2. fejezet – Az igazs�g

Wakabayashi k�ptelen volt kiverni a fej�b�l a l�nyt. M�r este kilenc volt, amikor �gy d�nt�tt, felh�vja bar�tj�t, Tsubas�t.

-Igen, Ozora Tsubasa! – sz�lt bele a kagyl�ba a focista.

-Szervusz Tsubasa, itt Wakabayashi.

-�h, szevasz! Mi van veled?

-K�pzeld ma g�lt r�gott nekem valaki – el kellet tartania f�l�t�l a kagyl�t, Tsubasa annyira hangosan ord�tott.

-MICSODA?! WAKABAYASHI, MI A BAJ? BETEG VAGY? MINDEN RENDBEN? HOGY VISELED? – kiab�lta agg�dva.

-Nyugalom, nyugalom, bar�tom! Semmi bajom! – nevetett a kapus. – Nem zavar, nagyon �gyes a l�ny.

-L����NY?! – csod�lkozott Tsubasa.

-Igen, l�ny. A neve Gilan Kliensmann. De �gy ismeri mindenki, hogy Cseles Ginny – mes�lte mosolyogva.

-Cseles Ginny?! Az a Cseles Ginny?! – k�rdezte izgatottan Tsubasa.

-Ismered? – lep�d�tt meg Wakabayashi.

-Rivaul mes�lt r�la. Pontosabban be nem �llt a sz�ja, folyton „Ginny �gy, �s Ginny �gy” ment ak�rh�nyszor besz�lgett�nk, miut�n tavaly visszaj�tt N�metorsz�gb�l. De p�r �ve c�mlapra ker�lt egyik tr�kk�s g�lj�val. Egyszer�en fantasztikus l�bai vannak! �rted, mire gondolok… – mes�lte lelkesen Tsubasa.

-Azt meghiszem… fantasztikusan form�sak… - Morfond�rozott el Wakabayashi, ahogy felr�mlett el�tte a sz�p l�ny.

-Mi, te tal�lkozt�l vele?! Te m�kos!

-Igen, igen… de mes�lj m�g r�la!

-Rivaul mondta, hogy j�tszott a l�nnyal, mikor ott j�rt. Azt mondta, m�g � t�zb�l kilencet l�tt be, a l�ny t�zb�l tizet! Azt�n Ginny azt a j�t�kot tal�lta ki, hogy m�g � vezeti a labd�t, Rivaul pr�b�lja meg leszerelni. Kapott �t pr�b�lkoz�st, �s csak egyszer siker�lt neki, m�g a l�nynak h�romszor! Eszm�letlen, amit m�vel n�ha a labd�val, szinte k�sz m�v�szet! – �radozott Tsubasa. Wakabayashi itta minden szav�t. - De Rivaul azt is mondta, hogy ut�na besz�lgettek. Ginny t�bbsz�r is j�tszott az ifi bajnoks�gon, de valami miatt t�bb �vre eltiltott�k. Rivaul azt mondta, nem �rulhatja el, mi�rt.

-Hogy mi? Eltiltott�k? – a kapus majdnem leesett a sz�k�r�l, annyira el�re d�lt.

-Az �m. Na, hogy ismerted meg? Mes�lj! Ne kelljen m�r mindent kih�zni bel�led! – k�rlelte a k�z�pp�ly�s.

-�pp edz�st tartottunk a sr�cokkal, amikor egyszer csak megjelent, �s azt mondta, � majd r�g nekem kapura - mosolya �jra visszasz�k�tt arc�ra.

-Tetszik neked, mi?

-Figyelj, besz�lj�nk ink�bb m�sr�l, ok�?

-Kit�r� v�lasz! Fogadok, tot�l v�r�s vagy, ha r�d mosolyog.

-Tsubasa, cs�nd! Ginnyt alig egy napja ismertem meg. �s nem tudom, hogy tetszik –e. Sz�p, meg minden, de egy kicsit furcsa…

-�h, �rtem… na, szia, megyek, mert Sanae holnap reggel megl�togat – �s�tott.

-�, te szeg�ny… szevasz, Tsubasa, j� volt dum�lni – tette le a telefont a kapus.

Gilan kikapcsolta a vide�t, miut�n megn�zte a bar�tn�j�t�l k�lcs�n kapott Hangy�k a gaty�ban - t, majd le�lt vacsor�zni a csal�dj�val. Persze csak miut�n alaposan megf�rd�tt, hiszen ki volt izzadva sok focit�l. Azt�n elk�sz�nt mindenkit�l, �s lefek�dt aludni, hogy kipihenje a nap izgalmait.

Reggel m�r nyolckor fenn volt, zuhanyozott, megmosakodott, megmosta a fog�t, majd felvett egy z�ld p�l�t, egy feh�r sortot �s egy feh�r hossz� zoknit. Megreggelizett, azt�n elk�sz�nt anyuk�j�t�l, �s szaladt is a buszra.

Mire ki�rt a p�ly�hoz, a fi�k m�r ott voltak. A kapus �pp p�l�j�t cser�lte le mez�re, amit Gilan j�l l�thatott.

„Genzo, istenem, nem gondoltam, hogy ilyen j�l n�zel ki!” Fix�rozta a focist�t. Azt�n �gy d�nt�tt, besz�l neki egy kicsit. Leszaladt h�t a p�ly�ra, �s elki�ltotta mag�t.

-Szevasztok, sr�cok! Genzo, te meg mit mutogatod magad? L�nyok is vannak erre! - mosolygott.

-J� reggelt neked is, Gilan! – kacsintott a kapus. – Mi�rt, neked tal�n nem tetszik? – k�rdezett vissza azt�n.

Gilan elv�r�s�d�tt, �s dek�zott p�rat labd�j�val. Nem gondolta volna, hogy visszav�g!

-H�t… nem is tudom… - motyogta sejtelmesen. – Na, meleg�ts�nk be, azt�n j�tszunk! – ki�ltotta, �s r�mosolygott a t�bbiekre.

-V�rj csak, Kaltz �s Genzo szerzett neked valamit az edz�t�l – sz�lt az egyik j�t�kos, mire Gilan egy csomagot kapott a k�s�bb eml�tett�l.

-Azt a’, Grunwaldos mez!

-A ti�d – mosolygott Wakabayashi. – Igaz, hogy csak szurkol�i, de…

-Kir�ly! – ki�ltotta Gilan. – Fi�k, h�tra arc, l�gy sz�’.

Am�g a t�bbiek nem n�ztek, Gilan felvette a mezt �s a nadr�got.

-Pont j�! – ki�ltotta izgatottan. – Na, hogy �ll rajtam? – k�rdezte azt�n, furcsa p�zokba be�llva. A fi�k nevetni kezdtek, majd Wakabayashi megsz�lalt.

-Nagyon vad�t�an n�zel ki – viccel�d�tt.

-K�sz… na, focizzunk, mert az�rt j�tt�nk, vagy nem?

-De! – ki�ltott mindenki, azt�n bemeleg�tettek. �gy d�nt�ttek j�tszanak egy t�zes meccset, azt�n majd megl�tj�k. A vesztes fizeti a pi�t! Gilan Wakabayashi csapat�ba ker�lt, csat�rnak. De egyszer m�giscsak h�tra j�tt egy sz�gletn�l, �s kap�sb�l el�rev�gta az ellenf�l kapura l�v�s�t.

-Nem hallottad, hogy sz�ltam?! Megfogtam volna! – kiab�lta Wakabayashi d�h�sen.

-�n is tudom… de n�zd csak! – az el�re adott labd�b�l egy hatalmas kontra g�l sz�letett, Kaltz k�zrej�r�s�nak k�sz�nhet�en, aki egy gy�ny�r� csellel elfektette az ellenf�l kapus�t, azt�n az �resen maradt kapuba passzolt.

-De akkor is, Gilan! Ha sz�lok, akkor hagyd!

-Bocs�ss meg, n�ha elkap a h�v… �s nem tudok uralkodni magamon - suttogta a l�ny.

-Gilan… mir�l besz�lsz?

Erre m�r a t�bbiek is odasereglettek, hogy hallj�k a l�ny magyar�zat�t. Gilan nyelt egy nagyot, f�lve mes�je k�vetkezm�nyeit�l, azt�n folytatta.

-Egyszer beh�ztam egy szurkol�nak, mert a beteg �desany�mat szidta. Azt is mondta, nem vagyok m�lt� arra, hogy a nagy Kliensmann l�nya legyek. Persze, nem �gy fejezte ki mag�t. Emiatt tiltottak el h�rom �vre. Tudom, hogy �ri�sit hib�ztam. Nem lett volna szabad elvesztenem a fejemet. De j�v�re m�r �jra j�tszhatok - �gy �rezte, az igazs�g elmond�s�val a v�gs� es�lyt is elvesztette, hogy a kapus bel�szeressen.

-Mi�rt nem mondtad? – k�rdezte Kaltz.

-F�ltem, hogy megvettek emiatt… de megb�ntam a tettemet, elv�gre az ellenf�l szurkol�i mindig szidnak minket – v�laszolta szemles�tve a l�ny.

-L�nyegtelen, hogy mit tett�l a m�ltban. Akkor is te vagy Cseles Ginny, aki a legt�bb g�lt r�gta a kapumba. Remek j�t�kos vagy, Gilan. Ne zavarjon t�ged a m�lt, mert minket sem zavar. Igaz, fi�k? – n�zett k�rbe a d�bbent csapaton.

-H�t hogyne, Genzo! – ki�ltott�k k�rusban.

-A fiatalos h�v minket is elkap n�ha…

-Mes�lhetn�nk…

-Nem egyszer kaptunk m�r mi is piros lapot!

-K�sz… j�l esik… - �jra mosolyg�ss� v�lt az arca.

-Ugyan, Ginny! Szeret�nk veled j�tszani! – nevetett Kaltz.

-Jaj, sr�cok! Ti vagyok a legjobbak! – �lelt meg sorban mindenkit a l�ny.

-Igyeksz�nk… - motyogta Wakabayashi. Mikor Gilan �t is �t�lelte, tudta, hogy elpirult, de nem nagyon foglalkozott vele, ink�bb vissza�lelte a l�nyt.

Eg�sz nap j�tszottak, d�l k�r�l megosztott�k egym�ssal ez eb�det, amit hoztak. Kaj�l�s k�zben a sr�cok elmes�lt�k k�l�nb�z� aff�rjaikat a b�r�val, �s sokat nevettek. A meccs alatt persze elsz�llt egy-k�t durv�bb sz� is, de m�r senki sem eml�kezett r�. Ev�s ut�n azt�n Kaltz elkezdett integetni valakinek…

Folt. K�v.