— Megmondtam: csin�ljatok, amit akartok, de engem hagyjatok b�k�n. — vetette oda Seto �s r�sz�r�l a vita le volt z�rva.

— Menj�nk innen. — ragadta karon Yami Ishizut �s elindult kifele. A k�sz�b�t �tl�pve azt�n olyan er�vel v�gta be maga m�g�tt az ajt�t, hogy a folyos�n l�v�k ijedten h�z�dtak f�lre az �tj�b�l.

Miut�n Yami elment, T�a egyed�l maradt az �res h�zban. K�ts�gbeesetten pr�b�lt valami elfoglalts�got tal�lni mag�nak, hogy elterelje gondolatait aggodalm�r�l. Borzaszt�an f�ltette Yamit. Nem b�rta volna elviselni, ha valami baja esik. B�rkit k�pes volt elvesz�teni, de �t nem. Csak az�rt nem �r�lt m�g bele ebbe a r�m�lomba, mert Yami vele volt, �s �gy �rezte, napr�l napra k�zelebb ker�lnek egym�shoz… � volt az egyetlen dolog, ami�rt m�g �rtelm�t l�tta �let�nek. Amiben csak tudott, igyekezett a seg�ts�g�re lenni: b�tor�totta, �s ha kellett, vigasztalta Yugit, hogy a k�t szem�lyis�g egyens�lyban maradjon egym�ssal. F�radhatatlannak t�nt, de n�ha neki is sz�ks�ge lett volna a t�mogat�sra. Ilyenkor mindig elk�pzelte, hogy Yami egyszer csak odal�p hozz�, szorosan �t�leli, �s a karjai k�z�tt v�gre kis�rhatja mag�t. Persze ez lehetetlen volt, �s ezt tudta is. �m az is �j er�vel t�lt�tte el, ha Yami agg�dva figyelte, vagy k�rte, hogy saj�t mag�val is foglalkozzon.

Most azonban, hogy elment, r�ad�sul egyed�l, T�a vigasztalan volt. Hi�ba magyar�zta mag�nak, hogy nem lesz semmi baja, nem tudta elhinni. Miut�n figyelemelterel�sk�ppen gyakorlatilag az eg�sz h�zat kitakar�totta, szinte percenk�nt n�zett ki az ablakon Yamit v�rva, de csak nem j�tt… K�ts�gbeesetten �lt le az asztalhoz �s azt sz�molgatta, mennyi ideig tarthat az �t a Kaiba Corps. felh�karcol�j�ig �s vissza.

Ekkor azonban cs�ngettek.

T�a sz�lsebesen az ajt�n�l termett, de legnagyobb meglepet�s�re nem Yami �llt vele szemben, hanem Rebecca Hopskins… A l�ny hatalmas b�r�nd foganty�j�t szorongatta �s a cip�je orr�t b�multa.

— Rebecca? — k�rdezte d�bbenten egy kiss� csal�dottan T�a — Mit keresel te itt?

Rebecca is hirtelen felkapta a fej�t, mint akiben most tudatosult csak, kivel besz�l. Szemei karik�sak �s f�radtak voltak. A j�l ismert elevens�g helyett, most szomor�s�g t�kr�z�d�tt arc�r�l.

— T�a? — k�rdezett vissza meglepetten, �s szem�ld�k�t r�ncolta, mintha nem eg�szen ilyen fogadtat�sra sz�m�tott volna — Yugi hol van??

— Most nincs itthon… Dolga akadt a Kaiba Corps.-n�l.

— �rtem…

— Bej�ssz?

— Igen. K�sz�n�m…

Azzal T�a kit�rta az ajt�t �s seg�tett Rebecc�nak becipelni a b�r�ndj�t, majd le�ltette �t a konyh�ban �s neki�llt te�t f�zni. Elk�pzelni sem tudta, hogy Rebecca mit keres itt. �gy tudta, nagyapja hal�la ut�n visszautazott Amerik�ba. Biztos Yugival akar besz�lni, hiszen mindketten elvesztett�k a nagyapjukat… Pr�b�lta sz�val tartani a l�nyt, de Rebecca csak b�mult maga el� �s nagyritk�n v�laszolt, akkor is csak t�mondatokban. T�a nem igaz�n tudta, mit kezdjen vele. Yugi miatt sose voltak �k ketten igaz�n j�ban, �s most sem �r�lt Rebecca megjelen�s�nek, de olyan szomor� volt szeg�ny… V�g�l le�lt mell�, �s v�ll�ra tette a kez�t.

— Fel a fejjel Rebecca! — pr�b�lta vigasztalni — Yugi nem sok�ra haza�r… Biztosan �r�lni fog neked.

�m Rebecca csak a fej�t r�zta �s egy k�nnycseppet t�r�lt ki szeme sark�b�l. T�a feladta a pr�b�lkoz�st �s ink�bb keresett a l�nynak egy zsebkend�t. Ha neki nem akar mondani semmit, akkor ink�bb nem er�lteti. Majd visszaj�n Yugi, �s � megvigasztalja.

Ebben a pillanatban ny�lt is az ajt� �s Yami l�pett be rajta Ishizuval egy�tt.

— Ishizu??? — ugrott fel T�a �s d�bbenten n�zet az egyikr�l a m�sikra — Mi t�rt�nt?

— Ne is k�rdezd! — v�laszolta s�t�ten Yami, �s egy durva mozdulattal a sz�kre dobta kab�tj�t. T�a m�g sose l�tta ennyire d�h�snek.

— M�g egy ekkora patk�nyt nem hordott a h�t�n a f�ld! — fakadt ki v�g�l — Fel�le azt�n az eg�sz v�rost kiirthatn�k, azon se lenne k�pes meghat�dni! �s �n m�g azt hittem, hogy j� ember… M�g hogy Egyiptom papja! Biztos vagy benne Ishizu, hogy a kir�ly�t szolg�lta, nem pedig saj�t mag�t?

— F�ra� csillapodj! — ki�ltott r� Ishizu — Ezt nem vagyok hajland� tov�bb hallgatni!

— El�ruln�tok v�gre, hogy mi t�rt�nt? — v�gott k�zbe T�a t�relmetlen�l.

Yami f�radtan s�hajtott, majd a l�nyhoz fordult.

—    Kaiba nem hajland� seg�teni… Se nek�nk, sem pedig Ishizunak.

— H�t ott tal�lkoztatok? — k�rdezte meglepetten T�a.

— Igen… — v�laszolta halkan Ishizu — Marikot meg�lt�k… Az�rt utaztam ide, hogy a seg�ts�g�t… Hogy seg�ts�get k�rjek. — jav�totta gyorsan nyelvbotl�s�t.

— Marik meghalt? — T�a dermedten meredt Yamira, de � ink�bb elford�totta tekintet�t, �s a tov�bbiakra m�r oda sem figyelt.

— A s�reml�k bej�rat�n�l tal�ltuk holtan… — folytatta Ishizu szomor�an — �s att�l f�lek, hogy a gyilkos a F�ra�t akarja.

T�a els�padt.

— �gy gondolod, hogy, aki Tristant, Mokub�t �s a t�bbieket meg�lte, az lehet Marik gyilkosa is, �s…

— Mokuba is halott? — Ishizu keze megremegett. Yami elmes�lte ugyan az �ton a hal�leseteket, de Mokub�r�l egy sz�t sem ejtett.

— Igen. — v�laszolta T�a �s meglepetten n�zett a n�re — Egy g�zrobban�s v�gzett vele �s egy oszt�lyt�rs�val.

Mindketten elhallgattak.

— Ki� ez a b�r�nd? — k�rdezte hirtelen Yami. M�r vagy a harmadik k�r�t r�tta a szob�ban, de csak most t�nt fel neki.

— Az eny�m. — v�laszolta egy v�konyka hang a h�ta m�g�l. Rebecca a konyhaajt�ban �llva hallgatta v�gig a besz�lget�st, an�lk�l, hogy �szrevett�k volna.

— Rebecca!

A szob�t egy hirtelen villan�s vil�g�totta meg, ahogy Yami elm�t v�ltott.

— Hogy ker�lsz te ide? — k�rdezte Yugi, �s �gy csillant meg a szeme, ahogy a nagyapja hal�la �ta egyszer sem.

— �n… — kezdte Rebecca, de els�rta mag�t. Odarohant Yugihoz �s �t�lelte.

Yugi hirtelen zavarba j�tt, tal�n m�g el is pirult, de azt�n �tfogta Rebecca derek�t, �s vigasztalni pr�b�lta.

T�a �sszeszor�tott fogakkal figyelte, ahogy Rebecca megkapja azt, amire � is v�gyott. Tudta, hogy Yuginak m�r kezdett�l fogva tetszik a l�ny, de vajon Yami mit gondol r�la? �s mi�rt kellett most Ishizunak is betoppannia? Olyan j�l megvoltak eddig kettesben… �m hirtelen lelkiismeret furdal�sa t�madt: nem lehet ennyire �nz�. Hogy gondolhat m�g ilyen helyzetben is csak mag�ra. Hiszen mindk�t l�ny gy�szol…

— Sajn�lom…— szipogta Rebecca amikor kibontakozott Yugi �lel�s�b�l.

— Semmi baj. — mosolyodott el Yugi. — Hogyhogy elj�tt�l?

— Besz�lnem kell veled… — suttogta, majd k�rben�zett a szob�ban �s les�t�tte a szem�t — De nem most…

— ���… rendben. — v�laszolta Yugi, majd T��hoz fordult — Megh�vtam Ishizut is, hogy maradjon n�lunk, hiszen hely van b�ven. Viszont ha most nincs semmi halaszthatatlan dolgunk, akkor lepihenn�k, ha nem haragszotok meg… Nagyon elf�radtam…

A h�rom l�ny egyszerre r�zta meg a fej�t, jelezve, hogy nem tartj�k vissza Yugit.

— Menj csak. — mosolyodott el T�a — R�d f�r a pihen�s.

— K�szi. — mosolygott vissza Yugi is, majd a l�nyok pillant�sait�l k�s�rve felszaladt a szob�j�ba.

Lassan teltek az �r�k. Miut�n Yugi lepihent, T�a, Rebecca �s Ishizu a konyh�ba vonultak vacsor�t k�sz�teni, hogy legal�bb azzal is lefoglalj�k magukat. Szinte alig besz�ltek, de mindh�rman �rezt�k a hallgat�sba fojtott fesz�lts�get, ami k�z�tt�k h�z�dott. Tal�n Ishizu volt, aki a legkev�sb� t�r�d�tt ezzel. Egy t�l krumplival �tvonult a konyha t�ls� sark�ba �s pucolni kezdte. Egyetlen ember volt, aki a gondolatait, de m�g a sz�v�t is uralta. Egyvalaki, akibe minden tiltakoz�sa �s b�szkes�ge ellen�re is beleszeretett. K�ptelen volt nem gondolni r�… Az arca, a tekintete, a szemei… Hi�ba az id� vagy a t�vols�g, Ishizunak lassan r� kellett j�nnie, hogy menthetetlen: nem tudta �t elfelejteni. Tudta ugyan, hogy ez nem helyes, hiszen � csak egy s�r�rz�, de ami�ta tal�lkoztak, m�r nem tudott t�bb� a r�gm�ltban �lni. Az�rt t�rt vissza, hogy l�ssa, csak arra nem sz�m�tott, hogy ilyen lesz… Viselked�se jobban megviselte, mint Marik hal�la, de m�gis… Volt benne valami leny�g�z�… D�h�s volt mag�ra, hogy ennyire gyenge, hogy nem tud �rz�sei ellen k�zdeni, �gy mindink�bb a h�mozand� krumplira igyekezett koncentr�lni.

Ezalatt T�a �s Rebecca egym�st ker�lgett�k mosogat�s k�zben, lopva pillantva csak a m�sikra. V�g�l Rebecca volt az, aki el�sz�r unta meg a helyzetet �s halkan megsz�l�totta T��t:

— T�a…

— Tess�k? — fordult fel� a l�ny. L�tszott rajta, hogy egy�ltal�n nem sz�m�tott Rebecca kezdem�nyez�s�re.

— K�rdezhetek t�led valamit?

— H�t persze. — hangzott a v�lasz, b�r egy�ltal�n nem hatott olyan meggy�z�en, mint ahogy T�a szerette volna.

— Csak azt szeretn�m tudni, hogy Yugi… � most hogy van?

T��nak beletelt egy kis id�be, mire �rtelmezte a k�rd�st �s megbizonyosodott r�la, hogy Rebecca val�ban Yugira gondol. Nem volt benne biztos, hogy a l�ny j�l fogadn�, hogy nem igaz�n Yugi az, aki mostan�ban a domin�ns.

— Tudod, most mindannyiunknak nagyon neh�z… — kezdte — Igazs�g szerint f�ltem �t. Ha nem lenne vele a F�ra�… Az a helyzet, hogy � az, aki ink�bb k�pes er�s maradni, �s Yuginak is k�nnyebb, ha nem minden �t terheli. Ugye �rted, mire gondolok…?

— Azt hiszem… — mondta Rebecca — R�gt�n gondoltam, hogy a F�ra�ra hagyj�tok ink�bb az ilyesmit, de nekem �… valahogy annyira idegen.

— Igaz�n?

— Igen. Az�rt utaztam most ide, mert besz�lnem kell Yugival, de csakis � vele. �gy �rzem, ez nem tartozik m�sra, csak r�nk… Nem szeretn�m, hogy egy �tezer �ves szellem hallgat�zzon a h�tt�rben.

T�a d�bbenten n�zett r�, de miel�tt reag�lhatott volna, Rebecca folytatta.

— Tudom, hogy nem kedvelsz T�a, mert Yugi neked is nagyon fontos. S�t… De a nagyap�m hal�l�val, m�r csak � maradt, akit szeretek…

— Rebecca… — suttogta T�a �s, bar�ts�gosan megszor�totta a l�ny kez�t, mik�zben egy k�nnycseppet t�r�lt ki szem�b�l — Valamit tudnod kell… Yugit ovis korom �ta ismerem, �s az egyik legfontosabb ember az �letemben, f�leg, hogy rajta k�v�l m�r majdnem minden bar�tomat elvesz�tettem. De � olyan, mintha a testv�rem lenne…

— Tess�k? — k�rdezte meglepetten Rebecca — De �n… �n azt hittem, hogy te �s �…

— Nem. — mosolyodott el T�a szomor�an — Akit �n szeretek, az a F�ra�…

Rebecca �rtetlen�l b�mult r�, de amint t�bbsz�r elism�telte mag�ban T�a szavait, lassan meg�rtette. A k�t l�ny vagy egy percig n�zett egym�ssal farkasszemet, azt�n egy sz� n�lk�l �t�lelt�k egym�st. S�rtak mindketten. Egy testben k�t l�lek, �s mindketten a m�sikat szerett�k. Valahol megk�nnyebb�l�s volt ez sz�mukra, de ink�bb csak abban, hogy t�maszai lehettek egym�snak, �m ez egyenl�re el�g volt nekik. Nem gondoltak m�g a j�v�re, hogy lehet Yugi egyszerre Yami is, �s hogyan szeretheti viszont mindkettej�ket…

Annyi mindent mondtak volna egym�snak, de m�gse tett�k. Besz�ltek helyett�k az egym�s fel� k�ld�tt bar�ts�gos, b�tor�t� pillant�sok, ami, ha csak egy kis id�re is, visszahozta r�g elfeledett j�kedv�ket. Az eddig rideg konyha mintha sokkal kellemesebb helly� v�ltozott volna, �s m�g a nap is halv�nyan bes�t�tt az ablakon.

Csup�n Ishizu gubbasztott tov�bbra is mag�nyosan a sarokban a t�l krumpli f�l�tt, ami n�mik�pp aggodalommal t�lt�tte el T��t. �gy �rezte, a n� valamit titkol el�l�k, �s az a valami tal�n igen fontos is lehet. Meg persze ott volt Marik hal�la is… Ishizunak is sokkal k�nnyebb lenne, ha besz�lne b�nat�r�l.

— Ne f�zzek neked egy k�v�t? — k�rdezte t�le, amikor begy�jt�tte t�le a megh�mozott krumplit, �s Rebecca kez�be nyomta a t�lat, hogy elmossa.

— K�sz�n�m nem.

— De… — T�a m�r �pp vitatkozni kezdett volna vele, hogy az igenis j�t tenne neki, �s nem j�, ha mag�ba fojtja f�jdalm�t, de megsz�lalt a telefon. — Maradjatok csak, majd �n felveszem. — mondta �s kisietett a helys�gb�l.

— Hallo, tess�k?

— Yugi ott van? — sz�lalt meg a vonal m�sik v�g�n Seto Kaiba hideg hangja.

T�a azt hitte, hogy ijedt�ben eldobja a kagyl�t.

— Nem nincs. Lepihent egy kicsit. De ha v�rsz egy percet, felkeltem…

— Ink�bb hagyd. Annyira nem fontos…

— De… Megtudt�l valamit a gyilkosr�l?

Semmi v�lasz. De legal�bb a telefont nem csapta le, ami kiss� felb�tor�totta T��t.

—Ha val�ban megtudt�l valamit, Kaiba, k�rlek, mondd el. Hidd el, hogy k�nnyebb lenne mindannyiunknak, ha seg�ten�nk egym�st…

— Ishizu is veletek van? — k�rdezte, mintha meg se hallotta volna, amit T�a az im�nt mondott neki.

— Igen, �s Rebecca Hopskins is, de m�g mindig nem tudjuk, Joey merre lehet, �s azt szeretn�nk, hogy seg�ts megtal�lni, meg hogy…

— J�, hogy Yugival vagytok…

— Tess�k?

— Figyelj T�a, maradjatok mindannyian, ahol vagytok, vil�gos? — azzal letette a telefont.

T�a meredten b�multa a kez�ben l�v� kagyl�t, mintha att�l v�rn� a magyar�zatot erre a besz�lget�sre. Kaiba egy hangy�nyival sem volt kedvesebb, mint szokott lenni, s�t! De, hogy azt k�ri t�l�k, hogy maradjanak Yugival, �s a keresztnev�n sz�l�tja, az t�bb volt, mint furcsa. T�a szinte biztos volt benne, hogy megtudott valamit �s az�rt kereste Yugit. De vajon mit?

—Ki volt az T�a?— k�rdezte k�v�ncsian Rebecca, amikor visszat�rt a konyh�ba.

— Nem fogj�tok kital�lni… Kaiba volt az �s Yugit kereste…

D�bbent csend. Ishizunak m�g a krumpli h�moz� is kiesett a kez�b�l �s hangos csattan�ssal landolt a konyhak�v�n.

— �s mondott valamit?

—    H�t… Nem akarta, hogy felkeltsem Yugit, csak azt mondta, hogy mindannyian maradjunk itt. Nagyon furcsa volt… Szerintem tud valamit…

—    — Fel�bressz�k most Yugit? — k�rdezte rem�nykedve Rebecca.

— Szerintem ne. Hagyjuk pihenni. Napok �ta szinte semmit sem aludt. Csak nem lehet annyira fontos…— mondta T�a �s Rebecc�val egy�tt visszat�rtek a f�lk�sz vacsor�hoz.

Ishizu azonban nem mozdult. K�ts�gbeesetten kutatott gondolatatai k�z�tt, de semmi haszn�lhat� �tlet nem jutott esz�be. Eddig azt hitte, biztons�gban tudhatja Setot, egyenl�re legal�bbis…, de r� kellett j�nnie, hogy t�vedett. M�r csak egy es�lye maradt… �sszeszedte minden lelki erej�t, �s az ajt� fel� indult, �m T�a felfedezte.

— Ishizu hova m�sz? — ki�ltott ut�na.

— Seto Kaiba hatalmas vesz�lyben van. Figyelmeztetnem kell… — �s m�r nyitotta volna is az ajt�t, �m T�a el� ugrott.

— V�rj! Nem rohanhatsz csak �gy el!

— Engedj, k�rlek. Fogalmad sincs r�la, mivel �llunk szemben, �s az a baj, hogy neki sincs…

— Te is tudsz valamit Ishizu, amit nem mondasz el, igaz? — k�rdezett vissza T�a.

Ishizu sarokba lett szor�tva. Pont ezt a helyzetet akarta elker�lni, de �gy t�nt, sz�m�t�saiba hiba cs�szott �s sokkal kevesebb ideje maradt cselekedni, mint azt rem�lte.

— Igazad van T�a, nem mondtam el mindent, de ez most nem sz�m�t. �llj f�lre �s engedj az utamra.

— Nem! — T�a v�ll�t az ajt�nak vetve �llt �s elsz�ntan n�zett szembe Ishizuval. Nem �rtette, a n� mi�rt nem �szinte vel�k, hiszen egy oldalon �llnak. � is Yamit akarja megv�deni, vagy nem? Akkor meg mi�rt viselkedik �gy?

— T�a k�rlek… — k�rte Ishizu egyre k�ts�gbeesettebben — Figyelmeztetnem kell �t. Te is ezt tenn�d, ha a F�ra�r�l lenne sz�…

T�a azt hitte, ez a nap m�r nem tartogat sz�m�ra t�bb meglepet�st, de t�vedett. Elh�lten b�multa Ishizut �s szavai �rtelm�t pr�b�lta megem�szteni.

— Te… szereted �t…? —suttogta hitetlen�l.

Ishizu nem v�laszolt, csak elford�totta a fej�t. Mi�rt k�nozza �t m�g T�a is? Igen, szerette Seto Kaib�t tal�lkoz�suk els� perc�t�l kezdve, de mi�rt olyan hihetetlen ez? K�l�nben is csak r� tartozik…

— T�a, mit csin�ltok ti az ajt�ban? — Yami id�k�zben fel�bredt, �s olyan halkan j�tt le az emeletr�l, hogy �szre se vett�k.

Hangja hallat�n Rebecca kiszaladt a konyh�b�l, de csal�dottan tapasztalta, hogy az �rkez� nem Yugi volt.

Lassan T�a is mag�hoz t�rt d�bbenet�b�l �s �gy d�nt�tt, kez�be veszi a dolgokat, �s elmes�lte az omin�zus telefonbesz�lget�st Kaib�val.

— K�v�ncsi lenn�k, mit akar m�g ezek ut�n… — jegyezte meg Yami n�mi g�nnyal. — �s mi az, hogy maradjunk itt? Tal�n t�nyleg tudhat valamit…

— K�tlem… — sz�lt k�zbe v�g�l Ishizu — Csapd�ba akarj�k csalni…

— Tess�k? — k�rdezett vissza Yami.

Ishizu szomor�an s�hajtott �s mes�lni kezdett.

— J�l gondoltad F�ra�, Marikot val�ban ugyanaz a csukly�s alak �lte meg, aki a bar�toddal is v�gzett, �m a c�lpontja te volt�l… Nem tudom, mi lehet a konkr�t terve, de az biztos, hogy a bossz� hajtja.

— Hogyan?

— Nem tudom, h�ny r�gi ellenfeled sz�letett �jj�, de �gy t�nik, � az egyik. �s elmond�said alapj�n azzal kezdi a bossz��ll�st, hogy meg�li a szeretteidet, �s ez�ltal a mieinket is…

— Igen, �szrevett�k. — jegyezte meg keser�en Yami — �s szerintem Joey lesz a k�vetkez�…

— Nem. Nem � lesz… — mondta halkan Ishizu — A csukly�s tudja, hogy csak egyetlen ember �l, aki el�g er�s ahhoz, hogy megv�djen, F�ra�. Ahhoz, hogy t�ged meg�lj�n, v�geznie kell el�bb Seth f�pappal…

— Kaiba?