[…]

 Kyoko n�m�n b�mult a nyitott ajt�ra, melyet csak a huzat lengetett. �ll�t tenyer�n nyugtatva s�hajtott egy m�lyet, �br�ndozva gondolt arra, hogy milyen is lenne, ha valakik egyszer �rte p�rbajozn�nak… meg�llta azt, amit tal�n rajta k�v�l senki m�s. �gy �llt mindig Kaname oldal�n, hogy teljesen tiszt�ban volt vele, eg�szen sz�rke eg�rr� v�lik a l�ny mellett. De ez nem zavarta (annyira), mert tudta, hogy a m�sik sz�m�ra viszont � is van olyan fontos, mint ak�rki m�s, �s ez k�rp�tolta b�rmilyen h�tr�ny�rt.

 Igaz�n romantikusnak tal�lta ezt az eg�szet!

 M�g ha Kaiba �s Sousuke mindketten rettent� furcsa figur�k voltak is.

   - Kyoko?

 Mert ak�rhogy is, de m�gis csak k�t igen helyes fi�r�l volt �m sz�!

   - Kyoko… ?

 �s igen, tal�n Kanam�nek nem is lenne k�nny� d�ntenie, tal�n jobb is a p�rbaj…

   - Kyoko!

   - Igen? - kapta fel v�gre fej�t a l�ny.

 Bakura �llt el�tte, kez�ben egy megr�gcs�lt v�g�, k�zepesen tompa ceruz�val �s egy kiss� megviselt n�gyzetr�csos f�zettel. Der�s mosoly l�tszott arc�n.

   - Elk�rhetn�m a f�zetedet? Nem siker�lt mindent le�rnom - adta el� k�r�s�t.

 Kyoko kiss� zavart pillant�st vetett a t�bl�ra, melyen az �sszes p�lda hi�nytalanul szerepelt, de az�rt bizonytalan mozdulattal csak �tadta a narancsmint�s t�mb�t. Bakura k�vette a l�ny tekintet�t, majd halkan elnevette mag�t.

   - Nem tudom kiolvasni Migi �r�s�t - vonta meg a v�ll�t, majd padj�hoz s�t�lt, ser�nyen �rni kezdett.

 Kyoko k�vette a szem�vel, n�zte a fi� ujj�nak g�rcs�s mozdulatait, ahogy az egym�s ut�n k�vetkez� sz�mjegyeket ler�tta, azt�n kell�k�ppen zavarba j�tt, mikor az feln�zett �s r�mosolygott.

 Egy �r�lt, f�jdalmas hang� �v�lt�s cik�zott v�gig a folyos�n, egy pillanattal kor�bban, mint ahogy a k�ld� v�gigloholt a terem el�tt.

 T�cs�k T�d� igaz�n �gy �rezte, hogy enn�l gyorsabban m�g nem szaladt �let�ben. Nem is igaz�n �rezte sz�ks�g�t, b�r most, hogy h�rom, n�la j�val nagyobb egy�n kergeti, tal�n nem is olyan rossz �tlet, s�t, eg�sz kiel�g�t� indok.

 �gy h�t rohant. A folyos�k t�mve voltak a toki�i k�z�piskol�k �tlagos egyedeivel, �s mind nagyon, nagyon fur�n, n�h�nyan eg�sz rosszall�an n�ztek a k�z�l�k olyannyira kir�v�, s most virnyogva sikoltoz� T�d�ra. Kiv�telesen nem �rdekelte.

 M�g az sem �rdekelte, hogy ennek a borj� k�z�ss�gnek az �sszes tagj�t is kenterbe vern� p�rbajk�rty�ban. Pedig m�skor ez igaz�n b�szk�v�, s �nbizalommal teliv� tette, ha emberek k�z� ment.

 R�nt�st �rzett a bok�j�n. A fotocell�s bej�rati ajt�n hason cs�szva sz�guldott ki - szerencs�re, az ajt� kiny�lt, s nem szeg�d�tt T�cs�k t�rs�ul ezernyi �vegszil�nk. Ellenben egy m�ris a h�t�n cs�cs�l� egy�nnel. Ez az egy�n pedig nem volt m�r, mint Sagara Sousuke.

   - Ez az, Sousuke, �s most szor�tsd ki bel�le a szufl�t! - b�tor�totta k�t oldalr�l Joey �s Tristan.

   - Neee! - ny�sz�tette T�d�.

   - Igaz�n sz�ks�g van erre? - �rdekl�d�tt finoman Sousuke is.

 Val�j�ban nem nagyon �rdekelte a kis „gennypaca” sorsa, ann�l ink�bb a dobh�rty�i�. Melyek m�ris megszenvedt�k az eddig val� kerget�z�st. Sajnos, az iskola folyos�i meglehet�sen fel tudj�k er�s�teni azt a kellemetlen effektet, melyet T�d� hangj�nak neveznek.

 Sousuke er�sen a k�ly�k gerinc�be t�rdelt, s annak bal karj�t egy egyszer� mozdulattal kicsavarta, majd felr�ntotta, hogy az sikoltozni kezdett.

 Tristan �s Joey gyermeki �r�mmel tapsikoltak.

   - Ki fogod t�rni a karomaaat! - nyiv�kolta T�d�.

   - Ink�bb �gy mondan�m, hogy kiugrasztom a v�ll�z�letedet, de att�l m�g kell�k�pp messze vagyunk - k�z�lte a m�sik nyugodtan, b�r szem�ld�keit tov�bbra is szorosan �sszevonva tartotta.

 Igaz�n nem tartotta sportszer�nek, hogy egy n�la j�val kisebb �s esetlenebb egy�nt �gy tartson sarokban. R�ad�sul sz�m�ra �rthetetlen okokb�l!

   - Ez annyira t�k j�! - ujjongott Joey.

 Lelkesed�s�nek (�s ezzel egy�tt T�cs�k szenved�seinek) a cseng� hangja vetett v�get. Sousuke lem�szott a fi�r�l, arra m�r nem m�ltatta, hogy felseg�tse, helyette ink�bb �r�lt temp�ban loholt k�t, m�r r�g elh�zott oszt�lyt�rsa nyom�ban.

[…]

 Bakura arc�n vigyor sejlett f�l, ahogy - a m�sol�s v�gezt�vel - az ablakban �lldog�lva figyelte a szerencs�tlen T�d� f�lt�p�szkod�s�t. Mindig �r�mmel eml�kezett vissza arra a napra is, mikor Yugi oly �gyesen elp�holta a volt ter�leti bajnokot. Ak�rhogy is, m�k�s volt.

   „Bogaras…” - kuncogott m�g egy sort, s j�kedv�t csak a csenget�s csendes�tette el.

 B�r mit �rdekelte �t az iskola!

 Persze, tanult, a maga m�dj�n igen szorgalmasnak is �rezte mag�t… de mit neki iskola, mit neki bar�tok vagy bar�tn�k!

 Az egyetlen dolog, ami sz�m�t, �pp most fityeg be az ajt�n, egy szerencs�tlen, alulfejlett k�ly�k nyak�ban. Ryou megint elbambult, amint a f�nyt figyelte, amint a med�lon v�gigsuhan, s �szre sem vette a lelk�re teleped� s�t�ts�get, a hangot, mely sz�ve m�ly�n arra b�ztatja, hogy vegye el, szerezze meg mag�nak…

   - �ljenek le!

 Bakura megr�zta a fej�t, az el�bbi �rny, mely gondolataira telepedett, egy pillanat alatt feloszlott, s a sr�c m�r helyet is foglalt, ahogy tekintet�t �tfuttatta a padokon, legs�r�bben f�ldrajz tank�nyvek l�tott el�fordulni, a szendvicsek, f�lig megivott sz�nsavas �d�t�k, egy-k�t k�rtyapakli, egy Ezer�ves Ikon, jap�n irodalom pusk�k �s miegyebek mellett.

 Az Ezer�ves Ikon… tekintete �jra megakadt rajta, s eg�szen megb�v�lte a fuksz.

 Csak az mentette meg a teljes r�v�lett�l, hogy ceruz�ja legurult a padr�l, de mire ut�nahajolt volna, egy bar�ts�gos, szem�veges, copfos archoz tartoz� k�z m�r fel� is ny�jtotta.

   - K�sz�n�m, Kyoko - suttogta, azt�n felvillantott egy gyors h�lamosolyt.

 Teh�t a t�ma: f�ldrajz. Szemeit szigor�an a bet�k�n igyekezett tartani, de pillant�sa mindig el-elkalandozott. Nem akart megint arra az �tkozott fukszra n�zni!

 �gy h�t akarattal k�nyszer�tette mag�t, hogy a passz�tszelekre koncentr�ljon. L�v�n, hogy k�nyv�nek lapjait ezernyi Ezer�ves Szem d�sz�tette, ez igaz�n nem volt k�nny�… s mikor n�ha-n�ha m�gis siker�lt, ujjai a saj�t nyakbaval�j�val kezdtek el kalandozni.

 H�t ennek soha nem lesz m�r v�ge?!

   „Dehogynem. Ma este, a p�rbajon, �gy vagy �gy, de v�ge lesz” - hangzott a v�lasz, valahonnan nagyon m�lyr�l, �s Bakura ezt el�g kiel�g�t�nek tal�lta ahhoz, hogy ink�bb a zseb�ben tartott paklira v�ndoroljon keze.

   - Akkor n�zz�nk egy felel�t!

 Na, ez azt�n m�r igaz�n kiz�kkentette mindenf�le ezer meg ezer �br�ndj�b�l.

   - N�zz�nk… - egyezett bele valaki a h�ts� padsorb�l, r�gt�n ut�na meg is pr�b�lt lapulni a tank�nyve m�g�tt.

 Sousuke arca is verejt�kezni kezdett.

 Hogy passz�tsz�l? Persze, tudna r�la reg�lni…

 Egyszer, Szib�ria �szaki partjain�l egy bevet�sen… nem, nem, ez val�sz�n�leg nem lehetne �t�s �rt�k� felelet, nem sz�lva arr�l, hogy az oszt�ly el�tt a F�lh�lye c�m ut�n imm�r a T�kh�lye megnevez�st is elnyerhetn�.

   - Shinji Kazama - mondta ki v�g�l a tan�r a nevet.

 Egybehangz�, idillikus j�v�t j�sl�, hossz� �let rem�ny�t �rz� s�haj hallatszott a terem minden r�sz�b�l. Kiv�ve, persze, abb�l a szegletb�l, ahol �pp az eml�tett foglalt helyet. Onnan tal�n ink�bb hal�lh�rg�shez hasonl�t� horkant�s sz�k�tt fel.

 M�g maga Kaname, az oszt�ly �ltanul�ja, ped�ns di�k is egyet�rtett a nagy t�bbs�ggel. �gy �rezte, ez a felelete a „Kit�n�, Kaname” helyett ez�ttal csak egy „Ennyit el is v�rtam, Chidori kisasszony”-nyal v�gz�dne. Az pedig roppant k�nos lenne!