- Á! Ez nem lehet!!!

- Nyugi, majd rendbehozom...

Következő harc Len és Yoh között zajlott. Hosszas verekedés után Yoh került ki győztesen.

- Akkor úgy látszik, ketten maradtunk - mondta Axvir. - Lássuk mit tudsz!
Yoh lecsapott a karddal. Axvir ugyanúgy hárított, mint Lennél: a nujakuval megállította és hasbarúgta Yohhot. Egy pillanatra a földre került, de felállt.

- Elfelejtettem szólni, hogy jártas vagyok a harcművészetekben...

- Jókor mondod...

- Yoh, vigyázz a lábaival! Ne kerülj hozzá túlságosan közel! És ha lehet, ne engedd, hogy egy kezébe vegye a nujakut! - javasolta Amidhamaru.

- Rendben...

Axvir felé futott és felugrott a levegőbe.

- MENNYEI CSAPÁS!!!! - kiáltotta.

Axvirt annyira meglepte a támadás, hogy védekezni is alig maradt ideje. Elvesztette a harcot.

- A győztes: Yoh! - jelentette ki Tray. - Rendben, most kérhetsz valamit az egyik vesztestől!

- Oké! Akkor...Axvirtól kérem, hogy...csináljon egy jó kis vacsorát!!!

Hátraestek.

- Neked csak az evés jár a fejedben? - kérdezte Len.

- Öhm...igen!

- Legyen...

Hamarosan besötétedett.

- Ha gondoljátok, maradhattok itt. Szeretem a társaságot.

- Komolyan? Akkor maradunk!

Ledőltek a fűbe és már aludtak is. Kivéve Lent. A tűz mellett ült és gondolkodott.

- Valami gond van? - kérdezte tőle valaki.

Megfordult. Axvir volt az.

- Nem, semmi...csak nem tudok aludni...

Axvir leült  tőle nem messze. Csak hallgattak.

~ Most, hogy így végignézek rajta újra...egész másnak látom...amióta Tray azt mondta, hogy "Nem akarod feleségül venni?" azóta teljesen összezavarodtam...tudom, hogy csak viccből mondta, de...

- Min gondolkozol annyira? - szakította félbe gondolatmenetét Axvir.

- Áh...nem érdekes...mellesleg...

Axvir ránézett.

- Hm?

- Jól áll neked az esti fény...

Egy kicsit elpirultak mind a ketten.

- Köszönöm...- nyögte végre ki Axvir. - És...holnap mentek tovább, ugye?

- Igen, valószínű. Nincs kedved esetleg velünk tartani?

- Ezt most komolyan kérdezed?

- Igen.

- Nos...nem tudom...még meggondolom...

- Holnap reggel megyünk tovább, addig van gondolkodási időd.

- Jó - mondta és felállt.

Elment, felmászott egy fára és az egyik ágán pihent meg.

- Min elmélkedsz? - jelent meg Frayo.

Axvir majdnem leesett a fáról.

- MONDTAM MÁR, HOGY NE IJESSZ ÍGY RÁ MINDENKIRE!!!!

- Bocsánat...

- Áh...mindegy...megesik...szóval...magam sem tudom úgy igazán.

- Ezt nem értem...

- Szóval...Len megkérdezte, mi lenne, ha velük tartanánk...de nem tudom...

- Menjünk!

- Hogy?

- Ugyanmár! A vak is látja, hogy belezúgtál Lenbe!

Elvörösödött.

- Én ugyan nem!

- Tényleg, akkor miért lettél ennyire vörös?

- Én...nem...

- Jah, igen...jó kifogás sokat ér...

Valaki felkiáltott Axvirnak, aki ijedtében leesett.

- Megvagy! - kapta el a megszólítója.

- Len! Ma mindenki rám hozza a frászt?

- Öhm...bocs.

- Áh, semmi gond...de...

- Hm?

- Letennél végre? Zavarbaejtő, hogy...te fogsz, én meg a nyakadba karolok...

Gyorsan letette.

- Szóval mit keresel itt?

- Szeretném megtudni, hogy akkor jössz-e.

- Nos...- felnézett. Frayo hülyén vigyorgott rá. -...azt hiszem...nem megyek...

- Tényleg?

Bólintott.

- Oh...! - ült le a fa tövébe.

Pár másodperc múlva Axvir is leült, térdeit a két karjával összefogva. Hallgattak. Frayo folyamatosan azt mondogatta Axvirnak, hogy: valld be!

- Fogd már be! - kiáltott fel neki.

Len értetlenül nézett, majd felpillantott.

- Mivel idegesít?

- Öhm...izé...- elpirult.

- Majd én megmondom - jelent meg elöttük Frayo. - Axvir szerelmes beléd!

~ Bárcsak eltemetne valaki a föld alá...~ gondolta Axvir és térdére hajtotta a fejét.

Len teljesen belepirult.

- Nem is vagyok...- tagadta Axvir, majd felállt.

Gyilkos pillantásokat vetett Frayo felé.

- Én...asszem...most lelépek - azzal eltűnt, és kettesben hagyta Axvirt és Lent.

- Tényleg nem vagy?