Ez vagy az?

A kis csapat éppen Az Asakura csapat szállása előtt rostokolt, azt várva, hogy megjelenjen az orvos. Kisvártatva megérkezett Silva kíséretében.

-Hogy van Rio?

-1 hétig nem harcolhat!

-Találnotok kell egy pótsámánt, vagy kizárjuk a csapatot. Esetleg kihagyjuk.

-De…

-Semmi de! Még ma kell találnotok!

-Rendben!- Azzal Yoh elvonult a vízeséshez. Ott ült és gondolkodott. Aztán belenézett a vízbe. Látta a tó zavartalan tisztavizű tükrében szomorú arckifejezését. Majd rátekintett a vízesésre. Látott ott egy lányt, aki igencsak felkeltette az érdeklődését. Hosszú vörösesbarna haja, szép karcsú teste a reggeli napfényben olyan volt, mint egy álom. Yoh is csak csipkedte magát, néha még a fejét is a víz alá dugta a szemét dörzsölte. Nem akart hinni a szemének.

Olyan gyönyörű volt a lány, hogy Amidamaru is csak lebegett és bámult. Hirtelen, a lány lezuhant arról a szikláról, amin ált. Yoh ezt látva begázolt a patakba és lány pont a karjaiba zuhant. Kinyitotta a szemeit. Egyenesen megbabonázta Yohot. Nagy csillogó barna szemek.

-köszönöm.- mondta a lány kicsit bátortalanul.

-nincs mit. És… öm… mi a… izé… hogy hívnak?

-a nevem Boglárka. A csen csapat tagja… voltam.

-hogyhogy voltál?

-Hát… kidobtak.

 -Miért?

-Mert egyszer ők megsérültek és én megmentettem az életüket.

-És hálából kidobtak?! Miféle barátok az ilyenek

-Az egyik a barátom volt ő próbált védeni de hiba.- Erre sírva fakadt, és Yoh nyakába borult.

-Jól van! Nem lesz semmi baj. Mi úgy is cseresámánt keresünk. Az egyik tag beteg, és ha…

-Én szívesen vállalom!

-Megegyeztünk, öltözz fel és indulunk!

-rendben van!- Nem telt bele sok idő és már fel is öltözött.- Akkor mehetünk is!

-induljunk!- Nemsokára megérkeztek a szálláshoz.- Ana! Srácok! Vendégünk lesz! Találtam cseresámánt!

-Oh ember! Odanézz! Yohnak barátnője van!

-És hogy hívják a kedves… Kislányt?- Kérdezte Len kissé meglepetten.

-ne merészelj lekislányozni világos?!- Mondta bogi  akinek, villámokat szórt a szeme a dühtől.

-Oké, oké! Csak nem találtam a megfelelő szót!

-Amúgy Boglárka a nevem. A csen csapat volt tagja.

-Szerintem hagyjuk ezt a témát,

-Elmehetnénk enni?- Mondta Bogi és Yoh egyszerre.

-Még misem ettünk de pont oda indultunk.-  Mondta Ana hűvösen- Te szólj a srácoknak, én még beszélek az új barátoddal.

-Oké!

-Nos mi az a fontos dolog?

-Azt akarom, hogy kerüld el Yohot. Ő az én vőlegényem. Nem szeretném elveszteni. És nem szeretném érezni rajta a parfümöd illatát!

-Ne aggódj! Nem lesz semmi ilyesmi.

-Remélem is. Akkor indulunk végre?

-Persze!

-Bogi? Mi ez a komolyság?

-Semmi.

-Ana ugye semmi olyat nem mondtál neki, amitől elszontyolodót?

- És ha igen?

-De semmi olyat nem fog tenni, ami neked nem rokonszenves!

-Ohó. És én ezt miért hinném el?

-Mert én nem az a fajta vagyok!- és kiviharzott a szállásról a zuhogó esőbe. Leült a földre, lábait felhúzta, két karjával átfonta, majd arcát ráfektette és zokogni kezdett.

-Most nézd meg, mit tettél!

-Megtiltom, hogy kimenj!- De Yoh ennek ellenére kiment. Leguggolt mellé, a vállára tette a kezét.

-Ne sírj! Hidd el nem lesz semmi baj, amíg én itt vagyok! Nem engedem, hogy Ana bántson!

-Hagyj engem békén!- Mondta Bogi, felállt és el akart futni, de Yoh megfogta a karját.

-Mit mondott neked?

-ne érdekeljen, nem rád tartozik!

-Tévedsz, rám tartozik! Bízz bennem!

-Rendben elmondom.- szipogta - Azt mondta a, hogy a vőlegénye vagy, és kerüljelek el, és nem szeretné érezni rajtad a parfümömet!

-ezt nem hiszem el! Ana Kyouyoma!

-Mi az?

-srácok! Kísérjétek el Bogit az étterembe, és nyugtassátok meg! Majd megyünk.

-Oké!

-mit akarsz?

- miért kell, hogy távol maradjon tőlem? Netalán féltékeny vagy?!

-És ha igen! Nem akarom őt látni se, rosszul vagyok tőle!

-Én meg modorodtól vagyok rosszul! Elegem van a túlzott optimizmusodból! Meg a hirtelen ártatlan viselkedésedből!

-Ne merészelj ilyen hangot megütni velem!

-Miért mi lesz akkor?

-Köszönj a sikigamiknak!

-Ezt vegyem kihívásnak?

-Ahogy gondolod...