem kapott de eln�zve mindenki d�h�s tekintet�t nem k�rdezet t�bbet. Fel�lt az �gyra �s csendben �lt, �s n�zte a padl�t. 

-Valamit tenn�nk kellene! –mondta Koenma, feln�tt alakj�ban.

-M�gis mit �s hogyan? –v�laszolt Yusuke kicsit d�h�sen, hangj�ban �rz�d�tt egy kis guny is.

-Azt nem tudom.

-Tudunk valamit arr�l a l�nyr�l? –k�rdezte Kurama.

-Az �gvil�gon semmit. –v�laszolta kiss� szomor�an Koenma.

-Honnan sz�rmazhat az ereje? (Hiei)

-Ekkora er�t nem adhat neki b�rki! (Genkai)

-Ebben igazad van! De nem tudunk senkir�l aki uralni tudn� a hal�lt. (Koenma)

Yusuke gondolataiba mer�lt. Nem is figyelt arra amit t�rsai besz�lnek. Egyed�l a l�nyra tudott gondolni az�ta hogy megl�tta az arc�t. Biztos volt benne hogy valahonnan ismeri de nem a szellemvil�gb�l. Ha viszont inenn ismern� akkor eml�kezne egy ekkora szellemi szellemi er� tulajdonos�ra.

-Yusuke te mit gondolsz?

-Mi? Nem gondolok semmit!

-Tal�n figyelned k�ne, k�ly�k! Most meg mit csin�lsz?

Yusuke fel�llt �s kis�t�lt az ajt�n �s elhagyta a lak�st is. �gy �rezte sz�ks�ge, van egy kis friss leveg�re. Els�t�lt kedvenc hely�re �s le�lt. A j�rk�l� embereket n�zte, akik l�tsz�lag norm�lis �let�ket �lt�k. K�t kisl�ny egy labd�val j�tszott a parkban. Anyjuk a k�zelben figyelte �ket �s mosolygott r�juk. Egy f�rfi kuty�j�t s�t�ltatta. Egy id�s asszony a v�s�rl�sb�l tartott haza. Yusuke �nk�nytelen�l is elmosolyodott e k�pet l�tva. R�g l�tott ilyen nyugalmat.

-Ugye mennyivel jobb �gy?

-Sokkal! –v�laszolta a fi� de nem n�zte kinek, v�laszol. �r�lt v�gre hogy valaki nem a hal�lr�l besz�l. �m hirtelen meg�rezte az er�s szellemi kisug�rz�st a mellette �ll� l�nyb�l. Felpattant �s h�tr�lt h�rom l�p�st.

-Mit keresel te itt?

-Csak figyelj �s megl�tod!

A f�rfi kuty�ja ekkor elszak�totta p�r�z�t �s a k�t kisl�ny fel� szaladt. Meg�llt az egyik el�tt, akin�l a labda volt. A kutya ki akarta t�pni a l�ny kez�b�l azt �m a kisl�ny nem engedte neki. Er�sen szor�totta j�t�kszer�t. A kutya hirtelen megvadult �s a kisl�nynak rontott. A 3. harap�sba a kisl�ny belehalt. S�r� testv�re sem �lt tov�bb. Anyjuk �s a f�rfi odarohantak de m�r k�s� volt. Az asszony gyermekei holt teste f�l�tt zokogott.

Yusuke szomor�an figyelte a jelenetet. Nem hitte volna, hogy a dolog �gy v�gz�dhet. R�n�zett a l�nyra, aki a l�tv�nyt�l s�rni kezdett. P�r pillanat m�lva odas�t�lt az asszonyhoz, leguggolt mell� �s vigasztalni kezdte.

-Ne agg�djon! Ez csak egy rossz �lom! –mondta, majd meg�rintette a n� nyak�t, amit�l �lomba mer�lt. A f�rfi ek�zben m�r r�gen aludt. A l�ny a gyermekek f�l� s�t�lt. Lelkeiket visszaadta nekik majd �lomba, mer�ltek. A l�ny alig hallhat�an f�ty�lt egyet, amire egy l�szer� l�ny �rkezet meg.

Yusuke csak b�multa a teremtm�nyt. Az �llat teste �s feje egy l�� volt. H�t�n azonban sas sz�rnyak voltak hatalmas m�retben. Rendes farka helyet azonban s�rk�nyfarokkal, ami t�bb mint 2 m�ter volt. Sz�ne smaragd �ld volt S�rga foltokkal. S�r�nye smaragdz�ld. Maga a l� �jfekete volt, sz�rnyai barna.

-Vidd �ket, k�rlek haza! –adta a parancsot a l�ny az �llatnak. Az b�lintott �s elt�nt az emberekkel egy�tt.

-M�gis mi volt ez? –akadt ki Yusuke.

-Nem tartozik r�d! –v�laszolta g�nyosan �s s�ros hangon majd feltette csukly�j�t, ami eltakarta arc�t majd indulni k�sz�lt.

-Azt hiszed magyar�zat n�lk�l, elmehetsz? –ragadta meg a karj�t Yusuke.

-Igen! Pontosan azt! –mondta, mik�zben kiszabad�totta mag�t a fi� kezei k�z�l.

Szembe fordult Yusuk�val. Levette csukly�j�t �s farkas szemet n�zett a fi�val. Yusuke �llta a pillant�st.

-M�gis hogy k�pzeled, hogy hozz�m �rhetsz? –a l�ny szeme v�r�sen izzott fel.

-Csak nem d�h�s lett�l?

A l�nyon l�tszott nehezen tudja mag�t visszafogni. V�g�l szeme visszav�ltott z�ld sz�n�re.

-Nem �llek meg. De csak a bar�ts�gunk miatt! –mondta majd elt�nt.

-„Mi? A bar�ts�gunk miatt? Milyen bar�ts�g? Honnan ismer?” Yusuke teljesen �sszezavarodott. Nem tudta a l�ny honnan ismeri abban, viszont biztos volt hogy igazat mondott.

Folyt. K�v.