1. fejezet – Egy v�r�s boszork�ny?

A Grunwald csapata �pp edz�st tartott egy r�gi f�p�ly�n. B�r ny�ri sz�net volt, az�rt nem hagyt�k abba kedvenc id�t�lt�s�ket. A fi�k minden nap �sszej�ttek ide a ny�ri forr�s�g ellen�re, �s j�tszottak. �pp l�zasan meleg�tettek, passzolgattak egym�snak, kocogtak vagy dek�ztak.

-Na, fi�k, ki fog nekem kapura r�gni? – k�rdezte a kapus egy labd�t dob�lva.

-Neked, Genzo? Ne nevettess… - cs�v�lta meg fej�t egy m�sik j�t�kos.

-Nincs �rtelme, mindent kifogsz – tette hozz� Kaltz.

-Sr�cok, ne sz�rjatok ki velem, nekem is kell edz�s! – kiab�lta rem�nytelen�l.

-Wakabayashi Genzo… - suttogta egy halk hang, ahogy figyelte a kapust. – Tal�n j�tszhatok egy j�t…

Vett egy nagy leveg�t, felgumizta aranysz�ke haj�t, majd felki�ltott.

-Majd r�gok �n neked kapura, Genzo!

Mindenki a hang ir�ny�ba n�zett, azt�n elt�tott�k a sz�jukat. Egy l�ny �llt p�lya k�r�li bokrok mellett, feh�r p�l�ban, z�ld sortban �s feh�r hossz� zokniban. P�ran nevetni kezdtek, de Wakabayashi csendre intette �ket.

-Komolyan? – k�rdezett vissza k�v�ncsian, l�b�hoz ejtve a labd�t �s meg�ll�tva azt. De most t�nyleg… egy l�ny? Neki?

-Ne agg�dj, tudok mutatni egy-k�t dolgot – h�zta mosolyra a sz�j�t Gilan. Bel�l a sz�ve �gy vert, mint egy l�gkalap�cs.

-Akkor mutasd – v�laszolt Wakabayashi. A l�ny odafutott hozz�juk, maga el�tt vezetve saj�t labd�j�t.

-Sziasztok, Gilan Kliensmann vagyok – K�sz�nt Gilan, mikor oda�rtek a t�bbiekhez.

-Kliensmann…?

-Nem kell bemutatkozni, ismerlek titeket - Labd�j�t a tizenegyes vonalra �ll�totta. – K�sz�lj… ezt a j�t�kot garant�ltan megjegyzed. Senki nem tudta m�g kiv�deni a tizenegyeseimet.

-H�t �n csak egy olyan n�r�l hallottam, akinek lehetetlen kiv�deni a tizenegyeseit… - sz�lalt meg hirtelen Kaltz.

-Igaz�n? – n�zett vissza r� Gilan elk�pedve.

-Igen, egy bizonyos Cseles Ginny nev� tizenh�t �ves csodagyerek… azt hallottam, remek baloldali k�z�pp�ly�s, �s v�dhetetlen tizenegyesei vannak… - erre t�bben b�logatni kezdtek.

-Hm… meglepne, ha azt mondan�m, az a bizonyos Ginny �n vagyok? – mosolygott Gilan.

-MICSODA?! – ord�totta mindenki egyszerre.

-�n vagyok az. Ezt a becenevet haszn�lom a meccseken. Nem tudtam, hogy ennyire h�res vagyok, hogy a profi Grunwald is ismer… na, kezdj�k, Genzo, j�?

Wakabayashi be�llt a kapuba, �s minden reflex�t ki�lezve v�rt. A l�ny nekifutott, megtorpant, �jra nekifutott, azt�n a kapus t�maszkod� l�ba mell� c�lozva j� nagyot beler�gott. Wakabayashi nem �rte el: a labda bev�g�dott a kapuba.

-Na, milyen volt?

-Hol tanult�l focizni? – k�rdezte a kapus a csillog� t�rkiz szemekbe b�mulva.

-Ap�mt�l… - kezdte volna, de belev�gtak a szav�ba.

-Csak nem a nagy J�rgen?!!!!! – kiab�lta ez egyik v�d�.

-De igen – felelte csak �gy mellesleg. - Nincs b�ty�m, �gy �n viszem tov�bb a „csal�di �r�ks�get”! Mellesleg a harmad-unokatestv�rem egy nagyon h�res francia j�t�kos… vele is szoktam j�tszani nyaranta. J�tszottam m�g a n�i ifi futball bajnoks�gban… a Rot Hexen (V�r�s Boszork�nyok n�met�l) a csapatom - mes�lte a l�ny.

-Mi�rt nem vagy akkor ott? – k�rdezte Kaltz.

-Mert egy „kiss�” felh�ztam magam valamin… – Gilan behunyt szemmel akkor�t bik�zott a labd�ba, amekkor�t csak b�rt, Wakabayashi �pp hogy el tudta kapni. – Ejts�k a t�m�t.

Folytatt�k a j�t�kot, Wakabayashi megfogott p�r r�g�st, b�r nem kis neh�zs�ggel. Gilan �r�lt, hogy annyit tudott l�ni a h�res kapusnak. Az apja nem hi�ba b�szke az � kis arany l�b� le�ny�ra. Azt�n j�tszottak rendes meccseket is, Gilan r�szolg�lt nev�re, hal�lra cselezte a v�d�ket. Sok g�lt r�gott �s remek g�lpasszai voltak.

A nap v�g�re teljesen kif�radtak, Gilan a gyepen fek�dt.

-Mennyi az id�? – k�rdezte azt�n.

-H�romnegyed h�t lesz �t perc m�lva… - v�laszolt egy j�t�kos.

-Aha… akkor megyek, mert j�n a buszom… - Gilan felpattant, �s odas�t�lt a kapuf�nak t�maszkod� Wakabayashi el�. – J� volt j�tszani.

-Holnap is j�ssz majd? - k�rdezte halkan, k�zelebb – szinte a l�ny arc�ba – hajolva a kapus.

-Csak akkor j�v�k holnap, ha szeretn�d… nem szeretn�k zavarni…

-Gyere holnap is, mi m�r itt lesz�nk kilenckor… v�runk r�d, Ginny! – ki�ltott az indul� l�ny ut�n.

-Itt leszek, Genzo! Tov�bbi sz�p est�t! – integetett Gilan.

-Neked is! – Wakabayashi nem b�rta levakarni az arc�r�l a mosolyt. Ez a l�ny csod�latos volt, �s � hat�rtalanul boldog volt, hogy ismerhette. „Tov�bbi sz�p est�t? A te j�t�kod n�lk�l?”

Gilan felsz�llt a busz�ra �s m�g sok�ig b�multa a fi�t.

Haza�rve bes�t�lt a konyh�ba, ahol �desanyja m�r egy �lel�ssel v�rta. Letette a cip�j�t, �s papucs�ban bes�t�lt a szob�j�ba. Felkapta focilabd�j�t, ledobta mag�t az �gyra �s n�zte kedvenc csapata poszter�t, meg zen�t hallgatott.