1. fejezet: A vetlytrs
2006.01.22. 10:42
1. fejezet A vetlytrs
- Szia, Kyra! – ltta meg Zoey Markot egy buszmegllban llva, amint egy aranyhaj, kk szem, fehr br, csinos lnyt lel t s puszil meg.
- Szia, Mark! Mr annyira hinyoztl! – puszilta meg a lny is Markot, majd mosolyogva s nevetglve elindultak a vros fel.
- Mark… - meresztgette Zoey dbbenten a szemeit az egyik bokor mgl. – Ez nem lehet igaz…
- Szia, Zoey! – ksznt msnap Mark mosolyogva az iskola egyik folyosjn.
- Szia… - csoszogott el szntelenl mellette a lny.
- Ki lehet ez a lny? – krdezgettk az osztlyban Zoey osztlytrsai, amikor megjelent a Kyra nevezet lny, becsngets eltt kicsivel.
- Ez meg mit keres itt…? – motyogta elkeseredetten Zoey. – Ez annyira igazsgtalan…
- Szia, Kyra vagyok – nyjtotta fel kezt az j lny, amikor Zoey el rt, s foglalt helyet az egyedli szabad helyen, ami trtnetesen Zoey eltt volt.
- Szia… - dlt htra karba font kezekkel, morcosan.
- Oh… … akkor… elpakolok… - fordult elre szomorksan. – Szia, Mark! – derlt fel a kvetkez sznetben, amikor megjelent Mark az osztly ajtajban.
- Szia, Kyra! – lpett a lny asztala el. – Szia, Zoey! – intett a depresszisan fetreng lnynak.
- Oh, szia… Mark… - szedte ssze azonnal magt.
- Suli utn bemegynk a kzpontba? Van egy nagyon j hely, amit meg szeretnk mutatni – mosolyogta Mark Kyrnak.
- Ok! – nevetett fel a lny.
- Te is jssz, Zoey? – krdezte Mark a duzzog lnyt.
- Oh, nem, nem akarok zavarni…
- Ahogy gondolod – tkztt meg egy kicsit Mark. – Akkor suli utn, Kyra! – ment ki az osztlybl.
- Ti tnyleg jrtok? – fordult meg furcsllva Kyra.
- Hogy…? – nzett rtetlenl r Zoey.
- Te s Mark tnyleg jrtok?
- Ht… nemtom…
- Mark nagyon kedvel tged – mosolyogta a lny. – Mirt nem jssz velnk a kzpontba?
- Nem akarok zavarni… - vgta be megint a durct.
- Egyltaln nem zavarsz! – nevette aranyosan a lny. Zoey knytelen volt bevallani, hogy nagyon szp s aranyos a vetlytrsa… - St, rlnk neki, ha jnnl! Legalbb sszebartkoznnk. Annyira j, hogy itt van Mark… Klnben elgg egyedl reznm magam.
- Aha…
- Mindig ilyen morcos vagy?
- Nem… rossz napom van…
- Ja, nekem is nha szokott lenni. A szerencse forgand.
- Ja… azt meghiszem…
|