�llati szerelem

Egy �v telt el az�ta, hogy Yusuke �s Kurama visszaj�ttek az alvil�gb�l. Hiei az�ta sem jelentkezett.

Kuwabara a helyi f�iskol�n tanult Yusuk�val egy�tt. Keiko �s Kurama egyetemre j�rtak. Keiko a szomsz�dos v�rosban Kurama pedig Toki�ba j�rt. Minden h�tv�g�n �ssze�ltek Genkai mester h�z�ban te�zgatni �s besz�lgetni.

-         �s, milyen az egyetem Kurama? (Yusuke)

-         El�g sokat kell tanulni, de ez persze nem baj. De am�gy nagyon j�. Van egy kis lak�som, nagyon j�l megvagyok ott. Anyuk�m minden h�ten megl�togat.

-         �s mit csin�lsz a szabadid�dben?

-         H�t, lemegyek egy kis k�v�z�ba – nagyon j� kis hely – �s ott szoktam tanulgatni �s olvasgatni. Egyszer majd gyertek el �s l�togassatok meg.

-         Rendben van.

-         Nektek, hogy megy a tanul�s?

-         H�t, eg�sz j�l. Kem�nyen meg kell dolgozni a j� jegy�rt. (Keiko)

-         Mi sem panaszkodhatunk –v�laszolta Kuwabara.

-         Na j�l van. Nek�nk lassan menn�nk kell. Majd egy h�t m�lva ugyanitt ugyanekkor. K�sz�nj�k a vend�gl�t�st �s a finom te�t Genkai mester –azzal a fiatalok elb�cs�ztak a n�nit�l.

-         Na j� sr�cok, nekem most m�r mennem kell mert lek�sem a vonatomat. Mindenki legyen j� �s tanuljatok sokat. Sziasztok. (Kurama)

-         Szia. Te is legy�l j�! (Keiko)

-         Nem �l�nk be valahova? (Yusuke)

-         Ok�.

Kurama ek�zben megszapor�zta l�pteit. El�g kev�s ideje volt m�r a vonat indul�s�ig.

D�l fel� j�rt az id�, mikor Kurama lesz�llt a vonatr�l. Azt tervezte, hogy bemegy abba a kellemes kis k�v�h�zba olvasgatni. �tk�zben meg�llt egy kirakatn�l. Egy csodasz�p kardot l�tott benne. Sok�ig n�zte a fegyvert gondolataiba m�lyedve, mikor egy ismer�s hang csengett a f�l�ben.

-         Sz�p kard. De nem olyan sz�p, mint az eny�m.

Kurama meglep�d�tt, de az�rt elmosolyodott.

- Igen, ez t�ny �s val� Hiei. �r�l�k, hogy l�tlak. Ezek szerint m�gis csak visszaj�tt�l ebbe a vil�gba?

-         Igen, de csak egy kis id�re.

-         Elj�ssz velem egy k�v�z�ba? Besz�lgethetn�nk. El�g r�gen tal�lkoztunk.

-         Na j�, rendben van.

A k�v�z� szinte tele volt. A pinc�rl�nyok ide-oda futkoztak egyik asztalt�l a m�sikig. Kurama m�r megszokta ezt, ez�rt nem t�r�d�tt vele. Kurama a szok�sos asztal�hoz vezette Hieit. Csak az t�nt fel neki, hogy nem l�tta Ren�et (ejtsd: R�n�) . �ltal�ban � szokta neki felszolg�lni a te�t vagy a k�v�t.

Ek�zben a k�v�z� konyh�j�ban:

-         Minden rendben van Ren�e? Te nem m�sz felszolg�lni Kuram�nak meg a bar�tj�nak? Mi most nem �r�nk r�. Tudtommal �gyis tetszik Kurama. (Zoey)

-         Mi? ! Nem, az ki van z�rva, hogy felszolg�ljak! �gy is csak zavarba j�nn�k.

-         Akkor majd �n megyek. �gyis olyan aranyos az a t�rpe. (Kiki)

-         Rendben.

Azzal Kiki kiment a konyh�b�l �s Kurama asztal�hoz vette az ir�nyt �tlappal a         kez�ben.

-         �dv�z�lj�k a Macsk�v�z�ban! Tess�k itt az �tlap! –A l�ny vetett egy r�pke pillant�st Hieire. Azt�n Kiki sarkon fordult �s elindult vissza a t�bbiekhez.

-         Kiki! V�rj egy pillanatra!- ki�ltott Kurama.

-         Igen?

-         Mi van Ren�evel? Lebetegedett? Nem l�tom sehol.

-         �… nem tudom. Lehet hogy valami…- de mondand�ja f�lbe maradt, mert ekkor megjelent Ren�e. A l�ny te�scs�sz�kkel megpakolt t�lc�val ment egy asztal fel�. Kiki ek�zben m�g egy pillant�st vetett Hieire. A fi� �szrevette �s visszan�zett r�. Kiki azonnal elfordult �s m�r indult is a konyha fel�. Hiei nem is firtatta tov�bb a dolgot. Ink�bb az �tlapot n�zegette. Ek�zben Kurama a tekintet�vel k�vette Ren�et. A l�ny kedvesen mosolygott a vend�gekre. Letette a cs�sz�ket az asztalra �s odafordult Kurama- �k asztal�hoz. Kurama r�mosolygott a l�nyra. Ren�e nem hitt a szem�nek, de azt�n viszonozta a mosolyt. Azzal sarkon fordult �s egy m�sik asztalhoz ment. K�zben rem�nykedett, hogy az arca nem lett- e v�r�s. Sietve t�vozott a konyh�ba. * �lmomban sem gondoltam volna, hogy Kurama egyszer r�m fog mosolyogni. * H�ledezett mag�ban Ren�e, mik�zben az arc�t tapogatta.

-         Mi van Kiki? Szellemet l�tt�l? (Zoey)

-         Nem.

-         H�t akkor meg mi a bajod?

-         Semmi.

-         Csak az, hogy Kurama haverja �szrevette, hogy Kiki b�mulja. (Corina)

-         Nem is b�multam!

-         Ja! Sz�val ez a baj!

-         Na �s neked mi bajod van Ren�e? (Bridget)

-         Azt ne mond, hogy semmi, mert ahhoz k�pest el�g rosszul festesz. (Zoey)

-         Csak . . . csak Kurama r�m mosolygott.

-         Jaj, de romantikus! A pinc�rl�ny �s a helyes fiatal egyetemista sr�c szerelme! (Kiki)

-         H�! Sz�lljatok le r�lam! (Ren�e)

-         K�l�nben is, neked is ott van a lovagod Kiki.

-         Menj vissza �s k�rdezd meg, hogy mit fognak inni.

-         Dehogy megyek �n oda vissza! Nem merek a fi� szeme el� ker�lni.

-         Megijedt�l?

-         Nem!

-         H�t akkor?

-         Na j�, megyek.

A l�ny s�hajtva egy t�lca ut�n ny�lt. Nagyot nyelt �s �gy ment ki a konyh�b�l, mint aki a kiv�gz�s�re megy. * Jaj, csak ne n�zzen r�m, mert biztos, hogy �sszeesek. * Gondolkodott mag�ban Kiki.

-         Hozhatok valamit?- k�rdezte remeg� hangon a l�ny, de az�rt pr�b�lt mosolyogni.

-         Igen. �n egy gy�m�lcste�t k�rek.

-         �n pedig z�ldte�t cukor n�lk�l.

-         M�g valamit esetleg?

-         Egy kis s�tem�nyt a tea mell�.

-         Rendben. Mindj�rt hozom. * De j�, nem n�zett r�m! *

-         Egy pillanat. (Hiei)

Kikiben megfagyott a v�r. * Most megfogja k�rdezni, hogy mi�rt b�multam. Jaj! *

-         Igen.

-         Megk�rdezhetem � � � . . .

-         Kiki

-         Kiki, hogy hol tal�lhatom a mosd�t? – k�rdezte Hiei, t�le szokatlan udvariass�ggal.

-         H�t persze. A pult mellett balra a m�sodik ajt�.

-         K�sz�n�m.

Azzal Hiei fel�llt. Alig volt magasabb a l�nyn�l. Kiki m�g mindig nem t�rt mag�hoz a k�bulatb�l, hogy nem azt k�rdezte meg amire sz�m�tott. Majd sarkon fordult �s a konyhaajt�ban elt�nt.