1. fejezet: Az új lány
2005.12.29. 17:35
1.fejezet: Az új lány
- Jaj! Nem késhetek már el megint! Minek kellett megnéznem azt a hülye filmet este? Áh...nem igaz... - mondta Zoey a suliba loholva.
Pont akkor ért oda, amikor becsengettek. Az osztályfőnök lépett be.
- Egy kicsi figyelmet kérnék! Köszönöm...khmm...szeretném bemutatni Angelt. Egy másik városból jött ide a mi iskolánkba...
Egy magas, fekete hajú lány lépett be. Dús haját összekötötte. A ruhája nem az iskolai egyenruha volt, hanem egy fekete farmer illetve egy fekete ujjatlan.
- Öhm...az öltözködésen még van mit csiszolni...
- Talán valami gondja van a szerelésemmel? - meresztette a tanárra éles fekete szemeit a lány.
- Se...semmi!
- Jó...
A lány leült a Zoey mögötti padba.
Az egész nap unalmas volt. A nap végén Zoey úgy döntött, megpróbál összebarátkozni ezzel a lánnyal. Hátrafordult és...
- Szia...a nevem Zoey...
- Oh...szia...
Zoey már mondta is volna tovább a mondandóját, de megpillantott valami furcsa jelet a lány nyakán.
~ Ő is egy Vadmacska? Dehiszen csak öten vagyunk...ez nem lehet...~ gondolta Zoey. - Angel, nincs kedved elmenni egy kávézóba? Ha akarod, bemutatlak pár barátomnak...
- Oké.
Elindultak lefelé. Útközben összefutottak Markkal.
- Szia Zoey, szia Angel.
- Szia Mark! - köszönt neki elpirulva Zoey.
- Angel, jössz a kendo edzésre?
- Mennék, de sajnos nem érek rá...túl sok a dolgom ma...
- Értem...nos, akkor sziasztok...
Angel és Mark kezetfogott és indultak tovább.
- Honnan ismered Markot?
- Együtt járunk kendora.
- Úgy tudtam, hogy oda csak fiúk járhatnak.
- Ó, egy jó ruha csodákat tud művelni.
- Lehetne egy személyes kérdésem?
- Csak tessék...
- Tetszik...neked...Mark?
- Tetszeni? Ugyan! Kedves meg minden, de túl...tenyérbemászó...olyan nyakigláb forma...- felnézett az égre. - Különben is...már van egy fiú az életemben...
- Tényleg?
- Igen...- elővett ruhája alól egy nyakláncot, melynek a végén egy ezüst, félszív volt. - A másik fele a fiúnál van...mivel régen találkoztunk...csak erről ismerjük meg a másikat...
- Értem...mellesleg hány éves vagy?
- 15...
- Akkor nem értem...hogy kerültél a mi osztályunkba?
- Kimaradtam, visszafogtak, új sulik...stb.
- Oh...
Oda is értek a Macskávézóba.
- Üdvözlünk ti...Zoey! De jó hogy itt vagy! Öltözz, és munka! - mondta Corina. - Mellesleg ki a barátnőd?
- Ő Angel. Új tanuló az osztályunkban. Angel, ő Corina, aki épp az asztalt pucolja, Bridget, az a másik kettő pedig Renée és Kikki.
- Helló - intett Angel és leült.
- Kérsz valamit? - érdeklődött Bridget.
- Öhm...egy teát...
Zoey mindenkit betoloncolt a konyhába.
- Mi van?
- Ez a lány is egy vadmacs!
- Az nem lehet! - lepődött meg Wesley.
- De! Láttam a nyakán a jelet!
- Hmmm...érdekes...te mit gondolsz Elli...hé, hol van Elliot?
- A szobájában.
- Ah...mindegy...valahogy be kéne csalni...de hogy?
- Mi lenne, ha Wesley bevetné a bájait? - érdeklődött mosolyogva Corina.
- A bájaim? - lepődött meg a fiú.
- Igen. Rád minden csaj bukik...kivéve mi...mivel mi ismerünk - mondta Renée.
- Ah...na jó...megyek...különben is egész helyes a lány...
Wesley kiment a teával.
- Tessék...
- Köszönöm...
- Lehetne egy kérésem? Bejönnél velem az étterem azon részére?
- Öhm...bocs, selyemfiú, de...nem érek rá, ezt megiszom és mennem is kell...
Wesley úgy érezte, mintha egy villám csapott volna bele. Visszament.
- Na? Mi volt?
- Selyemfiúnak hívott...és egyszerűen lerázott.
Angel felállt.
- Zoey, elmentem! - kiáltott be.
- Ööö...jó...viszlát...
Angel intett nekik és kiment. Úgy fél óra múlva bezártak.
- Nah, a mai napnak is vége - mondta Bridget, miközben összesöpört.
- Igen...
- A mosogatnivaló a konyhában - mondta Elliot, de nem figyelt, hogy merre megy, és elesett a küszöbben.
- Most megkaptad! - mondta Zoey, de valami furcsát pillantott meg.
Elliot nyakában is volt egy nyaklánc, ami mindenbizonnyal az esés közben csúszott ki felsője alól. A medál egy félszív volt.
- A másik fele a fiúnál van...mivel régen találkoztunk...csak erről ismerjük meg a másikat - csengett Zoey fülében Angel pár szava. - Öhm...Elliot...mi az a nyakadban?
- Semmi - tette vissza ruhája alá a nyakláncot. Visszament szobájába és lefeküdt az ágyra.
Mélyeket sóhajtott. Kezébe vette az elfelezett szivet és azt bámulta.
~ Angel...ha tudnám merre vagy...vagy hogy hogy nézel ki...
Kopogtak az ajtaján. Gyorsan visszadugta pólója alá a medált.
- Igen?
Zoey jött be.
- Mit akarsz?
- Szóval...csak arra lennék kíváncsi...hogy nem ismersz-e egy Angel nev...
- Angelt mondtál? - ugrott fel Elliot és megragadta Zoey vállát. Kishíján már meg is rázta őt.
- Igen...mitől lettél ilyen...izgatott?
- Én? Izgatott? - engedte el a lányt Elliot. - Öhm...dehogy...csak...mindegy...
- Netán ismered a lányt?
- Öhm...úgy is mondhatjuk...
- Osztálytársam...ma érkezett...
- Nem mintha érdekelne,c sak úgy általánosságban...nem tudod, hogy hol lakik?
- Nem, de ha gondolod, megkérhetem, hogy holnap vezessen erre az útja...egyébként...ő is egy Vadmacska.
- Tényleg? Meglepő...majd utánanézek...na viszlát...
Azzal Elliot Zoey orrára csukta az ajtót.
~ Angel...itt van...el sem hiszem...~ gondolta, majd leült a földre. - Az én Fekete angyalom visszatért...- ezt a mondatot már "kissé" hangosabban mondta ki.
|