II. fejezet

Évekkel ezelőtt történt. Goku, Gohan és Piccolo edzésben voltak. Már régen edzettek együtt, Gohan örült ennek a legjobban.

- Igazán sokat fejlődtél Gohan – szólt Goku.

- Azt mondod?

- Hát persze. Igaz Piccolo?

- Valóban.

Nem sok pihenőt tartottak, folytatták az edzést. Vegeta is sokat edzett, még mindig erősebb akart lenni Gokunál, mindenkinél erősebb akart lenni. Az űrhajóban egyre feljebb és feljebb vette a gravitációt. Egészen kifáradt, egy kis pihenőt tartott. Bulma lépett be az ajtón. Zöld Capsule Corp. póló volt rajta és egy kék rövidnadrág.

- Nem tudom felfogni, hogy tudsz ennyi időt eltölteni itt.

- Könnyen.

- Mindegy. Csak nem pihenőt tartasz? Gyere mutatnom kell valamit.

- Micsoda?

- Jól hallottad, gyere már.

- Ha annyira fontos. – felállt és elindult Bulma után.

- Hidd el az. – válaszolt vidáman a lány. Kiléptek az udvarra. – Le fog esni az állad.

- Nem hinném. – elindultak a ház felé – Nocsak, hol van a kis barátod, máskor mindig itt lebzsel.

- Biztosan Yamchára gondolsz. Csak, hogy tudd már nem a barátom. Igaz ő nem tud róla, de már nem a barátom és egy ideje nem tolja ide a képét. – válaszolt Bulma közömbösen, utána elmosolyodott – Gondolom már az agyadra ment.

- Eléggé.

- Na azt nem csodálom. – beléptek a házba.

- Mégis mit akarsz mutatni? – kérdezte Vegeta.

- Majd meglátod. Ne légy türelmetlen. – szótlanul mentek tovább. Bulma a föld alatti terem felé vette az irányt. Lementek a lépcsőn.

- Most már ajánlom, hogy fontos legyen. – Bulma nem válaszolt, csak ment tovább. Egy nem túl hosszú folyosón mentek. Vegeta jobbra nézett, ahol egy laboratórium volt. – Eddig azt se tudtam, hogy itt föld alatti szint is van – futott át az agyán. Beléptek egy ajtón, ahol egy vezérlő volt. Hatalmas, tele monitorokkal, kijelzőkkel és mindenféle szerkezettel, amiről Vegetának fogalma sem volt, hogy mik lehettek. Bulma megállt egy ajtó előtt és megfordult.

- Nos, az utóbbi időben volt egy kis szabadidőm és mivel szerintem abban az űrhajóban életveszélyes az edzés. Legutóbb fel is robbantál, szóval készítettem egy gravitációs termet. – kinyitotta az ajtót. Bent a szoba úgy nézett ki, mint az űrhajó, amiben Vegeta edzett. Bulma folytatta – Ennek a kapacitása sokkal nagyobb és biztonságosabb is az égész. Persze azért ne lövöldözz túl sokat, mert ahogy ismerlek… hát a te erődhöz képest nem annyira masszív. Na mindegy és nagyobb is. Mit szólsz hozzá?– Vegeta nagyon csodálkozott.

- Miért csináltad? – kérdezte értetlenül

- Mire gondolsz?

- Hát erre az egészre. – beléptek a szobába. – Csak úgy építettél egy gravitációs termet?

- Valahogy úgy. – Vegeta még mindig csodálkozott. – Na ugye, hogy leesett az állad?

- Valahogy úgy. – Bulma elmosolyodott – Ezek meg kik?

- Hogyan? – most Bulma lepődött meg.

- Két energia közeledik a Föld felé.

- Hogy mi? – Bulma összerezzent

- Nem rendelkeznek hatalmas erővel, de kíváncsi lennék kik ezek? Jobb lesz, ha utánajárok. – Vegeta kilépett a teremből.

- Várj én is megyek. – kiáltotta Bulma és utána sietett.

*

Goku ledermedt.

- Érzitek ezeket az energiákat? – kérdezte Piccolo.

- Igen, egyre közelednek. Papa te is… - Goku ökölbe szorított kézzel fordult az energia felé, ingerültnek tűnt.

- Ismered ezeket az energiákat Goku?

- Sajnos igen. – azonnal el is indult, Gohan és Piccolo alig tudták követni őt.

- Kik ezek? – Gohan kérdésére senki sem válaszolt. Goku egyre gyorsabban haladt.

- Nem tűnnek nagyon erősnek – szólt végül Piccolo.

- Szerintem se. Kíváncsi lennék a papám honnan ismeri őket?

- Arra én is. – nagy sebességgel haladtak egy ideig, majd egy viszonylag sík, sziklás területen megálltak. Érezhető volt, hogy a két energia épp erre tart, már sokkal jobban kirajzolódtak. Nagy sebességgel közeledtek. Hirtelen két ismerős energia is közeledett Gokuék felé. Az egyik Yamcha volt a másik Krillin. Pár pillanat múlva meg is érkeztek.

- De jó, hogy ti is itt vagytok – könnyebbült meg Krillin – Reménykedtem benne.

- Ezeket az energiákat szerintem az egész bolygón lehet érezni, nem lepne meg ha még más is feltűnne – szólt Gohan.

- Kire gondolsz? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Yamcha.

- Hát… - megéreztek még egy energiát - …őrá. – Vegeta ebben a pillanatban érkezett meg.

- Nahát Vegeta, meguntad a sárga-rózsaszín színösszeállítást? – gúnyolódott Yamcha.

- Te, pedig minden bizonnyal az életedet. – Yamcha nyelt egyet, már megbánta, hogy belekötött Vegetába. Motor zaja hallatszott, Bulma érkezett meg.

- Helló! Ilyet, hisz majdnem mindenki itt van. Na és az a kettő? Megérkeztek már.

- Még nem – mondta Gohan – De nagyon gyorsan közelednek. Most lépnek be a légkörbe.

- És jók vagy rosszak? – Bulma eltette a kapszulát.

- Rosszak – szólalt meg Goku, de még mindig az energia felé nézett – A lehető legrosszabbak.

- Szóval ismered őket. Talán harc lesz? – kérdezte Vegeta.

- Szerintem neked nem. – mindenki meglepődött, nem tudták mit értett ezzel Goku. Vegeta sem tudta mire vélni a kijelentést, de nem kérdezett rá. A láthatáron feltűnt két űrhajó. Az egyik nagyobb volt, mint a másik. A nagyobbiknak hosszú egyenes szárnyai voltak, a teste viszont áramvonalas, a szárnyak alatt két ágyúszerű fegyver volt. A kisebbiknek hátraívelt szárnyai voltak, gyorsabban mozgott, mint a másik és sötétebb is volt, fegyvert nem láttak rajta. Ahogy a felszín felé közeledtek lassítottak. Goku egyre mérgesebbnek tűnt, amikor a két jármű tisztán látszott a szemei szinte szikrákat hánytak. Szokatlan volt tőle ez a viselkedés. A kisebbik landolt hamarabb, meg is állt a talajon nem messze a kis csapattól. Goku leszállt a földre. A nagyobbik is landolt, épp a másik mellett állt meg. Már mindenki a felszínen volt és feszülten figyelt. A két űrhajó eleje kinyílt. Nem mechanikus szerkezetnek inkább élő organizmusnak tűntek. Az ajtajuk behúzódott a testébe. Két alak ugrott ki a különös járművekből és az ajtók újra visszanőttek a helyükre. A nagyobbik tulajdonosa egy nő volt, legalábbis a távolból női alaknak tűnt. A kisebbiké pedig egy férfi. Ahogy eltávolodtak a landolási helytől az űrhajók egyszerűen köddé váltak. A két alak lassú, kényelmes lépésekkel elindult Gokuék felé. Ahogy közeledtek vonásaik kirajzolódtak, valóban egy nő és egy férfi volt. A nő körülbelül olyan magas volt, mint Bulma hosszú fekete haja volt, majdnem a feje tetején volt egy fémpánttal összefogva, de így is a derekáig ért le. Egy feszes fekete bőrruha volt rajta fehér kesztyűvel és hosszú csizmával, aminek fém volt az eleje, felsőtestén egy páncél, fehér és néhol fémből volt szintén, a melle alatt ért véget. A csípőjén, egy lazán kötött ezüstszínű öv. A másik jövevény egy hosszú szőke, vagy inkább fehér hajú férfi volt, egyforma magas Gokuval. Ő is egyenruhát viselt, viszont páncélt nem. Fekete csizma, egy sötétkék nadrág és kabát volt rajta, és egy kard az oldalára csatolva. Goku két lépést tett előre majd megállt, nyelt egy nagyot. Ezután teljesen nyugodnak tűnt. A nő körülbelül öt méterrel állt meg Goku előtt. Yamcha nem tudta figyelmen kívül hagyni, hogy a nő mennyire gyönyörű. Az is volt, de az arca fehér és sápadt, ez még jobban kiemelte élénk zöld szemeit. A szemek semmit nem árultak el, egyszerre voltak hidegek és megnyugtatóak, gonoszak és barátságosak. Arca rideg volt és érzelem nélküli. Amikor társa megállt mellette még sápadtabbnak tűnt. A férfinak fekete szemei voltak, határozattak és hátborzongatóak. Arca szintén kifejezéstelen. Senki sem szólt. A nő végignézett az ott állókon és elindult. Léptei könnyedek voltak és fenségesek, elsétált Goku mellett, anélkül hogy ránézett volna. Csípőre tette a jobb kezét és egyenesen Bulmára nézett.

- Te biztosan Bulma vagy – hangja mély volt mégis csengett, valahogyan rémisztő. Csak most látták, hogy egy másik övszerű tárgy volt a derekára csavarva. Mindenki ledöbbent. Bulma nem tűnt ijedtnek, inkább meglepődött 

- Igen, honnan tudod a nevemet?

- Nem fontos, igaz Goku? – megfordult és még egyszer körbenézett. – Látom majdnem teljes a csapat. Nézzük csak jól emlékszem-e, a golyófejű az Krillin, a sebhelyes az Yamcha. Egy nameki, biztosan Piccolo és a kölyök az Gohan nemde?

- Mit akarsz itt? – szólt Goku ingerülten.

- Ugyan-ugyan, ne légy ilyen rosszindulatú. Nem áll jól. – gúnyosan beszélt, egyáltalán nem tűnt jó szándékúnak – Téged, viszont nem ismerlek – rámutatott Vegetára.

- Ahogy én se téged.

- Akkor ismerj meg. A nevem Apollon. Ki vagy?

- Vegeta.

- Ez érdekes, ha jól sejtem nem vagy ember. Ez egy saiyan név. – egy darabig a saiyant nézte, utána egy pillanatra elcsodálkozott – Én két Vegeta nevű saiyanról tudok. – úgy tűnt egészen biztos benne, hogy kivel áll szemben – A korodból ítélve te az ifjabbik lehetsz. Vegeta herceg, ha nem tévedek. – a nő kedvesen beszélt, de volt benne valami rémisztő.

- Sokad tudsz. – lépett hozzá közelebb Vegeta.

- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy mindent. – A csapat nagyobb része szóhoz sem jutott. Goku megfordult. Az arca mérges volt, szinte félelmetes.

- Nyögd már ki mit akarsz?! – Goku dühöngött. Nem ilyennek ismerték, még meglepőbb volt, mint a két ismeretlen. Apollon arca ismét érzelem nélküli lett.

- Nos, rendben. Rebus beszélj Gokuval.

- Rebus! Csak nem léptél elő az első számú talpnyalóvá őfelsége birodalmában? – Goku most a férfi felé nézett. Rebus gúnyosan elmosolyodott.

- Nem igazán. – most Apollon és Rebus is Gokuval szemben állt – Csak éppen Rebusnak kifinomultabb a szókincse, ha rólad van szó.

- Ne hidd, hogy én ki tudom mondani a nevedet hányinger nélkül. – felelt Goku ismét nyugodtan. A többiek semmit sem értettek.

- Ez kedves. – Apollon a düh vagy bármilyen más érzelem legkisebb jele nélkül ismét elsétált Goku mellől és leült egy sziklára – Beszélj Rebussal, szerintem érdemes.