Dáma, Király, ÁSZ

1. rész: Az új csapat

– Főnökasszony, Eclair és Lumiere különleges ügynökök vannak itt.

– Köszönöm Vendredi, küldd be őket! – hallatszott Eclipse hangja.

Eclair lendületes léptekkel indult meg, mögötte Lumiere sétált be szinte észrevétlenül az igazgatónő szobájába. Armblast természetesen már megint ott terpeszkedett a drága bőrkanapén.

– Üljetek le – intett a két ÁSZ-ügynöknek Eclipse, azzal ő is helyet foglalt székében. – Mint bizonyára tudjátok, Alv és Dvergr… az ő helyükre új ügynököket kell állítanunk, de sajnos még egyik újonc sem alkalmas arra, hogy az Árnyék Szakasz bevethető tagja lehessen.

– Pedig amik az utóbbi időben történtek, igazán számíthattak volna rá… – szúrta közbe Armblast.

– A Hivatal nem gondolta, hogy szükség lesz erre. Eddig mindig megoldódtak az ehhez hasonló helyzetek, ráadásul a kiképzés is sokkal hatékonyabb volt – magyarázta türelmesen Eclipse. – Azonban az utóbbi zűrzavaros időkben ez volt a legkisebb bajunk.

– De akkor mégis mit szándékozik tenni? Egy osztag hiányunk van – gondolkozott el Eclair. – Esetleg a klónok…

– Tudod, hogy elvileg ők nem is létezhetnének – vetette ellen Lumiere.

– Igaz is – biggyesztette le az ajkát Eclair.

– Szerencsére kémeink jelentették, hogy a Földön van két személy, aki alkalmas lehet e posztok betöltésére – folytatta az igazgatónő. – A ti feladatotok lesz megtalálni és ideszállítani őket.

– A Földön? – bukott ki Eclairből önkéntelenül is a kérdés. – Na de akkor… ők ezek szerint nouvlessek?

– Így van – biccentett Eclipse.

– Nouvlessek az Árnyék Szakaszban? – Armblast elismerően füttyentett. – A Hivatal tényleg nagy bajban lehet…

– Sajnos úgy tűnik, nincs más választásunk – szögezte le az igazgatónő. – Minél hamarabb meg kell találnotok őket. Ebben megtaláljátok az összes információt, amit sikerült kiderítenünk róluk – ezekkel a szavakkal átnyújtott Eclairnek és Lumiere-nek egy-egy dossziét.

– Főnökasszony… – kezdte tétovázva Lumiere, mire Eclipse bólintott, hogy folytathatja. – Mégis mire alapozza azt a feltevést a Hivatal, hogy ők ketten alkalmasak lehetnek ÁSZ-ügynököknek?

– Már egy ideje figyeljük őket – felelte az igazgatónő. – Felkeltették a Hivatal érdeklődését… mint már említettem, a dokumentumokban minden szükséges információt megtaláljátok. Induljatok azonnal, Armblast megfigyelő természetesen elkísér titeket.

– Természetesen – morogta alig hallhatóan Eclair.

– Minél előbb megtaláljátok őket, annál jobb. Legyetek ügyesek, a Hivatal számít rátok – és én is.

– Értettük főnökasszony! – Eclair és Lumiere egyszerre szólaltak meg.

– Még valami… – Eclipse hangjára visszafordultak az ajtóból. – Legyetek nagyon óvatosak, mert veszélyesek.

Eclair komoran bólintott és Lumiere-rel, valamint Armblasttal a nyomában kisietett az irodából.

– Még mindig nem értem, miért lehetnek veszélyesek? – töprengett hangosan Eclair.

– Ha a GOTT potenciális ÁSZ-ügynököknek vélik őket, akkor nem lehetnek közönséges emberek – magyarázta Lumiere. – Szerintem azért jobb lesz vigyázni, ahogyan a főnök is mondta.

Már a La Muse fedélzetén voltak, csupán másodpercekre attól, hogy elhagyják az Aineias légterét.

– Legalább azt megmondhatták volna, hogy melyik országban keressük őket! – fakadt ki végül Eclair, mikor megnyílt előttük az ugrókapu.

– De tudjuk, melyik földrészen vannak – jegyezte meg Armblast. – Legalább nem kell az egész bolygót átkutatni értük. Próbálj egy kicsit optimistábban látni, kedves.

– Megéltem, hogy ezt is pont a te szádból kell hallanom – vágott fintort Eclair, mire Lumiere arcán egy halvány mosoly suhant át, de aztán önuralmat erőltetve magára, megszólalt:

– Mindjárt megérkezünk.

Valóban, hamarosan kiléptek a mélyűrből és feltárult előttük a legendás Kék Bolygó csodálatos képe. Mindhármuk arca elkomorult, mikor eszükbe jutott, mi zajlott itt le hónapokkal ezelőtt. Az emlék sosem fog kitörlődni emlékezetükből, akárhány életük is lesz; ezt tudták jól.

– Na, indulhat a bébicsőszködés! – próbált tréfálni Eclair, de csak egy savanyú mosolyra futotta tőle.

– Európa… hova máshová is mehettek volna? Nouvlessek a legöregebb földrészen, ahogy ők mondják – morgott Eclair.

– Mi a baj, cicamica, talán bal lábbal keltél fel ma reggel? – évődött vele Armblast. – Nem szoktál ilyen morcos lenni.

– Csak unom… miért pont mi kaptuk ezt a feladatot?

– A többi ÁSZ-ügynök bevetésen van – vonta meg a vállát Lumiere. – Ha pedig tényleg veszélyesek, akkor megértem, miért az Árnyék Szakasz tagjait küldi értük Eclipse.

Az európai lemez fölött lebegett hajójuk, tüzetesen átvizsgálva minden ország nyilvántartását, Lumiere vezényletével.

– Ha beléptek valamelyik országba, netán ott születtek, biztosan találunk valami dokumentumot róluk – magyarázta Lumiere.

– Jól van, én ráérek… – bámult ki az ablakon Eclair. – Addig megnézem ezt a szép bolygót… mert bármit is mondanak róla, tényleg az.

– Egyetértek – biccentett Armblast az utastér hátsó részéről. – Jómagam is már régen jártam ott… úgy értem, a felszínén.

– Én nem is nagyon emlékszem már rá… – ábrándozott el Eclair, mire felvillant előtte néhány régi emlékkép előző életeiből.

– Megvannak – jelentette be mosolyogva Lumiere és végre kinyitotta a szemeit.

– Akkor mire várunk még? – Eclair már el is indult a megadott koordináták felé. – Gyorsan összeszedjük őket, hazavisszük az Aineiasra és végre pihenhetünk egyet!

– Én pedig megvárlak titeket itt, a hajón – vetette közbe Armblast.

– Ott vannak… – hajolt le Lumiere-hez Eclair, miközben suttogott. Társa biccentett:

– Gyerünk!

Sietősebbre fogták a lépteiket és már majdnem elérték őket, mikor befordultak az egyik keresztutcán. A két ÁSZ-ügynök gondolkodás nélkül követte őket. Eclair majdnem beleütközött egyikükbe, mikor befordultak az utcasarkon. Kicsit meghökkent, de aztán kihúzta magát. Mivel Lumiere óvatosabb volt, ezért ő kicsit lemaradva érte be társát.

– Kik vagytok és miért követtek minket? – húzta össze a szemét az, amelyik Eclairrel szemben állt.

A lány magas volt, hosszú, sötétlila haja a derekáig ért, s éjfekete szemeivel most az ÁSZ-ügynök tekintetét fürkészte. Csak pár évvel tűnt idősebbnek nála.

– Eclair vagyok, ő pedig itt a társam, Lumiere – kezdte a kérdezett. – Mi a GOTT Árnyék Szakaszának különleges ügynökei vagyunk és parancsunk van rá, hogy elkísérjünk titeket a Hivatal központjába.

– Ó, értem – bólintott a magasabbik, de nem enyhült meg. – Na és elárulnád, mégis miért kéne veletek mennünk?

– Nem kaptunk rá felhatalmazást, hogy közöljük – válaszolta Lumiere. – Gyertek velünk és megtudjátok…

– Mi lesz, ha megtagadom? – kérdezett vissza ismét az Eclairrel szemben álló lány.

– Akkor sajnos drasztikusabb módszerekhez kell folyamodnunk – vonta meg a vállát Eclair. Nem hitte, hogy túl nagy erőfeszítést kellene tennie ahhoz, hogy ártalmatlanná tegye őket, akármit is mondott Eclipse. De kárt sem akart bennük tenni. – Nos, hogy döntöttetek?

– Nem megyünk – rázta meg a fejét a magasabbik.

– Akkor… – Eclair megemelte a kezét, de a mozdulata félbemaradt.

Teljesen lebénult, képtelen volt megmozdulni.

– Eclair, mi a baj? – lépett közelebb hozzá Lumiere, de eközben ő is mozdulatlanná dermedt.

A hosszú, lila hajú lány gúnyosan elmosolyodott.

– Huh… biztos, hogy ti ÁSZ-ügynökök vagytok? – heccelte őket.

– Mit csinálsz, Discordia? – sziszegte a fogai közt alacsonyabbik társa.

A lány ugyanolyan idősnek látszott, mint a másik, vele ellentétben azonban, neki hosszú, hollófekete haja volt. Mély lila szemei szikrákat szórtak.

– Ezt nem teheted!

– Dehogynem – tette csípőre a kezét Discordia, még mindig a két megdermedt ÁSZ-ügynököt nézve.

– Minek keversz bele engem is minden balhéba?! – fakadt ki társa.

– Ó, szegény nővérkém… miket kell elviselned... – emelte égnek a tekintetét Discordia.

– Engedd el őket… és szerintem velük kéne mennünk.

– Még mit nem? Még egy igazolványt sem mutattak!

– Naná, mintha tudnának… – morogta rosszallóan a nővére.

– Aurora, ne bosszants!

A megszólított továbbra is mérgesen pillantott húgára, de aztán nagy levegőt vett, és mikor megszólalt, hangja higgadtan csengett, de szemei továbbra is villámokat szórtak.

– Ne beszélj így velem... és engedd el őket – suttogta vészjóslóan, egy kis nyugalmat erőltetve magára, de egyik keze ökölbe szorult.

– Hallottad, húgom...? – kérdezte. Hangja ezúttal fenyegető volt, s mikor még szorosabbra zárta öklét, a közelben egy szemeteskuka felrobbant, s maradványai szanaszét repültek az utcában. Érdekes módon azonban egyiküket sem találták el, s az ÁSZ-ügynököket sem.

Discordia egy pillanatig még feszülten figyelte nővére minden reakcióját, de a szeme sem rebbent. „Amikor így néz ki, nagyon megnövekszik az ereje és nehezen tudom az ellenőrzésem alatt tartani...” morfondírozott magában, s mérlegelte a lehetőségeket. „Nincs választásom.”

Egy mélyet lélegzett, aztán megadóan Aurorára nézett. Eclairék végre kiszakadtak az őket ledermesztő titokzatos erő fogságából és kicsit megtántorodva próbálták visszavenni az irányítást izmaik fölött. Aurora még mindig élesen nézett húgára, de látszólag már egy kicsit lenyugodott; Lumiere-re, majd pedig Eclairre pillantott:

– Én veletek megyek... a húgom pedig...

– Én is.

– Valóban? – kérdezte meglepve Eclair. Ezek után nem erre a válaszra számított.

– Nem hagyhatom egyedül... – magyarázta a nővérére pillantva Discordia.

– Mintha kettőnk közül én vonzanám a bajt... – csóválta meg a fejét Aurora.

– Azt javaslom, induljunk el minél előbb – vetette föl Lumiere.

– Tényleg, akkor mutatnátok egy igazolványt? – pislogott kettejükre Discordia.

– Persze... tessék! – nyomta az orra alá a sajátját Eclair.

Az Aineiasra vezető visszaút feszült csendben telt. Miután landoltak, a két lány szótlanul követte az ügynököket. Discordia unottan ballagott mögöttük, s látszott rajta, hogy legmélyebb meggyőződése ellenére volt ott. Nővére először csodálkozva nézte az épületeket, de hamarosan elkomorult az arca. Furcsán érezte magát, mintha már járt volna arrafelé. Eclair észrevette a viselkedését.

– Talán valami baj van? – fordult hátrafelé.

– Nem, semmi – rázta meg a fejét Aurora és igyekezett kitörölni zavaró gondolatait.

Hamarosan megérkeztek a GOTT főhadiszállására. A portán ezúttal Rickyék ügyeltek, s mikor meglátták Eclairéket, barátságosan biccentettek feléjük. Ők viszonozták a köszönést, s csendben haladtak tovább Armblast és a két lány kíséretében. Aztán szembejött velük egy ÁSZ-csapat, méghozzá Sinistra és Dextera személyében.

Aurora épp csak feléjük pillantott, de mikor meglátta Sinistrát, elakadt a lélegzete. Olyan ismerősnek tűnt neki és valahogy annyira furcsa érzése volt, mikor ránézett. Mellette a húga füttyentett elismerően.

– Na, ha ők lesznek a kollégáink, lehet, hogy még meggondolom a dolgot és itt maradok – jegyezte meg félhangosan.

– Anyám... – nyögte ki Aurora, a fejéhez kapva és a földet bámulta.

Születésétől fogva ismerte húgát, de még mindig nem tudta megszokni a viselkedését. Habár látszólag ikrek voltak, belülről teljesen más személyiségek. A lány lemondóan sóhajtott. Soha nem fogja megérteni a húgát!

Miközben majd’ elsüllyedt szégyenében, halványan érzékelte, amint a közelükben lévő négy ÁSZ-ügynök kérdő tekintettel fordult feléjük. Aurora csak csóválta a fejét és megadóan sétált tovább, Eclairék nyomában.

Negyed óra múlva sikeresen megérkeztek Vendredi irodájába. A titkárnő felpillantott monitorjáról és elmosolyodott, mikor meglátta Eclairéket. Azonnal be is jelentette őket Eclipse-nél, így rögtön folytathatták útjukat az igazgatónő irodájába.

Ott a főnökasszony röviden vázolta a helyzetet és előadta a Hivatal kérését, miszerint haladéktalanul lépjenek be az Árnyék Szakaszba.

– Hogy micsoda? – nevetett fel Discordia. – Lépjek be az Árnyék Szakaszba...?

– Úgy van, ez a Hivatal kívánsága – biccentett Eclipse, aztán Aurorára emelte a tekintetét, aki úgy tűnt, teljesen elveszett gondolataiban.

– Na jó, nekem mindegy, majd a nővérem dönt – dőlt hátra a kanapén Discordia. – Úgyse engedhetem el magam mellől, mert a végén még bajba keverné magát...

Aurora azonban ezúttal nem reagált a csipkelődésére. Olyan érzése volt, mintha valami nagyon fontos dolgot elfelejtett volna, de képtelen volt rájönni, mi is az. Félpercnyi töprengéséből a többiek figyelő tekintete ébresztette föl. Egy pillanat alatt határozta el magát:

– Rendben van, legyen.

– Akkor holnap kezdhettek is – mosolyodott el a főnökasszony. – A Hivatal rendelkezésetekre bocsát egy szállást, amíg nem lesz sajátotok. Eclair és Lumiere elkísér titeket.

– Köszönjük – biccentett Aurora.

– Akkor ma még szabadok vagyunk, igaz? – érdeklődött Discordia.

– Úgy van – felelte Eclipse.

Discordia kapva kapott az alkalmon, és miután Eclairék ideiglenes otthonukba kísérték őket, elráncigálta nővérét vásárolni. Este pedig ellátogatott egy szórakozóhelyre, de Aurora oda már nem követte. Egy kis magányra vágyott. Tisztáznia kellett a mai nap szerzett furcsa benyomásait, nem is beszélve a sok újdonságról.

Azt is igencsak furcsállotta, hogy az Árnyék Szakaszba ilyen könnyen bekerültek, még csak bemutatót sem kellett tartaniuk. „Habár, amit Discordia művelt, beillik annak is.” Megcsóválta a fejét. Húga mindig is önfejű volt és nem tűrte senkinek sem, hogy parancsolgasson neki. Kíváncsi volt, hogyan fogja ezt itt kibírni a GOTT-nál az ő természetével.

Éjfélkor aztán nyugtalan álomba merült. Mindenféle emlékképek rohamozták meg, amik mintha a sajátjai lettek volna, de olyan távolinak tűntek, mintha egy előző életéből származnának... A zavaros képek sokasága még hajnalban is kísértette, mikor húga hazaérkezett.

Folytatása következik...