2. fejezet: A feketepárduc

Hamar eljött a másnap délután. Elliot egész nap nem tudott másra gondolni, mint Angelre. És akkor eljött! Az ajtó lassan kinyílt és Angel lépett be. Ismét tiszta feketében volt, de haját szabadon hagyta. Elliot a konyhaajtóban állt és csodálta a lányt.

- Mire vársz még? - jelent meg Wesley.

Elliot annyira megijedt tőle, hogy kiesett az ajtóból. Természetesen erre Angel fel is figyelt. Elmosolyodott, majd a zavart fiúra nézett. Elliot intett egy sziát Angelnek, amire az visszaintett. Angel felállt és odament a fiúhoz. Természetesen Wesley addigra lelépett.

- Segíthetek? - nyújtott kezet Angel.

- Öhm...kö...köszönöm...- mondta Elliot, de nagyon meglepődött a lány szépségén.

Elliot nyaklánca félig kilógott. Ezt a lány észre is vette.

- Elliot Grant? - kérdezte a lány meglepetten.

- Igen...Angel...

Mind a ketten csak álltak, a másikkal szemben. Még mindig fogták egymás kezét. Nem bírtak megmozdulni.

Eközben a lányok nagyon figyeltek az eseményekre.

- Vajon Elliot mit fog csinálni? Még sosem láttam ilyennek - mondta halkan Corina.

- Én sem...- értett egyet Zoey.

Elliot végre erőt vett magán.

- Öhm...szeretnénk beszélni veled...

- Nénk?

- Igen...én...meg Wesley...meg a lányok...

- Rendben...

- Remek, Elliotnak sikerült elintéznie...- mondta Wesley.

- Mit?

- Hogy jöjjön be...mint Vadmacsnak, kötelessége tudni mindent...

- Hogyan? - lepődött meg Angel.

- Ahogy mondtam...Különféle állatokkal vannak kapcsolatban...Corina a kék madár...Kikki az oroszlánmajom...egyébként hol vannak a lányok? - nézett körbe Wesley, mivel csak Corinát és Kikkit találta bent a konyhában.

- Tartják a frontot odakint. Mellesleg...mi Angel állati alakja? - tért vissza a témára Elliot.

- Fogalmam sincs...

Berepült MiniMica és egy medált adott át Angelnek.

- Úgylátszik, Angel tényleg egy vadmacs...de nagyon nem értem én az itt történteket...mindegy...

Amint Angel hozzáért a medálhoz az átalakulása megkezdődött. Pár pillanat múlva fekete pántnélküli felsőben, bő térdigélő fekete nadrágban, fekete felkarközépig érő fekete kesztyűben, magasszárú szintén fekete csizmában, fekete fülekkel és farokkal állt elöttük Angel.

Elliotnak a lélegzete is elállt.

- Gondolhattam volna...Feketepárduc...

Angel végignézett saját magán. Eléggé viccesnek találta külsejét. Alig bírta ki nevetés nélkül.

- Ez...hihetetlen...

- Elliot! Kijönnél egy percre? Akadt kis gond...- szólt be Renée.

- Igen..máris...

Azzal kiment.

- Megnézzük mi is, hogy mi az...- mondta Corina és Kikkivel együtt távozott.

Angel leült és felsóhajtott.

- Öhm...- szólt Wesleyhez. -...bocs, hogy selyemfiúnak hívtalak...

- Áh...semmi gond...csak meglepődtem...pillanatra olyan érzésem volt, mintha valaki nyakonöntött volna egy vödör hidegvizzel...

- Bocsánat, mégegyszer...

Wesley elmosolyodott.

- Oh...most jut eszembe...ez is a tied - adta oda a munkaruháját egy dobozban.

Angel kinyitotta (közben már rég visszaváltozott a rendes alakjába) és megnézte a ruhát.

- Huhh...ilyen se volt még rajtam - mondta, miután felvette.

- Nagyon bájos vagy...Elliot mázlista srác!

- Ugyan miért mondod?

- Nos...ha jól tudom, vele jársz.

- Öhm...nem egészen...még csak most találkoztunk ismét...nem hinném, hogy máris...érted...alig 4 éve találkoztunk utoljára és akkor is épphogy több mint barátokként váltunk el...

- Mostmár értem...ezekszerint nekem lenne némi esélyem? - viccelődött Wesley.

- Hááát...- mondtam ismét csak poén szintjén Angel.

- Ezt vehetem igennek?

- Vigyázz, a párducok ingerlékenyek...

- Esetleg a párduc eljönne velem vacsorázni ma este? Ezt kivételesen komolyan kérdezem.

- Hmm...előfordulhat...még meggondolom...

- Akár igen, akár nem, estére kimenőt kapsz. Hogyha esetleg nemet mondasz, de Elliottal elmész valahova.

- Köszönöm...nos, azt hiszem, megyek dolgozni...

- Máris? Szorgalmas vagy, mit ne mondjak.

- A szép szavak nálam kevesek, Rómeó...

Azzal Angel ki is ment.

- Rómeó...hehh...micsoda különleges lány...miért nem ilyen mégegy macs? - felsóhajtott. - Ő Elliot barátnője...nem kezdhetek ki vele...

 Pár óra múlva Angel megkereste Wesleyt. Mondta neki, hogy döntött, és elmegy vele este vacsorázni. Amikor Angel ment Wesleyhez...

- Mehetünk? - érdeklődött.

Wesley a székében ült és számítógépén pötyögött. Megfordult és elállt a szava is a lány láttán.

- I...igen...csak még elintézek pár dolgot...

Visszafordult. Angel odament hozzá.

- Mit írsz ilyen sebesen?

- Csak néhány apróság...jövőhéten ismét rendezünk egy bált és a meghívottak listáján dolgozgatok...természetesen téged és a többieket elsőként írtam fel.

- Rendes tőled...