4.fejezet:Vallomások

-Na gyertek elő, ne rejtőzködjetek!- szólalt meg a fiú, mikor ajkaik szétváltak.

-Ne haragudj bátyó!- kuncogta a húga

Jó-jó, mostmár tökmindegy, úgyis láttatok mindent nem?

-Hát szerencsére a lényeget láttuk.

Liquy a hang irányába nézett és mikor meglátta Deet, Eclairt és Lumit elpirult.

-Lámcsak, hamarosan esküvőnek nézünk elébe?- hangzott Armblast hangja.

-Annyira azért még ne szaladjunk előre.- morogta Tweedledum.

-Miért, nem vennél feleségül?- szontyolodott el Liquy.

-Jaj, dehogynem! Leszel a feleségem?- ereszkedett fél térdre a fiú

Igen, igen, igen!!!- ugrott a nyakába a menyasszonyjelölt

-Na mit mondtam?- Armblast nagyon büszke volt magára.

-Igen, kivételesen igazad volt.- vetette oda Eclair flegmán.

-De Eclair, viselkedj!

Miután ezt megbeszélték, hamarosan mindenki hazaindult az Aineiasra.

Otthon aztán lázas készülődésbe kezdtek, mert a pár úgy döntött március 6.-án, Liquy születésnapján esküsznek.

Az esküvő előtti napon csengettek a menyasszony ajtaján. Eclipse volt a látogató.

-Nahát igazgatóasszony! Kerüljön beljebb! Mi szél hozta?

-Szia, Liquy. Azért jöttem, hogy elmondjak Neked valamit. Leülhetnénk?

-Persze, hogyne. Kér egy kis teát?

-Igen, köszönöm.

Mikor Liquy visszatért az itallal a nő belekezdett a mondanivalójába:

-Először is tudnod kell, hogy, ha úgy érzed, nyugodtan vágj bármit a fejemhez, miután végighallgattál, mert minden jogod megvan hozzá.

Liquy nem tudta mire vélje a dolgot, de figyelt.

-A helyzet az, hogy én vagyok az édesanyád.

-Hogy mi?!

-Igen jól hallottad. Amikor megszülettél édesapáddal úgy döntöttünk az én életformám túl veszélyes lenne neked, így örökbeadtunk. A szüleiddel megbeszéltük, hogy a 16. születésnapod elmondjuk az igazat. De mivel holnap lesz az esküvőd a vallomást előrébb kellett hoznom. Ez az oka annak, hogy rendelkezel gyógyító képességeddel.

Liquy maga elé meredve ült. Látszott rajta, hogy meg kell emésztenie a hallottakat. Aztán lassan megszólalt:

-Köszönöm, hogy elmondtad. Először mérges lettem, de aztán belegondoltam és rájöttem csak nekem akartatok jót. Ezért nagyon hálás vagyok. Csak még egy dolgot árulj el: ki az igazi apám?

A Globális Unio főnöke.

-Ide tudnád hívni?

-Megpróbálhatom, de nem ígérek semmit.

Pár perc telefonálás után az igazgatóasszony így szólt:

-Már úton is van.

És valóban, ¼ óra múlva a G.U. főnöke már Liquy nappalijában üldögélt.

-Tisztelt főnök úr, az igazgatónő elmondott, és tudom ki maga. Ezért szeretném megkérni valamire.

-Hallgatlak.

-Szeretném, ha holnap Te kísérnél az oltárhoz…apa.

Eclipse szemébe könnyek gyűltek. Hát nem utálja őket. Ez jó jel.

-Rendben van.- bólintott a férfi.

Aztán még sokáig beszélgettek, fényképeket nézegettek Liquy gyerekkori fényképeit.

Rengeteg időt kellett bepótolniuk. Későre járt már mikor elbúcsúztak, hiszen a menyasszonynak pihenésre volt szüksége a nagy nap előtt.

5.fejezet:Éljen az ifjú pár!

Másnap kora reggel izgatottan dörömböltek Liquy ajtaján:

-Ébresztő lustaság! Engedj be minket, megjöttek az öltöztetők!- zengett Eclair hangja

-Egy pillanat!- felelt Liquy, aki épp a fürdőszobából lépett ki. Gyorsan belebújt egy köntösbe és ajtót nyitott. A lányok (Eclair és Bonita) beviharzottak és kezelésbe vették.

Először is kisminkelték (Eclair), majd Bonita csinos kontyot rittyentett a tarkójára.

Aztán belebújt a hófehér spagettipántos menyasszonyi ruhába, és végül felkerült a fejdísz (virágos kontyfésűk) is.

-Nahát gyönyörű vagy!- dicsérte Bonita.

-Köszönöm, de ti sem panaszkodhattok- nézett barátnőire: Bonita halványkék felsőt, bézsszínű szövetnadrágot, és tejeskávészínű cipőt, Eclair pedig egy combközépig érő, világoslila, váll nélküli ruhát és fehér szandált viselt.

-Indulhatunk?- kérdezte Eclair

-Várjatok egy picit!- szólt a menyasszony és kinézett az ablakon, majd elmosolyodott.

-De mire várjunk? Netán el akarsz késni? (Eclair)

-Majd meglátjátok.- mosolygott titokzatosan.

Nemsokára csengettek. Az ajtó előtt Eclipse és a G.U. vezetője álltak.

-Nahát főnök mit keresel itt?- álmélkodott Eclair.

-Lányok bemutatom a szüleimet. Most már mehetünk.

A szertartás helyszínén már izgatott tömeg várt rájuk. Meglepett morajlás zúdult végig, amikor meglátták a menyasszony kísérőit. Liquy kis figyelmet kért, majd így szólt:

-Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy eljött. 1 hónappal ezelőtt az életem nagy veszélyben volt, de azt hiszem, ha nem történik ez velem, talán össze sem jövök azzal, akivel nemsokára összekötöm az életem. Aztán tegnap még egy fontos esemény történt. Megtudtam, hogy akiknél felnőttem nem az igazi szüleim, hanem örökbefogadtak. Az édesanyám és az édesapám itt állnak mellettem. Azt hiszem hálával tartozom nekik, mert, ha annak idején másként döntenek, nem élhetnék normális életet. Ezzel persze nem benneteket akarlak megbántani, de azt hiszem a ti életetek nem nekem való. Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Az emberek tapsolni kezdtek, majd kezdetét vette a szertartás. Viola és Lumiere csinosan mutattak barackszínű koszorúslányruhájukban. Liquy tanúja Dee volt, aki egy hosszú piros ruhát viselt, Dumé pedig Cesario, aki sötétkék öltönyben feszített. Utána hatalmas bulit csaptak az ifjú pár tiszteletére. Armblast immár tizedszer kérte fel Eclairt táncolni.

-Nagyon szép esküvő volt.- mondta Eclair

-Ha akarod, Neked is lehet ilyen, csak annyi a dolgod, hogy hozzámjössz.- vigyorgott a férfi.

 Eclair kezdett dühbe gurulni, de Armblast megelőzte a bajt: hátrahajtotta a lány derekát és alaposan szájon csókolta.

A többiek hatalmas tapsviharban törtek ki és a nagy éljenzés közepette Liquy szólalt meg:

-Ezentúl havonta lesz egy esküvő?

-Hát, nem lehetetlen!- kacsintott Eclair

  Vége