1. fejezet

Egy napsütéses reggelen...igen. Minden történet így kezdődik. De ezúttal nem. Zuhogott és villámlott. Tsubasa bent ült a szobájában, levegőbe dobálta a labdát és sóhajtozott. Néha ki-ki pillantott az ablakon, lássa: esik-e még az eső. De akárhányszor kinézhetett, sosem állt el.

Hamarosan csengettek. A konyhából édesanyja hangja hallatszott be hozzá:

- Tsubasa, kérlek, nyisd ki!

A fiú szó nélkül felállt és engedelmesen az ajtóhoz futott.

- Vendéget várunk, anya? - kérdezte útközben.

- Olyasmi.

- Kicsodát? - nyitotta ki az ajtót, de rögtön elfelejtette a kérdést, amint meglátta az ajtóban álló egyént. Egy lány volt, hosszú, ébenfekete haja, karmazsinvörös szemei voltak. Farmerben és egy női izompólóban volt.

- Helló - mondta. - Te lehetsz Osora Tsubasa!

- Kerülj beljebb - jelent meg Tsubasa anyja.

- Máris!

A lány két jól megpakolt sporttáskával együtt bement.

- Tsubasa, bemutatom a nővéred, Misuko Kaeneshit.

- A nővérem? Ez valahogy...

- Furcsa? Ne aggódj öcsi, én is mégcsak most tudtam meg, hogy van egy testvérem. Majd mesélünk meg minden, de nagyon fáradt vagyok...

- Persze, nagyon hosszú lehetett az út Olaszországból...megmutatom a szobád...gyere.

Misuko bólintott és ment az anya után.

Tsubasa értetlenül állt egy helyben. Nem értett semmit sem. Édesanyja után ment és kikérdezte:

- Anya, elmagyaráznád nekem ezt az egészet?

- Igen...hol is kezdjem...szóval Misuko születésekor még angyon fiatal voltam és egy ismerősömre bíztam. Aztán 3 év múlva megszülettél te. De nem szóltunk neked, hogy van egy nővéred. A férfi, akire rábíztam, Olaszországba költözött. És most nemrég elértük egymást és úgy gondoltuk, hogy esetleg jó lenne, ha Misuko a gimnáziumot itt fejezné be.

- Oh...értem...

- Rendben...akkor emgyek vissza a vacsorát készíteni...oh, jut eszembe...Misuko üzeni, hogy ne menj be sose a szobájába. Azt nem tudom miért, de nekem is úgymond "megtiltotta".

- Jó.

Tsubasa visszament a szobájába és az ágyra feküdt.

~ Van egy testvérem...mit ne mondjak, jobban örültem volna, ha fiú...azzal legalább tudnék focizni bármikor...

Gondolatmenetét puffanások szakították félbe. Negyed másodpercenként lehetett hallani ismét.

Bang...

Bang...

Bang...

Mint amikor Tsubasa a labdát a falhoz dobálja újra meg újra.

- Az eső...ah...

Amint ezt kimondta megcsörrent a telefon. Gyorsan felkapta.

- Tessék, Tsubasa beszél...

- Szia Tsubasa! Ishizaki vagyok!

- Helló...rettenetes ez az eső...

- Ahogy mondod...amint vége az esőnek, jössz edzeni? Huega, Wakabayashi, Misaki meg a többiek már beleegyeztek. Azt mondták, hogy rájuk fér az edzés. Elvégre hamarosan itt a fociidény és úgy tudom, már jópáran kihívtak minket.

- Ez remek! Egyébknét...nem biztos, hogy tudok jönni, mert itt a nővérem és előfordulhat, hogy...

- Pillanat! A nővéred? Jó csaj?

- Na de Ishizaki! Semmi közöd hozzá! Különben is jóval idősebb nálad! Három év!

- Mindig buktam az idősebb nőkre...

- Na jó, leteszem...majd ha tudok menni, úgyis találkozunk. Szia.

- Szia.