XI. fejezet

Gohan a Központban volt, a saját szobájában. Apollon egy teleporttal érkezett, Gohan meglepődött, majdnem leesett a székről, amin ült.

- Szia Apollon.

- Helló Gohan. Valami fontos dolgod van most?

- Nem, teljesen ráérek. Miért?

- Az apád meg fog keresni. – Gohan felállt, hogy átadja a helyét a nőnek.

- Még mindig meg akar győzni? – Apollon nem ült le.

- Nem tudom. Majd ha beszélsz vele, megtudod. – Gohan sóhajtott

- Nincs sok kedvem hozzá. Kezdem unni a szentbeszédeit. – Apollon szembe állt a fiúval

- Én mindig csak messziről láttam az apámat. Tudtam, hogy ki ő, de soha nem beszélhettem vele. Így nem tudok tanácsot adni ebben az ügyben, te döntesz. – az ajtó kinyílt, Gohan egyedül maradt.

*

Bulma nyugtalan volt, ahogyan Vegeta is.

- És semmi mást nem mondott? – kérdezte Bulma

- Nem.

- Már megint neked lett igazad. Szerintem jogunk lenne tudni, hogy mi történik körülöttünk. Apollon el fogja mondani, ha veszélyben vagyunk nem?

- Talán.

- Ez nem lehet igaz, utálom, ha nem tudok valamit. – Vegeta töprengett – Eszedbe jutott valami?

- Apollon nem véletlen jött ide, biztosan oka van rá.

- Hát soha nem volt valami spontán. Azt pedig, hogy valamit a véletlenre bízzon, az kizárt. Talán épp miattatok.

- Miattunk?

- Igen, mert erősek vagytok, talán majd szüksége lesz rátok. Talán egy ellenfél, akit egyedül nem tud legyőzni.

- Nem hiszem. – Bulma határozott lett

- Szerintem pedig, épp erről van szó. Ez megmagyarázná, hogy miért nem mondott el semmit.

- Ezt én nem tudom követni. – jegyezte meg Vegeta

- Persze, hogy nem. Ezen a téren teljesen egyformák vagytok. Te se kérnél segítséget senkitől, még akkor se, ha az életed lenne veszélyben. – Vegeta helyeselt – Lehet, hogy egy kemény harc előtt állunk.

- Jobb lesz, ha elmegyünk a Központba, és utána nézünk ennek. – Mind a ketten elindultak.

*

Yamcha menekült, a város már lángokban állt. Öt különös lény jelent meg, rémisztőek voltak. Zselészerű szörnyek, Yamcha meglőtt kettőt erre osztódtak, már heten voltak. Zöldes-lila színűek, elképesztően erősek és gyorsak. Hidegvérrel irtották az embereket, minden épületet leromboltak. Hamar beérték Yamchát, semmi esélye nem volt. Megtámadták, de nem ölték meg. Elfogták. A férfi kezdte elveszteni az eszméletét. Minden elsötétült körülötte. Megkötözve tért magához, a földön feküdt nem messze egy hatalmas űrhajótól, szörnyek vették körül és egy trónt látott. Egy férfi ült benne, a bőre világos-lila és rövid fehér haja volt. Harci ruhát viselt és vörös köpenyt. Az idegen közelebb lépett.

- Állítsátok fel! – harsogta, néhány szörny felhúzta Yamchát.

- Ki vagy te?

- Ne törődj vele. Két lehetőséged van. – Yamcha figyelt, nem mert közbe szólni – Az egyik: Elmondasz mindent, amire kíváncsi vagyok, és életben maradsz, talán még csatlakozhatsz is.

- Másik lehetőség?

- Nem működsz együtt és meghalsz. Mi a válaszod?

- Attól függ, mit akar tudni? – Yamcha egy pillanatra elcsodálkozott saját szavain. Helyesebb döntésnek vélte volna, ha azonnal nemet mond, de most már csak várt. Az idegen elégedetten mosolygott

- Hol van Apollon? – kérdezte a férfi. Yamchának megcsillant a szeme, most már örült, hogy nem tagadta meg azonnal az együttműködést.

- Benne vagyok. – a szörnyek elengedték.

*

Bulma és Vegeta senkit sem találtak a Központban.

- Hol keressük őket? – kérdezte Bulma

- Nem tudom.

- Bárhol lehetnek. Túl nagy területet kell átvizsgálni. Váljunk szét, és úgy keressünk.

- Rendben. Másfél óra múlva a háznál találkozunk. – mindketten elindultak, az ellenkező irányba.

*

Gohan nem mozdult a szikláról, ahol ült, tudta, hogy apja hamarosan megtalálja. Nem is telt sok időbe Goku jelent meg mellette. Gohan nem nézett rá.

- Arra vagy kíváncsi, hogy honnan ismerem Apollont ugye? – Gohan az apja felé fordult

- Pontosan.

- Elmondhatom. – leült a fia mellé – Akkor találkoztunk, amikor egy ismeretlen bolygóra érkeztem. Az a bolygó Apollon fennhatósága alatt áll. Nem voltam ott sokáig, mert értesítették Apollont, hogy egy saiyan landolt. Először Rebus és Apollon is jó szándékúnak tűnt. Megbíztam bennük. Főleg Apollonban, mert ő annyira… - nyelt egy nagyot –… közel állt hozzám. – szünetet tartott, látszott nem igazán akart erről beszélni, de folytatta – Freezer bolygóit támadtuk meg. – Gohan nagyon meglepődött, a történet egyre hihetetlenebbnek tűnt. – Ezt Vegeta is igazolhatja, a nyomomban volt mindig, az elpusztított bolygókon is járt. Mindent megtettem, amit Apollon tanácsolt. Bolygókat pusztítottam el, gyűlölöm magam, ha erre gondolok. Későn vettem észre, hogy mit is csinálok. – Gohan aggódóan nézett apjára

- Hogyan vetted észre?

- Apollon a szemem láttára végezte ki az egyik emberét, hűséges katona volt. – szünetet tartott – Csak egy hibát vétett és meghalt. Ekkor arra gondoltam, hogy mi lesz, ha én hibázom, talán engem is meg fog ölni. Valamilyen oknál fogva rettegtem tőle, nem akartam szembe szállni vele. Képtelen voltam, de ezután mindent más szemmel láttam. Egy újabb bolygóra szálltunk le és rájöttem, hogy mit művel Rebus és Apollon. Rájöttem, hogy mit műveltem én, hiszen ugyanezt tettem. Nem tudtam először elmenni, de amikor Apollon felajánlotta, hogy csatlakozzam elmentem.

- Elindultál haza.

- Igen és utána jöttem rá, hogy mindent elmondtam rólatok nekik, gyanakvás nélkül.

- Miért nem mondtál soha semmit Papa? Miért titkoltad el?

- Mert nem vagyok büszke rá, de Vegeta biztosan örült volna a hírnek.

- Sovány vigasz.

- Az.

- És mit mondott neked Rebus, amikor idejöttek?

- Felajánlotta ismét a csatlakozást és bolygókat is. Ha igent mondok, akkor most én lennék az Északi-galaxis helytartója. Nem sok kedvem van zsarnokká válni. Nem akarok, és még mindig nehezen tudom nem elfogadni Apollon ajánlatát.

- De hát miért? – kérdezte Gohan, már aggódott. Eltűnt a közömbös arckifejezése, olyan volt, mint fiatalabb korában.

- Mert bármit mond, mindig elhiszem. Órákig gondolkodnom kell, hogy meggyőzzem magam. El kell hitetnem magammal, hogy Apollon rossz és gonosz. Ha nem teszem, akkor nem vagyok önmagam. Talán a programozás miatt, amit kiskoromban kaptam. Úgy viselkedem, mint Vegeta vagy, mint Radditz, ahogy egy saiyan. És ezt nem akarom. – Gohan dermedve állt, Goku a kezeire meredt, ökölbe szorította azokat – Nem értem, hogy tehettem.

- De Apollonhoz annyira nem illik ez. Amióta itt van a Földön, segít nekem – Gohan már nem emlékeztetett az új énjére – Még arra is ő beszélt rá, hogy beszéljek veled. Amit te mondasz, és amit ő tesz az teljesen különböző. Ezt nem értem. – Goku fiára nézett

- Nem akarom, hogy befolyásoljon. Nem akarom, hogy irányítson téged.

- Nem teszi. Mindenben én döntök, talán még sem véletlenül bíztál meg benne. – Gohan reménykedve nézett apjára, úgy érezte, meg kell győznie.

- Sajnálom, de nem bízhatok meg benne. Többé nem. Így is megváltozom, ha a közelemben van.

- Megértelek, de nem vagyok már gyerek, nem befolyásol engem. – Goku ismét kicsit mérgesen nézett

- Megváltoztál Gohan, ő változtatott meg! – Gohan felnézett az égre.

- Nem – hangja nyugodt volt és határozott – Ugyanolyan maradtam. Csak azért viselkedtem másképp, mert… - Rebus energiájára figyeltek fel, egy nagyobb robbanás követte ezt – Mi történik?! – Rebus egyre közeledett, három különös lénnyel harcolt. A kardját használta, az egyik szörnyet ketté is vágta. Már négy ellenfele volt. Gohan a segítségére indult.

- Ne!! – kiáltotta az arconi – Tűnjetek el innen!! – két szörny megragadta a karját, utána a másik kettő is rávetette magát – Mire vártok még?! Tünés!!! – az egyik szörny teljesen rátekeredett a harcosra. Goku fia vállára tette a kezét és teleportált, rögtön utána az egyik szörny lőtt a sziklára. Rebust eszméletlen állapotban vitték el.

*

Vegeta haza érkezett, Bulma már várta.

- Több tucat várost láttam romokban – szólt a nő – Mi történik itt?

- Nem tudom. Talán Apollont kellene megkérdeznünk, de ő sehol. – bementek a házba. Bulma szülei és Trunks a nappaliban voltak, kérdéseik lettek volna, de nem figyeltek rájuk.

- Megfigyeltem a megtámadott városokat, sorban haladnak. Olyan, mintha keresnének valamit, mindent átfésülnek – a vezérlőbe értek – És szerintem nem kérdés, hogy kit keresnek. Harcot nem láttam. Te?

- Én sem. Bár Rebus energiáját éreztem egy pillanatra, de utána eltűnt. – Vegeta a harcos ruháját vette elő és kezdett átöltözni. Bulma felé fordult.

- Veled megyek! – mondta

- Semmi szükség rá.

- Ez most veszélyesebb, mint bármely eddigi szituáció. Hadd menjek! – Vegeta gyorsan elkészült.

- Nem. – mondta határozottan – Ha annyira aggódsz, menj a Központba. Az biztonságos. – elindult kifelé.

- De segíthetek! Az Elementset, már jobban tudom alkalmazni, mint te. – Vegeta szigorúan Bulma felé nézett, szinte rákiáltott.

- A „nem” melyik részét nem érted?! – Bulma nem válaszolt. Vegeta elment. Bulma átment a szobájába és egy szekrényhez lépett, kinyitotta. A harcos ruha volt benne, amit Apollontól kapott.

- Majd meglátjuk édesem. – mondta és öltözni kezdett. Nem sokkal később már a nappaliban volt. Trunks még soha nem látta anyját ebben a ruhában, nagyon csodálkozott. – Szeretném, ha közelebb mennétek egymáshoz.

- Miért? – kérdezte Mrs. Briefs.

- Azért, mert szeretnélek titeket egy biztonságosabb helyre vinni.

- Igazán jól megleszünk itt. – mondta neki az apja

- Most nem vitázom, elviszlek titeket és kész! – közelebb lépett hozzájuk és teleportált. A Központban voltak. – Ez az én szobám volt, amíg itt voltam. Ne menjetek ki innen. – az ajtóhoz lépett.

- Hová mész Mama? – kérdezte Trunks

- Dolgom van kicsim, vigyázz a nagyszüleidre. Rendben? Ez lesz a feladatod.

- Ha én itt vagyok, senki sem fogja bántani őket.

- Helyes. – Bulma kilépett, az ajtó bezárult.

*

- Rendben van. – szólt az ismeretlen férfi – Akkor talán mond el, hogy hol találom Apollont. – Yamcha magabiztosabb volt, mint valaha.

- Azt nem tudom. – a férfi a trónjára ült.

- Akkor hogyan tudsz segíteni nekem? Így nem vagy a hasznomra.

- Dehogynem. Ha Apollont nem is, de egy módszert a legyőzésére tudok.

- Kezdesz untatni Yamcha. Remélem jó ötleted van.

- A lehető legjobb. Hallottál már a Dragon Ball-okról?