Egy h�nappal k�s�bb mag�nyosan �lt k�nyvt�rszob�j�ban, �s hallgatta az es� kopog�s�t az ablakon. Mokuba az egyik fotelben �sszeg�mb�ly�dve szuny�k�lt. Nem merte ugyan bevallani Setonak, de f�lt volna egyed�l az esti nagy viharban, �gy ink�bb a k�zel�ben maradt.

Lassan �jf�l is elm�lt, de m�g nem sz�nta r� mag�t, hogy aludni t�rjen. Hamar r�j�tt, hogy addig j�, am�g �bren van, �gy valami �rdekes olvasnival�t keresett mag�nak �jszak�ra. Nevel�apja hagyat�ka tele volt h�bor�s reg�nyekkel, de Setot kir�zta t�l�k a hideg. Egy�bk�nt sem szerette a reg�nyeket, mert ostobas�gnak tartotta a val�s�gt�l val� elrugaszkod�st, h�t m�g ha �rtelmetlen�l gyilkoltak is benne. A hatalom persze egy m�sik k�rd�s volt… Ez�rt is szerette a filoz�fi�t, az egyetlen m�fajt, amit re�l be�ll�totts�g� ember l�v�n, valami csoda folyt�n, m�gis hajland� volt olvasni. Most A logika enciklop�di�ja fek�dt el�tte Hegelt�l, amibe belem�lyedni pr�b�lt, �m lentr�l halk kopog�st hallott.

El�sz�r fel se t�nt neki, majd amikor a hang nem akart sz�nni, lement, hogy megn�zze, mi az. J�l gondolta, az ajt�n kopogtak. A szem�lyzet tagjai k�z�l m�r senki nem volt �bren, �gy maga nyitott ajt�t, b�r el se tudta k�pzelni, mit akarnak t�le az �jszaka kell�s k�zep�n… �m ahogy megl�tta, ki �ll a k�sz�b�n, azt k�v�nta, b�rcsak sose l�pett volna ki a k�nyvt�rszob�b�l.

Sara Futamura volt az. Ruh�ja �s haja cs�p�g�tt a v�zt�l, kis�rt k�k szemeivel pedig k�ts�gbeesetten n�zett Setora.

—    Mit keresel itt? — k�rdezte t�le d�bbenten, �s egy cseppet sem kedves hangnemben.

—    Ap�mat… elrabolt�k… Seg�ts, k�rlek…— suttogta a l�ny.

—    Mi?

Seto egy darabig kifejez�stelen arccal m�regette, majd od�bb �llt az ajt�b�l, hogy a l�ny be tudjon menni, �s ne �zzon tov�bb. Azt�n r�gt�n ott is hagyta �t a hatalmas el�szob�ban.

Sara letette t�sk�j�t, amit eddig a kez�ben szorongatott, �s ijedten n�zett k�rbe. Tal�n m�gsem volt a legjobb �tlet idej�nni… Ekkor azonban Seto visszat�rt �s sz� n�lk�l egy t�r�lk�z�t nyomott a kez�be.

—    K�sz�n�m… — mondta a l�ny �s h�l�san elmosolyodott.

Seto tudom�st sem vett r�la, csak gondterhelt arccal r�tta a k�r�ket, am�g Sara vizes haj�t pr�b�lta sz�r�tgatni.

—    Egy�ltal�n hogy tal�lt�l ide? — k�rdezte v�g�l hidegen.

Erre Sara el�h�zott a zseb�b�l egy sz�t�zott pap�r fecni: Seto n�vjegyk�rty�ja volt az, amit m�g Futamur�nak adott.

—    Vagy �gy… — jegyezte meg, majd folytatta — �s mi t�rt�nt pontosan az ap�ddal?

—    Nem tudom… Egyszer csak feketemaszkos alakok jelentek meg a h�zban, �s lefogt�k �t… Borzaszt�an megijedtem… Azt�n megjelent valami nagy f�nyess�g…, �s mire magamhoz t�rtem, m�r elmentek…

Nagy f�nyess�g? Lehets�ges lenne, hogy m�gis…? Setonak hirtelen �tlet villant �t az agy�n.

—    A rend�rs�gnek sz�lt�l m�r?

—    M�g nem…

—    Akkor holnap reggel majd megl�tom, mit tehetek... Addig maradhatsz…

Azzal sarkon fordult, �s elindult felfele az emeletre. Sara bizonytalanul k�vette.

—    Itt aludhatsz. — mondta, �s meg�llt egy szoba el�tt. Ment is volna r�gt�n tov�bb, de Sara ut�na sz�lt.

—    K�sz�n�m…

Seto egy pillanatig farkasszemet n�zett vele, majd gyorsan elkapta tekintet�t �s otthagyta �t. Sara becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �s egy darabig csak tan�cstalanul �llt a szob�ban. V�gre biztons�gban �rezte mag�t. Fogalma sem volt, mi�rt t�rt�nt ma vele ez a sz�rny�s�g, de tudta, hogy itt nem b�nthatj�k, �s ez megnyugtatta. Csak f�zott egy kicsit… Gyorsan levetette vizes ruh�it �s beb�jt a meleg takar� al�. A k�vetkez� percben pedig m�r m�ly �lomba is mer�lt.

M�snap reggel Seto gondterhelten pakol�szott dolgoz�szob�j�ban. Amint felkelt, az els� dolga volt a rend�rs�get h�vni Futamura elt�n�se �gy�ben. Mivel �zlett�rsak, �t is igen k�nnyen �rintheti a dolog, ha egy riv�lis c�g raboltatta el az �reget. Csak az nem f�rt a fej�be, hogy Sar�t, mi�rt k�m�lt�k? Mi�rt hagyt�k ott egyed�l? Tal�n t�le v�rn�k a v�lts�gd�jat? De hiszen az a l�ny k�ptelen lenne t�rgyalni vel�k! Vagy tal�n pont ez�rt… Minden esetre � el�be ment a dolgoknak, hogy ne �rje meglepet�s �s bejelentette Futamura elt�n�s�t. Legnagyobb d�bbenet�re azonban a rend�r�k m�r tudtak r�la, �s nyugtatni pr�b�lt�k, hogy minden a legnagyobb rendben van, r�gt�n a tettesek nyom�ra akadtak, csak �ppen Sar�t nem tudj�k, hol van. Seto elmondta nekik, hogy egyenl�re n�la, mire a nyomoz�, akivel besz�lt, megpr�b�lta meggy�zni arr�l, hogy Futamura kisasszony rend�ri fel�gyelet alatt lenne a legnagyobb biztons�gban. Itt kezdett gyan�t fogni… �gy t�nt sz�m�ra, mintha Futamura elrabl�sa csak �r�gy lenne, hogy Sar�t megkaparints�k, az pedig egyet jelentene a K�kszem� l�tez�s�vel, hiszen mi m�s�rt lenne sz�ks�g�k, arra a l�nyra… �s m�g a rend�rs�g is benne van… Most m�r csak arra volt k�v�ncsi, ki az, aki tiszt�ban lehet a K�kszem� H�s�rk�ny kil�t�vel? Erre azonban nem tudott v�laszt tal�lni.

Az ajt� egy halk nyikordul�ssal kiny�lt.

—    Szia. — s�t�lt be rajta Mokuba.

M�g pizsam�ban volt, �s borzaszt� �lmosnak t�nt. Er�tlen�l d�rzs�lte szemeit, hogy egy�ltal�n kil�sson bel�l�k, majd pedig bevet�d�tt abba a fotelbe, amelyikben az �jjel elaludt.

Seto mag�ban mosolygott kis�ccs�n, �s komolyan elgondolkodott azon, hogy szigor�bbnak k�ne lennie a takarod�t illet�en…

—    Te Seto… — kezdte Mokuba, mikor valamennyire mag�hoz t�rt — ki az a l�ny a vend�gszob�ban?

Csak ezt ne k�rdezte volna! Seto tudta, hogy valamilyen magyar�zatot kell adnia neki Sara ottl�t�re, de nagyon nehez�re esett.

—    Akira Futamura l�nya. — mondta v�g�l hidegen.

—    Az ok De… Mit keres itt?

—    Elrabolt�k az apj�t, �s t�lem k�rt seg�ts�get… — hangzott a kurta v�lasz.

Mokuba �lmoss�gt�l sz�k szemei most hatalmasra ny�ltak meglepet�s�ben. B�tyja m�r att�l is ideges lett, ha Yugi�k n�hanapj�n megl�togatt�k �t otthon, erre most befogad egy vad idegen l�nyt �jszak�ra! Nem �rtette, mit t�rt�nt…

Seto mag�n �rezte �ccse pillant�s�t. Tudta, hogy Mokub�t ennyivel nem tudja lekenyerezni �s, ha nem ad neki tisztess�ges magyar�zatot, akkor majd � k�rdez, �s az rosszabb…

—    Mokuba… — kezdte an�lk�l, hogy �ccs�re n�zett volna — hiszel te a k�rty�k lelk�ben?

—    Igen… — v�laszolta a fi� d�bbenten — De… mi�rt?

—    Akkor legyen annyi el�g, hogy ez a l�ny a K�kszem� H�s�rk�ny… — mondta Seto, �s kiment a szob�b�l.

R�sz�r�l a vita le volt z�rva aznap reggelre. Mokuba hitetlenkedve n�zett ut�na. Nem tudott napirendre t�rni af�l�tt, hogy az � b�tyja a k�rty�k lelk�vel p�ld�l�zik.

A szem�lyzet tagjai is meglepetten tapasztalt�k, hogy reggelin�l h�rom emberre kell ter�teni�k. Mokuba ott tal�lkozott el�sz�r Sar�val, akinek eddig csak �gy szerzett tudom�st ottl�t�r�l, hogy v�letlen�l benyitott az �resnek hitt vend�gszob�ba.

—    Szia! — mosolygott r� a l�nyra, amikor az a szak�csn�t k�vetve bel�pett a konyh�ba. — A nevem Mokuba.

Sara meglepetten n�zett r�. Fogalma sem volt el�sz�r, ki lehet ez a kisfi�, de ahogy jobban szem�gyre vette, megakadt tekintete a szem�n. Ez el�rulta �t: Mokuba nem lehet m�s, csak Seto testv�re… Kedvesen r�mosolygott. A fi� bar�ts�gos arc�t l�tva � is sokkal jobb kedvre der�lt, �s m�ris kev�sb� �rezte mag�t elesettnek.

M�r mindketten az asztaln�l �ltek, amikor Seto is meg�rkezett a konyh�ba.

—    Mokuba, � Sara Futamura… Sara, az �cs�m, Mokuba… — ezzel r�sz�r�l el is volt int�zve az �sszes kommunik�ci� a reggeli idej�re, �s a t�bbiekr�l tudom�st sem v�ve a tov�bbiakban a te�j�ba m�lyedt.

Mokuba csak kapkodta a fej�t. M�g akkor sem reggeliztek soha h�rmasban, amikor nevel�apjuk m�g �lt, �gyhogy a helyzet felett�bb furcsa volt sz�m�ra. Tekintete folyamatosan k�rdezett, de v�laszokat m�g csak gesztusokb�l sem kapott, mert Sara igyekezett �szrev�tlen maradni, Seto pedig csak szimpl�n �gy tett, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

Az indul�sn�l se volt ez m�sk�pp. Seto elvitte �t az iskol�ba, ahogy szokta, azt�n Sar�val egy�tt folytatatta �tj�t belv�rosi irod�j�ba. �gy gondolta, az a biztos, ha maga mellett tartja a l�nyt, a t�bbit meg majd megl�tja.

—    Ott le�lhetsz — mutatott Seto az irod�ja egyik sark�ban �ll� k�nyelmes, b�r �l�garnit�ra fel� — �s ha lehet, ne legy�l l�ba alatt.

Sara n�m�n b�lintott, �s arra vette az ir�nyt. Seto viszont �rezte, hogy nincs ez j�l �gy…

—    Ha kell valami, csak sz�lj. — tette hozz� j�val halkabban, majd az asztal�ra tett jelent�sek tanulm�nyoz�s�ra ford�totta figyelm�t.

B�rmenyire is szeretett volna, nem tudott Sar�val annyira kem�nyen b�nni, mint ahogy �ltal�ban idegenekkel szokott, �s ez zavarta. De valahogy �gy �rezte, hogy ez a l�ny annyira j�mbor �s egyszer� l�lek, hogy semmilyen s�rt�st nem venne mag�ra, �ppen ez�rt joga sincs ahhoz, hogy megb�ntsa. M�sr�szr�l viszont ott lappangott tekintet�ben a K�kszem� b�szkes�ge, ami megint csak meg�lljt parancsolt neki.

—    Seto… — sz�lalt meg f�l�nken Sara. M�r lassan d�l volt �s eddig cs�ndben �lt a sarokban, csod�lva az ablakb�l ny�l� kil�t�st, vagy �ppen Setot figyelve, ahogy dolgozik, �m mostanra kimer�ltek n�znival�i.

—    Tess�k? —mondta Seto fel se tekintve sz�m�t�g�p monitor�r�l.

—    Kaphatok egy pap�rt �s tollat?

Seto v�g�l m�giscsak feln�zett, �s j� alaposan v�gigm�rte a l�nyt, de �rtalmatlannak �t�lte a k�r�st, �gyhogy kivett egy tollat k�penye zseb�b�l �s n�m�n Sara fel� ny�jtotta. A l�ny odament �rte, �s egy mosollyal h�l�lta meg a sz�vess�get.

—    Pap�rt tal�lsz a nyomtat�ban. — tette m�g hozz�, �s csak lopva k�s�rte figyelemmel a l�nyt a tov�bbiakban.

Sara csendben vissza�lt a hely�re �s rajzolni kezdett…