4. fejezet
2005.10.24. 15:43
4. fejezet
Egy ideig csak hallgattak, majd Luna hirtelen énekelgetni kezdett.
- Amit érzek oly csodás,
Örök ébren álmodás,
Milyen mámoritó
Elakad a szó, minden olyan jó...(Ez szerelem.../R-port) - énekelte halkan.
Hiei mosolyogva ránézett, majd ő is megeredt.
- Ez szerelem nem vitás,
Felkavaró változás
Nem csoda és nem ámítás...
Luna értetlenül nézett a fiúra.
- Ez szerelem nem vitás,
Egy gyönyörű látomás
Ránk happy end vár, semmi más...- énekelte utána.
Hiei és Luna összemosolygott.
- Még mindig gyönyörű a hangod - jegyezte meg Luna.
- Akkor a tied milyen?
Luna elpirult, majd az órájára pillantott.
- Azt hiszem mennem kéne...Egész nap itt voltam...
- Akkor viszlát...remélem még találkozunk.
- Hehh, előbb mint gondolnád...- jegyezte meg mosolyogva Luna, majd hátat fordított és elment.
Útközben összetalálkozott Yusukéval és Kuwabarával. Természetesen kuwabara egyszerre letámadta őt. Odarohant hozzá, megfogta a lány kezét és udvarolni kezdett.
- Egész nap annyira hiányoztál! Gyönyörűbb vagy, mint tegnap...
Yusuke és Luna feje mellett vízcsepp jelent meg, majd Yusuke leütötte Kuwabarát.
- Ah, köszönöm Yusuke...már az agyamra ment ez az alak...Nem érti meg, hogy minél jobban próbálkozik, annál több sérülés éri...
- Hát nem...egyébként holnap összegyűlünk nálam egy kis beszélgetésre...remélem számíthatunk rád.
- Naná!
- Akkor jó.
Yusuke megfogta Kuwabara gallérját és húzta tovább. Luna mosolyogva továbbment. Amikor végre megérkezett Kurama lakásához, rögtön be is ment majd fáradtan ledőlt a kanapéra. Kurama az ajtó csapódására kijött szobájából.
- Ennyi ideig gyakoroltatok?
- Oké, én vagy egy órát aludtam is utána, de egyébként igen.
- Holnap Yusukéhoz me...
- Tudom, útközben összefutottam vele és én is meg lettem hívva.
- Jah, akkor jó...
Kurama leült Luna mellé, majd hallgatott.
- Hé, mit szólnál ha elhívnánk Hieit? Rám jött valahogy a táncolhatnék - szólalt meg hirtelen Kurama.
- Nekem jó...
Kopogtattak az ajtón. hiei volt ez egy egészen szokatlan ruhában. Piros ujjatlan póló és feszes, sötétkék farmernadrág volt rajta. De nem csak ő öltözött át, hanem Kurama és Luna is! Kurama szintén farmerben volt, de ő egy árnyalattal világosabbat viselt. Felsője egy világoskék rövidujjú volt. Luna pedig egy tért fölöttig érő farmert és egy feszes ujjatlan haspólót viselt, haját pedig copfba kötötte. Akárcsak Kurama.
- Remekül nézel ki Hiei. Nem is gondoltam, hogy ilyen ruhád is van...- jegyezte meg Luna.
Betették a zenét és táncolni kezdtek...
...nem is sejtették, hogy valaki éppen feléjük tart. Az a valaki Yusuke, Kuwabara, Botan és Keiko volt. De amint az ajtóhoz értek és meghallották a zenét nem mentek be. Yusuke a kulcslyukhoz hajolt, hogy benézzen. Elállt a lélegzete is amikor meglátta Kuramát, Hieit és Lunát táncolni.
- Mit látsz, Urameshi? - érdeklődött Kuwabara.
- Ha megnézed, Lunától elájulsz, Hieitől pedig röhögőgörcsöt kapsz...Kuramáról nem is beszélve.
Kuwabara ellökte Yusukét és ő is benézett. Alig bírta visszafolytani a nevetést.
- Hiei...ilyet...is tud...- mondta miközben próbálta a röhögőgörcsöt fékezni. - Kurama is...egész...meglepő...Luna egyszerűen fantasztikus!!! Azt hiszem, szerelmes vagyok!!!
- Mikor nem...
- Hadd nézzük meg mi is!!! - kérte Botan, majd az ajtóhoz lépett. - Váó! Jól megy nekik!!
- Én jövök, menj odébb Botan! - mondta Keiko.
- Hadd nézzem meg a törpét mégegyszer!!! - mondta kissé nevetve Kuwabara.
Botan és Keiko elkezdett táncolni a számra.
- Ugye ez a Spice Girl : Wannabe című szám?
- Igen...
- Te, ezek nem csak táncolnak, de még énekelnek is!!! Hallgassátok a kertitörpét!
Elhallgattak. Tisztán ki lehetett venni Hiei hangját:
- Say you can handle my love, are you for real? ("Ha tudod kezelni a szerelmet, igazat mondasz-e?") (ejtés: Széj jú ken hendlö máj láv, ár jú for ríl?) - hallattszott bentről.
- Egész jó hangja van! - ismerte el Yusuke.
- Na, szerintem menjünk! Majd holnap úgyis találkozunk velük!
- Jó.
Azzal elmentek.
|