Minden jó, ha a vége jó

-Bolond-mondta az alak, majd két tenyerébe szorította a felé közeledő kard pengéjét, széttörte, és elsöpörte az útból Misanát. Misana az aréna falának vágódott, de nem törődött a fájdalmaival, újra támadásba lendült, de az se zavarta, hogy nincs fegyvere.

-Az öklöm éppúgy remek fegyver, mint a kardom-levette a gyűrűjét.-Hiei! Fogd!

-Rendben.

-Tűzkard!-kiáltotta, és az ökléből egy láng tört ki, ami egy kardot formált.

-Erről a támadásáról nem is tudtam!-lepődött meg Botan.

-Mert még soha nem használtam!-kiáltotta.-De vigyáznom kell! Egy rossz mozdulat és…áh, abba belegondolni is rossz…

Kardját készenlétbe helyezte, majd ismét rátámadt az ellenfélre. Az alak meglepődött, de folyamatosan a védekezésre törekedett.

-Ne segítsünk neki?-kérdezte Botan, amikor felállt.

-Nem kell…ez az ő harca-válaszolt Hiei.

Misana éppen olyan jól használta a Tűzkardot, mint eaz egyszerű szamurájkardot.

-Ilye olcsó trükkökkel nálam semmire se mész!-kiáltotta az alak, majd Misana háta mögé ugrott. Jobb kezét előretartotta, majd elmotyogott valamit, és a karja körül zöld fény kezdett megjelenni, ami lassan előretört. Misana karjait felemelte, hogy védje testét, de hamarosan leeresztette.

-Höhh, és még nekem vannak olcsó trükkjeim!-kiáltotta egy az arcán soha nem látott gonosz mosoly kíséretében. Szemében valami démoni tűzjelent meg. Majd az egész testét elborította ez a kkísérteties tűz. Felugrott az ellenfele két vállát erősen megszorította, és a falhoz vágta. Amikor a porfelhő eltűnt, lehetett látni, amint az alak megpróbál felállni.

-Na ne! Erről ne is álmodozz!-mondta Misana vészjósló hangon, majd nekitámadt. Minden pusztakezes harcitechnikáját bevetette, és az ellenfele hamarosan a földön feküdt. Misana a többiek felé fordult.

-Vigyázz, Mis!-kiáltott Hiei.

Misana hátrafordult, és meglátta ellenfelét, amint épp le akar csapni rá.

-Mi a…

-Misana, fogd!-kiáltotta Hiei, és odadobta neki saját kardját.

Elkapta, majd kitért a támadás elől, és szívenszúrta küzdőfelét.

-Ezt…nem..hagyom…bosszú…nélkül…

Ezek voltak utolsó szavai. Hátraesett, és testéből dőlt a vér.

-Ezt visszakérném-mondta,és kihúzta a kardot, majd odament Hieihez.

-Tessék…és köszönöm…

-Nincs mit. Jah, ez pedig a tied-mondta és Misana markába nyomta a gyűrűt.

-Azt hiszem…-kezdte Misana, és odament a többiekhez. Mindenkinek begyógyította a sebét.

-Oh…Misana, mi az ördög ütött beléd?-kérdezte dühösen Kuwabara.

-Nos…hogy is mondjam…

-Kuwabara, hagyd most békén-lépett oda Hiei.

-De miért?

-Mert nehéz napja volt.

-Ez igaz…

Ez a két szó hagyta el Misana száját, majd hátrazuhant.

-Elájult?

-Elaludt-jelentette ki Botan.-Kifárasztotta a Tűzkard használata…gondolom…

Pár óra múlva Misana felébredt.

-Hol vagyok…?-kérdezte.

-Otthon-válaszolt Botan.

Misana felkelt, és körülnézett.

-Csak te?

-Hiei a mosdóban van, ha erre célzol-mondta Botan mosolyogva.

-Én nem…-kezdte, de amint megjelent Hiei, elnémult.

-Botan…beszélhetnék Hieijel négyszemközt?

-Persze! Már itt se vagyok!

Kiment

-Miről akartál beszélni?-tért rá Hiei.

-Nos…-hátatfordított.-Hiei…úgy döntöttem, hogy elmegyek innen…amióta csak itt vagyok…mindenkire csak bajt hozok…ott volt Goshi…aztán most ez az alak is…ráadásul folyamatosan engem ápoltok, és vigyáztok rám…-visszafordult.-…ezért akarok elmenni.

Hiei teljesen váratlanul magához ölelte Misanát.

-Nem…te nem mehetsz el…egyszer már elmentél…mégegyszer nem eresztelek-mondta, és mégjobban magához szorította.

Misana nem tudott it mondani…

-Mis…én szeretlek, és nem engedlek…

-Hiei…én..én is szeretlek-mondta, és átkarolta Hiei derekát.

-Nem mehetsz el…soha…-suttogta Hiei.-Nem érdekel, ha bajba sodorsz engem, vagy bárkit…nem érdekel semmi…csak hogy velem legyél…

Hiei kicsit engedett a szorításból. Misana egy fél lépést hátralépett, majd mélyen Hiei szemébe nézett. Hiei két kezét Misana arcára tette, és gyengéden megcsókolta. Átölelték egymást, és hosszasan csókolóztak. Hiei lassan levette Misana mellényét és pólóját. Nem tiltakozott, engedte, majd ő is levette Hiei felsőjét. Tovább csókolóztak, majd minden megszűnt körülöttük. Mindkettőjüket csak a másik fél érdekelte. Szerették egymást, és ez volt a lényeg…

Kora hajnalban kopogtattak az ajtón. Egyikőjük sem ébredt föl a zajra, így az ajtó túloldalán lévő személy bement. Botan volt az. Sajnálatos módon egyszerre szembe tűnt neki a kanapén fekvő Hiei és Misana.

~Hopsz! Azt hiszem, ezek összejöttek…azt hiszem, én lelépek~gondolta, és kissé pirulva távozott.

Hiei felébredt, pontosan ugyanakkor mint Misana.

-Jó reggelt, szerelmem…-mondta halkan Hiei.

-Neked is…-mondta, és Hieihez bújt.

Ettől a perctől fogva tudták, hogy minden más lesz kettőjük közt.

-Mis…

-Igen?

-Ha megkérdezném, hogy hozzám jössz-e akkor mit mondanál?

Misana kissé meglepődött, de nem mutatta.

-Természetesen Igent…

Hiei elmosolyodott, és megcsókolta Misanát.

Attól fogva biztosan tudták, hogy senkisem állhat közéjük. Senki és semmi…

Vége