D�ma, Kir�ly, �SZ

2. r�sz: K�ldet�s!

– Ezt nem hiszem el! – fakadt ki aznap d�lel�tt m�r vagy tucatszorra Discordia. – Felvesznek minket az �rny�k szakaszba, erre mit csin�lunk? Na mit? A recepci�n dekkolunk...

– Nyugodj m�r le, h�gom – csit�totta �t Aurora. – Ez itt �gy megy. Am�g kezd�k vagyunk, itt a hely�nk. Felesleges panaszkodni.

– De �n m�r tudom uralni az er�met �s nagyon klassz k�pess�geim vannak!

– �, h�t persze – legyintett fel� a n�v�re. �t is zavarta, ami�rt itt a port�n kellett lenni�k, de furcsa m�don eg�szen megszokottnak �rezte ezt a helyzetet. Amikor pedig odaj�tt hozz�juk valaki eligaz�t�st k�rni, mindenre k�szs�gesen v�laszolt. Discordia r� is k�rdezett, honnan tud ennyi mindent, de � csak a v�ll�t vonogatta �s azt v�laszolta, tal�n csak olvasta valahol. Erre persze h�ga hitetlenked� arcot v�gott. – Csak azt ne mondd, hogy r�gt�n az els� napon azt v�rod el, hogy S-oszt�lyba soroljanak be! – nevette el mag�t Aurora.

Discordia k�rd� tekintettel n�zett r�:

– �gy �rted, akkor nem k�ne itt pazarolni az id�nket?

– Igen, �gy... de egy S-oszt�ly� �gyn�k sokkal vesz�lyesebb feladatot kap �s sokkal er�sebb is.

– Ugyan m�r! – h�zta fel az orr�t Discordia. – Fogadok, hogy itt, a teremben b�rkit az ir�ny�t�som al� tudn�k vonni egy m�sodperc alatt.

– Ezzel nem szabad viccel�dni, hugi – s�t�t�lt el hirtelen Aurora arca. – Nem �lhetsz vissza az er�ddel. M�r �SZ-�gyn�k vagy.

– Csod�s... de mikor l�tom �n ennek haszn�t? Vagy mikor kell majd v�gre haszn�lnom az er�met? – k�ny�k�lt unott arccal a pultra h�ga.

Mintha k�rd�s�re v�laszolna, hirtelen ki�lt�sok hangzottak fel a bej�ratb�l. Azonnal odakapt�k a fej�ket. Fegyveresek t�rtek be a GOTT �p�let�be.

– Senki ne mozduljon, k�l�nben... – kezdte egyik�k, mire Discordia fels�hajtott:

– F�raszt�ak... kellett nekem k�rdezni...

– Fogd be, te ribanc!

– Hogy minek nevezt�l?! – ki�ltott vissza �lesen Discordia. – Adok �n neked...

– Discordia, ne! – fogta vissza Aurora. – Itt civilek is vannak.

– Na �s...? Ja, igen, persze, igaz – forgatta a szemeit a l�ny. – De...

Mondat�t azonban nem tudta befejezni, mert puskaropog�s t�rte meg a fesz�lt csendet.

– Mi? Ezek ilyen �sdi fegyverekkel akart�k megt�madni a GOTT-ot? – esett le Aurora �lla, azt�n elnevette mag�t. – Amat�r�k...! Discordia, mindenki hasra!

Aurora felemelte egyik kez�t, mire a fel� r�ppen� l�ved�kek lelassultak, majd pedig meg�lltak. Sz�nakozva tekintett r�juk, azt�n n�v�re koncentr�l� arc�ra esett a pillant�sa. A m�sodperc t�red�ke alatt mindenki fek�dt az el�t�rben, csak �k ketten �lltak �s a t�mad�k. H�g�ra mosolygott, azt�n elsz�nt tekintettel visszan�zett a t�mad�kra, akik k�z�l t�bben m�r fut�snak eredtek.

– Hova-hova? – k�rdezte g�nyosan, s megfesz�tette kitartott kez�t.

A tagok, akik m�r majdnem el�rt�k a kij�ratot, mintegy var�zs�t�sre megdermedtek. Azt�n felemelkedtek a leveg�be �s visszazuhantak t�rsaikhoz. Aurora leeresztette a kez�t.

– Itt maradtok, am�g nem j�nnek a... kik is? Tal�n biztons�giak? Vagy a rend�rs�g? Mindegy, am�g nem j�nnek azok, akiknek a hat�sk�r�kbe tartozik ilyen l�zereket lecsukni – b�logatott hevesen Aurora.

– �gy van – tette hozz� Discordia, akinek az arc�n m�g l�tszott a koncentr�l�s, de ez egy�ltal�n nem volt meger�ltet� sz�m�ra. – Itt maradtok. Ha b�rmelyik�t�k meg mer�szel moccanni, akkor...

M�g be sem fejezhette fenyeget�s�t, mikor az egyik behatol� elkezdett rohanni. Discordia �sszeh�zta a szem�t, levette nyak�b�l ez�st sz�n� s�lj�t, amit mindig mag�n�l hordott, �s meglend�tette a kez�t, amelyben azt tartotta.

A s�l meghosszabbodott �s ez�st sz�n� k�gy�k�nt tekeredett r� �ldozat�ra. Discordia er�sen visszar�ntotta �t a t�bbiekhez.

– Azt mondtuk, maradtok – kem�nyedtek meg Aurora arcvon�sai is.

Fejbiccent�s�re a leveg�ben lebeg� l�ved�kek hirtelen ir�nyt v�ltoztatva iszonyatos sebess�ggel indultak el a t�mad�k fel�. Alig �t centim�terrel �lltak meg t�l�k.

– Melegen aj�nlom, hogy m�g egyszer egyik�t�k se pr�b�lja meg! – figyelmeztette �ket. – Rem�lem, most m�r el�g �rthet�ek voltunk...

Discordia tett egy kecses csukl�mozdulatot, mire a s�l letekeredett a fogva tartott f�rfir�l �s �jb�l felvette r�vid alakj�t, �gy a l�ny ism�t a nyaka k�r� tekerhette.

– Akkor mi legyen? H�vjuk fel tal�n Vendredit?

– Nem is rossz �tlet – b�lintott n�v�re. – Sz�lj neki, addig �n szemmel tartom ezeket itt...

Discordia b�lintott �s �gy is tett, ahogy Aurora javasolta.

�ppen letette a telefont, amikor kiny�lt a fotocell�s bej�rati ajt� �s bel�pett rajta Viola, szorosan m�g�tte pedig Cesario. A kisl�nynak term�szetesen most is j�rt a sz�ja, �s a vita mir�l m�sr�l is sz�lhatott volna, minthogy hol vacsor�zzanak aznap este:

– De �n nem szeretem azt a helyet! �n egy olasz �tterembe szeretn�k menni...! Nem, ne is mondd a k�nait, ki van z�r... – ekkor benne akadt a l�legzet, ugyanis v�gre k�r�ln�zett �s �szrevette, hogy az �sszes l�togat� a f�ld�n fekszik, valamint, hogy egy csoport fegyveres r�m�ltem, dermedten �llva farkasszemet n�z a r�juk szegez�d� lebeg� l�ved�kekkel.

– H�t itt meg mi t�rt�nt? – bukott ki a k�rd�s Viol�b�l.

– Megpr�b�lt�k megt�madni az �p�letet – felelte kurt�n Aurora.

– De ezekkel a primit�v fegyverekkel legfeljebb annyit �rtek el, hogy majd’ hal�lra nem r�h�gt�k magunkat – villantott fel egy mosolyt Discordia.

– Nah�t... – Viola k�zelebb l�pett hozz�juk, Cesario pedig k�vette.

– M�r sz�ltunk Vendredinek, mindj�rt itt lesz – tette hozz� Aurora.

– Ha ilyen klassz k�pess�getek van, nem �rtem, mi�rt vagytok itt, a recepci�n – jegyezte meg a kisl�ny.

– Na l�tod, azt mi se – b�lintott komolyan Discordia.

– Discordia... – morogta kem�nyen a n�v�re.

– �, m�g nem is tal�lkoztunk eddig, pedig m�r hallottam r�latok! – szaladt oda hozz�juk Viola �s felugrott a pultra. – Az �n nevem Viola, � pedig itt Cesario, mi is �SZ-�gyn�k�k vagyunk!

– Tudjuk – v�gta r� azonnal Aurora.

– T�nyleg...? – n�zett r� k�rd� tekintettel Discordia.

N�v�re �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. Tiszt�n eml�kezett erre a k�t szem�lyre. Nem �rtette, h�ga mi�rt nem. De azt�n megvonta a v�ll�t �s Viol�hoz fordult:

– �n Aurora vagyok, � pedig a h�gom, Discordia.

– Ne rekl�mozd, k�rlek – motyogta a t�rsa.

– Igen, �r�l�k, hogy v�gre szem�lyesen is tal�lkozhattunk! – mosolyodott el Viola. – Eclair �s Lumiere m�r mes�lt r�latok!

– Val�ban? – vonta fel egyik szem�ld�k�t Discordia.

– Igen, �s... – a kisl�ny azonban nem fejezhette be, mert ekkor megjelent Vendredi, nyom�ban a felment� sereggel.

– Milyen besorol�st kaptak? – �rdekl�d�tt Dextera, miut�n a t�bbiekkel egy�tt megn�zt�k a biztons�gi felv�teleket.

– C-oszt�ly – felelte r�viden Eclipse.

– Pedig ezek a k�pess�gek legal�bb G-oszt�ly�ak... – csod�lkozott Sinistra. – M�g Auror�� is, pedig �gy t�nik, � csak a telekin�zishez �rt.

– M�g nem ismerj�k pontosan a k�pess�geiket – felelte k�szs�gesen Vendredi, majd egy k�rd� pillant�st vetett a f�n�kasszonyra, aki b�lintott, �gy a titk�rn� folytatta monol�gj�t:

– Egyik�k r�gen S-oszt�ly� �SZ-�gyn�k volt.

– Hogyan? – bukott ki Tweedledeeb�l.

– Micsoda? – k�pedt el Lumiere.

Eclair elkezdett hangosan k�h�gni, mert f�lrenyelte te�j�t, amit Vendredi hozott neki. Ez a titk�rn� is odavolt a te�k�rt.

– Ez meg hogy lehet? – k�rdezte rekedt hangon, k�t k�h�csel�s k�zt.

– Legutolj�ra, mikor m�g �gyn�k volt, leszerelt – felelte halkan Eclipse.

– Lehets�ges ilyen? – �rdekl�d�tt Tweedledum. – Azt hittem, ez k�ptelens�g!

– Probl�m�k ad�dtak vele, de m�g n�lunk dolgozott, mikor az egyik k�ldet�se alkalm�val meghalt – mes�lte a f�n�kasszony. – Nem akart �j testben �jj�sz�letni. Tudtam, hogy legsz�vesebben egy olyan �letet �lne, ahol tiszta lappal indulhat �s f�ggetlen a GOTT-t�l �s minden egy�b m�st�l... de ez nem t�nt megval�s�that�nak, nekem pedig tiszteletben kellett tartanom a d�nt�s�t.

– Azonban fels�bb utas�t�sra azt a parancsot kaptuk, hogy kapjon egy �j �letet – vetette k�zbe Vendredi. – Arra az esetre, ha egyszer m�gis sz�ks�g lenne m�g r�.

– Magyar�n a GOTT nem eresztette �t el, ak�rmennyire is akarta volna – d�lt h�tra fotelj�ban Un-ou. – H�t ezt nevezem �n sz�v�snak... �gy j�rt.

– Nem eml�kezett semmire, val�ban tiszta lappal indult – folytatta Eclipse. – Kisgyermekk�nt, egy nouvlesse csal�dban. A k�pess�gei tudtommal megmaradtak, de mivel megfosztottuk az eml�keit�l, sok�ig nem tudta �ket haszn�lni. F�l�ve figyelt�nk fel r�, nem sokkal a Deucalion-incidens ut�n.

– Melyik�k az? – �rdekl�d�tt Viola. – Jaj, rem�lem, nem Discordia, n�ha el�g fur�n tud viselkedni... hab�r Aurora...

– Nem vagyok benne biztos – szak�totta f�lbe a kisl�ny sz��radat�t Eclipse.

– �... – Viola csal�dottan s�ppedt vissza a kanap�ba.

– M�r nem az�rt, f�n�k, de azt csak meg tudta �llap�tani a kisbab�r�l, hogy fekete vagy lila-e a haja... – n�zett r� Un-ou.

– A kisl�nynak sz�ke haja volt.

– Akkor befestett�k a hajukat? – �rdekl�d�tt Eclair. – De hiszen ezt egyszer�en kider�thetj�k!

– A helyzet enn�l bonyolultabb – Eclipse kicsit fesz�ltnek t�nt. – Az �SZ-�gyn�k alakv�lt� volt.

– Hopp�... �gy m�r t�nyleg nem olyan egyszer� – ismerte el Eclair.

– K�v�ncsi vagyok, ti mit gondoltok, melyik�k az – j�ratta k�rbe tekintet�t a t�rsas�gon a f�n�kasszony.

– Ha val�ban S-oszt�ly� volt... – kezdte Dextera – akkor szerintem Discordia lehetett az, mert neki t�bb k�pess�ge van, legal�bbis amennyit l�ttunk... bocsi, Viola.

A kisl�ny elh�zta a sz�j�t, de nem v�laszolt. Mindenki egyet�rtett Dexter�val, kiv�ve Sinistr�t:

– Szerintem pedig Aurora az.

– Nem is te lenn�l, ha egyet�rten�l velem ebben – cs�v�lta meg a fej�t t�rsa.

– Nem tudom, mi�rt, de van egy olyan �rz�sem, hogy � az.

– J�l van – l�kte el mag�t asztal�t�l Eclipse �s felemelkedett. – Akkor h�t megfigyel�s alatt tartjuk mindkettej�ket, de k�l�n�sen Discordi�t – v�gign�zett a t�rsas�gon, de mivel nem volt semmilyen ellenvet�s, folytatta:

– Most pedig t�rj�nk �t az eligaz�t�sra; a k�vetkez� feladatok v�rnak r�nk...

– Ne n�zd �gy, mindj�rt kiesik a szemed... – morogta halkan a recepci�n Discordia.

Aurora �sszerezzent, de tov�bbra is a t�voz� Sinistr�t figyelte.

– N�zni szabad... egy�bk�nt meg, nem tudom, mi�ta zavar ez pont T�ged – jegyezte meg rosszall�an.

– Miket k�pzelsz! – h�zta fel az orr�t h�ga.

– Mindegy – s�hajtott fel szomork�san Aurora. – H�ziny�lra nem l�v�nk...

– Hogy micsoda? – n�zett r� k�rd� tekintettel Discordia.

– M�g nem halottad ezt a mond�st? – vont �ssze szem�ld�k�t a n�v�re, mire a l�ny megr�zta a fej�t. – Mindegy. A l�nyege, hogy munkat�rsakkal nem kezd�nk ki.

– Sz�p kis elvek, mondhatom... honnan vett�l ekkora s�letlens�get?

– Nem tudom... valamikor r�gen hallottam... m�r nem is eml�kszem, kit�l – vonta meg a v�ll�t Aurora.

Ism�t Sinistra ut�n n�zett. Kint zuhogott az es�, s egy vill�m szelte kereszt�l a viharos �gboltot, ami megvil�g�totta a k�t alakot, akik pajzsot vonva maguk k�r�, nyugodt l�ptekkel elhagyt�k a GOTT el�ter�t.

A telefon cs�rg�s�re ijedten rezzent �ssze. Mintha er�szakosan visszar�ngatt�k volna a val�di vil�gba. Discordia felvette. A besz�lget�s nem tartott sok�ig, majd pedig n�v�r�hez fordult:

– A f�n�kasszony hivat minket.

– Rendben van, de v�rjuk meg a v�lt�st, ne hagyjuk �rizetlen�l a recepci�t – biccentett Aurora.

– Ugyan minek? Ilyen id�ben a kutya sem teszi be ide a l�b�t!

– H�t persze... – hagyta r� a l�ny.

Ak�r �gy volt, ak�r nem, h�ga is pont ugyanolyan j�l tudta, mint �, hogy ezt nem tehetik meg. K�t percen bel�l pedig meg is jelentek Ricky�k. Mosolyogva biccentettek egym�snak, azt�n a testv�rp�r elindult Eclipse irod�j�ba.

– K�v�ncsi vagyok, most vajon mit fog mondani... – motyogta f�lhangosan Discordira, mik�zben felfel� haladtak a lifttel. – Tal�n el�l�ptet minket ajt�n�ll�nak...

– Jaj, hogy milyen vagy! – pir�tott r� Aurora. – Hagyd ezt abba, azonnal!

– J�l van, na... – h�ga arca grimaszba r�ndult, de cs�ndben maradt.

– Egy k�ldet�s? – pislogott Aurora.

– Na v�gre! – mosolyodott el diadalmasan h�ga.

– Nem lesz ez egy kicsit gyors? – �rdekl�d�tt Aurora. – �gy �rtem, persze, �r�l�k �n neki, csak... egyb�l a m�lyv�zbe?

Eclipse halv�nyan elmosolyodott. Rajtuk k�v�l m�g a Tweedle-ikrek voltak jelen a szob�ban. Dee zavartan n�zett r�juk, b�tyja viszont a mark�ba kuncogott. Aurora �szrevette ezeket a reakci�kat �s most feszengve mocorgott �l�hely�n. M�r majdnem r�k�rdezett, mi olyan mulats�gos, de nem erre szerencs�re nem volt sz�ks�g, mert a f�n�kasszony megsz�lalt:

– Tweedledee pontosan ezeket a szavakat mondta n�h�ny perccel ezel�tt... – erre Aurora is elnevette mag�t. – Ett�l f�ggetlen�l k�v�ncsi vagyok r�, mire vagytok k�pesek �les bevet�sen... Tweedle-�knek egy kis seg�ts�gre van sz�ks�ge �s ti pont megfeleltek; �k pedig figyelnek r�tok.

– J� – engedte ki a bels� fesz�lts�get egy s�hajt�s k�s�ret�ben Aurora.

– Remek – csillant fel Discordia szeme. – Mikor indulunk?

– K�t �ra m�lva legyetek k�szen – n�zett r�juk Eclipse. – Tweedledee-�k majd elk�s�rnek titeket a haj�tokhoz.

Discordia elvigyorodott, majd b�lintott; Aurora viszont az izgatotts�g legcsek�lyebb jel�t is alig mutatta ki.

Egy olyan bolyg�ra �rkeztek, amit alvil�gi figur�k tartottak markukban, az emberkereskedelem vir�gzott. A feladat egyszer� volt: felsz�molni a b�n�z�k egys�geit �s kiszabad�tani a foglyokat.

Lassan el�rt�k a bolyg� l�gk�r�t, s mindannyian m�g egyszer ellen�rizt�k �lc�z�sukat. A Tweedlee-ikrek h�tulr�l fedezt�k a n�v�reket, a C-Square t�k�letes l�thatatlans�gba burkol�zott, ak�rcsak az el�l halad� Aedus haj�, amely Auror��k� volt.

Discordia ravasz mosollyal az arc�n d�lt h�tra, mik�zben megkezdt�k a lesz�ll�st �s k�nyelmesen mocorgott �l�s�ben.

– L�tod, m�giscsak j� az hely – jegyezte meg n�v�re, mire a l�ny csak mormogott valami �rthetetlent �s tov�bbra is a k�perny�t figyelte.

Aurora megvonta a v�ll�t. Majd abbahagyja a durc�skod�st... T�rt�nt ugyanis, hogy amikor fell�ptek a fed�lzetre, Aurora gondolkod�s n�lk�l a jobb oldali �l�s fel� vette az ir�nyt �s mikor bele�lt, nagyon otthonosan �rezte mag�t �s �r�lt, hogy ezt az �l�st v�lasztotta. Azonban h�ga is erre a helyre p�ly�zott. N�h�ny percnyi csipkel�d�s ut�n v�g�l feladta a k�zdelmet, mikor a k�perny�n bejelentkezett Tweedleedee arca, aki indul�sra sz�l�totta fel �ket.

– Ti meg mit csin�ltok? – k�rdezte egyszerre meglepetten �s zavartan, �lesen.

– Csak volt egy kis n�zetelt�r�s�nk – felelte gyorsan Aurora. – De m�r megoldottuk.

– Megoldottuk? Ink�bb �nk�nyesen d�nt�tt�l, te...

– Ink�bb induljunk el, sietn�nk kell! – figyelmeztette �ket Dee, azzal bontotta a kapcsolatot, s arca elt�nt a k�perny�r�l.

Ez�ta a kis k�zj�t�k �ta Discordia s�rt�d�tten viselkedett �s kimondottan morcos volt n�v�r�vel, aki csak gondterhelten s�hajtott egyet �s becsukta a szem�t. Majd elm�lik...

– Mi lenne, ha a k�perny�t figyeln�d �s korm�nyozn�l, miel�tt m�g neki�tk�z�nk valaminek? – vetette fel g�nyosan h�ga.

Aurora pislogott p�rat �s r�n�zett:

– Nyugodj m�r le! Semmi baj sem lesz...

– Huh...! – Discordia felh�zta az orr�t �s tov�bb b�multa �rhaj�juk k�perny�j�t, amin lassacsk�n kirajzol�dott a bolyg� felsz�ne.

Az eg�sz �gitest egyetlen egy hatalmas, f�st�lg� gy�rra eml�keztetett. A k�rnyezetk�m�l�ssel mit sem t�r�dve m�rges g�zfelh�k takart�k el a napot az emberek szeme el�l �s fullaszt� h�s�g nehez�tette meg a rabszolgamunk�t v�gz� �rtatlan foglyokat. A szerencs�sebbek egy-egy sz�rakoz�helyen dolgoztak, hogy az alvil�gi „nagymen�k” ig�nyeit el�g�ts�k ki, a szerencs�tlenebbek pedig a gy�rakban s�nyl�dtek p�r h�napig, hogy azt�n a k�rnyezetszennyez� �p�letek eg�szs�grombol� hat�s�ra v�gleg beadj�k a kulcsot.

„Azon lehetne vitatkozni, melyik a rosszabb.” fintorgott Aurora, mik�zben elhaladtak egy �jjeli klub el�tt. Tudt�k, ha le akarnak sz�molni az eg�sz bag�zzsal, ami mind�ssze csak egysz�z vagy k�tsz�z emberb�l �llt, �s fel akarj�k szabad�tani a rabszolgamunk�ban s�nyl�d�ket, akkor el�g megtal�lniuk azt a tizen�t fejest, aki ir�ny�tja az eg�sz bolyg�t... legink�bb pedig k�z�l�k azt az egyet, aki teljhatalm� ura mindennek, ami itt folyik.

�pp alkonyodott, mire el�rtek a f�hadisz�ll�sra. A biztons�gi berendez�sek nem jelentettek akad�lyt sz�mukra. Tweedleedee-�k hamar haszn�lhatatlann� tett�k �ket, �gy Discordi��k kisebb fennakad�sok lek�zd�s�vel tov�bbjuthattak. Az ikrek mindv�gig m�g�tt�k voltak �s fedezt�k �ket, ha pedig a sz�ks�g �gy hozta, k�zbel�ptek.

A tan�csterembe �rkezve nem kellett v�rniuk az igazgat�asszony enged�ly�re, hiszen a parancs �rthet�en �s vil�gosan megfogalmazta azt. Haboz�s n�lk�l l�ptek be a helyis�gbe �s felsz�l�tottak mindenkit az �nk�ntes megad�sra. A teremben tart�zkod�k mindegyike azonnal el�r�ntotta fegyver�t.

– Azt hiszem, ezt vehetj�k nemleges v�lasznak – jegyezte meg grimaszolva Aurora.

– �s ellen�ll�snak – eg�sz�tette ki b�logatva h�ga, azzal mindketten akci�ba lend�ltek.

Discordia nem fecs�relte az erej�t, hogy az elm�j�ket az ir�ny�t�sa al� vonja �s nem is volt r� ideje; k�l�nben pedig m�r r�g�ta v�gyott egy kis csetepat�ra. Aurora megcs�v�lta a fej�t, de � is �rtalmatlann� tett j� n�h�ny embert. �ppen felegyenesedett, mikor l�v�s d�rd�lt, k�zvetlen�l a h�ta m�g�l. R�m�lten fordult h�tra �s �szt�n�sen el�re ny�jtotta kez�t. Az utols� pillanatban �ll�totta meg a goly�t. Lihegve n�zett r�, azt�n p�ccint�s�re leesett a f�ldre.

Feltekintett t�mad�j�ra. Egy magas f�rfi volt, olyan ruh�kban, melyek m�r �vsz�zadokkal ezel�tt kimentek a divatb�l, m�gis eleg�nsan �lltak rajta. Kez�ben viszont – mintha csak st�lus�t akarn� meghazudtolni – a legmodernebb k�zifegyver szegez�d�tt egyenesen a l�nyra. A f�rfi feket�be volt �lt�zve, haja hamusz�ke volt, sz�ntelen, sz�rke szemeit�l pedig a hideg r�zta ki Auror�t. M�g egy l�v�s eld�rd�lt, s a l�ny ez�ttal egy finom csukl�mozdulattal elterelte a goly�t.

A f�rfi ravaszul elvigyorodott, de fegyver�t m�g mindig c�lra tartotta.

– Sz�p volt... – biccentette meg fej�t elismer�en.

– Akkor most befejezem, amit elkezdtem �s letart�ztatom! – ugrott fel� Aurora, de miel�tt m�g el�rte volna a f�rfit, az az utols� pillanatban elt�nt, a l�ny pedig a falnak �tk�z�tt.

– Au... – szisszent fel, mikor megfogta a fej�t. T�rsa talpra seg�tette �s megn�zte a s�r�l�s�t.

– Ne agg�dj, n�v�rk�m, nem komoly, egy-kett�re rendbe j�ssz.

– J�l vagytok? Hallottuk a l�v�seket... – szaladt oda hozz�juk Dee, nyom�ban b�tyj�val.

– Igen, csak... egy megsz�k�tt – pr�selte ki mag�b�l a szavakat Aurora.

L�t�sa kezdett kitisztulni, s a fej�ben l�v� f�jdalom is al�bbhagyott kiss�. Maga el� n�zett, ahol az im�nt m�g a f�rfi �llt; valami a f�ld�n hevert. Lehajolt �s felvette, hogy megvizsg�lja.

– Egy pikk d�ma – pislogott meglepetten a pap�rra, amir�l kider�lt, hogy egy k�rtyalap. – Ez meg mit jelent? – fordult �sszezavarodva a t�bbiek fel�.

– Biztos a n�vjegye – vonta meg a v�ll�t Discordia.

– Valahogy ismer�s nekem ez... – morfond�rozott el Tweedledum. – Majd ut�nan�zek, ha m�r a haj�n lesz�nk.

– Rendben van – biccentett Discordia. – Mi pedig akkor elsz�ll�tjuk a letart�ztatottakat.

– A bolyg� egy m�siknak a fennhat�s�ga al� tartozik, sz�lunk az ottani hat�s�goknak – tette hozz� Tweedledee.

– Akkor indul�s! – t�molygott a kij�rat fel� Aurora, aki m�g mindig a kez�ben szorongatta a k�rtyalapot �s nem tudott semmit se tenni sz�d�l�se ellen.

– H�gom, k�s�rd el, addig mi itt elint�zz�k a t�bbit – sz�lt Tweedledum a t�rs�nak.

– Mondtam m�r, hogy ne sz�l�ts �gy bevet�s k�zben! – m�rgel�d�tt Dee, de odas�t�lt Aurora mell� �s kit�mogatta a folyos�ra.

B�tyja elpirult �s elmotyogott valami bocs�natk�r�s-f�l�t, azt�n pedig seg�tett Discordi�nak kiterelni a letart�ztattakat.

– Ne.... menj�nk a mi�nkkel – k�rte csendesen Aurora Dee-t, aki meg�rt�en b�lintott a m�g mindig kicsit sz�d�l� l�nyra, azt�n Cerberus fel� vett�k az ir�nyt, ami Aurora �s Discordia robotja volt. Neve ellen�re a g�pezetnek csak egy feje volt, azonban az val�ban egy kuty��ra eml�keztetett. �vatosan felkapaszkodtak �s visszaindultak a haj�k fel�.

�tk�zben Aurora elgondolkozva meredt a kez�ben l�v� k�rtyalapra. �sszer�ncolta szem�ld�k�t. „Vajon ki lehet ez a titokzatos f�rfi? Sz�rke, �lettelen szemekkel, unalmas hamusz�ke hajjal... �s a gonosz aur�j�val? Mert ezt �rezni lehetett k�r�l�tte, az nem k�ts�ges.”

Folytat�sa k�vetkezik...