Az igazi szerelem

Visszavitt�k Misan�t a lak�s�ba, ahol Kurama ell�tta a sebeit.

-Sajnos...el�gg� s�lyos az �llapota. Amit tudtam megtettem, de nem biztos, hogy...hogy t�l�li...-mondta Kurama.

Kurama Hieire n�zett, aki n�m�n �lt Misana mellett.

-Gyertek-mondta halkan a t�bbieknek.

-Mi�rt?-k�rdezte �rtetlen�l Kuwabara.

-Hagyjuk �ket magukra.

B�lintottak, majd kimentek. Hiei �szre se vette t�voz�sukat. Folyamatosan csak Misan�t n�zte. Egyik pillanatba akarva-akaratlanul, de megfogta a kez�t.

-Mis...nem akarom, hogy meghalj...

Misana halkan felny�g�tt, majd megszor�totta Hiei kez�t.

-Kezd mag�hoz t�rni-mondta halkan.

Misana lassan kinyitotta a szem�t.

-H...Hi...Hiei...?

-Igen...

Lassan Hiei fel� ford�ttota a fej�t.

-Mi...Mi t�r...t�rt�nt? Annyira em...eml�kszem, ho...hogy egy bar..barlangban vol...voltunk...hi...hideg volt...�s...semmi m�sra...

-Goshi r�nkt�madott a barlangban. Megpr�b�ltuk kette nfelvenni vele a harcot, de hamar fegyvertelenn� v�ltunk. Azt�n j�ttek Yusuk��k seg�teni. T�ged Goshi ki�t�tt ekkor. M�g egy �t�st akart r�d m�rni, de megakad�lyoztam, �s lev�gtam a bal k�zfej�t...de az visszan�t. Majd egy�ttes er�vel siker�lt meg�ln�nk...a barlang mag�ba temette...egy�bk�nt-h�trafordult.-Ez a te kardod. Kicsit ugyan v�res...de majd megtiszt�tom

-Mi...mit�l lett...v�...v�res?

-K�t karddal k�zd�ttem. A tieddel �s az eny�mmel.

-�r...�rtem-mondta, �s megpr�b�lt fel�lni.

-Ne mozogj!-mondta Hiei, �s �vatosan h�trad�nt�tte Misan�t.

-Mi...milyen gon...gondos...gondoskod� le...lett�l-mondta mosolyogva.

Hiei elv�r�s�dve elfordult.

-���n egyeltal�n nem...csak...csak nem akarom...hogy s�lyosabb legyen a...a...a s�r�l�sed.

-Rend...Rendben...�s gon...gondolom csak...csakis amiatt fo...fogod a kezem, hogy ne...nehogy s�lyo...s�lyosabb le...legyen a sebem-mondta, szinte m�r vigyorogva.

Hiei r�n�zett a bal kez�re, �s r�eszm�lt, hogy t�nyleg m�g mindig fogja a kez�t. Gyorsan elkapta onnan.

-Dehogy...csak...csak...

-Nem kell...min...mindenhez kifo...kifog�st tal�lnod...-mondta, �s jobb kez�t v�gigsim�totta Hiei arc�n, aki ett�l teljesen elv�r�s�d�tt.

-Mis...azt sajnos elfelejtettem mondani...hogy...hogy Kurama szerint az �llapotod nagyon s�lyos...de mindenki rem�nykedik a gy�gyul�sban...

-Mi...micsoda? S�lyos...? Va...vagyis ak...ak�r meg is...hal...halhatok?

-Sajnos...igen...-mondta Hiei les�t�tt szemekkel. Fel�llt, �s h�tatford�tott Misan�nak. Csak azt akarta, hogy szerelme ne l�ssa k�nnyeit.

-Hiei te...te s�rsz?-k�rdezte meglepve...

-Nem...

-Ha...hallom...M�g te...mon...mondtad, hogy ne for..forduljak el t�..t�led...Akkor k�r...k�rlek te se t�lem...

Hiei megfordult. Arc�n k�nnyek folytak v�gig.

-Hiei te..te miat...miattam ej...ejtesz k�nnyet...?

Hiei les�t�tte a szem�t, majd b�lintott. Misana meghatva n�zte, �s �gy �rezte, az � szeme is k�nnyes.

-Hiei...

Feln�zett.

-K�rhetn�k vala...valamit?

Hiei megt�r�lte a szemeit.

-Igen...Mi lenne az...?

-Vala...valami olyat sze...szeretn�k k�r...k�rni, amit az...az�rt k�rek, mert le...lehet, hogy....sz�...sz�val...tudod...

B�lintott.

-Mi szeretn�l?

-Hiei...k�rlek...cs�...cs�kolj meg...

Hieit ez el�gg� meglepte, de semmi olyat nem mondott, vagy tett, ami azt fejezte volna ki, hogy ellenkezik. Misana �gya f�l� hajolt. K�t kez�vel megfogta a l�ny arc�t, �s k�zelebb hajolt hozz�. Gyeng�den megcs�kolta. Misana lehunyta a szem�t, �s �rezte, amint valami melegs�g sz�t�rad a test�ben. Hiei �gyszint�n. Azt akart�k, hogy soha ne �rjen v�get ez a pillanat, de egyszer mindennek v�ge kell hogy legyen. Hiei fel�llt majd  ism�t h�tatford�tott.

-Tudod...-kezdte-Ami�ta csak kiszabadultunk m�sf�l �ve a fogs�gb�l, az�ta szerettelek volna megcs�kolni...�s m�sf�l �v ut�n siker�lt is...

Visszafordult, �s le�lt Misana �gya sz�l�re. Misana Hiei kez�re tette a saj�tj�t.

-Ennyire sze...szeretsz...?-k�rdezte.

B�lintott.

-Kurama, hallasz valamit?-k�rdezte Kuwabara.

-Egy sz�t se. De biztos, hogy besz�lgetnek. Sajnos ak�rmekkora poharat ahszb�lok, egyikkel se hallok semmit sem. T�l halkan besz�lnek. H�t te Yusuke? L�tsz valamit a kulcslyukon �t?

-Nem nagyon, mivel benne van a kulcs.

-Szerencs�tlen egy t�rsas�g-mondta Kuwabara.

-Tess�k, csin�ld te!-mondta Kurama, �s Kuwabara kez�be nyomta a poharat. Az az ajt�ra tette, �s elkezdett hallgat�zni.

-T�nyleg semmit se hallani.

-Na, ki a szerencs�tlen?

Misana elmosolyodott.

-Mis...

-I...igen...?

-K�rdezhetek valamit?

-Per...persze...

-Meg...megcs�kolhatlak...m�gegyszer?

Misana b�lintott. Hiei ugyan�gy tett, mint az el�bb. De ez�ttal Misan�nak siker�lt �tkarolnia a nyak�t. Hiei vissza�lt.

-F�radtnak l�tszol...

-Az is va...vagyok...

-Aludj egyet. Addig kimegyek.

-Ne...k�rlek...ne menj ki...-�s megfogta Hiei kez�t.

Hiei elmosolyodott, majd gyeng�sed megszor�totta Misana kez�t.

-Rendben...

Misana elaludt. Hiei a szabad kez�vel a sz�j�hoz kapott.

~M�g mindig �rzem a cs�kj�t...~gondolta.~Ha belegondolok, hogy mindig is ezt szerettem volna...�s most meg is kaptam~�s Misan�ra n�zett. Hiei a szabad kez�vel els�p�rt p�r tincset Misana arc�b�l, �s v�gigsim�totta a bal karj�t.

Folyt. K�v.