I. Fejezet

Egy szép verő fényes napon, mikor Linuska betöltötte a tizenötöt. Elindult, hogy barátokra lejen. Közben azon gondolkozott, hogy neki miért nincs normális élete? Ment egy jó ideje már. Út közben találkozott Botánal. Csak haladtak, az úton de hirtelen ott messze megláttak két fiútestvért. Odasétálnak hozzájuk, és azt veszik észre, hogy veszekednek, hogy kié legyen az egyszem alma. Nem jutnak dűlőre. Mikor Linus és Botán odaért köszönt nekik:

·                    Sziasztok meg tudnátok mondani, hogy hány óra van, mert elfelejtetem a karórámat felvenni amúgy Linának hívnak.

·                    Én meg Botán vagyok.

·                    Szia Lina és Botán engem Kuramának hívna a tesomat meg pedig Mirokunak./Kurama/

·                    Szia Lina persze 10 óra van. Szia Botán /Miroku/

·                    Hu már ennyi az idő még ma nem is reggeliztem (csak korog a gyomra)/Linus/

A fiúk megsajnálták a lány és odaadták neki az egyszem almát. /Miroku/ a lány elfogadta az almát és úgy nézet rá, hogy ő a megmentője, ha ő, nincs akkor már éhen halt, volna. Jól elbeszélték az időt. Mikor a bokorból kiugrott pár fiú hogy Lina értékét elvigye. Szerencsére hogy Kurama és Miroku jelen volt. Elkezdtek verekedni, de hiába, mert nem tudtak figyelni Linára és Botánra mert, elhurcolták őket. A lányok sikítására felfigyelnek! Hiába fogták be Botán száját ö csak Mirokut hívja. Hát természetesen a neve hallatára jobban verekszik, mint valaha, de elvitték Linát. Mikor a srácok végeztek mindennel Miroku gyorsan, körülnézet, de nem látott senkit csak a testvérét meg a szétvert embereket.

·                    Botán hol vagy! /kiabálta folyamatosan Miroku

·                    Ne kiabálj, mert megsüketülök /Kurama/

·                    Nem érdekel, engem csak, az hogy Botán megkerüljön /Miroku/

·                    Mivan bejön a csajszi / Kurama/

·                    Ezt most mért mondod!!! /Miroku/

·                    Mert látom, hogy odavagy érte, ne tagadd! /Kurama/

·                    Jó nem tagadom, de csak szimpatikus nekem meg ilyenek tudod. /Miroku/

·                    Jó itt nekem ne hebegj, habogj, látom, amit látok. /Kurama/

·                    Ne dumáljunk, hanem keressük meg Botánt Linát. /Miroku/

II Fejezet

Elmentek hogy megkeressék, de hiába mintha a föld nyelte el Botánt és Linust. Valamilyen hangokat hallottak és arra fele keresték. Addig Lina nagyon meg volt ijedve. Szegényt ide-oda húzogatták. Az úton találkoztak Sangoval és Améliával. Felfigyeltek, arra hogy szegény lányokkal mit tesznek. Míg a fiúk észre vették, hogy merre vitték Botánékat addig a csajok, kiszabadították.

·                    Hálám mindig üldözni fog csajok amúgy Linusnak hívnak.

·                    Engem Botának

·                    Szió engem Sangonak.

·                    Engem meg Améliának de csak szólíthatsz Aminak is.

Fiúk észrevették és oda sítek.

·                    Jaj Botán hát itt vagy nincs semmi bajod? /Miroku/

·                    Nem Miroku /Botán/

·                    Miroku nincs semmi bajom kösz, hogy meg kérdezted. /Linuska/

·                    Amúgy bemutatom, akik megmentetek a bajkeverőktől, itt van mellettem Sango és ott, van, Ami.

Köszöntek egymásnak és elbeszélgették a délutánt. Esteledett nincs hol, aludjanak (Linus, Miroku, Botán, Kuramának).

·                    Jaj és mi hol alszunk? /Linuska/

·                    Fogalmam sincs. /Kurama/

·                    Nálam aludhatok mind a négyen /Ami/

·                    Jaj köszi Ami. /Miroku/

Jó elindultak hazafelé. Mikor, Ami házához értek szétváltak utjaik Sangoval mert ő 2 sarokkal feljebb lakik Amitól. Elbúcsúztak egymástól, megbeszélték, hogy másnap találkoznak a tónál, vagyis lemennek fürdeni, mert szép időt mondtak.

Aminál elkezdték beszélgetni, hogy ki kivel alszik mivel Aminak egy háló szobája volt és egy kanapé a nappaliban.

III. Fejezet

Na akkor el van döntve. A lányok alszanak a hálóban a francia ágyon. A fiúk kinn a nappaliban.

·  De miért nem alhatok Botánal? /Miroku/

·   Ne nyávogj inkább, örüljünk, hogy Ami meg engedte, hogy itt aludjunk.

·    Jól van, na *durci*

Közben ki jönnek a lányok a hálóból.

·Ami Mi merre van? /Linus/

·Akkor mutatom. Jobbra a fürdőszoba, balra a konyha, egyenesen a háló és a háló mellett az erkély. Egyébként van kérdés? Hallgatlak. /Ami/

·    Igen nekem /Miroku/

·    Botán meg moshatom a hátad? /Miroku/

·    Nem /Botán/

·    Ha nem zavar senkit, akkor én elmegyek fürödni, mert estére randim lesz

·    Menj nyugodtan /Linus/

·    Oké *bemegy a hálóba, matat valamit, és ki jön* akkor mentem.

Eközben a nappaliban.

·    Át kéne hívni Sangot.

·    Jó hívjuk, de te telefonálsz Kurama. /Botán/

·    Miért én? Miért nem Miroku?

·    Mert te és kész /Linus/

·    Jól van hol a száma?

·    Itt van. Tessék* nyújtja át Miroku*

·        Köszi hu már ki is csöng. /Kurama/

·        Haló, tessék! /Sango/

·        Szia Kurama vagyok csak azért hívlak, hogy nem jössz át Amihoz.

·        De persze hogy átmegyek 20 perc, és ott vagyok. /Sango/