THE END
                                                 avagy az űrjövő 
  
                                                      I. rész

 /Itt egy kis előzetes. Ugye, van az az utolsó rész, amiben Spike meghal(?). Nálam ez másképp van, így "csak" súlyos sérült lesz. Faye odavan, Jet-et kérdezgeti hova ment Spike (asszem). Nah, innen van a fanom, mondhatni, ennek a folytatása./

 -De Jet, hova ment Spike? -kérdezte könnyes szemmel Faye. De választ nem kapott. -Könyörgöm, mondd meg!
 -Miért akarod tudni? Talán félted? -Jet szemrebenés nélkül bámult ki az ablakon. A serpenyőben tojás sistergett, kellemes illatot árasztva a teremben.
 -És ha igen...?! Akkor mi van...?! Tudni akarom, hova ment és kész!
 -Na jó. Megmondom. -állt fel Black. -Elment, hogy legyőzze Kőszívet.
 Pár másodpercig csend honolt. Majd tompa puffanás. Faye esett térdre a rémülettől.
 -És szerinted, legyőzi...? -tette fel a döntő kérdést remegve, sírósan a lány.
 Jet csendben maradt. Szemét lesütötte, úgy sütötte tovább a tojást, a vacsoráját.
 -Jet! Válszolj! -Faye-nél betelt a pohár. Felállt, odament Jet-hez és rángatni kezdte a férfi gallérját.
 -Nyugi, kislány... -Jet egy gyenge mozdulattal lefejtette a nő kezét a ruhájáról.
 Pár másodperc múlva a tojás készre sült. A "szakács" egy tányérba tette, és megfordult, hogy megkínálja a Valentine-lányt. De az már nem volt sehol. Jet kirohant a folyosóra, de ott márcsak Faye cipője kopogásának a visszhangját hallotta.
 -Én tudtam, hogy ezt teszi. Sok sikert... -motyogta, majd visszatért vacsorájához.
 Faye lélekszakadva futott a hajójához, belepattant majd beindította.
 -Gyerünk... gyorsabban... nem érünk rá lazsálni... -sürgette a járművet.

 ***

Faye leszállt a hatalmas épület előtt. Látta a Kardhalat, Spike hajóját. Szeme megtellt könnyel. Szinte idegbetegen rohant be az ajtón és ott...
  Egy földön fekvő férfit látott. Azonnal felismerte. Több őr állta körül.
 -Hé, ez meghalt...? -lökte oldalba az egyik őr a társát.
 -Nem tudom, de váratlan vendégünk érkezett... -felelte az, majd gyorsan megfordult és pisztolyát az ismeretlen lányra tartotta.
 De az nem mozdult. Mereven figyelte az arccal a föld felé néző férfit. Azonban másodperceken belül megrázta a fejét és előkapta fegyverét. Az összes őrtártalmatlammá tette, de ügyelt, hogy életben maradjanak.
 Mikor Spike mellé ért, megfordította és ölébe tette a férfi fejét.
 -Spike... -suttogta fájdalmasan. Szemét lecsukva felkiálltott -Ez nem lehet! Neeee!!!
 -Te... könnyeket hullatsz... értem...? -lehelte Spike alig hallhatóan.
 De Faye meghallotta a hangot. Hisz mindennél jobban ismerte.
 -Te élsz?
 -Mint láthatod...
 -Fel ne kellj! Elviszlek egy kórházba...!
 -Felesleges...
 -Hogy mi a felesleges?! Hisz a halálodon vagy!
 Faye ellentmondást nem tűrő hangjával Spike sem mert szembeszállni. Hamarosan már a kórházban műtötték a fiút.
 -Nem hiszem el, hogy élt még, mikor megtaláltad. És azt sem, hogy képes voltál elmenni - érte. -mondta a váróteremben ülő Jet az idegesen járkáló Faye-nek.
 -Ó, igen? És akkor mi van? Képzeld, elmentem érte.... De hol lehetnek már ennyi ideig?!
 -Nyugi, nyugi, kislány! Mi van, csak nem belezúgtál? -ásított Jet.
 -Mi? Én?! Dehogy, mégis mit...
 Ebben a pillanatban kinyílt a műtő ajtaja és egy orvos sétált ki belőle.
 -Mi történt doktor úr, mi van vele?
 "Nem zúgott bele, na persze..". -gondolta hitetlenkedve Jet.
 -Ön talán a felesége, vagy a barátnője? Mert akkor azt kell mondanom, párja jól van. Hamarosan hazamehet! -az orvos arcán diadalmas mosoly ült.
 -Mi? Nem, dehogy, csak a... izé... a munkatársa vagyok! És ő is! -mutatott Faye Jetre.
 -Értem, értem... -a főorvos cinkosan kacsintgatott Faye-re. -A "munkatársuk" hamarosan felébred. A kórtermébe vittük, a 37-esbe, 2. emelet. Nem tartoznak semmivel. Viszlát. -ezzel a doktor elrobogott.
 -Gyerünk.-jelentette magabiztosan a lány és elviharzott a modern lift felé. -Ha nem sietsz, itthagylak. -kiáltott Jetre.
 A férfi lassan, álomittasan tápázkodott fel helyéből. Nagyot ásított, majd lassan nyújtózkodott. Valószínűnek tartotta egy idő után, hogy Faye-nél betelt a pohár, mert a lift lassan megemelkedett felfelé. Fél szemével még követte egy ideig, majd ledobta magát egy székbe.
 Faye aggódva rohant az említett szobába, miután kilépett a liftből. 37-es, 37-es, ismételgette magában. Csak el ne tévessze! Hamarosan elrohant a 36-os szoba előtt. Próbált fékezni, de túlcsúszott, így kénytelen volt visszavánszorogni. Szemével Spike szobáját kereste. Hol lehet? Végre valahára rálelt a keresett helységre. Berohant a terembe, és...
 A látvány kicsivel jobb volt, mint emire Faye számított. Spike-ból nem lógtak ki csövek, vagy infúzió, alig volt rajta kötözés. Azért a mellkasát természetesen bekötözték, no meg a karját is. Egyedül volt a szobában. Faye megkönnyelbbülten felsóhajtott, mikor ezt megállapította, majd odaviharzott a férfi mellé, és leült ott egy székbe.
 Társa elgyötört, sápadt arcát látva halkan felzokogott. Végignézett a leleteken, amiket az orvosok otthagytak. Nem volt túl bíztató. Csoda, hogy eddig túlélte. Egyre hangosabban zokogott, akkor pedig egyenesen kirobbant belőle a sírás, mikor az utolsó oldal alján lévő megjegyzést is elolvasta: "Nem valószínű, hogy túléli." Faye Spike ágyára borult, fejét karjaira hajtotta, és úgy sírt. Nem akarta felébreszteni a férfit, de nem tudott féket szabni könnyeinek.
 -Faye... -hallott egy suttogó hangot a lány. Felnézett.
 Egy pillanatra úgy érezte, hogy szíve kihagyott egy dobbanást. Elakadt a lélegzete. Enyhén, alig kivehetően, de Spike mosolygott rá! Faye-t hirtelen elöntötte a boldogság, és nem tudott parancsolni testének. A férfi "ölébe" vetette magát, karjai erősen ráfonódtak a nyakára.
 Spike nem fogta fel először a helyzetet, de aztán gyengén átfonta a lány derekát.  Érezte, hogy Faye testén végigfut a borzongás, aztán  a nő kibontakozott a karjaiból. Spike végignézett rajta. Semmit sem változott, azonkívül, hogy a szemei most vörösek és kisírtak voltak, nem volt sminkje, csak egy kevés szempillafesték, és az is elmosódott -a sírástól.
 -Mi... miért...? -kezdte halkan Faye- Miért mentél el...?
 Spike felnézett.
 -Mert le kellett zárnom a múltamat. -mondta komolyan, de nagyon halkan. Elhagyta az ereje.
 -Rám nem is godoltál? -a lány arcán egy könnycsepp gördült le.
 -Rád? De hát...?
 -Képzeld, aggódtam értem. -Faye felszegte a fejét, és egyenesen Spike szemébe nézett. -Már én is a múltad része vagyok, akár tetszik, akár nem.
 -Ezt tudom... Te jöttél értem az orvos szerint. Igaz ez?
 -Mi? Hogy én? Nem emlékszel? Milyen orvos?
 -Aki műtött. Azt mondta, hogy egy szép, kicsit agresszív, de aggódó hölgy hozott be. Sokáig gondolkoztam rajta, de rájöttem, hogy csak te lehetsz az. És nem, szinte semmire sem emlékszem...
 -Öööö... aha. Értem. Igen, én voltam az.
 -Miért? -lehelte Spike.
 -Mert... mert... aggódtam érted... és... -Faye nem folytathatta. Észrevette, hogy Spike feje lehanyatlik, és teste erőtlenül esik a párnára.
 Faye felsikított.
 Mi van Spike-kal? Meghalt? Ó, nem...!
 
 Folyt. köv.