4. fejezet: A l�ny kil�te.

A v�rosban az emberek megbolondultak. Lassan saj�t t�rsaikra t�madtak k�sekkel �s m�s olyan szersz�mmal �s fegyverrel, amivel �lni lehet. Testv�r testv�rt t�madt, f�rj feles�get, anya gyermeket. A l�tv�ny sz�rny� volt. Az utc�n mindenhol v�r�s v�rt�cs�k voltak, Yusuke azonban zsebre dugott k�zzel s�t�lgatott a megbolondult emberek k�z�tt. K�zben a f�ldet n�zte nem t�r�dve a k�r�l�tte emberekkel, akiket hal�luk ut�n a l�ny szolg�i felt�masztottak.

-URAMESHI! –ki�llotta valaki el�tte. Az a valaki hirtelen egy kardot form�lt szellemi erej�b�l �s hasba sz�rta a megszeppent fi�t, akinek m�g a v�dekez�sre sem volt ideje.

Yusuke holtan esett �ssze. Kuwabara amilyen gyorsan j�tt olyan gyorsan t�vozott a tett helysz�n�r�l. Nem telt bele egy perc sem a l�ny megjelent �s meg�llt a fi� holtteste felett. Zokogni kezdett �s meg�lelte a sr�c test�t.

Yusuke egy k�k teremben tal�lta mag�t, lebegve. El�tte a l�ny �llt. �lmos fejjel felkelt fekv� helyzet�b�l.

-Elmondan�d hol a fen�ben, vagyok? –k�rdezte kiss� d�h�sen Yusuke.

-Abban a teremben vagyunk, ahol a meghalt emberek max. f�l �r�t tart�zkodnak.

-Mi�rt csak annyit?

-Ennyi id� sz�ks�ges, arra hogy a tan�cs eld�ntse a szem�ly, megy Koenma el� a szellemvil�gba, vagy a pokolba sz�m�zik.

-M�r nem hiszek a pokolban! Koenma nem mondta, hogy l�tezik.

-Az�rt mert � sem tud r�la.

-Hogyan? De m�gis ki a fene vagy te? �s mi�rt kelted �letre az elhunyt embereket?

-Ezt a feladatott kaptam, de t�bbet nem mondhatok r�la.

-Ok�. De ki vagy te? Azt mondtad a m�ltkor, hogy a bar�ts�gunk miatt nem �lsz meg!

-Igen, eml�kszem. A nevem Naoyashi Tsanoda.

Yusuke a d�bbenett�l nem jutott sz�hoz. Csak t�togott de hang nem j�tt ki a sz�j�n.

-Nao…

-Igen. A l�ny ism�t s�rni kezdett. Yusuke �rezte, hogy lelke visszat�r test�be.

-V�rj! Nao abbahagyta �s b�mult Yusuk�re.

-Mit akarsz? –k�rdezte hidegen.

-Mindent r�lad. Mi t�rt�nt veled a hal�lod ut�n.

-Semmi. Innen a pokolba ker�ltem. Tudod nagyon kevesen, jutnak csak a pokolba. �ltal�ban a szellemvil�gba ker�l mindenki, mint te is m�r egyszer…

-Igen, ismerem ezt a helyet.

-Veled neh�z dolgunk volt. A megadott id� alatt nem tudott a tan�cs d�nteni �s ez�rt a szellemvil�gba ker�lt�l…

-Azt viszont nem �rtem, te mi�rt a pokolba ment�l.

-Egyszer�. Nem akartam a szellemvil�got szolg�lni.

-De mi�rt teszed ezt az emberekkel.

-Gyermekkoromban m�r uraltam az �lmok vil�g�t. Mikor ideker�ltem kiv�lasztottak, �s tov�bb k�peztek.

-Ezt hogy �rted? –Yusuke kezdte elveszteni a fonalat.

-Ezt nem tudjuk m�r megbesz�lni. Lej�r az id�d. Ha t�ll�ped az id�t, akkor nem t�rhet vissza a lelked a testedbe!

A l�ny ekkor az emberek vil�g�ban visszadobta Yusuke lelk�t a hely�re majd elt�nt. Yusuke nagy s�hajjal felkelt a f�ldr�l �s elindult Koenm��k fel�. Ott m�r v�rta �t Koenma, Genkai, Kurama, Hiei �s Kuwabara.

-Urameshi! Mit tudt�l meg?

-Semmit. –mondta a fi� �s otthagyta t�rsait. Mikor Yusuke m�r nem hallhatta Kuwabara megjegyezte:

-Meg tudott j� n�h�ny dolgot.

-Ezt meg honnan gondolod?

-Ismerem m�r Urameshit! –mondta majd a fi� ut�n ment.

-V�rj m�r meg! –�ll�totta meg Kuwabara Yusuk�t. Az ut�bbi annyira ideges volt hogy reflexb�l egy j� nagyot adott Kuwabar�nak.

-Tudtam, hogy tudsz valamit! –mondta vigyorogva.

Yusuke sz� n�lk�l tov�bb ment. Kuwabara k�vette.

Folyt. K�v.