5. fejezet: A m�lt.

Yusuke egy kisebb t�szer�s�gn�l �llt meg. A v�zben egy kacska csal�d �szk�lt.

-Milyen r�gen voltunk itt! –mondta Kuwabara. Yusuke elismer�en b�lintott.

-Eml�kszel az utols� alkalomra?

-Igen! Akkor lett�nk ellens�gek.

-Pontosan. –Yusuke csendben figyelte a tavat. Kuwabara m�g sosem l�tta ilyennek. A m�skor er�s, heves v�rm�rs�klet� sr�c �sszet�rten �ll el�tte.

-Urameshi! Neked mi bajod van?

-Tal�lkoztam vele.

-Kivel?

-Naoval.

-Mi? –akadt ki Kuwabara. –Az lehetetlen. Legal�bb 10 �ve halott.

-� �ll az �gy m�g�tt.

-Ezt nem �rtem.

-�n sem.

-Akkor nem volt j� �tlet t�ged elk�ldeni a hal�lba. Nem tudtunk meg t�l sokat!

Mindketten csendbe burkol�ztak. N�m�n figyelt�k a tavat �s a benne �szk�l� kacs�kat.

-Nao! –ki�lltja egy 6 �v k�r�li kisfi� a t� m�sik partj�r�l.

-Yusuke! –�lelte meg a l�ny. A fi� ebbe belev�r�s�d�tt, de � is meg�lelte.

-Kazuma nem j�n?

-De azt mondta, hogy k�s�bb, mert a n�v�re akar t�le valamit.

Nao b�lintott. –Akkor v�rjuk meg itt!

-Rendben. –egyezett bele Yusuke.

Egy �r�s v�rakoz�s ut�n betoppant Kazuma is �gy h�rmasban indultak el a k�zeli �llatkert fel�.

Az utc�n s�t�ltak boldogan �s nevetg�lve, mikor egy fegyveres f�rfi felkapta Naot �s futni kezdett. Nyom�ban t�bb rend�r volt.

-Azonnal �lljon meg �s engedje el a gyermeket! –utas�totta a f�rfit az egyik.

-Elengedem, ha szabad menek�l�st biztos�tanak!

-Sz� sem lehet r�la!

Yusuke �s Kazuma nem �rtett�k, mi t�rt�nik. Egy rend�r be�ltette �ket egy kocsiba �s r�juk z�rta az ajt�t. P�r perc m�lva a k�t fi� k�t l�v�st hallott. Az els�t a rabl� adta le. Egyenes a kisl�ny fej�be. K�zben nevetett. A m�sodik egy rend�rt�l j�tt, aki el�tte a f�rfit.

-Az a nap…-mondta elcsukl� hangon Yusuke

-Tudom.

-Sajn�lom, hogy aznap nem tudtunk elmenni az �llatkertbe! –mondta egy l�ny mellett�k.

-Nao! Te mit keresel itt?

-Kazuma! �r�l�k, hogy l�tlak! B�r �n v�gig k�s�rtem az �leteteket ti nem l�thattatok.

-N-a-o…-akadozott Kuwabara hangja. –elmondan�d, mi�rt teszed ezt?

-Pont, az�rt hogy m�ssal ne t�rt�njen meg az, ami velem.

-De az emberek �gy tudatlanok! –sz�lt k�zbe Kurama.

-Az lehet Minamino, de m�g mindig jobb mintha nap, mint nap elvesztik a szeretteiket.

-Nem igaz! (Koenma)

-Te ezt nem tudhatod! Ha valaki meghal, �s nincsen ki, megsirassa semmit nem �r a hal�la. A halott k�nnyekb�l �l!

-�n s�rtam… (Yusuke)

Nao szem�ben megjelentek a k�nnyek.

-De vissza kell adnod az embereknek a hal�lt!

-Nem �rtem mi�rt nem j� nektek csup�n az �lom! –mondta m�r s�rva a l�ny.

-Hiszen hasonl� a hal�lhoz!

Folyt. K�v.