Harmadik fejezet:

Atem kicsit visszafogta magát és a lány után szaladt. A folyó partján talált rá. Nagyon zokogott. Atem nagyon rosszul érezte magát, amiért így megbántotta.

-Hé! Kicsi lány. . .

-Most hagyj békén egy ideig jó!- Lumi felállt és visszaindult a színpadok közé, de meglátta Bakurát.

-Meg vagy fáraó! Most elkaplak! Nahát, egy csinos cicababát is összeszedtél? ! De ő nem fog tudni tőlem megvédeni!

-Ne merészeld bántani! (Atem)

-Hagyd csak. Majd kiderül, hogy mennyire erős, akkor, ha velem kell kiállnia.

-Na ne röhögtess! Azt hiszed legyőzhetsz?

-Lumi. Igaza van! Nem tudod legyőzni!

-Elég! Nem tudtok rólam semmit! Mennydörgő! Vigyázz Atemre! Forgószél! Adj egy kis erőt!- Lumiere mellett megjelent Forgószél. A lány rátette a kezét a hajó oldalára és nagy fény vette őket körül. – Most már kezdhetjük!

-Parancsára hölgyem!

Bakura elkezdett Lumi felé futni, de a lány egy ügyes mozdulattal kikerülte. Így a háta mögé került és olyan erővel ütötte le, hogy az a földre esett. Nagy nehezen feltápászkodott.

-Ügyes! De nem sokáig!- Bakura mögött egy szörny jelent meg. Az egy fénylő gömböt tartott a kezében és Lumiere felé tartottan.

-Lumi, fuss el onnan!

-Nézd már hogy aggódik a lányért! Annál nagyobb élvezettel fogom megölni! Támadás!- de mire ezt kimondta, Lumiere már Bakura felé futott. A szörny persze követte a lányt.

-Ne reménykedj!- Lumiere ekkor Bakurára ugrott.- Te sem fogod megúszni!- a lányt és Bakurát találta el a lövés.

-NEEE!!!- Yami könnyes szemmel nézte végig az eseményeket. A robbanás okozta por kezdett csitulni. Atem a kezével ütötte a Mennydörgő által emelt védőpajzs falát. Közben mindenki megérkezett. Mennydörgő leengedte a pajzsot. Atem térdre esett és sírt.

-Hol van Lumiere? (Eclair)

Atem nem bírt a szemükbe nézni. Inkább a fejével a robbanás helye felé mutatott.

-Hogy hagyhattad? !- kérdezte Rose a dühtől vezérelve és majdnem rárontott a fiúra.

-Nem az ő hibája!- hangzott egy ismerős  hangtól a válasz. Mindenki  a hang irányába fordult. Meglátták Lumieret Bakurával a vállán.

-Lumiere!- kiáltotta mindenki.

A lány egy halvány mosolyt erőltetett az arcára majd összeesett. A lányt visszavitték a lakásra. Atem el sem mozdult a lány mellől.

-Ne aggódj! Minden rendben van vele, csak alszik! (Rose)

-Persze. Tudom. Csak. . . Inkább megyek lefeküdni. Jó éjszakát!

-Neked is. És. . .

-Igen?

-Szeretnék bocsánatot kérni amiért úgy rádkiabáltam.

-Semmi gond. Megérdemeltem. Na szia.

-Szia.

Atem becsukta maga mögött az ajtót és elindult a szobájukba.

-Látod hogy aggódik érted?- mondta mosolyogva Rose, az alvó Luminek.

A fiúk szobájában:

-Hé Tristan! Ne edd meg az összes kaját! (Joey)

-Én? Nézz magadra!

-Mi a baj fáraó? (Yugi)

-Semmi különös. (Atem)

-Nő a baj igaz? (Joey)

-Hagyd abba Joey! (Yugi)

-Elnézést.

-Mondd el neki, hogy mit érzel. Az mindig segít. (Yugi)

-Talán. Remélem.- sóhajtott Atem, majd kiment az erkélyre. Csodaszép este volt. Éppen telihold világított és a várost színes fények árasztották el. Ideáli környezet volt az elmélkedéshez, mert hogy néha azt is kell. Yami a veszekedésre gondolt. Egy kis idő múlva Yugi lépett ki az erkélyre. Odakint meglepő látvány fogadta: Atem a korláton ült és vonyított.

-Ő… zavarhatok?- kérdezte Yugi zavartan.

-Ó… persze…ne haragudj.- azzal Atem lemászott a korlátról.

-Mondd el mi történt.

-Rendben.- és azzal mesélni kezdte a történetet. A végére hatalmas kő esett le a szívéről, ami pechére egy járókelőre esett. J

Másnap:

-Ma elmehetnénk egyet szórakozni. (Eclair)

-Igen. Ez jó ötletnek hangzik.

-És mit csináljunk?

-Hát. Körül nézhetnénk.

-Vásárolhatnánk.

-Este pedig lesz egy jó Green Day koncert.

-Remek.

-Én találtam egy táncverseny hirdetést. Nem nevezünk be?

-És ki fog majd táncolni?

-Azt majd kisorsoljuk.

-Oké.

-Miről maradtam le? (Lumi)

-Ó, itt a robbanós csaj! (Joey) J

-Ha ha.

-Elmegyünk nézelődni, vásárolni aztán egy kis táncverseny és este Green Day koncert.

-Én ilyesmikre nem igazán szoktam járni.

-Akkor ideje, hogy elkezd!

-Sorsoljuk ki, hogy kik fognak táncolni.

-Oké.

Elkezdtek sorsolni. És a végeredmény: (mily meglepő módon) J Atem és Lumiere.

-Mi? Hogy én és ő? Kizárt dolog! Nem is tudok táncolni!

-Megtanítunk.- Bekapcsolták a zenét.

-Én nem csinálom ezt!

-De igen! (Atem)

-Nem.

-Igen!

-Nem!

-Igen! Légy szíves!- kérte Atem Lumit, kérlelő szemekkel.

-Na jó! De csak a szemeidnek köszönheted!

-Ez az!- ujjongott Atem majd kinyújtotta felé a kezét egy mosoly kíséretében.

Lumiereből pár óra elteltével remek táncos lett.

Lementek a táncversenyre és egy óra alatt megnyerték a versenyt. A fődíj 50. 000 forint volt és egy számot lehetett kérni majd este a Green Day koncerten a zenekartól.

-A pénz elfelezzük jó? (Lumi)

-Oké.

-Én veszek belőle magamnak belőle ruhát meg egy két emléktárgyat. Te mit csinálsz a pénzzel?

-Nem árulom el! (Atem)

-De el kell költened, mert holnap megyünk vissza Egyiptomba.

-Milyen igaz. El is felejtettem.

-De addig is élvezzük ki!

-Oké.

Lumiere vásárolni ment azután vissza indult a lakásra készülődni. A lányok is meg a fiúk is készülődtek, kivéve Atemet.

-Atem hol van? (Yugi)

-Nem tudom. Biztos a pénzét költi.

Atem eközben járta  a boltokat. Végül meglátott valamit és bement a boltba, majd megvette azt. (mármint nem a boltot). Aztán visszament a lakásra és ő is készülődött.

-Mi készen vagyunk! (lányuk)

-Csinosak vagytok! (fiúk)

-Kösz.

(Tea egy piros bőr toppot és ugyanolyan nadrágot viselt. Mana egy világoszöld ruhát vett fel. Eclair egy fehér nyakbakötős felsőt és farmert viselt. Rose egy világoskék ruhát viselt.

Yugin egy farmer meg szürke felső volt. Joeyn egy farmer és fehér-kék színű pulcsi volt. Tristanon drapp gatya és barna felső. Atemen fekete nadrág és Green Day-es póló. Lumieren pedig fehér ruha.)

-Indulhatunk.

-Az első sorba van jegyünk.

-Váó!

A kis  csapat elfoglalta a helyét és hamarosan kezdődött a koncert. Nagyon élvezték. A végén felhívták Lumit és Atemet a színpadrí, hogy kérjenek egy számot.

-A Wake me up when September end –et kérjük. (mindezt persze angolul)

-De előtte ezt szeretném odadni neked kicsi lány. Azért, mert megmentetted az életemet, és ezzel szeretnélek kiengesztelni a botrány miatt. - Yami egy hatalmas ülő plüss macit hozatott be aminek egy szívecske volt a mancsai között. – De aranyos vagy! Köszönöm.

-Kapok puszit?

-Persze.

Majd a banda lejátszotta a számot.

Az utolsó szám előtt:

-Lumiere, gyere velem kérlek! Beszélni  szeretnék veled. (Atem)

-Rendben.

Atem a lányt a folyó partjára vezette: a fiú egész közel vízhez állt meg, Lumi kicsit hátrébb.

-Mit szeretnél mondani?

-Csak azt, hogy köszönöm, hogy megmentettél.

-Szívesen. De ez a munkám.

-Meg azt, hogy nagyon megkedveltelek és nem akarok elmenni. Nagyon fogsz hiányozni.

-Te is nekem.- Lumi odasétált Atemhez és megölelte.

Eközben a Green Day a Boulevard of Broken Dreams- et játszotta.

-Milyen igaz rám ez a szám. (Atem)

-Miért?

-Mert veled akarok maradni.

A mondat után Lumi könnyezni kezdett és magához ölelte a fiút, aki nem ellenkezett. Hosszú  percekig álltak így majd késő este tértek haza. (NEM TÖRTÉNT SEMMI KÖZÖTTÜK!) J

Másnap már mindenki korán reggel kelt fel. Csak Lumi volt még az ágyában. Mana és Atem bementek elbúcsúzni. Mana, mivel látta, hogy Lumi még *alszik* inkább írt neki egy búcsúlevelet aztán kiment. Atem odasétált az ágyhoz, leguggolt, megfogta Lumi vállát. Várt egy pillanatig, aztán felállt közelebb hajolt Lumierehez és ezt súgta neki:

-Ég veled kicsi lány!- azzal egy puszit nyomott az arcára és kiment a szobából.

Lumi erre hangos sírásban tört ki.

Rose, Eclair, Mana és Yami pár perccel később már az utcán sétáltak a reptérre.

Lumierenek átfutott valami az agyán, hogy még tartozik valamivel Atemnek. Kipattant az ágyból és pizsamában elkezdett utánuk futni. A repülőtéren érte utol őket.

-Hé, Atem, várj egy kicsit!

-Mi az kislány?

-Ezt oda kell, hogy adjam. Ez soha nem hervad el és ha ránézel én jussak az eszedbe.

-Köszönöm.

Lumiere még egyszer átölelte, majd visszaindult a lakásba.

Atem a repülőgépen ülve nézegette a rózsaszálat amit Lumitől kapott és gondolkodott: Fontos az, hogy a népem boldog és elégedett legyen. De az is fontos, hogy boldog legyek és ha a népem boldog de én nem vagyok az annak mi értelme?

Ezen tűnődve rájött a megoldásra. Mikor hazaért azonnal megkereste Sethet és távollétében rábízta a koronát. Másnap már indult is vissza kedveséhez.

Eközben a G.O.T.T. főhadiszállásán:

-Tudna nekem segíteni? Eclipse igazgató asszonyt keresem.

-Persze. Itt forduljon balra, majd menjen fel a 400. emeletre és ott megtalálja.

-Köszönöm szépen. Viszlát.

-Viszlát.- Lumi visszanézett a papírokra amiket éppen kitöltött. Egyszer csak egy ismerős hang csendült fel:

-Hé kislány! Nem tudna nekem segíteni?- Lumi felnézett és nem tudta mit higgyen. Örömében átugrotta a pultot és elkezdett szaladni Atem felé. De akkora volt a lendülete, hogy fellökte a fiút és ő ráesett.

-Ennyire hiányoztam? Kapuk egy ölelést? (Atem)

Lumi mosolygott rá és ölelés helyett megcsókolta. Atem tágra nyílt szemekkel nézte, hogy mit csinál a lány. A csók végén:

Hé! Ezt nekem kellett volna! De jobb, mint az ölelés! Lehet repetázni?

-Persze.- újabb csók, amit már a közönség is díjazott.

 Aznap együtt mentek haza. Atem odaköltözött Lumihez. Éppen mentek be a házba:

-Itt ismerkedtünk meg! (Atem)

-Igen. Érdekes este volt.

-Felettébb.- Atem gondolta magában, hogy kipróbál egy régi trükköt. Megfogta Lumi fenekét.

-Hé! Mit csinálsz?

-Csak ellenőriztem, hogy milyen a minőség!

-Lehetnél kicsit elegánsabb is!

Majd mindketten mosolyogtak és megcsókolták egymást.

                                               The End

                                                                                             By: Dawn