3. fejezet

Luna fütyörészve ment Hiei lakása felé. Nagy szerencséjére nem kellett odáig elmennie, mivel meglátta a fiút egy sziklaszirt szélén. Mosoly futott végig arcán majd futni kezdett. Gyorsasága elképesztő volt. Aki mellett elment az csak egy erős fuvallatot érzett. Senkisem látta. Gyorsan odaért a sziklaszirthez.

~ Lássuk mennyire vagy még gyors ~ gondolta a lány és kezét előre nyújtva megjelent benne egy szamuráj kard. Elmormolt valamit, majd a kard körül lángaura jelent meg. Ismét begyorsulva Hiei felé futott. Meglepetésére a fiú számított rá, és ellépett onnan. Luna megbotlott, kardját elejtette és majdnem lezuhant a szikláról. Szerencséjére meg tudott kapaszkodni a szirt szélében.

- Lassú vagy, mint mindig - mondta vigyorogva Hiei.

- Hozzád képest vagyok az...- morogta Luna. - Nem segítenél?

Hiei olyan arcot vágott, mintha erősen gondolkodna.

- Na jó.

Megragadta Luna csuklóját és felhúzta.

- Kösz - mondta Luna.

- Semmiség...de máskor ne beszülj le...

- Én nem is...de ha nem engeded el a kezem, akkor felgyújtom a tied.

Hiei a kezére nézett, és fel sem tűnt neki, hogy két kézzel fogja Luna jobb csuklóját. Gyorsan elhúzta a kezét és érdekes képet vágott.

- Bocs...mit keresel itt? - kérdezte.

- Rám is rámférne némi gyakorlás...gondoltam, ha van kedved, gyakorolhatnánk együtt.

- Nekem mindegy - vont vállat Hiei, de nagyon is örült, hogy Luna vele fog gyakorolni.

Három óra kardozás satöbbi után fáradtan dőltek le egy fa árnyékába.

- Áh, elálmosodtam...nem jól aludtam az éjjel... - ásította Luna.

- És miért?

Luna nem válaszolt.

Hiei maga mellé nézett. Vízcsepp jelent meg a feje mellett, amikor meglátta, hogy Luna elaludt.

~ A kis lustaság...

Felnézett az égre. Hirtelen valami a vállára és a jobb lábára nehezedett. Lassan oldalra fordította a fejét, majd megnyugodott, amikor látta, hogy a vállán Luna feje, a lábán pedig Luna bal keze foglal helyet. Hiei elpirult és zavartan nézett rá.

~ Huhh, mit hinne, ha most felébrdedne! Még szerencse, hogy nem az ölembe dőlt le...mondjuk, nem tehet róla...elfáradt...most mit tegyek...álljak el alóla, vagy...

Gondolatai megszakadtak, mert szeme Luna fel és le mozgó mellkasárea tévedt. Egyenletesen és lassan vett levegőt a lány. Lenézett a lábán helyet foglaló kézre, majd óvatosan megpróbálta leemelni. De Luna megmozdult, így amilyen gyorsan csak tudta elengedte. Amikor feltűnt neki hogy hol landolt a kéz, igencsak érdekes képet vágott. Lassan lenézett, és meglátta Luna kezét...

...amint épp Hiei legintimebb testrészén van. Arca tiszta vörös lett, nyelt egy nagyot és Lunára nézett. Valami rosszat álmodhatott, mivel erősen verejtékezett a homloka. Hieié is, de az övé nem a rémálmok miatt. Ismét megfogta a lány kezét, és a fejét is megtámasztotta, hogy kimehessen alóla. Amikor úgy gondolta, hogy eleget ment odébb, óvatosan elengedte Lunát. Arra viszont nem számított, hogy a lány utána kap, és erősen belemarkolt Hiei felsőjébe. Álmában motyogott valamit, amit Hiei nem nagyon értett.

~ Inkább a ruhámat fogja, mint AZT a testrészemet...~ gondolta majd felsóhajtott.

- Hiei...ne hagyj itt...ne...várj...- motyogta Luna.

Hiei odanézett és igencsak meglepődött a hallottakon.

~ Álmában beszél? És rólam álmodik?

Luna erősebben megszorította Hiei felsőjét és majdnem magára rántotta a fiút.

~ Úgy látszik, valami igencsak rosszat álmodhat...

Megfogta Luna kezét, amit a lány erősen meg is szorított. Úgy látszott, hogy Luna megnyugodott. Nem csak, hogy nyugodtabb lett, de még fel is ébredt.

- Ah...rettenetes álmom volt... - mondta majd végignézett magán. Egyik kezével Hiei pólóját fogta, másikkal pedig a fiú kezét. Feje pedik a fiú mellkasának volt támasztva.

Amilyen gyorsan csak tudott elugrott onnan és tisztára elvörösödött a feje.

- Mi történt amíg aludtam? - kérdezte zavarba jőve.

Hiei jobbnak látta, hogyha inkább nem mondja el. Csak annyit mondott:

- Valami rosszat álmodhattál, és félelmedben belém kapaszkodtál.

Luna visszagondolt rá, hogy mit is álmodott, majd megnyugodva bólintott.