Linát és csapatát a sors Atlas városába sodorta, ahol hatalmas harcok árán legyőzték az illetékes gonoszt, Halsiformot, aki egy Saigraam nevű szörny segítségével tett szert rendkívüli erejére Miután Halsiform feltámasztott kedvese kérésére felrobbantotta a házat, Lináék a romok mellett beszélgettek arról, mi legyen a teendő. Beszélgetés közben zajt hallottak az omladékok közt. Mind azonnal támadóállásba helyezkedtek. Hirtelen valaki megszólalt:

-Kérlek ne támadjatok, barát vagyok.

-Miért hinnénk neked?- kérdezte Lina

-Mert bármikor lesből rátok támadhattam volna, mégsem tettem.- azzal előbukkant a hang tulajdonosa, egy barnahajú, borostyánszemű lány. Fehér felsőt, kék nadrágot és fehér lábbelit viselt.

-Ki vagy te?- szólalt meg Lina- hogy kerülsz ide?

-És hogy élted túl a robbanást? Talán te is Saigraam erejét használod? Ha így van az igazság kemény ököllel sújt le rád!    Nem ismerünk kegyelmet!- harciaskodott Amelia

-Az ellenem felhozott vádai nem helytállóak, fenség,- a lány nagyon elegáns volt- ha megengeditek bemutatkozom: a nevem Chiara, Halsiform unokája vagyok. A robbanást valószínűleg úgy éltem túl, hogy nem voltam a közvetlen közelében, hanem a padlástérben és gyorsan elmondtam egy védővarázslatot.

-Hogy érted, hogy Halsiform unokája vagy?- kérdezte Zelgadis

-Rubiának és Halsiformnak a balesetük előtt született egy kislánya, Ella, akit Rubia halála után a nagyszülei neveltek fel. Ő az anyám.

-De te mit kerestél itt?- érdeklődött Lina

Igazából magam sem tudom, de valami azt súgta ide kell jönnöm. Azt hiszem a végzet azt akarta, hogy találkozzam veletek. Van egy olyan érzésem, ha hozzátok szegődöm, megtalálom az apámat.  Ő még a születésem előtt elhagyta anyámat és az egyetlen emlékem róla ez- mutatta a nyakláncán lévő vörös hajtincset.

-És mit akarsz tenni, ha találkozol vele?- kérdezte Gourry.

-Őszintén szólva gőzöm sincs. Gondolom  megkérdezem, hol volt az elmúlt 18 évben.

-Rendben van, ha akarsz, tarts velünk, eggyel többen leszünk, mit számít!- döntött a kis boszorkány

-Lina kisasszony megbízhatunk benne?- aggodalmaskodott Amelia

-Egyetértek Ameliával. Ez a lány Halsiform leszármazottja, honnét tudjuk, hogy nem forral bosszút?- morgott Zelgadis

-Ha bosszút akarna állni, már rég megtette volna. Érzem, hogy nagyon erős boszorkány.- válaszolt Lina

-Most akkor ez azt jelenti, hogy lesz egy új csapattársunk?- csodálkozott Gourry

-Igen, te zseni! És most indulás!

Sok-sok kaland várt rájuk: Amelia otthonában, Sailoonban Lina elveszítette varázserejét, és mikor visszanyerte, egy új fegyver, a Sötétség kardjának birtokosa lett, amellyel legyőzte a Phil herceget fogva tartó két szörny egyikét. Kiara remek útitársnak és segítségnek bizonyult: a támadásai sokszor okoztak fejtörést az ellenfeleiknek, remek megfigyelőképességének hála, hamar kiszúrta gyenge pontjukat. Talán ez lehetett az oka, hogy Kanzel nem vitte magával, amikor Lináékat elrabolta. Mikor már körülbelül az ezredik „Tüzes nyilat” lőtte a távolodó földdarab után és már közel járt a kimerüléshez, valaki megszólította:

-Felesleges erőfeszítés. Gaavtól kapják az erejüket.

A név hallatán átsuhant rajta egy érzés, hogy ismeri a viselőjét. Mikor megfordult egy fiúval szemben találta magát. Az higgadtan vigyorgott, de mikor ránézett elkerekedtek a szemei.

-Te jó ég…-motyogta- nem csoda, hogy ilyen erős…

-Ki vagy te?- kérdezte Kiara

-Xellos. Lináék útitársa.

-Ez eléggé fura, mert eddig még sosem láttalak velük.

-Tudod ritkán találkozunk.

-Ha te mondod…-mondta a lány és ismét a lebegő földdarabot kezdte figyelni.

Hatalmas harcok árán Lináék legyőzték Kanzelt és Sailoonban minden visszatért a régi kerékvágásba. A kis csapat pedig folytatta útját, hogy a Kék Bibliát megtalálja. Velük tartott Martina hercegnő, Xellos és Chiara.

2. Semmi sem lehetetlen (12-es karika javasolt!!!)

A vándorlások során rengeteg szer kerültek nevetséges (például Lina és Amelia duettje még az egyébként nyugodt Chiara idegeit is megviselték), vagy épp veszélyes helyzetbe.

Egy este a 4 jó barát beszélgetni kezdett:

-Őszintén szólva utólag már nagyon bánom, hogy tiltakoztam az ellen, hogy Chiarát bevegyük a csapatba. Rengetegszer segített már rajtunk.- jegyezte meg Zel.

-És a tetejébe nagyon finom kajákat tud csinálni.- tette hozzá Gourry, mire mindenki lelkesen helyeselt.

-Na ugye! Én mindig helyesen döntök!- büszkélkedett Lina.

-Biztos vagy ebben?- kérdezte Gourry, de rögtön meg is bánta, mert Linától akkorát kapott, hogy lefejelte az asztalt.

-Szegény Gourry úrfi, hát sosem tanulod meg, hogy Lina kisasszonnyal nem érdemes ujjat húzni?- sajnálkozott Amelia.

Eközben Chiara a városkában sétálgatott, nézelődött. Mikor a város melletti erdőhöz ért, megállt és meg sem fordulva így szólt:

-Na mondjad mit szeretnél?

-Ezt meg hogy érted?- kérdezte a megszólított.

-Ja, csak erre akadt dolgod neked is? Érdekes. Mindig a közelemben lábatlankodsz kedves Xellos.

-Ugyan már, csak képzelődsz!

-Na mindegy, én visszamegyek a fogadóba, jössz te is?

-Igen.

A visszaúton rengeteg beszélgettek. Xellos ugyan szokás szerint nem árult el sok mindent, de mégis mindketten úgy érezték már 1000 éve ismerik egymást.

Lina a szobája ablakából bámulta a várost, amikor észrevette őket.

-Nocsak.- mosolyodott el, mire Amelia is odaugrott az ablakhoz

-Mit látsz Lina kisasszony?- kérdezte, aztán elkerekedett szemmel folytatta: én azt hittem Xellos fél tőle.

-Valóban, sokszor veszem én is észre, hogy tisztességes távolságot tart vele. És most aludjunk.

Nemsokára az egész fogadó elnémult, csak Xellos üldögélt az ágyán és gondolkodott:

*Vajon miért követtem? Nem volt rá semmi okom, de muszáj volt. Miért akarok a közelében lenni? Ha tudná ki vagyok és, hogy ő ki valójában, akkor azt hiszem haladéktalanul meg akarna ölni. Biztos vagyok benne, hogy nem sikerülne neki, de nagyon súlyosan megsebesítene. És most látni akarom*

Azzal felpattant és a lány szobája felé vette az irányt. Benyitott és látta, hogy békésen alszik. Leült az ágy szélére és csak nézte. Chiara megérezte, hogy figyeli, mert felébredt, nem mondott semmit, csak felül és magához húzta a fiút. Így ültek pár pillanatig, aztán ajkaik keresni kezdték egymást, és csókolózni kezdtek. Közben lekerült róluk minden, és mezítelen testük egyre forróbb lett. Mikor már nem bírtak parancsolni vágyaiknak Xellos magáévá tette Chiara testét. Szinte az egész éjszakát átszeretkezték. Mikor a nap első sugara végigpásztázta a szobát, Chiara így szólt:

-Jobb, ha most visszamész a szobádba, nem szeretném, ha kitudódna mi történt közöttünk.

Xellos nem válaszolt, csak megcsókolta és némán kisurrant a szobából.

A reggelinél igyekeztek úgy tenni, mintha semmi sem történt volna: Xellos távolságtartó volt, Chiara pedig nem nagyon foglalkozott vele.

Lina azonban figyelte a párost és erre gondolt:

*Engem nem vertek át!*