2. fejezet

Yusuke �s csapata, vissza t�rve az emberek vil�g�ba, Kurama vezet�s�vel elindultak megkeresni Ayumit. Ayumi Yoshikuni megakarja �p�teni az �tj�r�t az emberek �s a Szellemvil�g k�zt. Ha siker�l neki, tal�n az eddig norm�lisnak ismert vil�g �r�kre megsz�nik l�tezni. Azt, hogy mi�rt akarja meg�p�teni, senki nem tudja. Egyenl�re…

Igen meglep� m�don Kurama a v�roson bel�l vezetgette �ket.

-Mi�rt erre j�v�nk?- k�rdezte cs�ndben Kuwabara.

-Mert Kurama �s Hiei erre megy- s�gta oda Yusuke. Hiei �s Kurama el�l mentek �s egym�s k�zt besz�ltek valamir�l, majd Kurama hirtelen meg�llt.

-Megj�tt�nk!- mondta.

-Hova?- n�zett k�rbe �rtetlen�l Kuwabara.

-Itt lakik Ayumi- felelte.

-De �n nem l�tok hegyet  k�zelben!- tekintett �jra k�rbe.

-Akkor �gy mondom, hogy itt is lakik –mutatott egy h�z fel� Kurama.

-Ja, �rtem- b�logatott id�tlen�l Kuwabara. Kurama ek�zben az ajt�hoz l�pett, majd becs�ngetett. Egy �regember nyitott ajt�t, aki fekete komornyik ruh�t viselt.

-Igen? Miben seg�thetek?- k�rdezte m�ly �s rekedt hangj�n.

-Ayumi itthon van? –k�rdezte Kurama.

-A kisasszony n�h�ny hete h�zon k�v�l van- felelte.

-�s ,megtudja mondani, hogy hol? –t�relmetlenkedett Kuwabara.

-Ayumi kisasszony jelenleg a Tobi- szigeti rezidenci�n tart�zkodik.

-Tobi- sziget? Az minimum h�rom nap, m�g oda�r�nk- elm�lkedett Hiei.

-Lehet, de nincs m�s v�laszt�sunk- s�hajtott Yusuke.

-K�sz�nj�k az inform�ci�t! Viszl�t!- mondta Kurama �s elindult.

-V�rjon!- sz�lt ut�na az �reg.- Ayumi kisasszony hetek �ta furcs�n viselkedik, mintha nem is � volna…K�rem vigy�zzanak! –mondta az �reg, majd becsukta az ajt�t. Kurama n�h�ny m�sodpercig m�g n�m�n �llt, majd elindult a t�bbiek ut�n.

M�g aznap este elindultak, hisz nem volt vesztegetni val� idej�k. Toki�ban buszra sz�lltak. Mindenki cs�ndben �lt, csak Hiei tett n�ha egy-egy alig hallhat�, nem t�l h�zelg� megjegyz�st, ami�rt emberekkel kell utaznia.

K�t nap buszoz�s m�lva meg�rkeztek Sakata-ra, ahol megsz�lltak �jszak�ra �s kipihnt�k az �jszaka f�radalmait. Mindenki j��z�en aludt, kiv�ve Kurama. Az �gy�ban fek�dt, a plafont b�multa �s valamin nagyon gondolkozott. Nem sokkal k�s�bb �t is elnyomta az �lom.

Reggel azt�n mindenki frissen �bredt, csak Kurama volt kicsit k�ba. A sakatai kik�t�ben haj�ra sz�lltak �s n�h�ny �r�s haj��t ut�n meg�rkeztek a szigetre. K�l�n�snek tal�lt�k, hogy csak �k utaztak Tobira, hisz a sziget kedvelt �d�l�hely. M�g a haj� is azonnal visszafordult.

-Valami nem stimmel!- n�zett k�rbe gyanakodva Hiei.

-T�l nagy a csend!- mondta Kurama.

-�s most merre?- ny�jt�zott egyet Kuwabara, mit sem t�r�dve az el�bb elhangzottakkal.

-Szerintem arra! –mutatott egy hegy fel� Yusuke. A hegyen egy hatalmas h�z tornyosult a l�b�n�l elter�l� erd� f�l�.

-Oda m�sszunk fel?- h�borodott fel Kuwabara.

-�gy nyafogsz, mint egy l�ny! Ha nem tetszik, nem kell j�nn�d- sz�lt r� Hiei �s elindult a h�z ir�ny�ba.

-Nem nyafogok, t�kmag!- ord�tott, �s Hiei ut�n futott.

-Hagyj�tok abba a veszeked�st! A vil�g vesz�lyben, ti meg ilyen h�lyes�gek miatt veszekszetek?

-Figyelem sr�cok! T�rsas�gunk van! –sz�lt k�zbe Yusuke, mikor megl�tta a k�zeled� alakokat. Fekete �lt�ny�s f�rfiak voltak.

-Nem emberek- mondta Kurama.

-Tudom, �rzem…- �llt mell� Yusuke.

-Legal�bb vereksz�nk egy j�t!- �rkezett meg Hiei, ut�na Kuwabara.

-Kik maguk?- k�rdezt�k az �lt�ny�s fick�k.

-H���t, mi csak turist�k vagyunk -vigyorgott Yusuke, majd megfordult �s elindult az ellenkez� ir�nyba. A t�bbiek k�vett�k �t, de a h�tuk m�g�tt is volt p�r nem t�l bizalom gerjeszt� alak.

-H�t, ha nem megy sz�pen, tudunk durv�k is lenni!- mondta Yusuke �s neki rontott az illet�knek. A t�bbiek is besz�lltak a harcba �s hamar el is int�zt�k �ket. Miut�n kif�jt�k magukat, valaki tapsolni kezdett.

-Br�v�, br�v�…-mondta egy hang, majd nem sokkal k�s�bb a f�k m�g�l kil�pett egy l�ny. Hossz�, barna, der�kig �r� haja volt, szemei szint�n barn�k voltak, azonban kegyetlens�get �rasztottak.

-Ayumi?!- mondta halkan Kurama.

-� lenne Ayumi?- n�zett Kuram�ra Hiei, aki b�lintott. A l�ny behunyta szemeit, majd n�h�ny m�sodperc n�ma cs�nd ut�n megsz�lalt.

-Hmm…Kurama �s Hiei- mondta.

-Mi�rt akarod meg�p�teni az �tj�r�t?- k�rdezte Yusuke.

-Ahhoz neked semmi k�z�d!- mondta.

-Dehogyis nincs! Hisz a mi vil�gunkat teszed vele t�nkre! –ord�tott Kuwabara.

-Nemtud �rdekelni- mondta k�z�ny�sen a l�ny, majd h�tat ford�tott �s elindult.

-�llj meg! –ki�llott r� Yusuke.

-�s ha nem?- n�zett vissza g�nyosan Ayumi.

-Akkor meg�l�nk!- mondta szigor�an Kurama. Hiei r�n�zett a fi�ra, aki l�that�an nem akarta megtenni. Ayumi ism�t behunyta szemeit, majd mikor kinyitott, „kedvesen” Kuram�ra n�zett.

-T�nyleg megtenn�d? Azok ut�n, ami t�rt�nt?- k�rdezte.

-Mi�rt, mi t�rt�nt?- n�zett �rtetlen�l Kuwabara.

-A k�ldet�st teljes�ten�nk kell! �s most az a feladat, hogy megments�k a vil�got…-mondta Kurama.

-�gy, sz�val �gy �llunk!- mondta Ayumi, majd tekintete ism�t gonoszs�got vett fel. –Akkor nincs m�s v�laszt�som! �r�k!

Az utols� mondatra a f�k m�g�l j�n�h�ny sz�rny l�pett el�, akik mind r�t�madtak a fi�kra. Mindenki k�zd�tt, ahogy csak tudott, de t�l sokan voltak. Egy �r�t harcoltak, mikor Kuwabara t�rdre rogyott.

-Nem b�rom tov�bb…-mondta lihegve.

-Mi sem fogjuk sok�ig!- mondta Kurama �s egy �jabb sz�rny fej�t csapta le a r�zsaostorral.

-Akkor mit tegy�nk?- k�rdezte Yusuke egy reigant kil�ve.

-Adj�tok fel!- nevetett Ayumi, aki az eg�szet v�gign�zte az erd� sz�l�r�l.

-Soha!- mondta Hiei.

-Ahogy akarod- s�hajtott Ayumi. Intett �s �jabb d�monok jelentek meg.

-Ezek soha nem fogynak el?- t�p�szkodott fel Kuwabara �s �jra harcolni kezdett.

-De honnan j�nnek?- k�rdezte Yusuke.

-Mindenhonnan! Az �sszes emberi vil�gon �l� d�mon, sz�rny �s szellem idej�n. Van, aki vissza akar menni, �s vannak, akik egyszer�en csak csod�lj�k, amire k�sz�l�k!- v�laszolt Ayumi.

-Az �sszes?- ijedt meg Kurama.

-Az nem t�l j� nektek- cs�v�lta a fej�t Hiei.

-Nektek? Neked mi�rt nem?- k�rdezte Kuwabara.

-�n d�mon vagyok, de idi�ta! Engem b�k�n hagynak- mondta, �s abba hagyta a harcot.

-Ebben nincs igazad!- mondta Ayumi.

-Mert?

-A Szellemvil�g lak�i �gy tudj�k, hogy �t�llt�l az emberekhez…

-Ugyan mi�rt tettem volna ilyen h�lyes�get?- h�borodott fel Hiei.

-K�ssz, ez kedves volt!- mondta Yusuke, majd kicsin�lt n�h�ny �jabb sz�rnyet.

-A l�nyeg- folytatta Ayumi- hogy t�ged sem k�m�lnek!…Na de most m�r el�g! Ez unalmas!- mondta �s l�b�t egy k�lapra tette, majd benyomta. Yusuk�j�k alatt valami megmozdult. A homokb�l n�h�ny k�t�bla emelkedett ki. Mikor mind kint volt, tetej�k �s aljuk megny�lt, majd az onnan kik�sz� f�nycs�va k�rt form�lva beker�tette a fi�kat.

-Mi a fene ez?- k�rdezte Yusuke, majd a k�r sz�l�hez l�pett. Ki akart menni, de egy er�t�r megakad�lyozta.

-Mit csin�lt�l? –ord�tott Kurama.

-�, h�t ez csak egy csapda. Direkt nektek raktam f�lre. De ne agg�djatok, nem �llek meg…m�g!- mondta nevetve.

-Szerinted egy ilyen gyenge kis er�t�r megakad�lyoz, hogy kijussunk?- k�rdezte g�nyosan Hiei, mire Ayumi ugyanolyan g�nyosan v�laszolt.

-Pr�b�ld ki!

Hiei elmosolyodott, el�r�ntotta kardj�t, majd a falnak esett. Onnan azonban egyszer�en lepattant.

-Fen�be!- mondta, s k�zben k�pk�dte a homokot.

-Hehe, pancserk�m, n�zd a mester!- mondta Kuwabara. –Szellemkard! –ki�ltotta, majd a megid�zett fegyverrel a kez�ben szint�n a falnak rontott �s szint�n lepattant r�la �s Hiei mellett landolt a homokban.

-Na, ki a pancser?- k�rdezte g�nyosan.

-Fogd be!

-Nem igaz, hogy ti m�r megint veszekszetek!- s�hajtott Yusuke. Felemelte kez�t �s l�v�shez k�sz�l�d�tt.

-Azt a helyedben nem tenn�m!- mondtaAyumi.

-Ugyan mi�rt nem?- k�rdezte.

-Mint l�thattad a falr�l minden lepattan. K�pzeld el mi lenne, ha a reigunnal �s ez t�rt�nik

-Nek�nk annyi lenne- mondta Kurama. –Ayumi! Mi�rt csin�lod ezt? –fordult a l�nyhoz. –Ember vagy �s m�gis a veszt�ked akarod?

-Honnan vagy te olyan biztos abban, hogy �n is ember vagyok?- k�rdezte les�t�tt szemmel. Kuramam�nak a szavai is el�lltak.

-Azt akarod mondani, hogy nem is vagy ember?- k�rdezte Kuwabara.

-Nem t�k mindegy? Ki kell jutnunk!- mondta Yusuke �s els�t�tte a reigunt. Ayumi megmondta el�re, hogy mi fog t�rt�nni, �s meg is t�rt�nt. A l�v�s lepattant a falr�l �s telibe tal�lta Yusuk�t, Hieit, Kuwabar�t �s Kuram�t. S b�r a l�v�st a homok nagyban legyeng�tette, �ppen el�g volt ahhoz, hogy a csap�st�l elvesz�ts�k az eszm�let�ket.