Ishizu n�m�n b�lintott.

— Figyelmeztetn�nk kell �t…

— Igen… — �rtett egyet Yami. — Elmegyek hozz� most.

B�r m�g mindig d�h�s volt Setora, az�rt azt csak nem hagyhatta, hogy meg�lj�k.

— Nem mentek sehova! — ki�ltotta d�h�sen T�a, arc�r�l csak �gy s�t�tt a k�ts�gbees�s. — Gondolkodjatok m�r egy kicsit! Lassan teljesen bes�t�tedik, �s r�d egy gyilkos vad�szik, F�ra�! K�pes lenn�l a karjaiba s�t�lni? Kaib�nak b�ven el�g test�re van ahhoz, hogy t�l�lje a ma �jszak�t. Majd elmentek hozz� reggel. Mellesleg feltal�lt�k m�r a telefont is…

Yami d�bbenten b�multa T��t, aki arc�r�l t�r�lgette a r�foly� k�nnyeket. Majd Ishizuhoz fordult, aki minden erej�t �sszeszedve pr�b�lt k�z�ny�s maradni.

— T��nak igaza van… Megpr�b�lom felh�vni Kaib�t…

Azzal otthagyta a k�t l�nyt �s bement a szob�ba telefon�lni.

T�a les�t�tt szemmel �llt az ajt� el�tt. Nem l�tta ugyan, de tudta, hogy Ishizu sem mozdult m�g.

— Ne haragudj r�m… — suttogta m�g mindig k�nnyes szemmel. Ism�t borzaszt� �nz�nek �rezte mag�t. Hogy Yamit v�dje, tal�n vesz�lybe sodorta Kaiba �let�t, �s tudta mekkora f�jdalmat okozott ezzel Ishizunak. De sz�ve nem engedte, hogy m�sk�pp tegyen.

Ishizu megr�zta a fej�t.

— �n is ezt tettem volna a helyedben…— mondta halkan �s elindult vissza a konyh�ba. T�a egy sz� n�lk�l k�vette.

Yami eg�sz este pr�b�lta h�vni Setot, otthon is �s az irod�j�ban is, de nem �rte utol. Vacsora ut�n T�a is �s Ishizu is hamar aludni t�rtek, �s m�g Rebecc�nak is felt�nt, hogy valami nincs rendben vel�k. Ezt a probl�m�t azonban f�lretette egy darabig, hiszen meg kellett tennie azt, ami�rt j�tt. Borzaszt�an f�lt, de tudta, hogy nem halogathatja tov�bb, Yuginak joga van tudni…

— ���… F�ra�? — sz�l�totta meg zavartan Yamit, amint az imm�r sokadszorra tette le csal�dottan a telefont.

— Mondjad Rebecca. — mondta neki bar�ts�gosan �s v�gleg felhagyva Seto el�r�s�vel, a l�nyhoz fordult.

— Csak azt szeretn�m k�rni, hogy… Besz�lhetn�k egy kicsit Yugival?

— Persze. — �s egy villan�ssal elm�t v�ltott.

— Mi az Rebecca? — k�rdezte t�le Yugi kedvesen mosolyogva.

— T�ged nem zavar ez a szellem? — v�gott bele valami teljesen m�s t�m�ba Rebecca, mert �gy �rezte nincs el�g b�tors�ga elmondania, ami�rt j�tt — �n nagyon nem szeretek vele besz�lni…

— Ne b�ntsd, k�rlek. � az egyik legjobb bar�tom �s �t legal�bb m�g nem vesz�tettem el… — Yugi arca egy pillanatra elkomorodott, de ahogy Rebecca szemeibe n�zett r�gt�n elmosolyodott �jra. Igaz�n m�g nem is besz�lgettek egym�ssal, de ami�ta a l�ny a k�zel�ben volt, sokkal jobban �rezte mag�t. — Mit akart�l mondani nekem?

Rebecca els�padt. Tudta, hogy meg kell tennie most, vagy pedig hallgatni fog �r�kk�.

— �n… �n… �n �ltem meg �ket Yugi! — �s kit�rt bel�le a s�r�s.

Yugi hitetlenkedve n�zett r�. Rebecca? Meg�lt volna valakit? De hiszen a l�gynek se b�rna �rtani!

— Meg�lted �ket? De kiket?

— A nagyap�inkat…. — zokogta Rebecca �s elh�z�dott Yugit�l.

— Az nem lehet… — suttogta.

— De igen! Az �n hib�m volt… Ha… nem rontom el azt a t�rk�pet…, nem t�vedtek volna el… �s… �s… m�g most is �ln�nek… Meg�rtem, hogy most gy�l�lsz… — szipogta a l�ny — De ezt el kellett mondanom… Jogod van tudni.

Yugi nem hitt a f�l�nek. K�ptelens�g, hogy ez igaz legyen! A nagyapja, akit a vil�gon a legjobban szeretett, egy olyan ember miatt halt volna meg, aki szint�n k�zel �ll hozz�? Ezt a tudatot nem b�rta elviselni… De hogyan gy�l�lhetn� meg ez�rt Rebecc�t? Ennyi id� ut�n… Most, hogy mindenkit elvesz�tett? Hiszen az � nagyapja is meghalt…

Nem sz�lt semmit, csak n�zte a l�nyt: k�nnyes szemeit, elgy�t�rt arc�t. Saj�t mag�t is meglepte, de k�ptelen volt haragudni r�. Hirtelen odal�pett hozz� �s szorosan mag�hoz �lelte, arc�t pedig sz�ke haj�ba temette.

— Nem akarom tudni, hallod Rebecca? Nem akarom…

— De, Yugi…

H�t t�nyleg nem ut�lja �t? Legvadabb �lmaiban se rem�lte, hogy Yugi valaha is meg tud majd neki bocs�tani!

— Ezt… nem �rdemlem meg…— suttogta, mik�zben a fi�hoz simult.

Perceken kereszt�l �lltak �gy, egym�st �t�lelve. K�z�s volt a b�natuk, a gy�szuk, de az �r�m�k is, hiszen ott voltak egym�snak. Yugi tudta, hogy Rebecca k�l�nleges az �let�ben, �s a vil�g minden kincs��rt sem vesz�tette volna el. � volt �lete els� szerelme… �s b�rmi t�rt�nt is vagy t�rt�nj�k ez ut�n, az ezen nem tud v�ltoztatni.

�sszeszedte lassan minden b�tors�g�t, felemelte a fej�t �s f�lve, f�lig pirultan megcs�kolta a l�nyt…

F�l �ra m�lva halkan dudor�szva t�rt vissza szob�j�ba. Eddig hatalmas k�zhelynek tartotta, hogy szerelmesen �gy �rzi mag�t az ember, mintha lebegne, de be kellett l�tnia, hogy volt valami igazs�g a dologban. Hetek �ta nem volt ilyen felszabadult �s boldog. Tal�n most v�gre minden rendbe fog j�nni.

— Tudod F�ra�, ilyenkor ut�lom, hogy bennem vagy… — mondta mosolyogva Yaminak, amint mag�ra csukta az ajt�t.

Yami szellem teste megjelent mellette �s elnevette mag�t.

— �r�l�k, hogy v�gre jobban �rzed magad.

— Hat�rozottan. — nevettet Yugi is �s laz�n �gy�ra vet�d�tt, Yami pedig le�lt az �gy sz�l�re. — Rebecca a legszebb l�ny, akit �letemben l�ttam, �s… — de a gondolat v�g�t ink�bb megtartotta mag�nak.

Yami ism�t felnevetett. Hatalmas megk�nnyebb�l�s volt sz�m�ra, hogy Yugi v�gre nem volt olyan b�skomor. Ez az � k�z�rzet�n is sokat jav�tott.

— Vigy�zz, mert hallottam!

— Igaz�n? — k�rdezett vissza tettetett bossz�s�ggal Yugi — �s m�g mit?

— Nem titkolhatod el el�ttem az �rz�seidet, hiszen tudod… — v�laszolta b�nb�n�an Yami.

— Ez igaz… De mondd csak F�ra�! Volt�l te m�r szerelmes?

Yami elpirult. Ezen m�g nem is gondolkozott. B�rmit megtett volna az�rt, hogy megismerje a m�ltj�t, de annyira el volt foglalva az Ezer�ves Ikonokkal, hogy eddig m�g esz�be sem jutott, hogy szerethetett is valakit…

— Nem tudom… — mondta elgondolkozva.

Hi�ba pr�b�lkozott, eml�kei nem ny�ltak meg el�tte. Vajon milyen lehetett az a l�ny, ha egy�ltal�n volt szerelme? Biztosan sz�p volt, mint Mai, okos, mint Ishizu �s kedves, mint T�a… Legal�bbis � �gy tudta elk�pzelni.

Egy darabig mindketten hallgattak, majd Yugi t�rte meg a csendet.

— Egy kicsit az�rt agg�dom Kaiba miatt. — mondta. Yamit meglepte a hirtelen t�mav�lt�s.

— Ja, persze… �n is… — v�laszolta gyorsan. Nem t�l sok kedve volt visszaz�kkenni a val�s�gba — Szerintem hajnalban menj�nk el hozz�. Nem akarom, hogy a l�nyok is j�jjenek. Nem engedem, hogy a csukly�s t�bb bar�tomat meg�lje.

— De hiszen te kellesz neki… Gondolod, hogy b�ntan� �ket?

— � tal�n nem, de Kaiba gondolkod�s n�lk�l v�rig s�rten� mindh�rmukat…

— Az meglehet… Nagyon nem volt sz�p t�le, ahogy Ishizuval b�nt ma d�lut�n.

— Ne is juttasd az eszembe, mert a v�g�n m�g meggondolom magam a ment�akci�t illet�en!

— De F�ra�! Hogy mondhatsz ilyet?— Yugi megrov�an n�zett r� �sszer�ncolt szem�ld�ke m�g�l.

—    Ink�bb aludj. — t�rt ki Yami a v�lasz el�l.

Yugi meg�rtette a c�lz�st �s leoltotta l�mp�j�t. Tudta, hogy a F�ra�nak igenis fontos Kaiba, az�rt tud ennyire d�h�s lenni r�, de semmi kedve nem volt most vele ezen �sszevitatkozni. Ink�bb behunyta szem�t, �s Rebecc�ra gondolva �des �lomba mer�lt.

Szinte alig kelt fel a nap, amikor Yami el�rte a Kaiba-vill�t. Seto �pp nyitotta ki a hatalmas kov�csoltvas kapukat, majd pedig kocsija csomagtart�j�ban rendezgetett valamit. Indulni k�sz�lt. Yami meg�llt a kapuban, hogy Kaiba m�g v�letlen�l se tudjon kihajtani, �s v�rt.

— Mit keresel itt? — k�rdezte hidegen, amikor v�gre feln�zett.

— Mit akart�l mondani tegnap? — k�rdezett vissza legal�bb olyan bar�ts�gtalanul Yami. Az el�z� d�lut�nt m�g nem siker�lt megbocs�tania, de igyekezett err�l megfelejtkezni.

Seto nem v�laszolt, csak tett-vett tov�bb aut�ja k�r�l. Yami v�rt egy darabig, �m t�relme v�szesen fogyt�n volt.

— Megtudt�l valami a gyilkosr�l, igaz? — mondta v�g�l s�t�ten.

M�g mindig semmi v�lasz.

— A pokolba veled Kaiba! Hogy tudsz ennyire �nz� lenni?!? Essek t�rdre el�tted, hogy hajland� legy�l v�gre seg�teni???

— Maradj ki ebb�l, Yugi. — v�laszolt v�g�l Seto halkan �s egy er�teljes mozdulattal lecsapta a csomagtart� ajtaj�t.

— Tess�k? Ezt ugye most nem mondod komolyan?! Azt v�rod t�lem, hogy �lbe tett k�zzel n�zzem, hogy a marad�k bar�taimat is meg�lj�k? H�t nem! Ez a te st�lusod… De legal�bb Mokuba eml�k�t tiszteln�d meg azzal, hogy teszel is valamit a gyilkos ellen! Jobb, ha tudod: az a csukly�s most �pp r�d vad�szik! Azzal viszont senkin sem seg�tesz, ha meg�leted magad, mert ugye most vele k�sz�lsz tal�lkozni, igaz?

— Mokub�t ne keverd bele! — v�gott vissza Seto — Az �n �cs�m volt, �s csak r�m tartozik, hogy �llok bossz�t a gyilkos�n.

— Rendben! De veled megyek.— Yami tudta, hogy ez irre�lis, de abban rem�nykedett, hogyha siker�l el�gg� felbosszantania Kaib�t, ink�bb el�rulja, amit tud, csak hogy megszabaduljon t�le.

— Felejtsd el.

— Ha nem akarsz nekem seg�teni, h�t seg�tek �n magamon �s rajtad is, ak�r tetszik, ak�r nem. Yami el�gedetten l�tta, hogy Seto szeme d�h�sen megvillan, b�r arca m�g mindig kifejez�stelen maradt.

— Milli�szor megk�rtelek m�r r�, hogy ne avatkozz bele az �letembe, de l�tom, m�g nem siker�lt meg�rtened…

— Neh�z a felfog�som… De te meg azt �rtsd meg, hogy es�lyed sincs egyed�l. Csak a vesztedbe rohansz.

— Nem �rdekel! — csattant fel v�g�l Seto �s h�tat ford�tott Yaminak. — L�tom, nem b�rsz b�k�n hagyni — folytatta k�s�bb m�r valamivel nyugodtabban — pedig hidd el, �gy mindkett�nknek k�nnyebb lenne… Ha hasznoss� akarod tenni magad, ink�bb menj haza �s vigy�zz a bar�taidra.

— Megfogadom a tan�csodat, Kaiba — v�laszolta meglepetten Yami, nem sz�m�tott ugyanis a hirtelen hangnemv�lt�sra — de akkor sem mehetsz egyed�l… — �s m�g mindig nem mozdult a kapub�l.

— Akkor nem maradt m�s v�laszt�som… — mondta Seto, �s megindult fel� — Bocs�ss meg… —�s egyetlen er�s �t�ssel leter�tette a d�bbenten pislog� Yamit, aki r�gt�n eszm�let�t� vesztette.

Seto �llt f�l�tte egy darabig, majd a ker�t�sen bel�lre vonszolta az eszm�letlen testet �s �vatosan h�ttal a falnak t�masztotta. Majd kocsiba �lt �s elhajtott.

A f�kped�lr�l tudom�st sem v�ve sz�guldott �t a v�roson a tengerpart fel�. El�z� nap, k�s� d�lut�n ismeretlen telefon�l� kereste, aki azt mondta, hogyha l�tni akarja az �ccse gyilkos�t, legyen napkelt�re a kik�t� 66-os rakt�r�p�let�ben. A nap pedig m�r igen magasan j�rt. T�l sok id�t vesztegetett Yugira, de nem hagyhatta, hogy vele tartson. Nyilv�n val� volt sz�m�ra, hogy egyenesen beles�t�l a gyilkos csapd�j�ba, de �gy �rezte, semmi veszteni val�ja nincs. Yugi viszont m�g gyerek… Ugyan�gy, ahogyan Mokuba is az volt… Furcsa, de �ccse hal�la �ta valahogy, a maga saj�tos m�dj�n, felel�ss�get �rzett ir�nta, ami abban nyilv�nult meg, hogy minden eszk�zzel igyekezett �t t�vol tartani a nyomoz�st�l. Csak�gy, mint most. Rem�lte, hogy Yuginak lesz annyi esze, hogy hazamegy, miut�n mag�hoz t�rt, �s nem kezdi el �t keresni…

Nem telt sok id�be, �s iszony� f�kcsikorg�s k�zepette parkolt le a 66-os rakt�r el�tt. Be se z�rta rendesen aut�j�t, hanem egyenesen az �p�letbe sietett. Bel�pve meglepetten tapasztalta, hogy a rakt�r val�j�ban egyetlen hatalmas, egybef�gg� helys�g. Vil�g�t�sa sem volt, csak annyi f�ny sz�r�d�tt be, amennyit a nyitott ajt� �s az a n�h�ny apr� ablak engedett, amik rendszertelen�l elsz�rva helyezkedtek el a falban. A helys�g l�tsz�lag teljesen �res volt, b�r Seto nem tudta meg�llap�tani, hogy nem rejt�zk�dik-e valaki az egyik �rny�kos sarokban. Szem�t er�ltetve a s�t�tben, v�g�l �szrevett egy m�sik bej�ratot a rakt�r t�l v�g�n. Elindult arra, h�tha az ajt� egy kis iroda helys�get rejt, ahol a rejt�lyes telefon�l� bujk�l.

— Meg�llj! — hangzott fel a h�ta m�g�l egy ismer�s hang. H�t igen: az ajt� m�g� nem n�zett be…

— Mit keresel itt Wheeler? — mondta megvet�en, amint siker�lt beazonos�tania Joey hangj�t.

— T�ged, te gyilkos!

— Mi? — Seto hirtelen megp�rd�lt a tengelye k�r�l �s szembefordult Joeyval, aki borzalmasan szakadt �s mocskos volt. — Te f�lrebesz�lsz. �gy t�nik, t�l sokat itt�l… — tette m�g hozz� len�z�en, ahogy v�gigm�rte a fi�t �s megpillantotta az �veget, amit a kez�ben szorongatott.

— M�g van k�ped tagadni, te patk�ny?!

Seto f�radtan s�hajtott. Joey Wheeler volt az utols� ember, akivel most foglalkozni akart. Meg kell tal�lnia a telefon�l�t, ha itt van m�g egy�ltal�n.

— N�zd Wheeler, erre most nem �rek r�. Fek�dj vissza sz�pen �s j�zanodj ki. Ha visszaj�ttem, �g�rem, beutallak egy elvon�ra… — azzal h�tat ford�tott neki, �s ism�t elindult a t�ls� ajt� fel�.

— Gyere vissza te utols� aljas szem�t… — de nem tudta befejezni, mert utols� szavait hirtelen csukl�s nyomta el. — Meg�letd a h�gomat, Serenityt �s a bar�tj�t…, �s m�g ki tudja, mennyi embert…, ez�rt… most v�gzek veled…!

Seto meg�llt. Mit hord ez itt �ssze? Hiszen � nem �lt meg senkit!

— L�tom lass� vagy ma reggel — folytatta Joey — de �n majd felfriss�tem az eml�kezetedet! T�megbaleset a k�ls� k�rgy�r�n�l… M�g most sem r�mlik? Tal�n nem k�ne �gy sz�guldozni, igaz? De ne f�lj, ezent�l nem is fogsz! — azzal a falhoz csapta a kez�ben szorongatott �veget, �gy hogy az alja szil�nkokra t�rt, az �veg nyak�t azonban m�g mindig fogta, aminek az �les v�g�t t�mad�an emelet meg.

Seto dermedten b�multa �t, ahogy megindul fel� kezdetleges fegyver�vel. Lehets�ges lenne…? T�nyleg � okozta volna azt a balesetet? Hiszen az pont Mokuba hal�la ut�n t�rt�nt, amikor val�ban c�ltalanul sz�guldozott a v�rosban. B�rmennyire is igyekezett, nem tudott eml�keket �sszekaparni agy�ban arr�l a n�h�ny napr�l. Egyszer�en nem volt akkor mag�n�l. Azt se tudta megmondani, egy�ltal�n hogyan ker�lt v�g�l haza… Viszont, ha sok mindent nem is, de az �letet tisztelte. Nem tudta, hogy b�rn� elviselni m�g azt a terhet is, hogy �ntudatlan �llapot�ban embereket �lt…

— Most megfizetsz! — ki�ltotta Joey, amikor m�r eg�sz k�zel �rt hozz�, �s a t�r�tt �veggel a nyak�t pr�b�lta megsebezni. �m Seto gyorsabb �s j�zanabb volt n�la, �s egyetlen �gyes mozdulattal kicsavarta kez�b�l az �veget �s egy-k�t j�l ir�nyzott �t�ssel harck�ptelenn� tette Joeyt, aki k�b�n t�rdre esett �s k�ts�gbeesetten pr�b�lta visszanyerni egyens�ly�rz�k�t.

— Sajn�lom a h�godat… — mondta halkan, azzal otthagyta.

A rakt�r t�ls� v�g�ben l�v� ajt� k�zben kiny�lt, �s kil�pett rajta a csukly�s alak, aki hanyagul a falnak t�maszkodva szeml�lte a jelenetet. Amikor Seto szembe fordult vele, hangosan elnevette mag�t.

— R�g l�ttalak, Seth!

— A nevem Seto Kaiba! Te h�vt�l ide?— ki�ltott r� d�h�sen Seto, de az mintha meg sem hallotta volna, folytatta tov�bb.

— Nem volt n�lad hatalmasabb �s arrog�nsabb ember Egyiptomban. B�r m�s jellemmel sz�lett�l �jj�, az�rt a szellemed ugyanaz… Ez�rt is furcs�llom, hogy ilyen finoman b�nt�l az �cs�d gyilkos�val… — azzal �jabb �rd�gi kacajt hallatott.

— Tess�k? — k�rdezett vissza d�bbenten Seto, de a csukly�s csak nevetett tov�bb.

— � igen! — mondta v�g�l — Joey Wheeler �lte meg a testv�redet. � robbantotta fel azt a h�zat…

Seto most Joeyra meredt, aki lassan felt�p�szkodott, �s botladozva megindult fel�.

— Val�ban? Meg�ltem volna Mokub�t? Ezt nem is tudtam. Milyen k�r…— mondta, �s � is elnevette mag�t.

— Hallgass Wheeler! — ki�ltott r� Seto. �gy �rezte, k�ptelen tov�bb kontrol�lni d�h�t. Ha val�ban � Mokuba gyilkosa, akkor nincs sz�m�ra bocs�nat.

— Testv�rt a testv�r�rt, igaz? �gy az igazs�gos… — folytatta Joey, de a g�nyos mosoly m�g mindig ott �lt az arc�n. — Persze, velem ellent�tben, te egy akkora f�reg vagy, hogy meg is �rdemelted…

— El�g!!!

 Setonak elborult az agya. Akkora er�vel �t�tte meg Joeyt, hogy az v�gighasalt a k�padl�n, de frissebbnek bizonyult, mint az el�bb, �s zseb�b�l egy k�st el�r�ntva pillanatokon bel�l �jra talpon volt.

— Nem lesz az olyan k�nny�, Kaiba! — mondta g�nyosan, �s k�ssel a kez�ben v�rta az �jabb t�mad�st.

Setonak nem kellett k�tszer mondani, �jb�l �t�tt, de ez�ttal Joey kit�rt el�le �s h�tr�bb h�z�dott. Seto minden egyes t�mad�sa el�l h�tr�lt n�h�ny l�p�st. Az alkalmas pillanatot v�rta, hogy haszn�lhassa k�s�t, �m t�l sokat k�slekedett, mert hamarosan v�ll�val el�rte a falat, ami egyet jelentett a zs�kutc�val. Seto pedig pontosan tudta, hova kell �t�seit m�rnie ahhoz, hogy azok v�gzetesek legyenek…

K�t percen bel�l Joey egy nyikkan�s n�lk�l esett �ssze, �s �gy t�nt, nem is kel fel t�bb�. De Seto ez�ttal t�vedett, ugyanis Joey, a nem t�r�tt bal kez�t haszn�lva t�maszt�kul, amiben m�g mindig szorongatta k�se markolat�t, megpr�b�lt fel�lni.

— M�g �lsz Wheeler? — k�rdezte g�nyos meglepetts�ggel, amikor �szrevette, hogy Joey megmozdult —�, csak nem fel akarsz �llni? V�rj, seg�tek…

Azzal megragadta Joey ingj�t, ann�l fogva felemelte �t, �s j� er�sen a falhoz csapta.

— Le… vagyok… k�telezve… — ny�gte Joey, �s utols� erej�vel a kez�ben l�v� k�st markolatig Seto oldal�ba d�fte.