Minden esetre ez a hely el�g val�s�gosnak t�nt. Vajon Yugi is itt van valahol? A falhoz t�maszkodva lassan fel�llt. Ekkor azonban halk suttog�s �t�tte meg a f�l�t. Abba az ir�nyba fordult, ahonnan a hangot hallotta. A pince szemk�zti sark�ban egy csapat 8-10 �ves gyerek �lt k�rbe egy asztalt, most azonban mind fel�je fordulva pusmogott. A f�lhom�lyban eddig �szre se vette �ket…

—H� te! – pattant fel az egyik t�z �ves forma fi�cska. Durva feh�r sz�vetb�l k�sz�lt ruh�t viselt, mint a t�rsai, de arckifejez�se �s hat�rozott fell�p�se alapj�n � lehetett a kis csapat f�n�ke. – Mit keresel itt?! Ez a mi pinc�nk! Menj m�shov� aludni!

A gyerekek t�bbs�ge egyet�rt�en b�logatott, voltak azonban n�h�nyan, akik egyre n�vekv� k�v�ncsis�ggal szeml�lt�k Setot.

Remek, gondolta, majd pont egy rak�s t�z �ves fog neki parancsolgatni.

—�r�l�k, hogy mind ilyen bar�ts�gosak vagytok… — mormolta f�lhangosan, azzal elindult a pinc�b�l felfele vezet� l�pcs� fel�. Fontosabb dolga is volt ann�l, minthogy egy csapat gyereken bosszankodjon. Ki kellett der�tenie, hol van �s hogyan juthat haza. Amikor azonban fell�pett az els� l�pcs�fokokra, r�l�tott a kisasztalra, amit a gyerekek ism�t szorosan k�r�l�ltek. D�bbenten meg�llt, �s an�lk�l, hogy tudat�ig eljutott volna, visszafordult.

—Sakk…? – suttogta �nk�nytelen�l. �s val�ban: az asztal val�j�ban egy fal�da volt, aminek v�zszintes lapj�ra n�gyzeth�l�s mint�t karcoltak. A t�bl�n fekete �s feh�r babszemekb�l �sszefaragott b�buk �lltak. A figur�kat ugyan nem lehetett felismerni, de a j�t�k biztosan a sakk volt.

—Te tudsz ilyet j�tszani? – r�ntotta meg a k�peny�t az egyik kisfi�, az egyik azok k�z�l, akik az el�bb olyan k�v�ncsian figyelt�k.  

Seto el�sz�r nem v�laszolt, csak j� alaposan v�gigm�rte. A fi�cska hossz� fekete haja f�rt�kben omlott v�ll�ra, szemei pedig �rtelmesen csillogtak.

—Igen… -- mondta v�g�l – �n voltam a legjobb…

—H�t ez remek! – lelkes�lt fel a gyerek. Seto pont ett�l tartott, de m�gis volt a kisfi�ban n�mi b�szkes�g �s f�lszeg t�vols�gtart�s, ami felkeltette az �rdekl�d�s�t. – Akkor j�tssz velem �s megl�tjuk, val�ban te vagy-e a legjobb! Ha nyersz, itt maradhatsz.

Erre m�r a t�bbi gyerek is felkapta a fej�t. Izgatott pusmog�s futott v�gig rajtuk, majd leszedt�k az �pp foly� j�t�kot, �s utat engedtek a f�rt�s fi�csk�nak. �gy t�nt, az � szava is sokat sz�m�tott a kis csapatban.

Setonak azonban esze �g�ban sem volt most sakkozni, vagy egy�ltal�n a pinc�ben maradni. Vissza akart ker�lni a saj�t vil�g�ba, amilyen hamar csak lehetett �s megmenteni a c�g�t. Nem volt se ideje, se t�relme egy t�z �vessel j�tszadozni, f�leg, hogy a meccs igen egyhang�nak �g�rkezett, mert a kisfi�nak es�lye sem lehetett ellene, hiszen � a bajnokt�l tanult… Sok rosszat el tudott mondani nevel�apj�r�l, de azt nem vitatta, hogy az � j�tszm�i voltak a legjobb sakkleck�k.

Ekkor viszont egy hirtelen eml�k villant �t az agy�n. T�z �vvel ezel�tt � is pont ugyan�gy h�vta ki Gozaburo Kaib�t egy sakkmeccsre, ahol az � �s Mokuba �r�kbefogad�sa volt a t�t. Ha Gozaburo j�tszott �vele, akkor nem utas�thatja vissza most ennek a gyereknek a kih�v�s�t…

—Renben. J�tszunk. – mondta a fi�nak, mire a t�bbi gyerek elrebbent a l�da k�r�l, hogy �k odaf�rjenek.

—Lehetsz a vil�gossal. – mondta lelkesen a fi�, amint bef�szkelte mag�t a l�da el�.

—Nem, nem. – r�zta meg a fej�t Seto �s elmosolyodott – Ekkora el�nyt nem adhatsz nekem. Nem lenne fair…

—Ahogy akarod. – nevetett fel a fi� – De figyelmeztetlek: nincs es�lyed!

�s j�tszani kezdtek.

—Idegen vagy itt, igaz? – k�rdezte a fi�, miut�n mindketten t�l voltak a nyit� l�p�seken.

—Ez att�l f�gg, hol az az itt. – v�laszolta Seto. Legjobb tudom�sa szerint ugyanis nem hagyta el a v�rost, ami pedig egy�ltal�n nem volt sz�m�ra idegen. De ez a hely… Annak ellen�re, hogy szinte biztos volt benne, hogy m�g mindig valahol a v�rosban van, k�v�ncsi volt r�, milyen magyar�zattal szolg�l ez a gyerek. Vajon megpr�b�lja vele elhitetni, hogy n�h�ny m�sodperc alatt �trep�lte f�l Amerik�t �s kik�t�tt egy sivatagi faluban?

—Az „itt” most �ppen Avaris. – v�laszolta ravasz mosollyal  a kisfi�.

—Tess�k?? – ez rosszabb volt, mint amire sz�m�tott, hiszen Avaris egy egyiptomi romv�ros! M�rpedig ez a hely el�g elevennek t�nt.

—J�l hallottad: Avarisban vagy, a F�ra� v�ros�ban. – ism�telte meg a fi� – Mi�rt lep�dt�l meg ennyire?

Avaris! Egyiptom! Ez m�r b�ven sok volt Setonak. Hogy a pokolba ker�lt Egyiptomba?? Ez megint valami tr�kk! Valaki  biztosan sz�rakozik vele!

—Az el�bb ugye f�ra�t mondt�l? – k�rdezett vissza, amint �rr� lett d�bbenet�n.

—Igen. – hangzott a v�lasz – Sakk…

Ez egy kicsit visszaz�kkentette az amorf babszem figur�k vil�g�ba: hogy kaphatott m�r negyed �ra j�t�k ut�n sakkot??? �ssze kell szednie mag�t, mert a v�g�n m�g legy�zi egy t�z�ves. Az apja p�ld�j�n megtanulta, hogy nem �rt, ha minden ellenfelet komolyan veszi…

—�s el tudn�l vinni engem ahhoz a f�ra�hoz? – ha � itt van, akkor Yuginak is ebben a vil�gban kell lennie, ami azt jelenti, hogy nem lehet m�s, mint az a f�ra�… Lehet, hogy Ishizu Ishtar is virtu�lis vil�g fejleszt�s�re adta a fej�t? Tal�lhatott volna jobb k�s�rleti nyulakat is, p�ld�ul azt a Wheeler gyereket.

—Elvinni? A F�ra�hoz? – k�rdezet vissza d�bbenten a fi�cska – Majd � megtal�l…

—Remek… —s�hajtott Seto. F�radtan tenyer�be temette arc�t �s homlok�t d�rzs�lte. Ezek szerint Yugi el�bb t�rt mag�hoz �s itt j�rt, am�g � eszm�letlen�l fek�dt. Most m�r csak ki kell v�rni, am�g visszaj�n… A t�bbit majd megl�tja akkor. Felemelte a fej�t �s h�rom kock�val od�bb tolta a b�sty�jak�nt funkcion�l� babszemet. – Te j�ssz…

A fi� szeme boldogan felcsillant �s m�lyen a t�bla tanulm�nyoz�s�ba temetkezett. Nem mintha lett volna minek �r�lnie, mivel Seto olyat l�pett, amib�l nem igen volt vesztes�g n�lk�li ki�t.

Am�g a gyerek a k�vetkez� l�p�sen t�rte a fej�t, Seto hanyagul dobolt ujjaival a l�da sz�l�n. Hal�losan elege volt a k�r�l�tte zajl� furcs�bbn�l furcs�bb esem�nyekb�l, de belef�radt m�r abba, hogy folyton bosszankodjon miattuk. Csak ker�lj�n el� Yugi! K�rnie sem kell �s megoldja a probl�m�t helyette is, amilyen lelkes szokott lenni. Addig � meg elsakkozgat egy kicsit…

—Mi a neved? – k�rdezte hirtelen a kisfi�, felriasztva �t gondolatmenet�b�l.

—Seto… — v�laszolta g�piesen, mik�zben a lehet� leggyorsabban vizsg�lta �t a t�bl�t, h�tha a gyerek csak el akarja terelni a figyelm�t az el�bbi l�p�s�r�l. De nem tal�lt v�ltoz�st: a fi� m�g egy�ltal�n nem l�pett.

—Engem Pepinek h�vnak… — mondta a fi� �s l�p�s gyan�nt megp�ck�lte a hozz� legk�zelebbi babszemet, mint akit egy�ltal�n nem �rdekel az eg�sz j�t�k.

—H�t Pepi…, �rvendek a szerencs�nek. A fut�d viszont az eny�m… -- azzal Seto levette a feh�r babszemet, �s el�getett mosollyal nyugt�zta, hogy sakkban egyenl�re m�g � a legjobb.

K�s� d�lut�n volt m�r, de a sakkj�tszma m�g mindig tartott. Ahogy elm�lt d�l, a nap elkezdett k�m�letlen�l bet�zni, az apr� lyukszer� ablakokon, elviselhetetlen h�s�get teremtve a pinc�ben. A meccset n�z� gyerekek m�g egy darabig k�sz�ltak k�r�l�tt�k, de hamar megunt�k a sz�mukra egyhang�nak t�n� j�t�kot. Pedig dehogy volt az! Seto k�ny�k�t a l�d�nak t�masztva g�rnyedt a t�bla f�l�. K�penye �s dueldiscje f�lredobva hevertek az egyik sarokban. Kigombolt ingben �s felt�rt ujjakkal pr�b�lta valahogy �tv�szelni a k�nikul�t. Mocskos volt az izzadts�gt�l �s a pince por�t�l, r�ad�sul m�g a gyomra is korgott, de rend�letlen�l koncentr�lt a sakkt�bl�ra.

Pepi nem v�rt er�s ellenf�lnek bizonyult. Els� fut�ja elveszt�se ut�n �gy megt�ltosodott, hogy fiatal kora ellen�re is komoly fejf�j�st okozott Setonak. M�r alig n�h�ny b�bu volt f�nn a t�bl�n �s � igen rosszul �llt. Viszont nyerni akart, mert nyernie kellett. Nem volt m�s alternat�va. M�g egy bajnoki c�met nem fog �tengedni! F�leg nem egy gyereknek. De ahogy m�ltak a percek, egyre nehezebb volt odafigyelnie: hib�t hib�ra halmozott. Tudta, ha gyorsan nem tal�l ki valamit, vesz�tett. Mi tagad�s, kij�tt a gyakorlatb�l. Ami�ta megtanult p�rbajk�rty�zni, minden idej�t �s energi�j�t az em�sztette fel.

M�r vagy sz�zadszorra futtatta v�gig agy�ban a lehets�ges l�p�seket, am�g Pepi l�p�s�t v�rta, de nem jutott el�bbre. F�radtan massz�rozta hal�nt�k�t, h�tha az hoz n�mi felfriss�l�st �s r�j�n, hogyan tudna m�g nyerni, de semmi �j nem jutott esz�be. K�nytelen volt bel�tni, hogy ez a meccs legjobb esetben is csak d�ntetlen lehet.

Pepi v�g�l l�pett. � is f�radtnak t�nt, de m�g mindig hatalmas lelkesed�ssel figyelte Seto minden mozdulat�t, k�zben pedig ott bujk�lt tekintet�ben az az �rdekes csillog�s. Mintha tudott volna valamit, amit rajta k�v�l senki sem. Els� pillant�sra egy teljesen norm�lis, lelkes t�z �ves fi�cska volt, de n�ha �tsuhant arc�n egy titokzatos mosoly, ami azt a kellemetlen �rz�st keltette Setoban, hogy Pepi vizsg�ztatja. Fogalma sem volt ugyan, hogy miben kell megfelelnie, de tudta, hogy nem akar elbukni, mint ahogy r�gen az apja…

�jra a t�bla tanulm�nyoz�s�ba kezdett �s legnagyobb meglepet�s�re ez�ttal tal�lt is valamit. Nem akart hinni a szem�nek: ha lov�val felbontja kir�lya er�s v�delm�t, akkor a k�vetkez� l�p�sben mattot adhat Pepinek. Persze csak, ha a fi� nem veszi �szre terv�t, mert k�l�nben � fog vesz�teni egy k�r�n bel�l. Kock�zatos l�p�s, de ha Pepi az im�nt ekkor�t hib�zott, tal�n most se fogja felfedezni, mire k�sz�l… Megl�pte a l�p�st �s v�rt. Minden erej�t �sszeszedte, hogy arca rezzen�stelen maradjon �s ne �rulja el.

Pepi felm�rte a t�bl�t, majd r�n�zett �s elmosolyodott. Seto szinte biztosra vette, hogy terve leleplez�d�tt. Mint a sors kez�t figyelte, ahogy Pepi megfogja a veres�g�t jelent� b�but �s l�p vele… az ellenkez� ir�nyba… M�gse vette �szre! Egyszer�en nem akarta elhinni: egy ilyen er�s j�t�kos �s ekkor�t hib�zott! R�ad�sul m�r m�sodszorra… Megragadta lov�t �s megtette az utols� l�p�st.

—Sakk matt. – mondta �s el�gedett mosoly folyt sz�t arc�n.

Pepi d�bbenten r�meredt, azt�n a t�bl�ra, majd pedig ism�t r�. L�tsz�lag � se akart hinni a szem�nek, v�g�l felkacagott.

—Nyert�l — mondta —Nem n�ztem volna ki bel�led, hogy �szreveszed. Igaz�b�l m�g az el�bb is azt hittem, hogy nem…

—Hogy…??

—Mindketten kock�ztattunk. — v�laszolta a kisfi� �s a kez�t ny�jtotta Setonak —J� volt veled j�tszani. Remek ellenf�l vagy…

Seto nem �rtette. Most vesz�tett el egy meccset, hogy tud �gy �r�lni neki? Mi �rtelme van csak a j�t�k �r�m��rt j�tszani? Mi motiv�lja, ha nem a gy�zelem?

Pepi hosszasan f�rk�szte arc�t, majd megsz�lalt:

—A gy�zelem rabja vagy. Ez�rt gondoltam, hogy vesz�tesz…

Seto felkapta a fej�t. Nem volt benne biztos, van-e �rtelme meglep�dni azon, hogy a Pepi olvas a gondolataiban.

—Higgy, amit szeretn�l… — kezdte, de nem tudta befejezni, mert kintr�l felhangz� izgatott ki�ltoz�s szak�totta f�lbe. Hirtelen egy apr� fejecske jelent meg, az egyik ablakban, majd a fej tulajdonos�nak l�p�sei kopogtak le a l�pcs�n.

—Itt van! Megtal�ltam �t! — ki�ltott a pinc�be �rkez� tizenn�gy �v k�r�li l�ny. Alacsony, t�r�keny testalkat� volt, hossz� s�t�t hajjal �s vid�m fekete szemekkel. � is feh�r ruh�t viselt, de sokkal finomabb anyag�t �s varr�s�t, mint Pepi �s kis csapata. Kez�ben p�lc�t szorongatott. J� alaposan v�gigm�rte �t, �s igen meglepett arcot v�gott.

M�g egy gyerek… De Seto meg mert volna esk�dni r�, hogy ezt az arcot m�r l�tta valahol… Att�l azonban tartott, hogy a „megtal�lt” nem Pepi lesz, hanem � maga.

—    Mana! Gyere vissza! — hangzott egy ismer�s n�i hang valahonnan fentr�l. Az utas�t�sra a le�nyz� �sszer�ncolta a homlok�t, majd k�nytelen kelletlen visszafutott a l�pcs�n.

—    Ishizu… — ismerete fel Seto a hangot, �s Pepit otthagyva � is felrohant a l�pcs�n Mana ut�n. M�r az elej�n tudta, hogy e m�g�tt csakis � �llhat…

Fel�rve m�sodpercekig csak d�rzs�lte a szem�t, mert a hirtelen f�nyben nem l�tott semmit. Mikor v�gre megszokta a napot, d�bbenten n�zett k�r�l. Egy �kori v�ros utc�j�n volt, k�r�l�tte mindenfele barna b�r�, feh�r ruh�s emberek �lltak �s majdnem mind �t n�zt�k… A b�m�szkod�k k�z�l kit�nt egy d�szesebb ruh�ba �lt�z�tt csoport, akik naperny�k al� rejt�ztek a t�z� nap el�l. K�z�tt�k �llt Mana �s egy arany fejd�szt visel� n�vel besz�lgetett.

— Ishizu! — ki�ltott oda neki. A k�t n� felkapta a fej�t �s k�rd�n n�zett r�. —Megmagyar�zn�d, mi folyik itt?!!

A n� m�r �pp v�laszolt volna, amikor sz�tny�lt a naperny�s�k csoportja �s megjelent k�z�tt�k a F�ra�.

Setonak leesett az �lla. Ott �llt el�tte Yugi feh�r selyembe �lt�zve, fel�kszerezve, koron�val a fej�n. M�r kis h�j�n a nev�n sz�l�totta, de tork�ra fagyott a sz�. A F�ra� ugyan t�nyleg k�s�rtetiesen hasonl�tott Yugira, de olyan m�lt�s�g �lt az arc�n, amit Seto eddig m�g sose l�tott. Egy igazi kir�ly �llt el�tte, aki fens�gess�g�vel tiszteletet parancsolt mindenkinek. M�g neki is…

—    Hagyd Isis. Majd �n… — mondta nyugodt m�ly hangj�n. Isis meghajolt el�tte �s h�tra l�pett. A F�ra� Setohoz fordult: — Azzal, hogy te itt vagy, elvesz�tett�k nemes f�papunkat, aki n�lk�l�zhetetlen sz�munkra… Ideje h�t visszat�rned oda, ahonnan j�tt�l. — felemelte a nyak�ban l�g� ezer�ves kirak�st, amit hirtelen arany f�ny �nt�tt el — A r�m ruh�zott hatalomn�l fogva…

—    V�rj! — ki�ltotta Seto.

Az �t k�r�lvev� t�meg f�l�tt, mintha a K�kszem� H�s�rk�nyt pillantotta volna meg egy pillanatra. Az azonban r�gt�n el is t�nt. Hogy ker�l ide egy K�kszem�? Hiszen csak neki van ilyen k�rty�ja! Vagy valaki haszn�lta volna a pinc�ben felejtett dueldiscj�t…? D�bbenten f�rk�szte a helyet, ahol az el�bb a K�kszem�t l�tta, �s a t�megben megpillantott egy l�nyt, aki meredten n�zte �t. Teljesen m�s volt, mint az �t k�r�lvev� emberek. M�rv�ny feh�r b�re �s k�k szemei csak �gy vil�g�tottak a s�rg�s t�nus� k�rnyezetben. Tejf�l sz�ke haja k�kesen villant a napf�nyben.

A F�ra� k�vette Seto tekintet�t, �s a l�nyt megpillantva elmosolyodott.

—    Kisara mindig veled lesz… — mondta — Most indulj!

—    Hogyan?? — k�rdezett vissza Seto, de a millenium puzzle m�r a magasba emelkedett �s arany f�nye teljesen elvak�totta. Forogni kezdett vele a vil�g, majd ism�t els�t�t�lt el�tte minden.

—Kaiba �bredj!!!

Hideg vizet �rzett az arc�ra z�dulni �s ez fel�bresztette. Lassan kinyitotta szem�t: teljesen s�t�t volt.

—Na v�gre, hogy magadhoz t�rt�l! — hallotta Yami megk�nnyebb�lt hangj�t.

 Hom�lyosan egy arc k�rvonalai jelentek meg el�tte, az� az arc�, amelyet utolj�ra l�tott.

—F�ra�… — ny�gte.

Yami h�trah�k�lt. Kaiba volt az utols�, akit�l a F�ra� megsz�l�t�st v�rta. Hiszen � sose hitt a m�ltjukban! Vagy lehets�ges, hogy zuhan�s k�zben megsz�llta valami szellem?

—    J�l vagy?

Seto m�g mindig hom�lyos l�t�s�val k�zd�tt. Amint hozz�szokott a szeme a s�t�thez, megk�nnyebb�lten fedezte fel, hogy siker�lt elhagynia az �kori Egyiptomot… A tenger parton volt egy kik�t�ben, �s BE01-es roncs�nak t�maszkodva �lt. Yugi ezek szerint valahogy kiszedte a g�pb�l landol�s ut�n… Viszont, ha � v�gig itt volt Yugival, akkor az eg�sz egyiptomi t�rt�netet csak �lmodta! Ez n�mi megk�nnyebb�l�st okozott sz�m�ra, �s an�lk�l, hogy tudat�ig eljutott volna, �jra elaludt. Sok�ig azonban nem pihenhetett, mert ism�t hideg v�z fr�ccsent az arc�ba. F�radtan emelte Yamira a tekintet�t �s v�zt�l cs�p�g� hajtincseit pr�b�lta kisim�tani arc�b�l.

—    Ha Egyiptomban csin�ltad volna ezt, m�g meg is k�sz�n�m… F�ra�… — mondta, az utols� sz�t g�nyosan megnyomva.

Yami elkerekedett szemekkel b�mult r�, mik�zben Seto fel�llni igyekezett. Ha m�r Yugi nem hagyja aludni, akkor legal�bb induljanak el innen… Ereje azonban m�g nem t�rt vissza, �gy alig emelkedett fel, r�gt�n �ssze is csuklott. Yami a karja ut�n kapott, hogy seg�tsen neki, de egy gyenge mozdulattal od�bb l�kte.

—    Hagyj… — mondta �s vissza�lt.

Yaminak be kellett l�tnia, hogy Seto sokkal rosszabb �llapotban volt, mint gondolta.

Agg�dva figyelte az oldal�n l�v� sebet, ami legal�bb m�r nem v�rzett. �gy nem fognak tudni fedez�kbe h�z�dni, ha a sz�rnyek megtal�lj�k �ket.

—    Nincs sz�ks�gem arra, hogy itt sz�nakozz f�l�ttem… — kezdte Seto — Ink�bb menj vissza a t�bbiekhez, ha hasznoss� akarod tenni magad!

Yami pont ett�l tartott. Teljes m�rt�kig igazat adott Setonak abban, hogy nem vesztegethetik tov�bb az idej�ket, de m�gsem hagyhatja itt �t ilyen �llapotban. Emellett komolyan aggasztotta, hogy Kaiba Egyiptomr�l besz�l neki �s f�ra�nak h�vja. Nem mozdult teh�t, �s �sszehajtotta a rongyot, amib�l az el�bb a vizet csavarta Seto arc�ra.

—    Ez nem lehet igaz! — fakadt ki Seto �s f�radtan h�travetette a fej�t — Ne j�tszd itt nekem a h�s f�ra�t, az elesettek v�delmez�j�t, hanem menj!!

—    Azt hittem, nem hiszel a m�ltunkban. — v�gott vissza Yami.

—    Nem is! De az el�bb azt �lmodtam, hogy f�ra� vagy… — mondta, �s g�nyosan elnevette mag�t.

—    Hogyan??? — k�rdezett vissza Yami. Kaiba l�tta �t, mint f�ra�t? Akkor azt is tudnia kell, milyen kir�ly volt! Tudnia kell, hogy vajon t�nyleg � volt-e az, aki vesz�lybe sodorta a n�p�t �s a vil�got az �rnyj�t�kkal, vagy pedig csak Raphael hazudott neki… Az�ta a p�rbaj �ta nem volt nyugta a m�ltja fel�l. Ha t�nyleg igaz, hogy gonosz volt… — Kaiba! El kell mondanod, mit l�tt�l!

—    K�rlek. Ha ez neked ennyire fontos… — v�laszolta Seto — Egy poros utc�n volt�l azzal az Ishizu Ishtarral egy�tt, �s azt mondtad, elvesztetted a f�papodat.

—    Ennyi?

—    Ennyi… — v�laszolta Seto �s felszisszenve az oldal�hoz kapta a kez�t. Besz�d k�zben rosszul vette a leveg�t, ami f�jdalmat okozott neki.

—    �s… — kezdte csendesen Yami — Milyen voltam…? �gy �rtem… nem voltam gonosz kir�ly?

—    Ugyan m�r! Csak nem hiszed el azt a dajkames�ket arr�l a k�t�bl�r�l meg az �ll�t�lagos kir�lys�godr�l?! — csattant fel Seto — Vagy ha m�gis, hogy lehett�l volna m�r gonosz, amikor p�rbajr�l p�rbajra a k�rty�k lelk�vel ideges�ted az ellenfeleid, Yugi f�ra�…!!

—    Kabia…

—    �r�ln�k, ha nem engem f�rasztan�l a lelki bajaiddal, hanem azt a szerencs�tlen Wheelert! Bel�thatn�d v�gre, hogy mi sose lesz�nk kebelbar�tok… Mindig is az ellenfeled leszek, �s �r�ln�k, ha ezt hajland� lenn�l v�gre felfogni!

—    Ha csak egy kicsit is f�lretenn�d a s�rtett b�szkes�ged… — kezdte Yami, de Seto a szav�ba v�gott:

—    Nem v�rom el t�led, hogy meg�rtsd. Te a bar�ts�gban hiszel, �n pedig a gy�zelemben, �s nem nyugszom, am�g meg nem szerzem, �rted? Nem halsz meg addig Yugi, am�g le nem gy�ztelek… — mondta Seto �s egy szemtelen�l ravasz mosoly jelent meg az arc�n.

Yami m�r �pp folytatta volna a vit�t, amikor Seto egy vill�mgyors mozdulattal felh�zott egy k�rty�t paklij�b�l, �s ez�st�s f�nyben jelent meg f�l�tt�k a K�kszem� H�s�rk�ny, elpuszt�tva a Yami h�ta m�g�tt �ppen t�madni k�sz�l� sz�rnyet.

Yami d�bbenten n�zte a sz�rny h�lt hely�t meg a b�szke K�kszem�t, �s lassan meg�rtette… Az embernek kev�s legjobb bar�tja van, de csak egy m�lt� ellenfele… �s ez a k�tel�k, ha nem is olyan bens�s�ges, de legal�bb annyira fontos.

—    T�nj�nk el innen. — mondta Seto �s lassan fel�llt, majd az oldal�t fogva �vatos l�ptekkel elindult vissza a belv�ros fele.

Yami elmosolyodott �s ut�na ment.