III. fejezet

Vegeta még mindig a szikla mellett ült, ismét rágyújtott.

- Még mindig nem mondtad el, hogy mit csinálsz itt. – Bulma ismét felállt.

- Gondolkodom. – még egy lépést közelebb ment.

Feltámadt a szél. Bulma megrázkódott, keresztbe fonta a karjait.

- Nem tudom, hogy min töröd a fejed közel három hete, de biztosan nagyon fontos – Vegeta felnézett.

- Nem igazán.

- Akkor nem értem. Kérhetek? – Vegeta odaadta a dobozt, Bulma is rágyújtott – Nem hiszem, hogy jó hatással vagyok rád. Már dohányzol is.

- Ez van.

- Emlékszel még, hogy hogyan kezdődött az egész? Hm?

- Persze.

- Nézzük csak, megkérdezted, hogy mi az. Én meg elmondtam, hogy ha valaki elkezdi, akkor szinte képtelenség abbahagyni. Erre te.

- Erre én.

- Természetesen be akartad bizonyítani az ellenkezőjét. Látod mi lett belőle. Ugye tudod, hogy nem egészséges.

- Tudod mit? Hidegen hagy. Előbb fog kinyírni egy szörny vagy démon.

- Pedig én azt hittem, hogy ártatlanok legyilkolása az egyetlen káros szenvedélyed.

- Hé! Már sértegetsz is?

- Csak egy kicsit. – Bulma is leült a sziklához.

- Úgy tűnik, én mégiscsak rosszabb hatással vagyok rád, mint te rám. – Bulma nevetett és közelebb húzódott Vegetához. Talán már várta, hogy a férfi elhúzódik, de ez nem történt meg. Bulma szerette az ilyen pillanatokat, sehol máshol nem érezte magát ilyen biztonságban, ritkák voltak és rövidek, de ilyenkor mindig tudta, hogy rajongott Vegetáért. Bulma érezte a feszültséget, ami már enyhült, de még mindig jelen volt. Vegeta a nő felé fordult, de mielőtt még bármit is mondhatott volna Bulma megsimította az arcát utána megcsókolta. A saiyan meglepődött, de egyáltalán nem tiltakozott.

*

Gohan ismét leszállt, már két utcával a házuk előtt. Nem akarta, hogy apja megérezze energiáját. Már előre tudta mit fog látni otthon, anyja a konyhában, apja Gotennel játszik. Pontosan eltervezte, hogy mivel tölti a nap hátra lévő részét. Tanul egy keveset, csak az anyja miatt, aztán eszik valamit és lelép. Benéz a Központba és edzeni fog.

- Naná, hogy edzeni fogok! – határozta el magában. Azt kívánta, hogy Goku ismét eddzen vele, hogy minden olyan legyen, mint rég. Nem sok esélyt látott erre, az utóbbi időben mindenki megváltozott. Senki sem volt olyan, mint régen – Mindenki vakon követi a Papát és nem veszik észre, hogy tévedhet is. Miért nem hallgat rám soha senki!! – haza is ért, mire a gondolat végére ért. Benyitott a házba, minden úgy volt, ahogy várta, undorodott ettől az idilli környezettől, bár nem tudta miért. Máskor örült volna neki. Alig bírta ki megjegyzés nélkül. Megpróbált kedves arcot mutatni, nagyon jól sikerült.

- Sziasztok, megjöttem.

- Szervusz Gohan. Milyen volt ma az iskola? – kérdezte Chi-Chi.

- Semmi különös, megyek is tanulni. – Gohan felviharzott a szobájába.

- Nagyon helyes! Látod Goku megérte, hogy annyit bizonygattam neki a tanulás fontosságát. Most szorgalmasan tanul, semmi panasz nincs rá. Olyan büszke vagyok.

- Biztosan igazad van. – Goku teljesen elmerült a játékban Gotennel, birkóztak. Gohan a szobája ajtajában állt. És figyelte a szüleit.

- Azt hiszem hányingerem van. – mondta és becsukta az ajtót. Nem sok időt töltött tanulással, másfél óra múlva ismét lent volt. Ugyanaz a látvány fogadta.

- Gyere Gohan kész a vacsora. – szólt az anyja – kész vagy már a tanulással is?

- Igen persze, nem volt nehéz. – Gohan gyorsan evett. Miután befejezte felállt és elindult az ajtó felé.

- Hova akarsz menni ilyenkor? – kérdezte az anyja.

- Á! Nem megyek messzire, hamarosan itt vagyok újra. Ne aggódj. Szia. – elment, amilyen gyorsan csak tudott. Gyorsan haladt, minél hamarabb a Központba akart érni. Nem is tartott sokáig az út. Egy kihalt területen szállt le. Egy hegy és rengeteg szikla. Gohan odament a hegyhez, mire megérintette már egy ajtó volt ott, belépett. Az ajtó eltűnt. Egy hosszú folyosón ment, szobák, szimulátorok, raktárak, laborok és vezérlők. Gohan meglepődve állt meg az egyik ajtó mellett.

- Mi? Üzenet?!

*

Mintha órák teltek volna el, Bulmát majdnem elnyomta az álom. Már Vegeta sem tűnt olyan nyugtalannak, mint az előbb. Ránézett a mellette ülő nőre. Gyors mosoly suhant át az arcán. A lelke mélyén örült neki, hogy van mellette valaki. Felállt. Bulma ránézett.

- Még mindig érdekel, mi jár a fejemben? – kérdezte Vegeta

- Ki vele.

*

Gohan bement a vezérlőbe. A monitorokon csak egy mondat volt: Üzenet érkezett!

- Hogy is kell megnyitni az üzeneteket? Gyerünk Gohan lehet, hogy fontos. Áh! Tudom már. – lenyomott pár billentyűt, Apollon jelent meg a képernyőn.

- Nem tudom, ki hallgatja ezt az üzenetet, de add át a többieknek. Földi idő szerint hatodik hó negyedikén érkezem hozzátok, kíváncsi vagyok, mit fejlődtetek az utóbbi időben. Szereztem új technikákat is, majd meglátjuk meg tudja-e valaki tanulni közületek. Addig is, viszlát és legyetek formában mire odaérek. – Apollon képe eltűnt.

- Végre! Azt hittem már el se akar jönni újra. – Gohan kilépett a teremből – Várjunk csak, negyedike az egy hét múlva lesz. Jó ideje itt lehet már ez az üzenet – elindult ismét a folyosón – amint haza érek első dolgom lesz, hogy felhívom Bulmát, de addig is egy kis edzés a gravitációs teremben. – szaladni kezdett és eltűnt a folyosó végén.

*

- Nem tudom, mire gondolsz pontosan Vegeta. – jegyezte meg Bulma

- Én se, ez zavar – Vegeta összefonta karjait – Nagyon rossz előérzetem van, és nem tudom miért. Valami történni fog és fogalmam sincs, hogy mi az. – Vegeta ismét nyugtalan volt.

- Nem tudok mit mondani – Bulma felállt – szerinted Goku megtudott valamit Apollontól?

- Nem hiszem. Engem viszont nem érdekel, hogy mit tud és mit nem. Csak az zavar, hogy erősebb nálam.

- Hisz, még csak egyszer harcoltál vele és akkor Gohan és Krillin is beavatkozott. És szerintem Goku rosszabb állapotban volt a harc után, mint te. Legalábbis szerintem.

- Ebben van valami – Vegeta gondolkodóba esett – Lehet, hogy igazad van.

- Nem lehet, biztos. És ha most lenne egy harc kettőtök között szerintem te győznél. Végül is rengeteget fejlődtél.

- Most kezdesz egy pom-pom lányra emlékeztetni.

- Nagyon vicces. – sértődött arcot vágott – Kezd sötétedni, megyek haza.

- Ott találkozunk. – Vegeta felrepült. Bulma keresztbe fonta karjait, az arca komoly lett.

- Szerintem is készülődik valami, Vegeta így is túl nyugtalan. Inkább ne foglakozzon ilyesmivel. – elővette a motorja kapszuláját, felült és elindul.

*

Gohan már otthon ült a szobájában. Chi-Chi jött be.

- Hoztam egy kis süteményt Gohan, olyan keveset vacsoráztál. Biztosan éhes vagy.

- Köszönöm. – anyja letette a tányért és kiment. Gohan a telefonhoz ment. Tárcsázott. Kétszer kicsengett. Mrs. Briefs vette fel.

- Igen?

- Halló, Gohan vagyok. Bulma ott van?

- Épp most ért haza. Azonnal hívom. – rövid szünet. Bulma szólalt meg.

- Szia Gohan. Mond. – Bulma még mindig a pólót és a rövidnadrágot viselte, a cipőjét már levette.

- Képzeld, jártam a Központban és nem fogod elhinni ki küldött üzenetet…

- Goku elengedett a Központba? – kérdezte Bulma.

- Dehogy, nem is tud róla, hogy ott voltam, de most nem ez a lényeg. Apollon küldött üzenetet. Negyedikén itt lesz.

- Itt a Földön? Most negyedikén? – örült a hírnek.

- Igen persze. Hát nem tök jó? – Bulma leült egy karosszékbe.

- De ez remek hír, kösz az infót. – Letette a kagylót. – Hát ez történik. – gondolta magában.