9.rész
2005.11.05. 19:49
9. rész
A lányok még egyszer ki néztek az ablakon, de a fiúk már nem voltak ott.
KOLIN: Szerinted elmentek?
YURI: Nem tudom, kockáztassunk.
KOLIN: Micsoda?
YURI: Jól hallod, menjünk ki és ha véletlenül találkoznánk velük, akkor úgy csinálunk, mintha nem tudnánk semmiről.
KOLIN: Jól van! Akkor vágjunk bele!- mindketten megfogták a könyveket és elindultak a kijárat felé.
YURI: Jaj, de sötét van!- és akkor valaki felkapcsolta az összes lámpát. Az ajtónál 4 férfi állt.
YUSUKE: Lám lám kiket látnak a szemeim?!
KURAMA: Mit csináltok itt?
KOLIN: - aligbírt megszólalni- öhm….mi?...hát izé jöttünk a könyvekért!
YURI: Igen!
KUWABARA: és ezt mi higgyük is el?
KOLIN: Igen, nincs semmi különös benne!
HIEI: Szerinted nem furcsa, hogy fél 11-kor még mindig itt vagytok?
YURI: öhm…- Kurama lassan odamegy Kolinhoz, de a lány nem nézz a szemébe.
KURAMA: Miért nem nézel a szemembe?
KOLIN: Mert, most mást nézek!
KURAMA: A földet? ... Azért vagyunk itt, mert egy különös szellemi aurát éreztünk, és tudjuk hogy itt volt a suliban! Ugye ti nem rendelkeztek ilyen képességgel?
KOLIN: - nem nézz a szemébe- mi hol már? Igaz Yuri?
YURI: öhm…nekünk nincsenek képességeink.
HIEI: - odamegy Yurihoz – Biztos?
YURI: Biztos!
YUSUKE: Az igazgató?
Akkor jött ki a szobából…
IGAZGATÓ: - nem látta a fiúkat,mert pont a nyakkendőjét igazította- Jaj lányok örülök, hogy eltudtatok bánni azzal a szörnnyel!- felnézz, meglátja a fiúkat- AJAJ! Most elszórtam magam!
YUSUKE: Az biztos! Na lányok nem akartok valamit mondani?
YURI: Kolin te is arra gondolsz, amire én?
KOLIN: Igen!
Megfogták egymás kezét és…
LÁNYOK: TELEPORT!
KURAMA: Hova tűntek?
HIEI: Nem tudom, de szerintem hazamentek.
YUSUKE: Menjünk utánuk.
KUWABARA: Akkor mire várunk menjünk!
Addig a lányok…
KOLIN: huuu, ez meleg volt, most mit csináljunk?
YURI: Nem tudom…el kell mennünk az biztos.
KOLIN: Akkor megyek a szobámba, és gyorsan összecsomagolok.
YURI: Jó, de gyors legyél.
Kolin bement a szobájába, a fiúk a ház előtt megbeszélték a stratégiát.
YUSUKE: Na jó, akkor Hiei és Kurama bemennek, de halkan, én meg Kuwabara pedig kint őrködünk.
KURAMA: benne vagyok.
HIEI: Én is!
KUWABARA: Akkor halkan menjetek be!
A két fiú halkan bementek, felmentek az emeletre, Hiei Yurihoz ment be, Kurama pedig Kolinhoz, de azt is halkan tették meg!
FOLYT.KÖV.
|