— �n vagyok… — ny�gte Joey — Mit akar?

— A V�rosi K�rh�zb�l telefon�lok. Sajn�lattal �rtes�tem, hogy a h�ga, Serenity Wheeler ma reggel aut�balesetet szenvedett �s meghalt…

— Mi???? — ord�totta a telefonba Joey. Hirtelen kipattant a szeme �s agya veszett�l pr�b�lta feldolgozni az inform�ci�t. De hisz Serenity nem is volt a v�rosban!

— Igaz�n sajn�lom uram… De a kedves�vel egy�tt m�g a korh�zba sz�ll�t�s el�tt �let�ket vesztett�k.

A kedves�vel egy�tt??? Joey nem �rtette, hiszen Serenitynek nincs bar�tja!

— Eln�z�st uram, de itt azt hiszem, valami t�ved�s t�rt�nt. — kezdte — Az �n h�gom nem itt �l �s nem j�r senkivel.

— ���… — a telefon�l� zavarba j�tt — Akkor ezek szerint �n Duke Devlint sem ismeri?

Joeynak kiesett a kez�b�l a telefon. M�g t�volr�l hallotta, ahogy a f�rfi v�laszra pr�b�lja b�rni, majd a vonal megszakadt.

H�t m�gis igaz lenne? El�sz�r Tristan, majd a nagyapa, most pedig Serenity is?!! K�ptelen volt elhinni, hogy mindenkit elvesz�t, aki fontos sz�m�ra.

Miut�n Tristan meghalt, Serenity mondhatni b�nat�ban Duke karjai k�zt k�t�tt ki, de �t valahogy nem tudta �rdekelni. Tudom�st sem vett a kapcsoltukr�l, r�szben az�rt, mert �rezte, hogy Serenity nem boldog Duke-kal. H�ga sz�ve Tristanan� volt, �gy nem tudta elfogadni, hogy egy ekkora hazugs�ggal oldja meg az �let�t. Mert mindenki menek�lt valahova, hogy tov�bbl�pjen! Yugi T��hoz, a saj�t h�ga pedig Duke-hoz. Felfordult a gyomra m�g a gondolatt�l is. Azt is elfelejtette, hogy aznap j�ttek volna l�togat�ba, pedig Serenity m�r j� el�re be is �rta a napt�r�ba.

Most azonban �gy t�nt, minden �nz�s�g��rt egyszerre kell megfizetnie… Hogy lehetett ennyire csak mag�val elfoglalva? Hiszen eddig legal�bb volt egy testv�re, de � gonosz m�don ell�kte mag�t�l, �s m�r nincs vele, hogy a bocs�nat�t k�rje. Hogy megmondja neki, mennyire szerette. El se b�cs�zhatott t�le…

M�rhetetlen�l gy�l�lte mag�t. De nem csak mag�t, mindenkit. Az eg�sz vil�got. Legf�k�ppen azonban azt a k�rtyavad�szt, aki meg�lte Tristant. Ha � nem lett volna, nem s�llyedt volna id�ig, �s m�g tal�n Serenity is �lne. �gy �rezte, nem b�rja elviselni saj�t mag�t, ezt pedig csak egyf�lek�ppen lehetett gy�gy�tani… Elv�nszorgott teh�t a h�t�ig, de semmi alkohol tartalm�t nem tal�lt benne. Sem ott, sem a lak�s t�bbi r�sz�ben nem maradt m�r szeszes ital, �gy fogta a kab�tj�t �s elment otthonr�l.

Hogy hol t�lt�tte az elk�vetkez� napokat, azt k�ptelen lett volna megmondani. Kocsm�r�l kocsm�ra j�rt, hogy megfelejtkezzen mag�r�l �s az �t k�r�lvev� vil�gr�l �s ez t�bb�-kev�sb� siker�lt is neki. A nappalokat sik�torokban vagy parkbeli padokon t�lt�tte. Nem v�letlen�l nem akadhattak Yugi�k a nyom�ra, mert Joey m�g a k�rny�k�t is elker�lte a v�rosr�sznek, ahol eddigi �let�t �lte.

Egy este f�lig �ntudatlanul botork�l egy sz�k �s piszkos mell�kutc�ban. C�lja nem volt, val�sz�n�leg fel sem fogta, hogy �ton van. Mikor elf�radt, lerogyott egy elhagyatott kapualjban �s aludni pr�b�lt, azonban egy ismer�s hang felriasztotta…

— Joey?! Mit keresel te itt?

Joey lassan felemelte a fej�t �s minden energi�j�t �sszeszedte, hogy beazonos�tsa az �t felkelt� szem�lyt.

—Mai? — ny�gte v�g�l bizonytalanul.

Val�ban Mai Valentine �llt el�tte �s rosszall�an m�regette �t, majd lehajolt hozz�, �s megpr�b�lta l�bra �ll�tani.

— Na j�l van Joey Wheeler, most sz�pen hazaviszlek… — azzal belekarolt �s lassan elindultak kifele a sik�torb�l.

Mire Mai lak�s�hoz �rtek, Joey m�r viszonylag kij�zanodott.

— Most pedig sz�pen lemosod magadr�l az egy hetes mocskot! — utas�totta Mai, amint bel�ptek a lak�sba — Egy�ltal�n mi�ta vagy az utc�n??

— Nem tudom… — v�laszolta szemles�tve Joey, �s elfogadta a kez�be nyomott t�r�lk�z�t.

— A m�sodik ajt� balra. — igaz�totta �tba a l�ny �s Joeynak esze �g�ban sem volt ellenkezni vele.

M�r napok �ta nem f�rd�tt… Nem is gondolta volna, hogy ennyire j�t fog tenni neki egy kis v�z. Eg�sz felfriss�lve �s m�r majdnem j�kedv�en j�tt ki a f�rd�b�l t�r�lk�z�vel a derek�n, mert ruh�i id�k�zben elt�ntek, am�g a zuhany alatt �llt.

— Ezt vedd fel.— ny�jtott oda neki egy kupac ruh�t Mai, amikor megjelent a nappaliban — M�g az ap�m ruh�i voltak… Rem�lem, nem lesz t�l nagy. A tieidet kimostam, mert irgalmatlanul mocskosak voltak.

Joey engedelmesen b�lintott �s visszat�rt a f�rd�be fel�lt�zni. Mai apj�nak a ruh�i ugyan egy kicsit nagyok voltak r�, de ez egy�ltal�n nem zavarta. �jb�l a nappaliba �rve a l�ny eddig szigor� arckifejez�se mintha megenyh�lt volna.

— K�rsz valamit enni? — k�rdezte f�radtan mosolyogva.

— Nem…, k�szi. — v�laszolt.

— Akkor most mes�ld el, mi t�rt�nt veled. — mondta �s le�ltette Joeyt maga mell� a kanap�ra.

Joey pedig mes�lni kezdett… Mindent. Az elej�t�l a v�g�ig, nem sz�p�tve �s nem kihagyva semmit. Onnant�l kezdve, hogy Tristan meghalt, az egyszem�lyes bossz�hadj�rat�n kereszt�l Serenity baleset�ig mindent.

Mai csak �lt �s rezzen�stelen arccal hallgatta, �s Joey ez�rt v�gtelen�l h�l�s volt neki. V�gre kibesz�lhette mag�b�l az �sszes f�jdalm�t, an�lk�l, hogy megpr�b�ln�k kioktatni. Mikor v�gre befejezte t�rt�net�t, le�rhatatlan megk�nnyebb�l�st �rzett. V�gre tal�lt valakit, aki meghallgatja.

— Nem tudom, mit gondolsz most r�lam, Mai… — fejezte be — De tudnod kell, hogy borzaszt� h�l�s vagyok neked…

Mai r�emelte a tekintet�t �s perceken kereszt�l csak sz�tlanul n�zt�k egy m�st. �jra fel�ledt minden �rz�s, amit megismerked�s�k �ta titokban t�pl�ltak egy m�s ir�nt. Az elfojtott v�gyakoz�s, aminek meg�lljt parancsolt a k�zt�k l�v� kork�l�nbs�g, most olyan er�vel t�rt a felsz�nre, mint m�g soha. �s b�r nem sz�ltak egy sz�t se, az eddig k�zt�k l�v� �sszes g�t leomlott hallgat�suk alatt

V�g�l Mai t�rte meg a csendet:

—B�rmit tett�l is, �n �gy is szeretlek… — mondta halkan, �s les�t�tte szemeit.

El se hitte, hogy v�g�l bemerte vallani �rzelmeit Joeynak. Olyan r�g�ta szerette m�r, �s b�rhogy tiltakozott is ellene, hiszen a fi� �t �vvel volt fiatalabb n�la, k�ptelen volt tenni vonzalma ellen b�rmit is. Lassan r� kellett d�bbennie, hogy a mag�ny, ami folyton k�s�rtette, nem az�rt van, mert t�nylegesen egyed�l lenne, hanem az�rt, mert Joey nem volt a k�zel�ben. Hi�ba val� volt Varon minden ostroma, tudta, hogy sz�m�ra Joey az igazi �s az egyetlen. Eddig v�rt a megfelel� alkalomra, mert f�lt szemben�zni �rzelmeivel, pl�ne kimondani �ket, de most �gy �rezte, tennie kell valamit, miel�tt t�nylegesen elvesz�ti �t…

Joey d�bbenten n�zett r�. H�t Mai m�gis szereti? Mindezek ellen�re, amit ma este elmondott neki? Sose merte rem�lni, hogy a n�la j�val id�sebb l�ny valaha is viszonozni fogja az � �rzelmeit. Kamaszos fell�ngol�snak tartotta ezt a szerelmet, de az �vek m�l�s�val nem hogy elm�lni nem akart, hanem ink�bb er�s�d�tt.

— �n is szeretlek, Mai… — suttogta �s megfogta a l�ny kezeit.

Mai r�n�zett �s a k�vetkez� pillanatban szenved�lyesen megcs�kolt�k egym�st.

Joey el se hitte, mi t�rt�nt vele: egy h�napnyi szenved�s ut�n v�gre boldog volt. H�t m�gis van �rtelme az �let�nek! Annyi mindent �s mindenkit elvesz�tett m�r, de most �gy �rezte, a sors elkezdte a k�rp�tl�st.

Messze volt m�g a napfelkelte, de a madarak m�r jav�ban csicseregtek, ami fel�bresztette. Mai m�lyen aludt karjai k�z�tt. Egy apr� cs�kot lehelt az orr�ra �s gy�ng�den megsimogatta sz�ke haj�t. �r�kon kereszt�l el tudta volna n�zni �t…

�gy �rezte, minden gy�l�let elsz�llt bel�le csak a szerelem felemel� �rz�se maradt. Tudta: �j �letet fog kezdeni. Amint reggel lesz, megpr�b�lja majd meggy�zni Mait, hogy k�lt�zzenek el ebb�l az �tkozott v�rosb�l valahova, ahol senki sem ismeri �ket. Biztosan bele fog egyezni, hiszen �t sincs, ami ide k�sse. Vajon mennyi id� m�lva kezd vil�gosodni?

Joey mosolyogva hunyta le �jra szem�t, szorosan odab�jt Maihoz �s megpr�b�lt visszaaludni. A madarak azonban csak nem hagyt�k abba a csicserg�st… Forgol�dott egy darabig, de nem tudott visszaaludni. V�g�l megad�an nyitotta ki �jra a szem�t, �s unalm�ban a sarkokat kezdte �sszesz�molni, majd pedig r�j�tt, hogy szomjas…

�vatosan elengedte Mait �s �gy igyekezett felkelni, hogy ne �bressze �t f�l. K�l�n kaland volt megtal�lni a s�t�t szob�ban a nadr�gj�t: m�r vagy h�rom k�rt tett az �gy k�r�l, mire r�akadt nem sokkal a k�sz�b mellett. Mikor m�r ruha is volt rajta, megc�lozta a konyh�t. Ott azonban musz�j volt villanyt gy�jtania, mert ink�bb a f�ny keltse fel Mait, mint a hatalmas zaj, amit an�lk�l csapott volna. A hirtelen vil�goss�gt�l azonban el�sz�r csak a szemeit d�rzs�lte. Mikor kitisztult el�tte a k�p, az els� dolog, amit megpillantott, egy hatalmas csokor volt az asztalon, ami bef�ttes �vegbe volt �ll�tva. V�r�s r�zs�k…Joey k�v�ncsi volt, vajon kit�l kaphatta ezt Mai… A csokor mellett egy c�dul�t tal�lt; gondolkod�s n�lk�l elolvasta:

K�sz�n�m a tegnap est�t. Szeretlek! Varon

Joey dermedten b�multa a pap�r fecnit. Hi�ba olvasta el �jra �s �jra, az �zenet �rtelme nem akart megv�ltozni. K�sz�ni a tegnap est�t… Ez k�ptelens�g, hogy m�st jelentsen! Nem akarta elhinni. T�l k�nnyed�n j�tt ez a boldogs�g ahhoz, hogy igaz legyen. A napn�l is vil�gosabb, hogy Mainak m�g mindig viszonya volt azzal a Varonnal! �s ennek ellen�re vele t�lt�tte az �jszak�t �s elhitette vele, hogy szereti. �gy �rezte, el�rult�k… Hogy tehette ezt vele?

Joeyn eleinte m�rhetetlen szomor�s�g vette er�t, azonban a percek m�l�s�val �jra meg�zlelte r�gi d�h�t. Ha az is ezt teszi vele, akit a vil�gon a legjobban szeretett, akkor ez a vil�g velej�ig romlott �s Mai sem �rdemli meg, hogy �ljen…

Kir�ntotta a konyhaszekr�ny fi�kj�t �s az els� kez�be akad� k�ssel visszacs�rtetett a h�l�szob�ba. Meredten n�zte az alv� sz�ps�get. Valahogy olyan �rtatlannak t�nt…

De Joey nem hagyta, hogy m�g egyszer megt�vessz�k. Felemelte a k�st �s egyetlen sz�r�ssal �lte meg az alv� Mait…

A m�sodik fat�lis t�ved�s�t k�vette el an�lk�l, hogy tudott volna r�la. El�z� este Mait val�ban randev�ra h�vta Varon, ami egy cs�kkal v�gz�d�tt. Azonban a l�ny sz�ve Joey� volt, �gy a vir�g meg�rkez�se ut�n megk�rte Varont, tartsa tiszteletben d�nt�s�t…

De senki nem volt a k�zelben, aki elmondhatta volna Joeynak az igazs�got. Gy�l�lett�l �gve szedte �ssze a holmij�t �s minden egyebet, amit fontosnak tartott, majd elt�nt az �jszak�ban…

—Duke, Serenity �s Mai! — csapott �kl�vel az asztalra Yami. F�jdalma tehetetlen d�hbe l�tszott �tcsapni — Ezt egyszer�en nem hiszem el! Mondd T�a, mi�rt t�rt�nik ez vel�nk? �s vajon ki lesz a k�vetkez�?! Kaiba? Te? Vagy �n…?

T�a nem v�laszolt, csak csendben �lt vele szemben �s k�nnyes szem�t t�r�lgette egy zsebkend�vel.

— Lassan mindenkit kiirtanak mell�lem, aki valaha is fontos volt! —folytattaYami, majd elhallgatott �s megpr�b�lta �sszeszedni mag�t — Meg kell tal�lnunk Joeyt, miel�tt vele is t�rt�nne valami.

T�a n�m�n b�lintott �s megpr�b�lt b�tor�t�an n�zni r�, m�r amennyire ez kis�rt szemekkel lehets�ges volt.

Miut�n napokon kereszt�l kerest�k Joeyt minden eredm�ny n�lk�l, v�gs� k�ts�gbees�s�kben elmentek a V�rosi K�rh�zba, ahol elmondt�k nekik, hogy Serenity �s Duke meghaltak abban a balesetben. Meg tudt�k ugyan mondani, hogy Joeyt �rtes�tett�k a hal�lesetekr�l, de enn�l t�bb inform�ci�val �k se tudtak szolg�lni.

V�g�l T��nak jutott esz�be Mai, h�tha � tud nekik seg�teni. El is mentek hozz�, de hi�ba cs�ngettek, senki sem nyitott ajt�t. V�g�l el�ker�lt egy szomsz�d, aki elmondta, hogy Mait napokkal azel�tt meggyilkolt�k. A lak�s�ba sajnos nem mehettek be, mert a szomsz�d nem engedte �ket, �m T�a szinte biztos volt benne, hogy Joey besz�lt Maijal, miel�tt meghalt. Ezzel kapcsolatban azonban s�t�t �s nyugtalan�t� �rz�se t�madt. Olyannyira nyomaszt�, hogy m�g Yaminak se sz�lt r�la egy sz�t se. Nem tudta ugyan megmagyar�zni, mi�rt, de valahogy �gy �rezte, Joey a felel�s Mai hal�l�rt… M�r kezdett�l k�ptelens�gnek tartotta, de m�gsem hagyta nyugodni a gondolat. �gy d�nt�tt azonban, hogy sz�rny� gyan�j�t ink�bb megtartja mag�nak, �s nem terheli Yamit ilyen butas�gokkal. Volt szeg�nynek e n�lk�l is el�g baja.

— Megyek �s besz�lek Kaib�val. — pattant f�l hirtelen a hely�r�l Yami.

— Hogyan?

— Ha meg akarjuk tal�lni Joeyt, � az egyetlen, aki t�nylegesen tud seg�teni. Bem�rheti a duel discj�t, vagy valami…

Na igen, gondolta T�a, de Kaiba Mokuba hal�la �ta csak m�g nehezebb eset lett. Milli�szor pr�b�ltak m�r vele besz�lni minden eredm�ny n�lk�l. A maximum, amit el tudtak �rni n�la, egy telefonh�v�s volt, amikor is Kaiba k�z�lte Yamival, hogy nem akarja t�bb� l�tni, �s m�g csak hallani se akar r�la. �ll�t�lag nagy er�kkel kerestette Mokuba gyilkos�t, de eddig eredm�ny n�lk�l.

— �s m�gis hogy fogod r�venni, hogy seg�tsen? — ugrott fel T�a is, �s megpr�b�lta Yamit jobb bel�t�sra b�rni. Megl�togatni Kaib�t, r�ad�sul most, nem t�nt a legjobb �tletnek.

— M�r pedig meg fogom gy�zni valahogy. — jelentette ki elsz�ntan Yami, �s m�r a kab�tj�t vette — Biztos vagyok benne, hogy az �sszes gyilkoss�g �s baleset m�g�tt ugyanaz az ember �ll, teh�t az �lte meg Mokub�t, aki v�gzett Tristannal is. Ezt neki is be kell l�tnia.

— De…

— Meg kell pr�b�lnom T�a…

A l�ny megad�an s�hajtott, Yami pedig b�ztat�s k�p megszor�totta a kez�t.

— Vigy�zz magadra. — suttogta a l�ny, �s agg�dva csukta be ut�na az ajt�t.

Seto Kaiba irod�j�ba bejutni val�ban nem bizonyult egyszer� feladatnak. A legnagyobb gondot a szem�lyi titk�r jelentette, aki sehogy sem akarta jelenteni �rkez�s�t, Yami pedig csak �gy tudta kiker�lni, hogy odalop�zott az irod�hoz, am�g a titk�r nem r� figyelt. Kopog�s n�lk�l cs�rtetett be az ajt�n, �s sietve csukta be maga m�g�tt, hogy �rkez�s�t ne fedezz�k f�l illet�ktelenek.

Seto l�ba al�l teljesen kics�szott a talaj. Mokuba hal�la ut�n napokon kereszt�l k�sz�lt a v�rosban kocsival vagy an�lk�l, �tlen szomjan, a v�g�n m�r teljesen �ntudatlanul. Hogy merre j�rt, vagy mit csin�lt, k�ptelen lett volna megmondani… Csak az emberek k�z�l akart elt�nni. Milli�szor tette fel mag�nak a k�ts�gbeejt� k�rd�st: „Mi�rt?”, de v�laszt nem tal�lt r�. V�g�l azt�n fizikailag teljesen legyeng�lve hazament �s onnant�l kezdve csak egy dolog �ltette: megtal�lni, a gyilkost. C�ge �gyeit gyakorlatilag teljesen elhanyagolta �s minden energi�j�t a nyomoz�snak szentelte. Egyetlen k�nnyet sem ejtett testv�r�rt. Mag�ba fojtotta az �sszes f�jdalm�t, ami �gy csendben, bel�lr�l em�sztette.

Egy�bk�nt sz�p arca most fak� volt �s beesett, haja pedig mintha hosszabb lett volna a szok�sosn�l. Fekete ingj�ben �s b�rkab�tj�ban f�lelmet kelt� �rnyk�nt �llt ablaka el�tt �s c�ltalanul b�mult ki rajta.

Az ajt� ny�l�s�ra megfordult �s szinte kegyetlen kem�nys�ggel n�zett Yamira.

— M�r megmondtam, hogy nem akarlak l�tni, Yugi. — mondta hidegen.

— Tudom, de besz�lnem kell veled. — v�laszolta Yami �s �llta sz�r�s tekintet�t.

— Nincs mir�l besz�ln�nk. T�r�dj a magad dolg�val �s egyszer s mindenkorra, sz�llj ki az �letemb�l!

— Kaiba, hallgass meg! Nem csak te gy�szolsz! — Seto erre felkapta a fej�t, de nem mondott semmit. �tn�zett Yamin, mintha ott se lett volna.

— Biztos vagyok benne, hogy ugyanaz �lte meg Mokub�t, mint, aki az �n bar�taimat �s most att�l f�lek, hogy a k�vetkez� �ldozata Joey lesz… Seg�tened kell �t megtal�lni, �s v�get vetni a gyilkoss�goknak! K�rlek, tedd meg. Mokub��rt…

Seto nem v�laszolt, csak ism�t az ablak fele fordult. Yami kezdte elvesz�teni a t�relm�t.

— Wheeler egy majom. — mondta v�g�l — Nem vagyok hajland� az � keresg�l�s�re pazarolni az id�m. Mokuba hal�la pedig csak r�m tartozik, �rted? Egyed�l fogom megkeresni a gyilkost, �s egyed�l �llok bossz�t. Te pedig azt csin�lsz, amit akarsz, csak engem hagyj b�k�n!

Yami elh�lve meredt r�. Hogy lehet valaki ennyire �nz� �s �rz�ketlen?? Nem b�rta tov�bb t�rt�ztetni mag�t, az eddig folyamatosan elnyomott f�jdalom v�szesen k�zel �llt ahhoz, hogy kit�rj�n. Az �g tudja, miket v�gott volna d�h�ben Kaiba fej�hez, ha odakintr�l hirtelen felhangz� ki�ltoz�s el nem tereli a figyelm�t a kritikus pillanatban.

Az iroda ajtaja el�tt egy ismer�s n�i hang veszekedett a szem�lyi titk�rral.

— Nem �rdekel, mit mond, engedjen be hozz�! Besz�lnem kell vele!!

— �rtse meg kisasszony, Mr. Kaiba nyomat�kosan megk�rt r�, hogy senkit ne eresszek be. Sajn�lom, de nem tudja �nt fogadni…

�m �gy t�nt, a n�t nem lehet ennyivel lekenyerezni. Az ajt� kiv�g�dott �s Ishizu Ishtar rontott be rajta teljesen k�ts�gbeesett arccal.

Yami d�bbenten meredt r�, �s m�g Seto is megemelte a f�l szem�ld�k�t, �gy tan�s�tva valami minim�lis �rdekl�d�st az �rkez� ir�nt.

— Igaz�n sajn�lom uram, de nem tudtam visszatartani… — t�rdelte az ajt�ban a kez�t a szem�lyi titk�r.

— Ki van r�gva. — k�z�lte vele hidegen Seto, majd Ishizura v�ndorolt tekintete. — Mit akarsz t�lem?

Ishizu hossz� �s fesz�lt m�sodperceken kereszt�l n�zett vele farkasszemet. Von�sai szomor�ak voltak, de kem�nyek, �m szemeiben furcsa f�ny gy�lt, ahogy Setot n�zte. Majd hirtelen elfordult t�le Yami fel�, mintha csak most vette volna �szre jelenl�t�t.

— F�ra�… — suttogta szomor�an �s lehorgasztotta a fej�t. — Marikot meg�lt�k. Az�rt utaztam ide, hogy a seg�ts�geteket k�rjem…

— Marik is?!? — fakadt ki Yami. Ez volt az utols� csepp a poh�rban. Most �rte el azt az �llapotot, hogy vagy teljesen �sszeomlik, vagy pedig eltemeti az �sszes �rzelm�t �s tov�bb l�p. Yugi f�jdalm�nak elnyom�s�val az ut�bbit v�lasztotta. Arca hasonl� kifejez�st �lt�tt, mint Seto�, azzal a k�l�nbs�ggel, hogy sz�nakozva n�zett a k�nnyeivel k�szk�d� Ishizura.

— Kaiba, k�rlek… — tett Yami egy utols� pr�b�t, �m teljesen eredm�nytelen�l.