11.  Újra együtt....de nem sokáig..

Reggel van...megreggeliztünk majd felöltöztünk...Botant hívták...
-Igen?? Á YUSUKE!!!!!! Szia! Mi a hézag??? Aha..értem...és MIKOR??? Ma????
JUHÉ!!!!!!!!! Mikor is pontosan? Aha...rendben!!! SZIASZTOK!!!!!!!!
-Na mi van????
-Yusukéék visszajönnek! De csak mára....megint dolguk lesz...megyünk pancsikolni!!!!!! Oké????
-OKÉ!!!!!!!!!!
-De hány órakor???
-Kb. 3-kor..a parton találkozunk...
-De itt?
-Nem a forgalmasabb helyen...mivel most 11 van..INDULJUNK??????!!!!!
-OKÉ!!!!!-bepakoltunk..a fürdőruhákat felvettük és elindultunk...
Jó sokan voltak most is...beleszúrtam a földbe a napernyőt..a lányok már futottak..
-Jössz???-kérdezte Yukina.
-Most még napozok egy kicsit!!!
-Eddig még csak egyszer fürödtél..akkor is mikor Hiei urfi itt volt...
-ÉS???? Ez összefügg???
-Hát...de siess!
-Kössz...a napnak mond!!!
Ja nem is napoztam..csak ültem gondolkoztam...Yoshit tegnap óta nem láttam...biztos jól érzi magát...na mindegy........
Már 1 van.....még mindig nem mentem be a vízbe...
2 van...de jó...
2: 50 van....a fiúk még sehol, a lányok kiültek a partra...pihentek...tartogatták az erejüket..csak bámultam közben sóhajtoztam...és néztem a nyakláncomat is..majd egy árnyék vetődött rám...felnéztem..egy jóképű fiú állt előttem..zöld haja volt ami össze-vissza állt..nagy barna szemei voltak..egy fekete fürdőgatya volt rajta...jól nézett ki...
-Segithetek??
-Egy ilyen szép lány itt ül kit magában...ez hihetetlen...
-Hát...
-Nyagyon szép a nyakláncod...de tényleg...
-Ja...igen szerintem is...
-Miért ülsz itt magadban? Egyedül vagy?
-Nem...a barátnőimmel vagyok...csak most nincs kedvem bemenni a vízbe..
-Értem...
3 VAN!!! Yusukét és Kuwabarát pillantottam meg!! Ott jöttek nevetve...Hiei-t kerestem a szememmel de nem láttam...Kuramát sem...-felálltam...
-Bocsi de nekem mennem kell...
-Menj csak....várjál csak úgyis meg.....-nevet..
-Tessék?-visszanéztem de már eltűnt...-Mi a...mindegy! -futottam a fiukhoz...
-Nézd Urameshi ott jön Ayiko...de téged Keiko érdekel...
-Hagyál már! Keresd meg Yukinát!
-ÓÓÓÓ!!!!! TÉNYLEG!!! ÉDES YUKINÁM JÖVÖK MÁR!!!-beleugrott a vizbe..majdnem kicsapódott az egész..
-SZIA YUS!!!!!!-megöleltem..
-Szia!De mióta vagyok Yus??
-Mostantól! Jó név nem?
-De..ö..aha az..
-Hiei és Kurama...hol vannak???
-Ők késöbb jönnek...dolguk van...
-Értem...-nagyon elszomorodtam...-Menj Keiko-hoz! Hiányoztál neki!!
-MI???? Keiko...-beugrott a vizbe...lecsapta a lányokat vizzel...elkezdtek játszani...visszamentem leültem...majd Botan jött ki...
-Szomorú vagy?
-Az....de te is...-leült..
-Úgyis jönni fognak...ne aggódjál..
-ÉN??? INKÁBB TE!!!
-MI????? TE várod annyira Hiei-t!!
-Te beszélsz!!!???? Kurama édes Kurama!!-Botan tiszta piros lett..
-Nem is!!!!! Hagyál!!!-elkezdtünk játékosan verekedni....
-Mostmár kedvem van ehez!! Irány a viz!!
-Rendben...Hiei drága édesem!!!
-MI????-elkezdett futni..-Ezt megbánod!!
Utolértem és egy szép mozdulattal belelöktem a vízbe.
-Béna vagy!
-Várj csak!!!-ekkor Botan elmerült a vízbe...majd Kuramával jött fel...
-KURAMA!! Szia!!!!-Hiei-re gondoltam..ha Kurama itt van akkor ő is..oldalra néztem...láttam egy csomó embert...majd megláttam őt is...hülyén nézett rám.. de én is...odafutottam hozzá és beleugrottam a nyakába...tudtam hogy hülyének tart de ez van.....
-Nagyon hiányoztál...örülök hogy itt vagy...
-Ööö...igen???-kérdezte meglepetten.
-Igen nagyon...hiányoztál.
-Te is..
-Ö...ööö...tényleg???
-Aha...
-De ugye ma mentek vissza?-néztem rá szomorúan...
-Igen 6-kor..
-Értem...öö..bemegyünk?
-Mi??? Öööö ja persze..-rám vigyorgott majd belelökött a vízbe..
-Te!!!!!!!!! Ezt megbánod!-megfogtam a lábát és behúztam..jó nagyot csobbant.
Ezután kedvesen de csak "játszva" elkezdtünk verekedni...persze ő nyert ami nem volt igazságos.
-Ez nem ér! Te szörny vagy!
-És??? Amúgy is erősebb lennék tőled!-egy jó nagy vízköteg volt a jutalma az arcába.:))))) Yusék is csatlakoztak..jól elvoltunk...5-kor mentünk ki. Már elszomorodtam hogy elmegy. Visszamentünk a nyaralóba...ott átöltöztünk..és az egyéb teendők pl: hajszáritás ez meg az..
Majd hallottam mikor Kuwabara szólt a fiúknak:
-Indulunk! De előbb fájdalmas szívhezszóló búcsút veszek az én édes Yukinámtól..-elkezdett sírni..ezen elmosolyodtam...Hiei jött be..
-Mi most megyünk..
-Tudom...de tessék..-átadtam neki egy háromszög alakú kék szinű medált.
-Ez mi?
-Ez egy medál..
-Azt én is látom de..
-Ez egy varázsmedál..felerősiti a sárkányod erejét..sokkal erősebb lesz és ezáltal te is..minél nagyobb erőt bocsátasz ki annál több erőt kapsz...-néztem rá szomorúan..
-Ez baró lehet!!!! Köszi...
-Szivesen..
-Na ne szomorkodj már! Biztos visszajövök..
-Remélem de ez nem hallatszott olyan meggyőzően.....-megöleltem..
- Tudod van az a csapat amit Koenma küldött segitségül..szertenék belépni hozzájuk..csak lenne olyan mikor nagyon sokáig nem lennék Japánban..
-Értem..te tudod..
Felvette a láncot.
-Jól áll ugye?
-Aha...
-Na megyek..a többieknek nem köszönsz..??
-Az már megvolt..
-Értem...na szia!-egy kedves mosollyal ment ki.
folyt.köv

12. Én mint nagy erős varázsló?? Na ne!!

-Na ez már biztos nem jön vissza...-leültem...-Ez jó..

Már 1 órája elmentek..a többiek is levoltak törve nem csak én...
este megint kimentem a teraszra..még mindig telihold volt..néztem....
Yukina jött ki.
-Ayiko kisasszony sem tud aludni?
-Nem..-ekkor Yoshi ugrott fel..nagyon szomorú volt..
-Mi történt?
-Az én kedves Erym visszautazik Angliába..csak nyaralni jöttek ide..miáúú..
-Jajj te...-megsimogattam.
-Igye milyen szörnyű?? De mára van már mással randim!!!! És ők is Japánból jöttek! Na megyek!-leugrott.
-Könnyen vált..
-Yoshi mindig is ilyen volt..ez van.
Eközben: (____+)

-Én vagyok a legjobb!!!
-Az Kuwabara az evésben!-nevetett Kurama.
-Ha..ha..te meg a locsolásban..
-Olyan idióta ez a Kuwi...
-Az Hiei..az..
-URAMESHI!!!
-Holnap több dolgotok lesz! Jönnek a szörnyek. Hiei gyere!-szólt az alakulat kapitánya Aritago.
-Igen? Mi van már megint?
-Azt a kérdést fogom feltenni amit vártál...nem állsz be a csapatba?
-Mi? De ez jó ötlet! Igen szivesen..végre csinálok valami értelmeset is..
-Rendben..de azt tudnod kell hogy lesz olyan hogy sokáig nem leszel a barátaid közelében...pl az alvilágban leszünk több napig vagy bármilyen nagy városban orszában míg az emberekre veszélyes szörnyeket ki nem nyirtuk!
-Ez jó kihívas nekem..tetszik az ötlet.
-Biztos? Nem kell valakivel találkoznod? Elbúcsúzni..vagy nem fogol hiányozni valakinek? Vagy esetleg neked? Persze a fiúkkal sokat találkozhatsz..meg még Kuramát is megkérdezem..
-Nem...nem bár lehet..igen..-ránézett a nyakláncra.
-Értem...jól gondold meg!
-Megfogom..ne izguljon..
-Rendben..katona mehet lefeküdni!
-Nem vagyok katona!!!!!!!!

Visszatérve:

-Olyan fura.....
-De mi?
-Nem tudom Yukina..valami különöset érzek...
-Az lehet...-beszélgettünk egy kicsit majd bementünk lefeküdni de nem jártunk nagy sikerrel...

Másnap hamar "felkeltem" a többiekkel együtt.
Már olyan régen nem kosaraztam...gondoltam kimegyek a pályára .. a többiek is jöttek.
Miközben mentünk támadt egy jó ötletem..felhívtam Yusukét.
-Szia Yusi!! Ayiko vagyok!-erre mindenki rámnézett.
-NEM VAGYOK YUSI!!!
-Az most nem számít...Keiko nagyon fontos dolgot akar neked mondani...
-MI???? ÉN NEM IS!!!!!
-DE!!!-odaadtam neki...
-Mi az Keiko???? Mi van?
-Én nem akartam...vagyis hiányzol!!
-Óh tényleg? Jajj de jó!!! Add ide Ayiko-t!
-Mi van???
-Ezt hogy merted! Teljesen zavarban vagyok!A többiek itt nevetnek nagy pofával..
-Az jó!! E szerint jól vannak!
-Túlságosan is!!!!!
Ekkor sikitást hallottam...Keiko volt az..
-Keiko!!!!
-Mi van Keiko-val???
-Egy szörny....Yukina!!! Botan!!!!!!!
-Mi történik??-kérdezte ijedten Yusuke avagy Yusi.
-Eltűntek...ez nem igaz..
-Eltűntek?!!!! Ez hogy lehet?
-Nem tudom..egy sikitást hallottam majjd láttam hogy eltűnnek!
-Azonnal odamegyek!!!!!
A nyakláncom zölden kezdett el világítani..engem is körülvett...már zöld volt minden körülöttem..
-Ez mi???-néztem furán.
-Mi történik???? Ayiko!!!!-kiálltotta Yusuke.
-Nem tudom..a nyaklánc...-valami fura erő hatolt a testembe...annyira fájt hogy elorditttam magam..már vért is hánytam...a testemből vér fröcskölődött ki. Nagyon fájt...rettenetesen..már alig álltam a lábamon..ilyet soha nem éreztem eddig...lerogytam a földre. Órditottam a fájdalomtól...nagyon rossz volt.
-Mi van???? Ayiko!!!!!-már a telefont is kiejtettem a kezemből de hallottam Yusukét.
A földön forgolódtam...tudtam hogy ezt nem élem túl...
-AYIKO!!!!! Koenma!!!-szólt Yus..ezekszerint ott volt ő is..
-Kiszabadult a varázsló ereje..Ayiko-ba költözik bele...ez retenetes fájdalommal jár neki...mint mikor Genkai átadta az erjét..de ez még annál is rosszabb...sokkal...főleg egy embernek..
-És a lányok?
-Elrabolták...
A fájdalom kb 10 percig tartott..utánna is fájt de már ezt elviseltem..ezután teljesen elmúlt de a kimerültségtől nem bírtam megmozdulni.
A beszélgetésből már csak annyit hallottam:
-Ne aggódj!!! ODA MEGYÜNK!!!!-a nyaklánc szétrobbant. Nem értettem pontosan mi folyik itt.
Majd egy alakot láttam közeledni felém..az biztos hogy nem a lányok..Az a fiu volt aki a parton odajött hozzám..rámnézett majd megszólalt.
-Ugye emlékszel rám? Most hogy belédköltözött a varázsló ereje nem tudlak megölni és nem is akarnálak...velem jössz...bár ugysem tehetnél semmit mivel még mozdulni sem tudsz..biztos fájt...
-Hát...elsem tudod képzelni mennyire...
-Nem és nem is akarom..
-Ja nem megyek veled!
-De különben a barátnőidnek baja esik! Nálam vannak!
-Miért csinálod ezt?
-Mert...-legugult és felvett a hátára...
-TEGYÉL LE!!!!!
-Ez van...sajnálom..a barátaid ugysem tudnak megölni..amúgy is messze vannak mire ideérnek..
-Itt vagyunk!!! Köszi Koenma a fuvart...őt pedig tedd le!!!!!-kiálltotta Yusuke.
-Dehogy teszem...mivel ő már egy nagy hatalmas varázsló ezért kell a segítsége..
-Mi hogy én?? Varázsló????
-Az...az a hatalmas varászló az a öreg vénember valami rokonod volt azt neked szánta az erejét...
Ekkor még a maradék erőmmel jól fejenvágtam...nőtt egy szép púpja.
-Áúú! Ezt miért kaptam?
-Mert...hiába nem ismertem azt a rokonomat de akkor sem beszélhetsz igy róla!!!
-Jól van na!!!! Koenma ugy nem avattad be őket a mi kis titkunkba???
-Mi??? KOENMA!!!!!!!!!!-szóltak rá a fiuk.
-Ez a jó barát! Tesó!
-MI??????? A TESÓD???????-kórusban..
-Hát...az úgy volt hogy ..
-Ezt mért nem mondtad el nekünk te kis cumis?????-órditott Kuwabara.
-Nyugi Kuwabara! Biztos megvolt rá az oka!!!!!!-szólt rá Kurama.
-Ez az fogd be aszád te nagy barom!!!
-Te is sünike!!!!!! És beszélj!!!!
-Igen ő az öcsém....csak kitagadták a szellemvilágból mert megölt egy embert...ezért el kellett itélnem...meghalt...de mikor a tűzön égett megfogadta hogy visszatér és megbosszúlja!!! És itt van..
-Jézus!!! Egy halott hátán vagyok!!!! Tegyél le!!!
-Nyugi már élek! Ezt egy kedves szövetségesemnek köszönhetem...de ez nem lényeg!!!
-Támadjuk már meg!!!
-Ez jó ötlet Yusuke!!!
-Előbb járom körbe a földet mire ideértek....-a fiúk elkezdtek futni...ennyire emlékeztem...biztos a kimerültségtől elájultam...
folyt.köv

13. Most megtudok mindent!!!!!


Kb 1 óra múlva felébredtem...egy nagy teremben találtam magam. Körülnéztem majd megláttam a kedves barátomat..
-Jajj ne! Azt hittem álmodok!!!És miért nem vagyok megkötözve? És miért raboltál el???
-Mert kell az erőd...azért nem kötöztelek meg mert úgysem tudnál megszökni..
-Mit karsz tőlem!?
-Öld meg az egész Szellemvilágot  és Koenmát! Apámat is...mindenkit!!!
-Mi???? Én soha!!! Ne is álmodozz róla! Még az erőmet sem tudom használni!
-Nem ölöd meg őket? Akkor meghalnak a barátnőid!! És a családod is!!! Az erődet illetően mgtanitalak!
-MI????? Képes lennél ilyesmire? A lányok hol vannak?
-Jó helyen...nem esik bajuk ha azt teszed amit kell!!!!!!
-Ja persze..még mit nem!! Majd meglátom ha elmondod hogy mi is történt pontosan hogy végezni akarsz velük!!
-Na jó...-leült mellém.-Volt nekem régen egy nagyon jó barátom..Choniko-nak hívták...
-És elvetted feleségül! Igaz?
-Nem!!!!!!!!! Tudod volt egy nyaklánca...abban is hatalmas erő lakozott. Sokan üldözték is érte.Azon voltam hogy vigyázzak rá. Akkoriban káosz volt a Szellemvilágban. Rengeteg szörny betört a kincstárba és a láncot keresték.
Sok katonát és embert kivégeztek...megették őket.
-Fújjj!!!!!!!!!!!!!
-Choniko-t keresték. Azon voltam hogy védjem. Üldöztek minket mi csak futottunk...használhattam volna az erőm de akkor lehet ő is meghalt volna...nem kockáztattam. Becsaltak monket egy terembe...rengetegen voltak...és méghozzá nagy erejük is volt. Nem tudtam volna végezni velük.
Choniko-t támadták én pedig persze védtem. De mikor már nagyon elfáradtam és nem volt erőm. Egy óvatlan pillanataban nem figyeltem. Egy nagy hatalmú ember lépett elő. Csodálkoztunk hogy ember...szíven szúrta Chonikot..nem tudtam megmenteni se meggyógyitani...eluralkodott rajtam a bosszú és a szomorúság...mindekit megöltem. Aztán jött Koenma. Ekkor még 13 éves voltam. Elmondtam neki a dolgot....majd az apánk bejelentette hogy engem ki kell végezni mert embert őltem. hiába magyarázkodtam ez volt a szabály. Kértem koenmát hogy segitsen de nem tett semmit. Máglyán kellett égnem.....mikor égtem megfogadtam hogy visszatérek és kinyirok mindenkit.
Majd a pokolban egy ember feltámasztott...szövetségesek lettünk...ennyi...lenne.
-Ez olyan olyan olyan SZEMÉTSÉG VOLT TŐLÜK!!!! Sajnálom....ez tök szomorú volt. Te csak a szerelmedet védted!
-Nem volt a szerelmem!!!!!!!!!!!
-Akkor is...de ne várd hogy megölöm őket...tedd meg magad!! Most ez jól esne neked? Szereintem nem úgy volt az egész ahogy tudod...
-De igen!!!!!! És megölöd őket! Az erőd abban rejlik ha nagyon akarsz valamit!
Koncentrálsz! De mivel még kezdő vagy nem nagyon szabad használnofd de megtudod őket ölni! Látod azt a fát!
-Aha!
-Gondold azt hogy egy mit tudom én micsoda!
-Rendben...-koncentráltam de nagyon...azt képzeltem hogy annak a szárnyai  nőnek és életre kell azután elrepül...
-Élénk a fantáziád!
-Kösz...de ez fárasztó volt...
-Most még igen de ha gyakorolod...azt gondod el hogy ölöd meg őket!
-Megmondtam!!! NEM ÖLÖM MEG ŐKET!!!!!!!!!!-orditottam majdnem leesett a feje.
-De megfogod!!
-Mikor?
-MOST is ha akarod!
-De nem akarom!! Értsd meg!!!!!! Most annak örülnél ha másnak okoznék fájdalmat??!! Hülye gyerek!!
-Mi??? Én???? Ezt..ezt...ezt! Nyugi...csak nyugodtan! Amit velem tettek az az..
-Előbb velük kéne beszélni!!!! NEM?? Lehet nem is ugy volt ahogy tudod!!!!
-Tudod mit??? Képzeld ide őket!! Gyere!
-Hova?
-Ki!!! Az udvarra! Még mit nem!-valami erő kihuzott...de nagyon húzott.
-Áúúú!!!!!! Te kis!!!-megálltunk.
-Itt jó lesz!!!-rárakott a kezemre egy világitó bilincset..
-Ez mi??,
-Igy nem tudsz elszökni és támadni sem tudsz! Gyerünk!-arra az öt idiótára gondoltam..-Szólj ha irr vannak!
-Jó..jó.-mondta flegmán.
-Itt vannak már? Na? Itt vannak már? Na???? Hahóóóóóóóó!!!
-Itt vagyunk!!!-szoltak.-De hogy?
-A kis varázsló...-válaszolt Yutomi.
A fiuk harci álásba álltak.
-Nem kell tőle félni! Egyébként nagyon jó lelkű csak azért a lá...-de itt befogta a számat.
-Hallgass!-Koenmára néztt akinek az arca a szomoruságot tükrözte.
-Kedves bátyám...-nevetett Yutomi.
Koenma csak ennyit birt kimondani..
-Te élsz? De hogyan?
-Egy kedves ember vagyis inkább szörny feltámasztott....ismeritek...főleg Urameshi...a neve...Toguro..
-MI??????????????-fakadt ki belőlük..furán néztek.
-De ő meghalt!!-mondta Yusuke akin látszott hogy nagyon aggódott.
-Azt hittétek...hát sajnos nem...Koenma ezt neked kéne tudni..
-Hát én..
-KOENMA!!!!!
-Nem tudtam rola! Azt hittük meghalt!!
-Azóta sokkal erősebb...nem tudjátok megölni! Ezt el kell fogadnotok!!
-Sok a szöveg....-szolt hülyén Hiei.
-Én megtudom ölni ugye?-vigyorogtam rá.
-Igen meg...mivel te vagy a legerősebb a világon de nem tudod használni rendesen az erőd és soha sem fogod tudni...
-De jó nekem....
-Hol van az a nagy hájtömeg? Megölöm!-vágott fel Kuwabara.
-Hallgass! A multkor is majdnem feldobtad a tapadat!-szolt rá Kurama.
-Urameshivel akar megküzdeni...megfog ÖLNI!!! És a te kedvedért rendezett egy viadalt de ez nem olyan amin részt vettetek...ezen csak te és ő harcoltok szemtől szemben...rengetegen lesznek...HOGY MEGNÉZZÉK A HALÁLOD!!
-Togurot egyszer már elintéztem most is megölöm!-nevetett Yus.
-Azt majd meglátjuk...a viadal holnap kezdődik 4-től...ott ahol régen...gyertek el különben a lányok meghalnak!!
-Hol van YUKINA KISASSZONY?????-orditott Kuwabara.
-Jó helyen..ne aggódj...
-És Keiko...
-Őtt  már megkinoztuk ne aggodj Urameshi!-Yusukén urrá lett a gyűlület és elkezdett rohanni felénk...beakart egyet huzni Yutominak de egy sárga védőpajzs nekirepitette egy fának..utánna probálkozott a ReiGunnal de az sem használt...
-Ez nem igaz...ez nem LEHET IGAZ!!! MÁR MEGINT TOGURO! MÉG JÓ HOGY NEM SENSUI!!! ELEGEM VAN!!-látszott rajta hogy ideges...nem volt tul jol.
-Ezt is Koenmának köszönheted...ha akkor nem halok meg..
-AZ NEM AZ ÉN HIBÁM VOLT!!! NEM IS TUDOD MI TÖRTÉNT!!!
-De igen..
-Én is ezt pofáztam neki de....
-Hallgass!!!!!!!!!-szolt rám..
-És miért Ayiko a legerősebb?
-Miért??? Azért mert amit nagyon akar mondjuk hogy Koenma most megfulladjon az meg is lesz...de ha azt szeretné hogy pusztuljon ki minden akkor az bekövetkezik..értitek már?
-AHA!!!!!!!!!!!!
-Akkor holnap...MEGHALTOK!!!!
-Nyugi...én megyek is...Ayiko most elmehetsz...
-Ugy beszélsz mintha a szolgád lennék!!!
-Mert az vagy addig mig le nem győzitek!! Csak az sohasem fog bekövetkezni!!!-nevetve eltűnt.
Yusuke odarohant hozzám.
-Keikoval mi van?
-Jol van nyugi...nem kinzott ez senkit..csak azért mondta hogy ideges legyél...
-Biztos? És te?
-Nekem semmi bajom..Ők is jol vannak. Még jol el is beszélgettünk...ööhhömm
Koenma!!!!!!!!!-épp elmenőben volt.
-Iiiggeenn???
-Azonnal elmondasz mindent!!!!!!!!!! Gyerünk!!!!!-én elregéltem az én változatomat.
-Nem ugy volt...addig stimmel hogy elmondta nekem a dolgot..de utánna jött egy szörny és sziven szurta a testét pedig elvitte...utánna tudtuk meg hogy az a szörny kitörölzűte az emlékeit és csak annyit tudott hogy mi öltük meg a mágján..de ez hazugság! Soha nem tudtam volna megölni az öcsém! Azért mondták azt neki hogy megöljön mindenkit a szelemvilágban...de Toguro volt z egész kitervelője....
-Ez jobb verzio..vagyis egyik sem..-mondta érthetően Kurama.
-Most mi lesz?-kérdezte Kuwabara.
-Mégis mi? Az amit az az izé mondott...holnap Yusuke harcol..-válaszolt Hiei.
-Képes leszel legyőzni Urameshi?
-Még jó hogy!!!!!!-mérgesen elindult..
folyt.köv