8. fejezet

Kurama a kanap�n �lt �s n�zte a TV-t.

- Sziasztok! Azt hittem egy ideig m�g nem j�tt�k haza...

- Ezt meg mib�l gondolod??? - pirultak el.

- H�t...�ltal�ban sokkal t�bbet szoktatok gyakorolni...de lehet, hogy csak az id� telik t�l gyorsan.

Hiei �s Luna megnyugodott. Egy j� ideig m�g nem akartak Kuram�nak sz�lni a kett�j�k k�zt l�v� viszonyr�l. Hirtelen valami f�ldreng�s szer�t �reztek.

- Mi az �rd�g ez...? - k�rdezte Kurama �s az ablakhoz ment. - A hegyekb�l j�n...

- Akkor odamegy�nk...- mondta Luna, majd el is indult.

Hiei �s Kurama nem ellenkezett a l�nnyal, miut�n sz�ltak Yusuk��knak, �k is elindultak. Term�szetesen Yusuke �s Kuwabara is vel�k tartott. M�g mindig f�jtak a kis tr�f�juk miatt, de szemet hunytak f�l�tte.

Hamar a hegyhez �rtek. Egy C oszt�ly� sz�rny puszt�tott arrafele.

- Mekkora egy d�g! - mondta Kuwabara.

- A te agyad csak a m�ret�ig jut el, mi? - mondta Hiei, majd el�r�ntotta a kardj�t. - Nem mindig a m�ret a l�nyeg...

- Ez igaz...- l�pett mell� Luna.

Hiei �s Luna felugrott, majd r�gt�n a f�ld�n is termett.

- Err�l ennyit...- mondta halkan Luna.

- Hogy?

A sz�rny t�bb darabban hullt a f�ldre.

- Gratul�lok Luna! - l�pett oda a l�ny mell� Kuwabara.

- Nem csak az �n �rdemem...- mondta �s ragyog� szemekkel Hieire n�zett, aki szint�n vissza r�, egy �des mosoly k�s�ret�ben.

Ahogy Kuwabara eln�zte �ket egy pillanatra let�rt.

- Ugyan, Kuwabara eddig sem volt n�la es�lyed! - nyugtatta meg Kurama.

- Mi�rt ne lett volna? Er�s vagyok! Sz�p vagyok! Okos vagyok! Nem igaz?

- �hm...iz�...- dadogta Kurama.

- Maradjunk annyiban, hogy er�d, mint egy csontv�z�, sz�ps�ged, mint egy b�k�� �s eszed, mint egy zombi�...- jegyezte meg Hiei.

- Mit mondt�l, t�rpe?

- Nos...szerintem itt v�gezt�nk...nem? - v�ltott t�m�t Yusuke.

- De...ez a d�g m�r senkit sem fog zargatni...- mondta Luna, majd megfordult �s elindult. - J�tt�k? - k�rdezte m�g a v�ll�n �t.

- Igen, Luna kisasszony!!! - rohant ut�na Kuwabara, de Hiei megfogta a fi� v�ll�t �s lenyomta a f�ldre.

- Sz�llj le r�la...- mondta halkan, majd egy ugr�ssal Luna mellett termett.

- Az a kis...- �llt fel d�h�sen Kuwabara.

- Kuwabara, felejtsd m�r el azt a csajt! - sz�lt r� Yusuke. - Yukina sz�v�t m�r megh�d�tottad, legyen el�g az...m�s�t m�r �gysem tudn�d...

- Meg...ak�rmeddig is pr�b�lkozol, semmi es�lyed...Hieijel m�r �sszej�tt...

Kuwabara fels�hajtott, majd elindult.

- T�nyleg �sszej�tt vele? - �rdekl�d�tt Yusuke.

- Eeeegen...

�k is a t�bbiek ut�n eredtek �s p�r perc eltelt�vel m�r otthon is voltak. Kurama nem ment be a lak�sba, mag�ra akarta hagyni Hieit �s Lun�t.

Mind a ketten le�ltek a kanap�ra, egym�s mell�. Luna k�zelebb hajolt Hieihez. M�r �pp megcs�kolta volna, amikor...

...valaki Hiei nev�t kezdte ki�ltozni �s r�zni kezdte a fi�t.

- HIEI!!! HIEI!!! - hallatszott Kurama hangja.

Hiei kinyitotta a szem�t.

- Mi...t�rt�nt...?

- Nem eml�kszel semmire se?

- Nos...

- M�r t�bb hete k�m�ban fekszel...

- Hogy? �h...nem igaz...

Hiei szomor�an felkelt �s az ablakhoz ment.

~ M�gcsak nem is tudtam elhaszn�lni azt az egy k�v�ns�gom Lun�t�l...~ gondolta s�hajtozva. ~ Az eg�sz...csak egy �lom volt...semmi t�bb...

Megfordult.

- Megyek, s�t�lok egyet...

- J�...- mondta Kurama �s hagyta elmenni a fi�t.

Amint le�rt, le�lt a k�v�z� kint elhelyezett sz�keinek egyik�re. Rendelt egy k�v�t �s gondolkod�ba esett. Egy dal kezdett ism�t csengeni a fej�ben. Az a p�r sor, amit az egyik dalban Luna �nekelt. "It's not like you to say sorry

I was waiting on a different story" (Nickelback: This is how You Remind Me)

- Hiei? - sz�l�totta meg valaki.

H�tran�zett �s nem hitt a szem�nek. Egy hossz�, s�t�tk�k haj�, v�r�ses szem� l�ny �llt t�le p�r m�terre.

- Lu...Luna...?

Hiei gondolkoz�s n�lk�l kir�gta maga al�l a sz�ket, a l�nyhoz rohant majd mag�hoz szor�tva megcs�kolta. Luna nem tudta mire v�lni ezt. �tkarolta Hieit �s lehunyta a szemeit.

- Ezt...mi�rt...

- Szeretlek, Luna...el sem tudod hinni, mennyire...�s azt szeretn�m, hogy soha t�bb� ne menj el...- ism�t mag�hoz �lelte.

- Hi...Hiei...- dadogta Luna el�rz�keny�lve, majd � is �t�lelte Hieit. B�r nem tudta, mi t�rt�nhetett a fi�val, de nem is akarta tudni. Vagy tizen�t �ve nem tal�lkozott a fi�val �s most �gy fogadta �t. �r�lt. Mivel � az�ta szerelmes volt a fi�ba, hogy el�sz�r tal�lkoztak...

Az�ta sem hagyta el Luna Hieit. Betartotta �g�ret�t. Hiei is boldog volt, hiszen val�ra v�lt egyetlen k�v�ns�ga: hogy �lete szerelme �r�kk� vele maradjon...

THE END