VIII. fejezet

Bulma kíváncsian várta a folytatást.

- Most mit csinálunk itt?

- Megismétlem a támadásom első szakaszát, abból sok mindent megtudok. Felkészültél?

- Még egy kérdés. Milyen technika ez?

- Ez az Elements. Akkor kezdem. – Bulma feszülten figyelt. Nem tudta, mit kellene érzékelnie. Vegeta az üveget figyelte. Különböző értékek és számok jelentek meg rajta.

- Ez méri a szellemi energiát is, csak nem olyan precízen. – magyarázta Rebus – Bár Apollon többet fog megtudni és érzékelni, mint a műszerek, de meglátjuk. – Vegeta inkább már a bent történteket figyelte, mint Rebust.

- Rendben van. Most mindent mondj el, amit érzékelsz. Rendben? Részletesen.

- Értem. – Apollon elkezdte az összpontosítást, a szemei élénkebbek lettek, szinte világítottak, Bulmát kirázta a hideg – Egy hangot hallok…olyan, mint egy gép…folyamatos búgás…mintha egy gép gerjedne.

- Rendben. Folytasd. – Apollon haja lobogni kezdett. Egy kicsit megremegett a terem.

- Bizsergést érzek a fejemben. Szinte fáj. – Apollon behunyta a szemeit, a fekete energiamező megjelent körülötte. – Meleg lett itt, forr a levegő. – az energiamező eltűnt, az értékek eltűntek.

- Ez érdekes. Érzékelted. Azt hiszem, van tehetséged. – Bulma szó nélkül állt.

- Ez mit jelent? Mihez van tehetségem? – Apollon közelebb ment Bulmához, a kezét a vállára tette.

- Szellemi erővel rendelkezel. És szeretném, ha hasznát vennéd. – Bulma nem jutott szóhoz – De még az adatok is érdekelnek. Rebus! Mennyinél érzékelte a támadást? – Rebus egy mikrofont vett a kezébe.

- Már 10%-nál. Nem is gondoltam volna. – Rebus újra kikapcsolta a mikrofont.

- Akkor most harcos lesz? – Vegeta gúnyosan beszélt.

- Lehet. Apollon bárkiből harcost farag, ha akar. Még Bulmából is. – Vegeta kételkedett ebben, de nem különösebben érdekelte a dolog. A Mobil Központtal landoltak a Földön. Ezeknek a hajóknak ez volt a funkciójuk, minden új bolygóra telepítettek egyet, így a Föld is összeköttetésben állt a birodalom többi részével. Apollon Bulmának segített, de egy idő után csak Vegetával edzett. Bulma Rebustól tanult meg mindet, ami fontos. Elsősorban a Központ használatát és a termek funkcióját. Vegeta minden erejével azon volt, hogy Super saiyan legyen, azután az Elements Technikát tanulta, több-kevesebb sikerrel.

- Mi ennek a technikának a lényege? – kérdezte – Az a földrengéses támadás nem tűnt túl erősnek.

- Nagyon is erős, nem emlékszel? Gokut is legyőztem vele. A földrengés, pedig csak a kísérő jelenség, csak nálam a föld, ez személyenként változik.

- Mások is ismerik?

- Akitől tanultam, az már halott és csak én és Rebus tudjuk eddig alkalmazni.

- Ha Rebusnak sikerült, akkor talán mégsem olyan nagy dobás. – Apollon elmosolyodott

- Dehogynem. Az Elementset lehet szellemi és fizikai erővel egyaránt aktiválni. Egy Super saiyannak ez nem jelent gondot, hiszen elég fizikai ereje van. Nálam a szellemi erőm működteti, Rebusnál mindkettő. Ha nem tévedek talán Bulmának is sikerülni fog, ha kellőképp fejleszti a szellemi erejét. Neked viszont csak gyakorolnod kellene, mert szerintem kellő energiával bírsz.

- Még mindig nem mondtad el, hogy mi a lényege.

- Az Elements olyan, mint egy Super saiyan átalakulás. Ha aktiválod, akkor a működtető erő ugrásszerűen növekszik. Nálam a szellemi, nálad majd a fizikai.

- Na és milyen lesz a kísérőjelenség? – Apollon vállat vont

- Azt csak az aktiválásnál tudjuk meg. Ezért Elements. Vannak fő és mellék elemek. Az enyém a föld, Rebusé a szél vagy levegő. Minden elemnek vannak támadásai, és nem gyengék elhiheted. – Vegeta elgondolkodott.

- Használd ellenem az Elementset! Ha tényleg olyan hatásos, akkor meg tudsz győzni. Ennél jobb edzés nem létezik. – Vegeta ökölbe szorította a kezeit.

- Rendben van, legalább én is gyakorolok egy keveset. De menjünk ki, nem akarom lerombolni az egész épületet. – Nem messze a Központtól harcba kezdtek.

*

Goku a házuk előtt állt, Gohan jött ki.

- Apollon miatt aggódsz Papa?

- Igen. Tudom, hogy nem ment még el és biztosan Vegetával eddz. – fiára nézett – Van valami hír Bulmáról?

- Semmi, azóta nem látták még szülei sem és Vegeta sem került elő. Honnan ismerik egymást?

- Kik? – kérdezte Goku.

- Hát Apollon és Vegeta. – Goku sóhajtott egyet

- Sajnos még nagyon régről. Reméltem is, hogy nem fognak találkozni, ezért nem szóltam nekik. Ketten legyőzhetetlenek.

- Akkor még a Vegetán találkoztak. Biztos riválisok voltak vagy ilyesmi.

- Testvérek.

- Hogyan?! Mik?! – Gohan döbbenten állt.

- Testvérek. Vegeta és Apollon testvérek. Így jobb lesz, ha még keményebben eddzünk, mint eddig. Ha tényleg összefogtak, akkor komoly veszélyt jelentenek a számunkra.

- De már hetek teltek el. Eddig nem támadtak. Apollon sem…és azt mondta, hogy csak beszélni akart veled. – Goku Gohan mellé térdelt.

- Apollon a legkegyetlenebb és legveszélyesebb harcos, akivel eddig találkoztam. Rosszabb, mint Freezer volt. Freezerről tudtuk, hogy gonosz. Tudtuk, hogy mit tervez. Apollon viszont kiszámíthatatlan, aljas és kétszínű. Mindenkivel másképp viselkedik. Mindent eltervez, mindent. Ha tesz valamit, akkor annak oka van. Ő egy saiyan és nagyon erős. Vigyázz vele, ne hagyd, hogy becsapjon. Ígérd meg!

- Megígérem Papa.

*

Vegeta nem tudta visszaverni az Elements Technikát, ez végképp meggyőzte. Elsősorban mégis Super saiyan akart lenni, ez az egyetlen cél lebegett a szeme előtt. Már tényleg hetek, több mint egy hónap, telt el. Vegeta egy szobában ült, kivételesen nem edzett. Bulma lépett be, a harcos ruha volt rajta. Fáradt volt.

- Most már tudom, hogy mit esztek a harcon annyira, nagyon élvezem. – Vegeta csak egy pillanatra nézett felé, aztán megpróbálta figyelmen kívül hagyni a jelenlétét. Habár Bulmának nagyon jól állt a szűk felszerelés. – Határozottan jobban érzem magam. – Vegetával szemben ült le – Ezzel viszont nem untatlak. Feltűnt, hogy még mindig nem tudjuk, hogy honnan ismeri Apollon Gokut?

- Engem nem is érdekel.

- Ezt csak úgy mondod, biztosan érdekel. Hát majd idővel kiderül. El se tudom képzelni, hogy mennyit fejlődhettél eddig. Végül is én a nulláról kezdtem és jól haladok, te viszont már állati erős lehetsz.

- Mesterséges gravitáción edzetek?

- Igen, persze. Csak Rebus nem árulja el, hogy mennyinél tartok. Azt mondja nem fontos, de tulajdonképpen csak az alapokat kell megtanulnom. Inkább a szellemi erőmet fejlesztem. Telekinetikát és Telepátiát tanulok. – Vegeta Bulma felé fordult

- Mit tudsz eddig? – Bulma hátradőlt a foteljában

- Nézz fel. – Vegeta felett egy kisebb szekrény lebegett. – Ez az egészben a legjobb és a legegyszerűbb.

- Tudod, ha rám esik, az nem egy kellemes érzés. – Bulma lerakta a szekrényt – A teleportot tudod használni?

- Az a harmadik és a legnehezebb része.

- Pedig Goku tudja.

- Az nem ugyanaz. A Goku teleportja nem szellemi erőre épül, amit én tanulok az viszont igen.

- Értem. Hogy állsz az Elementsel?

- Sehogy. Egyszerűen nem értem. Nem tudom, hogyan kell aktiválni. És te?

- Én se.

- Mesélj a Neuni-tornáról.

- Csak egy verseny. – Bulma felállt és közelebb ment a saiyanhoz.

- Bővebben? Lehet, hogy nem vagy bőbeszédű, de én akkor is mindent tudni akarok. – Vegetát egy kicsit zavarta, hogy Bulma ennyire kedvesen és bensőségesen viselkedik vele. A nő egészen közel hajolt hozzá, Vegeta feladta, sóhajtott.

- A Neuni-torna egy harcsorozat legutolsó szakasza. Olyan, mint egy döntő. A fiatal harcosok vettek részt a tornákon. A Neunon már csak a legjobbak vettek részt. Ezért volt furcsa, hogy Apollon is ott volt. – Bulma eddig érdeklődéssel figyelte a férfit, most közbeszólt.

- De hát miért? – kérdezte

- Mert egy lány a Neuni-tornán felettébb furcsa. Vettek részt nők, de mind kiesett már az elődöntőben. Csak Apollon jutott el odáig.

- És ki nyert? Apollon?

- Nem. – Vegeta felállt. Keresztbefonta karjait. – Második lett. – elindult az ajtó felé, mielőtt kilépett volna visszafordult, mosolygott. – Én nyertem.

*

Goku és Piccolo egymás ellen harcoltak. Gohan egy sziklán ült.

- Apollon elképesztő erővel rendelkezik, de hogyan? Semmit sem éreztünk, mégis legyőzte az apámat. Most már Vegeta is biztosan rendelkezik azzal a technikával. – felállt – Engem nem fog becsapni, de meg kell tudnom, hogyan csinálja. Ha megtanulom, akkor legyőzhetetlen leszek!

- Mi az Gohan? Nincs kedved edzeni? – szólt Goku.

- Dehogynem. – Gohan is csatlakozott a harchoz – Meg kell keresem őket!

*

Vegeta és Apollon kint edzettek, már sötétedett. Gohan megérezte az energiájukat és könnyen megtalálta őket. Mire odaért már várták.

- Nahát kölyök – szólt Apollon – Te mit keresel itt? Az apád nem figyelmeztetett? Veszélyes vagyok.

- Tudni akarom, hogy milyen technikával győzted le az apámat. – Apollon a fiú mellett állt.

- És azt hiszed, hogy csak úgy elárulom. Persze kölyök.

- Saiyan vagyok és tudom, hogy miattam jöttél ide.

- Ezt miből gondolod?

- Nem vagyok hülye. Mivel Vegetáról nem tudtad, hogy él. A papám, pedig gyűlöl.

- Na és miért van nekem szerinted egy saiyanra szükségem?

- Azt nem tudom, de itt vagyok. Nem ezt akartad?

- Akkor megnézzük mennyit tudsz. Vegeta mutassuk meg a kölyöknek, hogy milyen egy igazi harc.

- Miért is ne? – egyszerre támadtak Gohanra. Nem volt esélye. Vesztett, de elég jól teljesített ahhoz, hogy Apollon foglalkozzon vele. Majdnem három hétig edzhetett velük. Közel egy évig volt a földön Apollon és Rebus.

*

Vegeta az egyik Gravitációs teremben volt, Bulma lépett be. Apollon és Rebus már elmentek, ahogyan Gohan is, csak ők ketten voltak még a Központban.

- Feltűnt, hogy két hete csak mi vagyunk itt? – kérdezte Bulma, egy doboz kólát dobott Vegetának.

- Mi ez a gondoskodás? Már két hete?

- Néha rám jön, nem kell megköszönni. És nekem sem tűnt fel, csak most vettem észre, hogy átnéztem a biztonsági rendszert. Legutóbb, akkor mentünk ki, amikor Apollonék elmentek. Akkor lezártam az egészet és az óta nem lett kinyitva.

- Aha. – Vegetának fogalma sem volt, hogy, mit akar Bulma ezzel mondani.

- Egész jól elviseltük egymást. Nem? – kérdezte végül, még mindig elég értelmetlen volt az egész.

- Végül is igen, de most mit is akarsz tulajdonképpen? – Bulma gondolkozott.

- Hát semmit – Bulma közelebb ment – Csak úgy eszembe jutott. – Vegeta érdekesen nézett. A nő még mindig előtte állt, egy lenge pólóban és miniszoknyában. – Csak nem zavarlak?

- Á, dehogy. Csak egy kicsit.

- Sajnálom, már el is mentem. – a generátor felbúgott, Bulmát lerántotta a hirtelen gravitáció-növekedés. Vegetán landolt. Mindketten elvágódtak. Egyikük sem szólt semmit. Bulma egészen elvörösödött, de Vegeta ezt nem látta. A nő feje a saiyan mellkasán volt, hallotta, ahogyan a szíve dobog, viszonylag gyorsan.

- El is felejtettem – mondta végül Vegeta – A gravitációt – megfogta Bulma vállait, és ahogyan felült egy kicsit feljebb emelte a nőt, hirtelen összeakadt a tekintetük – Időzítőre állít… - nem tudta befejezni, teljesen elakadt. Bulma még mindig teljesen vörös volt, egy kicsit Vegeta is elpirult, de közel sem olyan látványosan, mint a nő. A saiyan nem tudta eldönteni, hogy ez most egy kellemetlen vagy kellemes helyzet, egy idő után az utóbbi mellett döntött. Egyikük sem szólt, még mindig egymás szemébe néztek. Vegeta tért először magához, bár nem egészen.

- Állítottam… az időzítőt… mármint az időzítőt állítottam be… vagyis a gravitációt időzítőre… – nem értette, hogy miért nem tud értelmesen beszélni, de egyszerűen egyetlen egész mondatot nem tudott kinyögni, jobbnak látta, ha inkább nem próbálkozik meg vele. Vegeta az egyik kezét Bulma derekára tette és lefordította magáról a nőt. Fordult a kocka, most a saiyan volt fölül még mindig egymást nézték. Valahogyan egyiküknek sem volt kedve változtatni ezen a testhelyzeten. Bulma még mindig nem szólalt meg, talán nem is tudott volna, nem érezte kényelmetlenül magát, a szíve hevesen vert. Vegeta keze még mindig a derekán volt.

- Sajnálom. – mondta Bulma, ennyire tellett tőle. Ezt is nehezen sikerült nyelvbotlás nélkül.

- Nem tesz semmit. Akkor… akkor kikapcsolom.

- Jó ötlet. – egyikük sem mozdult, igaz Bulma nem is tudott volna, aztán Vegeta felült, a nő nem vette le róla a szemét. A saiyan felállt és kikapcsolta a gravitációt.

- 450 egy kicsit sok neked. – mondta, háttal állt.

- Aha. – Bulma még mindig nem tért egészen magához, felült, az arca színe sem változott. Vegeta megfordult, Bulma megrázta a fejét és végre felállt. – Akkor én megyek. – mondta és elindult. Kilépett az ajtón, Vegeta a hajába túrt, mintha megkönnyebbült volna, nagyot sóhajtott, rövid idő után visszatért az edzéshez. Néhány érdekes gondolata támadt az előbb történtekkel kapcsolatban, talán csak ezekről akarta elterelni a figyelmét. Bulma az arcát a kezébe temette, még mindig zakatolt a szíve.

- Mi az isten van velem? – kérdezte magától – Hiszen ez csak… - visszafordult a terem felé – Ez csak… - elmosolyodott – Vegeta. – most valahogyan egészen másmilyennek hangzott ez a név – Ez Vegeta – ismételte meg. Lassan elindult a folyosón. Keresztbe fonta a karjait, végre lelassult a szívverése. – Hiszen Vegeta arrogáns, kegyetlen és hidegvérrel megöl bárkit… és erős… vonzó, de még mennyire hogy vonzó! Vicces… okos és magabiztos, büszke, határozott és… és… szükségem van egy hideg zuhanyra – Bulma ráébredt, hogy miket is mondott az imént. Felgyorsította a lépteit – Igen, egy zuhany nagyon jót fog tenni. Főleg ha hideg… Igen ezt fogom tenni… Beállok a zuhany alá és… – ezzel a szobája felé vette az irányt, továbbra is a hideg zuhany fogalmát boncolgatta.