Az utols� v�rig

D�lut�n volt. Odakinn zuhogott az es�, mintha csak az id�j�r�s is meg�rezte volna, hogy nincs most senki, aki �r�lne a naps�t�snek.

Yami c�ltalanul s�t�lgatott Solomon Motou egykori j�t�k boltj�ban, ami m�r hetek �ta z�rva tartott. Fej�t lehorgasztotta, �s meredten n�zte a padl�t, mintha keresne valamit, de m�g az �tj�ba ker�l� szemetest sem volt k�pes �szrevenni, �gy majdnem orra esett benne… Lemond�an s�hajtott �s ink�bb le�lt egy sz�kre �s kez�be temette arc�t.

Halk nyikordul�ssal kiny�lt a h�ts� ajt�. �szre se vette. T�a l�pett a helys�gbe egy cs�sze kaka�val �s egy kis s�tem�nnyel. Yamit megpillantva minden erej�t �sszeszedte, hogy egy halv�ny mosolyt er�ltessen az arc�ra.

— Yugi, te vagy az…? — m�g ennyi id� ut�n se tudta biztosan megk�l�nb�ztetni Yugit Yamit�l an�lk�l, hogy megsz�laltak volna.

— Nem T�a… �n vagyok. — mondta Yami �s a l�nyra n�zett.

T�a �sszerezzent �s mintha halv�nyan el is pirult volna.

— Hoztam neked uzsonn�t. — mondta mosolyogva �s letette a kaka�t �s a s�tem�nyt az asztalra.

— Nagyon kedves vagy, de….

— Semmi de! — v�gott a szav�ba — J�t fog tenni. Hidd el…

De erre Yami olyan tekintettel n�zett r�, mint akinek ezen a vil�gon m�r semmi sem tehet j�t. T�a meg�rtette �s az � arc�r�l is egy-kett�re leolvadt a mesterk�lt mosoly. Er�tlen�l huppant le a Yami melletti sz�kre �s elmer�lt az ablakon v�gigfoly� es�cseppek figyel�s�ben.

Minden egy h�napja kezd�d�tt…. Yugi, Joey Tristan �s � egy gy�ny�r� naps�t�ses d�lut�non a tengerparton s�t�lgattak. Vid�mak voltak �s felszabadultak. Az �g adta vil�gon semmi gondjuk nem volt, csak �lvezt�k a ny�ri naps�t�st. De azt�n hirtelen a semmib�l el�ugrott egy csukly�s alak �s lesz�rta Tristant, majd egy �rd�gi kacajjal t�vozott. Minden olyan gyorsan t�rt�nt… Mire magukhoz t�rtek a d�bbenett�l �s felfogt�k az esem�nyeket, Tristan m�r r�g halott volt �s a gyilkos is messze j�rt… Egy d�lut�n… Ennyi kellett ahhoz, hogy �sszeomoljon az a v�dett vil�g, amelyben eddig �ltek. Egy d�lut�n alatt n�ttek fel �s t�rtek �ssze mindh�rman. Tristan temet�se ut�n � �s Yugi, Yami t�mogat�s�val, hamar �sszeszedt�k magukat, hiszen fiatalok �s �leter�sek, de Joey teljesen kifordult �nmag�b�l. Napokig a sz�n�t se l�tt�k, �s amikor v�gre megtal�lt�k, borzalmas �llapotban volt. Teljesen elhagyta mag�t �s csak azt tudta ism�telgetni, hogy neki kellett volna meghalnia Tristan helyett. D�lut�nr�l d�lut�nra vele voltak, de Joey eg�sz napos fel�gyeletet ig�nyelt. Hossz� keserves napok f�radts�gos munk�j�val azonban siker�l lelket �nteni bel�, �s lassan �gy t�nt, minden rendbe j�n, �m ekkor �rkezett a k�vetkez� csap�s. Egy este, amikor �pp mindannyian Yugin�l voltak, megcs�rrent a telefon. T�a m�g tiszt�n eml�kezett hogyan vette � fel a kagyl�t, majd adta �t k�nnyeivel k�szk�dve Yuginak, aki hatalmas szemeivel k�rd�n n�zett r�… Egyiptomb�l telefon�ltak, oda utazott ugyanis az �reg Solomon Arthur Hopskins professzorral, hogy �jabb feliratokat keressenek a F�ra�r�l. Egy szerencs�tlen v�letlen folyt�n azonban elt�vedtek az egyik j�ratban, �s �t nappal k�s�bb m�r csak a holttesteiket tal�lt�k meg.

Ezek ut�n m�r nem volt vissza�t. T�a tehetetlen�l n�zte v�gig, ahogy k�t legjobb bar�tja teljesen t�nkre megy. Ha Yami nem lett volna mindig vele, Yugi biztosan valami �r�lts�get csin�lt volna. Szeretett nagyapja elveszt�se olyan m�lyen megr�zta, hogy att�l a napt�l kezdve Yami szinte teljesen �tvette a hely�t. Mindannyian tudt�k, hogy nem volt j� ez �gy, de am�g Yugi �ssze nem szedi mag�t egy kicsit, ez bizonyult a legjobb megold�snak. Joeyn azonban nem tudtak seg�teni. Az a t�r�keny lelki egyens�ly, amit annyi munk�val �p�tettek fel, pillanatok alatt porladt el. � is �gy szerette Solomont, mintha csak v�rszerinti nagyapja lett volna, �s szinte bele�r�lt abba, hogy �jabb hozz� k�zel �ll� ember halt meg �rtelmetlen�l. L�t�nek �rtelme k�rd�jelez�d�tt meg benne. Napr�l napra kezdett �lni, kimaradt az iskol�b�l �s lassan inni kezdett. Yami �s T�a hi�ba pr�b�lkoztak, nem tudt�k meg�ll�tani a z�ll�s �tj�n. Egy id� ut�n m�r azt se tudt�k, merre j�r, mert Joey teljesen elhideg�lt mindenkit�l �s ker�lte �ket is.

T�a ezek ut�n minden erej�vel azon volt, hogy visszahozza valahogy Yugi �letkedv�t, hogy legal�bb �t ne vesz�tse el. Gyakorlatilag vele t�lt�tte minden egyes perc�t �s csak aludni j�rt haza, de n�ha m�g azt sem. Sz�pen berendezkedett az egyik szob�csk�ba �s lassan �tvette a h�ztart�s ir�ny�t�s�t is. Yugi mindig is olyan volt, mintha a testv�re lenne, ez�rt feladat�nak �rezte a r�la val� gondoskod�st.

— Hogy van Yugi? — k�rdezte Yamit�l, amikor r�j�tt, hogy az es� n�z�se csak m�g rosszabbat tesz neki.

— Nem j�l… — hangzott a v�lasz. — Agg�dom �rte… Joeyr�l valami h�r?

— Semmi. M�r egy hete nem is hallottam r�la. Az �js�g pedig mindenf�le gyilkoss�gokr�l �r mostan�ban. Att�l f�lek, hogy ugyanaz lehet, mint aki Tristant meg�lte �s akkor Joey sincs biztons�gban…

— Egyszer�en nem tudom, mit tehetn�k �rte, ha azt se tudom, hol van! — fakadt ki Yami.

T�a szomor� szemekkel n�zett r�.

— Pihenj egy kicsit…

— Nem tehetem. Meg kell v�denem a bar�taimat… Yugi bar�tait…

Egy darabig mindketten hallgattak. �rezt�k, hogy egym�sra vannak utalva. Ha b�rmelyik�k is meggyeng�l, mindketten elvesztek. Vigy�ztak teh�t a m�sikra, nehogy elvesz�ts�k egyetlen t�maszukat.

— K�sz�n�m, hogy itt vagy T�a…

— Ugyan… Ez term�szetes. — v�laszolta a l�ny �s zavar�ban elnevette mag�t.

Yamival mindig olyan furcsa volt besz�lgetni. Yugi ny�lts�ga minden kommunik�ci�s neh�zs�get �thidalt, a F�ra� viszont sokkal komolyabb �s z�rk�zottabb szem�lyis�g volt. Titokzatosabb �s izgalmasabb. M�g Yugiban csak a j� bar�tot l�tta, a Yami ir�nt t�pl�lt vonzalma n�ha igen komolyan zavarba tudta ejteni… Ketten voltak egy testben, de mindkett�t m�sk�pp szerette. Olyan probl�ma volt ez az �let�ben, amire m�g nem l�tta a megold�st, de rem�lte, egyszer majd megtal�lja.

Yami f�radtan r�mosolygott.

— Megpr�b�lom felh�vni Joeyt, h�tha otthon van… — mondta �s visszament a lak�sba telefon�lni.

T�a egy darabig n�zett ut�na, majd k�vette �t.

De azon az est�n Joey nem volt otthon. Egy k�lv�rosi parkban fek�dt egy padon �s v�rt…

Tristan hal�la �ta csak egyetlen gondolat foglalkoztatta: a bossz�. �s ahogy telt az id�, egyre kev�sb� tudott t�le nyugodni. Nem �rtette Yugi�kat: hogy k�pesek �lbe tett k�zzel �lni, �s sebeiket nyalogatni! A bajban ismerszik meg a bar�t, �s � be akarta bizonytani, hogy igaz bar�tja volt Tristannak, nem �gy, mint �k… Egy�ltal�n, hogy k�pesek megfelejtkezni a k�zt�k l�v� k�tel�kr�l? Hogy k�pesek tov�bbl�pni, �s �gy tenni, mintha mi sem t�rt�nt volna? Joey �gy �rezte, m�g soha nem csal�dott ekkor�t, mint most Yugiban. Egyed�l maradt. Teljesen egyed�l…

A t�volb�l k�zeled� l�ptek zaja �t�tte meg a f�l�t. Gyorsan felugrott �s beh�z�dott a legk�zelebbi fa �rny�k�ba. A hom�lyb�l egy csukly�s alak k�rvonalai bontakoztak ki.

� volt az… Joey m�r �r�k �ta v�rta. Amint a csukly�s elhaladt mellette, �szrev�tlen�l k�vetni kezdte.

Meg volt r�la gy�z�dve, hogy Tristant egy k�rtyavad�sz �lte meg, �gy nem volt m�s dolga, mint v�geznie az �sszessel, aki csak az �tj�ba ker�lt… Nem sz�molta, de m�r legal�bb a negyedikn�l tartott.

Ezt itt m�r r�g�ta figyelte. Pontosan tudta, honnan j�n �s, hov� megy, �gy nem volt neh�z k�vetnie. A parkot elhagyva, csendes kertv�rosi ker�letbe �rtek, ahol m�r mindenki aludt. B�k�s k�rny�k volt csupa csal�di h�zzal.

A k�rtyavad�sz �gy t�nt, �szrevette, hogy k�vetik �s meggyors�totta l�pteit. Joey minden �vatoss�g�t f�lret�ve k�nytelen volt futni ut�na, hogy ne vesz�tse szem el�l. A k�vetkez� keresztutc�n�l a csukly�s jobbra fordult, �s elt�nt a szeme el�l. Pont, ahogy v�rta… Ez volt a k�rtyavad�sz otthona, most m�r csak be kell jutnia valahogy… K�nnyed�n m�szott �t a ker�t�sen, �s a bej�rati ajt� sem okozott neki gondot: se kutya, se riaszt� nem volt. Igazs�g szerint meg is lep�d�tt, hogy minden ilyen sim�n ment.

Bent a lak�sban teljesen s�t�t volt, mintha a h�ziak nem lettek volna otthon… Lehets�ges lenne, hogy egy �res lak�sba t�rt be �s a k�rtyavad�sz mindezid�ig megt�vesztette? �t k�ne kutatnia az �ssze szob�t, �m az t�l kock�zatos feladatnak bizonyult. Ha felfedezik az ittl�t�t, k�nnyen igen cs�ny�n v�gezheti. Tristan p�ld�j�b�l l�tta, hogy ezek b�rmire k�pesek… Meg�llt teh�t �s f�lelni kezdett, h�tha meghall valami �rulkod� hangot vagy z�rejt. Nem kellett sok�ig v�rnia, �s f�l�t l�p�sek zaja �t�tte meg. Teh�t m�gis itt volt… Akkor viszont a lehet� leggyorsabban �s leghat�konyabban kell elint�znie. Kab�tja bels� fele ugyan tele volt aggatva k�l�nb�z� m�ret� k�sekkel, de azt a m�dszert m�r unta… Valami �jat �s izgalmasabbat akart kital�lni.

Az �tlet nem v�ratott sokat mag�ra. Sietve berohant a konyh�ba, kit�rta a s�t� ajtaj�t �s kinyitotta g�zcsapot. Ezut�n elhagyta a h�zat, �s az utca t�loldal�n h�z�dott meg egy kapu �rny�k�ban. Levetette kab�tj�t �s egyik k�s�vel kihas�tott bel�le egy darabot. Most m�r csak egy megfelel� k�re volt sz�ks�ge… R�videsen tal�lt is a j�rda menti �rokban. J� er�sen belek�t�tte kab�tja foszl�ny�ba, az anyagot meggy�jtotta, �s teljes erej�b�l elhaj�totta.

Pontosan c�lzott: a l�ngol� k� a k�rtyavad�sz konyhaablak�n rep�lt be, hangos cs�r�mp�l�ssel t�rve ripity�ra az ablakot. Joey amilyen gyorsan csak tudott, igyekezett fedez�ket keresni. �pp megh�zta mag�t egy aut� m�g�tt, amikor a konyh�ban terjeng� g�zfelh� el�rte a l�ngol� rongyba csomagolt k�vet �s a h�z als� szintje berobbant…

Joey n�h�ny perc m�lva kimer�szkedett a biztons�got jelent� kocsi m�g�l �s el�gedetten nyugt�zta, hogy imm�r az eg�sz �p�let l�ngokban �llt.

Mint, aki j�l v�gezte dolg�t, t�vozott a tett sz�nhely�r�l, abban a hitben, hogy �jabb k�rtyavad�szt�l szabad�totta meg a vil�got…

Pedig mekkor�t t�vedett! A csukly�s alak ugyanis m�r az elej�n ler�zta, �s csak megt�veszt�s k�pen menek�lt pont abba a kertbe, hogy azt�n r�gt�n tov�bb is �lljon. A h�zban val�ban nem volt senki, azt a k�t kisfi�t lesz�m�tva, akik a Kaiba Corps. leg�jabb j�t�k�t tesztelt�k k�t h�ttel a piacra ker�l�se el�tt. Mindketten meghaltak. Az egyik�k Mokuba Kaiba volt…

M�snap kora reggel Seto Kaiba egykedv�en �lt a Kaiba Corps. felh�karcol�j�nak tetej�n l�v� irod�j�ban �s elm�ly�lten tanulm�nyozta c�ge r�szv�nyeit. Minden a legnagyobb rendben volt. A lassan piacra ker�l� �j j�t�ka ugyan nem a legmodernebb virtu�lis technik�val k�sz�lt, de hatalmas sikernek �g�rkezett. Ez megel�ged�ssel t�lt�tte el. Nem szokott el�re inni a medve b�r�re, de ez�ttal t�nyleg nem volt mit�l tartania. J� �zletember volt, �s ezt pontosan tudta mag�r�l: nem volt helyzet, amire ne gondolt volna el�re.

Miut�n kigy�ny�rk�dte mag�t a t�zsde reggeli �rfolyam�ban �s megitta szok�sos z�ld te�j�t, azt tervezte, hogy �tn�z a fejleszt�si r�szlegre ellen�rizni az ott foly� munk�t, �s ott t�lti a d�lel�tt�t. Ha rajta m�lott volna, minden egyes kis csavart � rakott volna a hely�re, de mivel ez lehetetlen feladat volt egy ekkora c�gn�l, legal�bb szem�lyesen fel�gyelte alkalmazottait, �gy nem �rhette kellemetlen meglepet�s.

M�r �pp elindult volna, amikor halk kopog�st hallott irod�ja ajtaj�n.

— Igen…?! — mondta hidegen. Hol a pokolban van ilyenkor a titk�rn�je?? V�g�l is az�rt fizeti, hogy bejelentse az �rkez�ket.

Az ajt� lassan kiny�lt �s Mr. Hino l�pett be rajta bizonytalanul. Hino volt az egyik legr�gebbi alkalmazottja �s az egyik legjobb is. �r�kk� der�s �tven�t �ves f�rfi volt, aki a k�lf�ldi kapcsolattart�st int�zte �s kiv�teles tehets�ge volt ahhoz, hogy Seto nem mindennapi modor�t kezelje. Most azonban arca ny�zott volt �s szeme v�gtelen szomor�s�got t�kr�z�tt.

— Mondja Mr. Hino… — vetette oda Seto k�sz�n�s k�pen �s sz�r�s szemekkel n�zett r�, ami�rt a f�rfi m�g mindig egy sz� n�lk�l topogott az ajt�ban.

— Uram… — kezdte, de elcsuklott a hangja.

— Igen? — Seto kezdett egyre t�relmetlenebb lenni.

— Az �ccse… — ny�gte ki v�g�l.

— Mi van az �cs�mmel?? — kapta fel a fej�t. Eddig igaz�n oda se figyelt l�togat�j�ra, de Mokuba eml�t�se rossz el��rzettel t�lt�tte el.

— Borzaszt�an sajn�lom Mr. Kaiba, de az �ccse meghalt…

A szob�ban megfagyott a leveg�. Seto felugrott sz�k�b�l �s d�h�sen meredt Hinora. Mit mer�szel mondani ez az ember? Hogy Mokuba halott?? Nincsen az � �ccs�nek semmi baja! Egy oszt�lyt�rs�n�l van, hogy egy�tt tesztelj�k az �j j�t�kot. Hinonak az �ll�s�ba fog ker�lni ez a vicc!

M�r nyitotta volna a sz�j�t, hogy nem �pp finoman helyre tegye a f�rfit, de az megel�zte:

— �jjel g�zrobban�s t�rt�nt a h�zban, ahol Mokuba �rfi vend�geskedett. Senki sem �lte t�l… �szinte r�szv�tem…

Seto er�tlen�l rogyott vissza karossz�k�be. A hallottak �ssze-vissza kavarogtak a fej�ben. Mokuba… t�nyleg halott lenne? Nem! Az k�ptelens�g! Hiszen � mindig ott van mellette, hogy megv�dje. Erre val� egy b�ty. Nem lehet, hogy kudarcot vallott…

Hino d�bbenten n�zte f�n�k�t. Seto Kaiba, aki h�sz �ves kora ellen�re kem�ny volt, mint a k� �s hideg, ak�r a j�g, az orra el�tt t�rt �ssze. A f�l�nyes b�szkes�g a felismer�ssel egy id�ben m�llott le az arc�r�l �s most csup�n egy ijedt kisfi� n�zett vissza r� szinte k�ny�r�gve, hogy mondja, ez az eg�sz csak valami t�ved�s.

—Nem lehet… — suttogta maga el� Seto — Nem lehet!!!!

Felugrott az asztal mell�l �s kirohant az irod�b�l, majdnem fell�kve Hinot. Nem akarta elhinni, mert k�ptelen volt elhinni. Mokuba volt a csal�dja, a legfontosabb ember az �let�ben, nem lehet, hogy elment…

L�lekszakadva futott v�gig az �p�leten. Le�rve kocsiba sz�llt, �s t�vig nyomva a g�zped�lt, elhajtott.

Amikor oda�rt a ki�gett h�zhoz, az m�r k�r�l volt ker�tve s�rga m�anyag szalaggal �s csak �gy ny�zsg�tt a rend�r�kt�l. R�juk sem heder�tve cs�rtetett �t k�z�tt�k, m�g a nyomoz�st vezet� fel�gyel� �szre nem vett �s meg nem �ll�totta.

— H� maga! —ki�ltott r� — Mit keres ott?!?

— Az �cs�met… — v�laszolta Seto fagyosan.

— Mr. Kaiba… — d�bbent meg a rend�r — �n… igaz�n sajn�lom…. R�szv�tem…

— Hol van?!!! — ki�ltott r� Seto �gy, hogy a fel�gyel� komolyan megijedt.

— A testeket elvitte az orvos szak�rt�. Nem tudtunk tenni �rt�k semmi: m�r mindketten halottak voltak, mire ki�rt�nk a t�zolt�kkal…

Teh�t m�gis igaz… Mokuba halott. Seto nem tudott mag�val mit kezdeni tehetetlen f�jdalm�ban.

— Nem sokkal �jf�l ut�n t�rt�nhetett.— folytatta a fel�gyel�, de � szinte nem is hallotta — M�g nem tudjuk pontosan, mi okozhatta a robban�st, de gyan�tjuk, hogy sz�nd�koss�g t�rt�nt. A konyhaablakot valaki k�vel bedobta… Amint megtudunk valamit, �rtes�tj�k.

Seto nem v�laszolt. Sz� n�lk�l visszat�molygott aut�j�hoz �s �r�lt sebess�ggel elhajtott.

— L�ttad ezt? — k�rdezte aznap reggel Yugi az �ppen meg�rkez� T��t�l �s odal�kte el� a reggeli �js�got.

— Mit? — k�rdezett vissza mosolyogva a l�ny.

— Olvasd el.

T�a felvette az �js�got �s r�gt�n megakadt a szeme a szalagc�men:

Katasztr�f�k �jszak�ja

�gy t�nik, nincs kegyelem Domino Citynek! A sorozatos belv�rosi k�sel�sek ut�n, tegnap �jjel a v�ros t�bb pontj�n is t�z �t�tt ki. A legs�lyosabb k�r a kik�t�ben a keletkezett, ahol egy eg�sz rakt�r�p�let �gett ki, de egy g�zrobban�sban �let�t vesz�tette a Kaiba Corps. vez�rigazgat�j�nak �ccse is… (folytat�s a 7. oldalon!)

—Mokuba?!? — T�a d�bbenten meredt az �js�gra, azt�n Yugira.

Yugi szomor�an b�lintott. Egy �jabb halott… Egy �jabb �rtatlan �let. H�t nem volt el�g ennyi???

— �s Kaiba? R�la tudsz valamit?

— Semmit… De bele se merek gondolni… — ezt m�r Yami mondta, mert id� k�zben egy hirtelen arany villan�ssal elm�t v�ltott. Majd folytatta: — R�ad�sul egy �r�ja bemondt�k a r�di�ban, hogy a k�ls� k�rgy�r�n�l hatalmas t�megbaleset t�rt�nt. �ll�t�lag valami �r�lt �tsz�guldott a piroson, egy r�szeg kamion sof�r pedig m�r csak �gy tudta kiker�lni, hogy keresztbe fordult az �ton, az ut�na j�v�k pedig mind belerohantak… M�r bele se merek gondolni, h�ny bar�tunk lehetett ott!

— Ne gondolj mindj�rt a legrosszabbra F�ra�! — mondta T�a, de nem hangzott t�l meggy�z�en. Az igazat megvallva neki is pont az j�rt a fej�ben, kit vesz�thetnek el legk�zelebb, kimondani azonban nem lett volna b�tors�ga.

— Ezek a balesetek… — folytatta elgondolkodva — Nem jutott m�g eszedbe T�a, hogy tal�n �sszef�ggnek egym�ssal?

— Mit akarsz ezzel mondani?

— M�g nem tudom… De nagyon rossz el��rzetem van. — v�laszolta Yami —Meg kell tal�lnunk Joeyt, miel�tt m�g neki is b�nt�d�sa esik!

— J� �tlet!

�m hi�ba mentek el hozz�, Joey nem volt otthon. �tkutatt�k ut�na az eg�sz k�rny�ket, de nem akadtak a nyom�ra sem aznap, sem pedig azut�n…

�jszakai akci�j�t k�vet�en Joey olyan f�radtan �rt haza, �s abban a pillanatban elaludt, amint lette a fej�t. Fel se kelt volna d�lig, ha reggel kilenc k�r�l nem kezd el cs�r�gni a telefon. El�sz�r nem akarta felvenni, de a telefon�l� nem hagyta annyiban, �gy k�nytelen volt elv�nszorogni a telefonig.

— Igen? — sz�lt bele m�g f�lig aludva �s szinte biztosra vette, b�rmit mondjon az illet�, ilyen �lmosan nem fog eljutni a tudat�ig.

— Joey Wheeler? — hallatszott egy megnyugtat� f�rfihang a vonal t�ls� v�g�n.