7. fejezet

Már reggel volt, de Kurama még nem ért haza. Természetesen ez jó volt, mivel Hiei és Luna magyarázkodhatott volna, hogy miért fekszenek egymás karjaiban, ruhátlanul. Luna ébredt föl előbb. Az első amit meglátott Hiei volt és érezte minden szívdobbanását a fiúnak. Még közelebb bújt a fiúhoz, amire az felébredt.

- Jó reggelt...- köszönt neki.

- Neked is...

Luna felült, magára vette a fehérneműjét és felállt.

- Majd te is vegyél magadra valamit - jegyezte meg mosolyogva, annélkül, hogy Hiei felé fordult volna.

Hiei is felvette alsónadrágját, majd miután nyújtózkodott egyet körbenézett.

- Kurama hol lehet ennyi ideig? - kérdezte.

- Nem tudom...de örülök, hogy még nincs itthon...gondolj bele, mennyit kéne magyarázkodnunk...

- Nos...ez igaz...

Hiei odament Lunához és hátulról átölelte.

- Nyugi Hiei, még csak délelőtt van...- mondta mosolyogva Luna, majd egyik kezével végigsimította Hiei arcát.

- Tudom...de már az is baj, ha megölellek?

Luna megfordult és átölelte Hiei nyakát.

- Dehogy is, te buta...

Közelebb húzta magához a fiút és megcsókolta.

- Nah, azt hiszem felveszek valami mást is...Kurama bármikor hazajöhet...

- Én is...

Felöltöztek. Szerencsére pont végeztek arra, mire Kurama hazaért.

- Sziasztok...elnézést a késésért...az édesanyám hívott...

- Semmi baj...elvoltunk...- mondta mosolyogva Luna. ~ El sem tudod képzelni, mennyire...~ tette hozzá gondolatban.

- Akkor jó...

- Nos, én azthiszem lemegyek gyakorolni...a tánc nem minden, néha a harcot is kell...- mondta Luna.

- Megyek én is veled...most akartam lemenni én is...- szólt Hiei.

Mind a ketten elmentek.

Luna és Hiei hamar leértek a közeli erdőbe.

- Most azért jöttél le, hogy velem lehess, vagy tényleg gyakorolni akarsz? - érdeklődött Luna.

- Kicsit mindkettő...de szeretném próbára tenni az erődet...

- Tényleg? És mi van akkor, ha én nekem nincs kedvem veled harcolni?

- Akkor...kénytelen leszel mástéren bizonyítani...mégegyszer...- itt kacsintott egyet.

Luna barátian meglökte Hieit.

- Majd azt is...de egyenlőre elfogadom a kihívást...

- Remek!

- Lassan a testtel! Mit kapok, ha nyerek?

- Mondjuk...- magához húzta Lunát. - Teljesítem egy kívánságod...

- Hmm...nem is hangzik rosszul...- mondta mosolyogva majd megcsókolta Hieit.

- És én mit kapok?

- Ugyanezt...

Még közelebb húzodtak egymáshoz és ismét csókolózásba kezdtek.

- Nos...- ugrott hátra Luna. - Kezdhetjük...

- Szerintem is...

Hiei előrántotta kardját. Meglepő módon Luna gyorsabb volt nála: amint a fiú a kardja után nyúlt, Luna előtte termett és oldalról fejberúgta.

- Hogy az a...

Luna ismét Hiei előtt termett, megfogta a ruhája nyakát és eldobta Hieit. Hiei beverte a hátát egy fába. Luna odasétált hozzá.

- Akarsz még harcolni? - kérdezte mosolyogva Luna.

Hiei a fejéhez kapott az egyik kezével, majd hirtelen egyik lábát beakasztotta Luna lába mögé és kigáncsolta. Luna háttal a földreesett, Hiei pedig gyorsan ráfeküdt.

- Akarsz még harcolni? - ismételte meg az előbb hallott kérdést mosolyogva Hiei.

- Trükkös vagy, el kell ismernem...

- Tudom...

Egymás szemébe néztek.

- Annyira szeretnélek megcsókolni...de most egy harc közepén vagyunk, és az ellenséggel nem szokás...- mondta halkan Hiei.

- Tegyük fel, hogy vesztettem...szóval most teljesítem egy kívánságod...mi lenne az?

- Hmm...nem is tudom...neked nincs valami ötleted?

- Itt fekszem alattad, és teljesen ki vagyok neked szolgáltatva...foggalmam sincs, mit kérhetnél...

- Egész jó ötletet adtál...

Hiei megcsókolta Lunát. A lány átölelte őt és teljesen magához húzta. Hiei ujjait végighúzta Luna hosszú hajában. Luna egyre lejjebb vitte kezét, hátulról belenyúlt Hiei nadrágjába, majd gyengén belemarkolt a hátsójába.

- Hé, aranyom, lassan a kezekkel...

- Hopsz...elnézést...megint kísértésbe estem...- mondta elvörösödve és kivette a kezét Hiei nadrágjából.

A fiú felült, Luna pedig rátámaszkodott az alkaljára.

- Szerintem Kurama már várhat minket...- jegyezte meg Luna.

- Még megvan a kívánságom...

- Épp az előbb...

- Én egy szóval sem mondtam...

- Höhh, trükkös!

- Igen, tudom, már mondtad...

- Nos, akkor mi lenne az az egy kívánságod?

- Majd még meglátjuk...tartalékolom...egyenlőre...

- Ahogy gondolod...

Felálltak, majd elindultak vissza.