XII. fejezet

Rebus egy üres szobában tért magához. Gyenge volt, percekbe telt, mire látott valamit.Még mindig farmerben és pólóban volt,  utóbbi szinte teljesen lerongyolódott róla. Ismerte a szobát, egy cella volt az. Jól tudta ki támadt a Földre. Apollon miatt aggódott, nem érdekelte a saját sora. Ki akart szabadulni, hogy segítsen a saiyannak, hogy megvédje. Szinte feladta, amikor már az is nehezére esett, hogy felálljon. Összpontosított, de gyenge volt egy teleporthoz. A falhoz dőlt.

- Ki kell jutnom innen. – mondta. Az erejét gyűjtötte, ki akart törni. Nem hitte, hogy élve kijuthat. Egy szörny lépett be. – Kitalálom. Siron látni akar, nem igaz? – a szörny nem szólt – Bocs, elfelejtettem, hogy a Hóhérok nem tudnak beszélni. – A szörnyeteg leütötte Rebust. Utána kiment, az ajtót becsukta, de nem zárta be.

*

Az idegen végighallgatta Yamcha történetét a Dragon Ball-okról és gondolkodóba esett. Két szörny állt mögötte.

- Rendben van. Úgy vélem hasznos vagy, de mielőtt megkeresnéd a Kristálygömböket, szeretném megnövelni az erődet.

- Micsoda?! Az erőmet? – Yamcha határozottan meglepődött.

- Hát persze. Az én embereim nem lehetnek gyengék és legyőzhetőek. Menj ezzel a Hóhérral a hajómra, és tedd azt, amit tenned kell. Érthető?

- Természetesen.

- Akkor a részleteket utána tisztázzuk. – Yamcha elindult a Hóhérral, hamar el is tűntek a láthatárról. A másik szörny Sironhoz lépett. – Minden úgy történik, ahogyan elterveztem? – a Hóhér mélyen meghajolt, majd bólintott – Helyes.

*

Gohan ideges volt. Az otthonukban voltak, Chi-Chi és Goten mellettük álltak, nagyon meglepődtek, amikor a két saiyan megjelent. A fiú apjára kiáltott.

- Miért hoztál el onnan?! Segítenem kellett volna Rebusnak! Lehet baja esett! Túlerőben voltak!

- Csillapodj le Gohan! Rebus tud magára vigyázni. – Chi-Chi a könnyeivel küszködött, majd Gohan nyakába borult.

- Gohan…kicsi fiam! Úgy aggódtam miattad. Jól vagy?! – Gohan durván kibontakozott anyja karjaiból és félrelökte a nőt. Chi-Chi kétségbeesetten nézett fiára, majd Gokura. Gohan határozott volt és rá se hederített az anyjára.

- Lehet, hogy te helyesnek véled mások cserbenhagyását, de én nem! Segítek Rebusnak, és Apollonnak is, ha szüksége van rá. Ha te ezt nem tudod megérteni, akkor sajnállak. – Gohan kivágódott az ajtón és elindult. Goku utánanézett, majd felsegítette a feleségét. Chi-Chi ismét sírni kezdett, Goku magához ölelte, hogy megnyugtassa. Goten semmit sem értett az egészből.

*

Vegeta nem tudta pontosan mit keres. Egy energiát sem érzett idáig, már jó ideje bolyongott, amikor Gohanra lett figyelmes. Megállt, a másik saiyan be is érte. Gohan még mindig ingerült volt. Vegeta azonnal érdeklődött.

- Tudsz valamit? – kérdezte

- Nem sokat. Rebust több szörny megtámadta, azóta nem éreztem az energiáját.

- Én csak lerombolt városokat láttam, szörnyeket nem. – fűzte hozzá – Miféle szörnyek?

- Azt útközben elmondom, de most meg kell keresnünk Rebust. – Gohan elindult.

- Vagy Apollont.

- Vagy Apollont. – ismételte Gohan lemondóan.

*

Trunks nem tudott egy helyben ülni, túl sok kérdés járt a fejében. Nem igazán értette mi történt, de úgy érezte nagy baj lehet, hisz sohasem látta anyját azelőtt ilyennek. A nagyszülei nyugodtak voltak, nem aggódtak annyira. Trunks tudta, hogy a Központban van és ez még jobban nyugtalanította.

- Mama biztosan nem hozott volna minket ide, ha nem lennénk nagy veszélyben. – gondolta – Nagy baj történhetett. – Trunks az ajtóhoz lépett, jól ismerte a Központot.

- Hova akarsz menni Trunks? – kérdezte Mrs. Briefs

- Talán segíthetek nekik – mondta és kirohant a szobából.

- Ilyenkor nem lehet tudni, hogy kire hasonlít jobban Vegetára vagy Bulmára – jegyezte meg Dr. Briefs – Mindketten annyira forrófejűek.

*

Tien már jobban érezte magát, bár még mindig mindene sajogott. Örült, hogy életben van, de most kérdések fogalmazódtak meg benne. Nem tudta, hogy ki lehetett az a harcos, aki rátámadt, és azt sem, hogy a barátai honnan ismerhetik. Akármilyen erős volt, Tien nem gondolta veszélyesnek. Nem tartott tőle, pedig a találkozás majdnem az életébe került. Még mindig azon a sziklán ült, amelybe becsapódott, Yamcha közeledett, Tienben szinte megfagyott a vér.

- Az energia ugyanaz, mégis erősebb és negatív energia lett belőle – felállt – Mi történik itt már megint? – Yamcha megérkezett, két Hóhér állt mellette. Ugyanaz a ruha, arc és haj, de mégis egészen más volt, mint eddig. Tien egy ideig nem tudta, hogy miért azután Yamcha szemeire lett figyelmes, rémisztőek voltak, gonosz szemek, nem olyanok, amilyennek megszokta őket.

- Micsoda meglepetés! – hangja is ugyanaz volt, mégis mintha egy ismeretlen szólt volna – Rég nem láttalak Tien barátom. – egészen más volt.

- Yamcha, mi folyik itt? – Tien a két szörnyre nézett – Mik ezek?

- A kíváncsiság már sok ember halálát okozta, ne juss az ő sorsukra.

- Hogyan?! Miért beszélsz így?! Nem értem! – Yamcha pont előtte szállt le.

- Ilyen a tudatlanság. – Tien semmit sem értett, nem tudta, hogy Yamcha ilyen rövid idő alatt, hogy változhatott meg ennyire, de már tartott egy kicsit a férfitől.

- Mit akarsz?

- Már azt hittem sohasem kérdezed meg. A Dragon Ball-okat. Nem tudsz véletlenül valamit?

- Amilyen állapotban vagy, még ha tudnék se mondanék semmit. Előbb segítenék annak az ismeretlen harcosnak. – Yamcha kicsit meglepődött, közelebb lépett. Barátságosan átkarolta a vállánál.

- Milyen ismeretlen harcos? Férfi? Nő? Legyőzött?

- Egy férfi és legyőzött. – Yamcha mosolygott, majd távolabb ment.

- Hm… Rebus. Nagyon úgy tűnik, segíthetünk egymásnak. Csatlakozz, és bosszút állhatsz.

- Bosszút?! Nem akarok bosszút állni, tiszta harc volt és vesztettem. Ő kihívott, én elfogadtam, vesztettem, de ez nem jogosít fel bosszúra. – Yamcha vállat vont.

- Szegény idióta! Akkor legalább arra lehetsz jó, hogy teszteljem az új erőmet. – koncentrált, Tien nem akart támadni, de jól tudta, hogy most újabb harc áll előtte. – Ezt figyeld! – Yamcha gyors volt, Tien védekezni sem tudott. Egy ütést kapott, majd egy nagyobb sziklához csapódott, átütötte a követ. Élettelenül zuhant a földre a túloldalon, szemei üvegesek voltak. Yamcha felnevetett – Ez az! Ezzel a hatalommal, még azt a nagypofájú Vegetát is megleckéztethetem. Majd most megtudja, hogy mennyit is érek. – felszállt a két Hóhérhoz – Most Bulmához megyünk a Dragon Ball Radarért. – elindultak, Tien meghalt.

*

Rebus a kihalt folyosókon ment, furcsának találta, hogy nyitva hagyták a celláját, még furcsábbnak, hogy hagyják elmenni. Már várta a sarkokból előugró Hóhérokat, de senki sem támadt rá.

- Talán szerencsém van. – Gondolta, de túl pesszimista volt ahhoz, hogy ezt elhiggye. Lassan a kijárat felé haladt és senkivel sem találkozott, Apollon járt a fejében, egyre jobban aggódott miatta.  – Erősnek tűnik, de törékeny – futott át az agyán. Meggyorsította a lépteit. – Lehet, hogy ez csapda, de meg kell védenem Apollont. – kijutott az anyahajóból, próbált minél távolabb kerülni.

*

Yamcha és a Hóhérok az üres házat találták, az ajtót kilőtték.

- Nézzetek szét, ha bárkit találtok hozzátok ide. – a két szörny bólintott és elindultak, ami az útjukba esett azt tönkretették, eltörték vagy szétlőtték. Yamcha a földalatti szintre ment, a műszerek tönkretétele volt az első dolga, miután végzett a fiókokat kutatta át, hamar meg is találta a radart. Amikor a földszintre lépett. Egy lövéssel szétlőtte az egész alsó szintet, robbanás hallatszott, majd erős füst szállt fel. A két Hóhér a Nappali maradványai közt állt. – Ha jól sejtem senki. Nem számít. Meg van, amiért jöttünk, most már csak meg kell keresnünk a Dragon Ball-okat. Mindhárman felszálltak, a tető majdnem beomlott ettől. A ház romokban hevert. Az alsó szint lángolt.

*

Siron az anyahajóban volt, egy Hóhér állt meg mellette.

- Rebus elment? Helyes. Minden a terveim szerint alakul. Ha még a Dragon Ball-ok is itt lesznek, akkor senki sem állíthat meg. – elégedetten mosolygott – Az enyém leszel Apollon.

*

Vegeta és Gohan a lerombolt városok mentén haladtak, egy idő után már csak a nagy semmi felett repültek. Embereket nem láttak.

- Úgy tűnik nem maradtak túlélők – mondta Gohan. Vegeta helyeselt. Goku eléjük teleportált. Semmit sem szólt, a pusztulást nézte. Majd a másik két saiyan felé fordult.

- Lehet, hogy Apollont legszívesebben holtan látnám, de bárki is csinálta ezt, meg kell állítani. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy Apollonnak kell segítenem.

- Senki nem kért segítséget tőled – mondta Vegeta ingerülten – Apollon végképp nem. – a herceg elrepült Goku mellett, Gohan állt egy darabig, utána követte. Goku utánuk nézett, majd követte őket.

- Azért én veletek tartok. Azt csak nem bánjátok? – választ nem kapott, úgy érezte, hogy a háttérbe szorult. Nem is próbálkozott semmilyen társalgással. Ő is energiát próbált észlelni. Egy idő után ismerős energia közeledett feléjük, mindhárman megálltak.

- Ez nem az a… - Vegeta nem fejezte be a kérdését, Gohan már válaszolt is.

- De! Ez Yamcha, de az ereje mintha egészen másmilyen lenne. – Goku is jobban odafigyelt.

- Mintha erősebb lenne és olyan más is. – Goku és Gohan kicsit előrébb álltak, Vegeta repült közéjük.

- Nem tetszik ez nekem – jegyezte meg. Yamcha megérkezett a Hóhérokkal.

- Úgy tűnik ma szerencsés napom van, egyszerre három saiyannal akadok össze – mondta. Vegeta észrevette a radart

- Azt honnan szedted? – Yamcha felemelte a szerkezetet.

- Erre gondolsz? Szerintem jól tudod a választ, olyasvalaki, mint én, honnan szerezhetne egy Dragon Ball Radart? Sajnos meg kellett keresnem, de ennek csak a ház látja kárát. Szerintem mostanra az egész leégett. – Vegetának Bulma jutott az eszébe – Csak azt sajnálom, hogy senkit sem találtam ott. – Gohan a szörnyeket figyelte, biztos volt benne, hogy ugyanazok a lények, amelyek Rebust megtámadták.

- Eleget jártattad a szád! Minek neked a radar?!

- Azt hiszem ez magától értetődik. – Goku közelebb repült Yamchához.

- Mit művelsz? – kérdezte – Mi történt veled?

- Semmi, csak végre elég erős vagyok ahhoz, hogy ne függjek senkitől. De persze mindenki választhat, hogy melyik oldalra álljon. – eltette a radart – Csak ti nem. Sironnak nincs szüksége saiyanokra.

- Ki az a Siron? – kérdezte Gohan

- Idővel megtudjátok, de az a földi életetek végét fogja jelenteni. – Gohan és Vegeta teljesen egyszerre lettek Super saiyanok. Most ugyanúgy gondolkodtak. Goku rövid idő elteltével követte példájukat. Yamcha intett a Hóhéroknak, Goku és Gohan alig tudták kivédeni az első támadást. Vegeta egyedül maradt. – Téged én intézlek el.

- Ne nevettesd ki magad. Ahhoz te kevés vagy.

- Csak voltam. Most már elég erős vagyok. Majd megmutatom.

- Nem hinném. – továbbra sem támadt egyikük sem.

- Nem tudom, hogy hova rejtetted a kis szukát, de ő is megjárja, hogy semmibe vett. – Vegeta gúnyosan elmosolyodott.

- Magabiztosabb lettél, de attól még bármikor legyőzlek – Yamcha egyre dühösebb lett – Hogyan lehetett Bulmának bármi köze is hozzád. Elég abszurd nem gondolod? – Vegeta szándékosan dühítette őt. Elérte, amit akart. Yamcha támadt elsőnek. Erősebb volt, mint régebben. Meglepően megerősödött, de Vegeta nem maradt alul, keményebb harcnak indult, mint gondolta. Gokunak és Gohannak nehezebb dolga volt a Hóhérokkal. Nagyon erősek voltak és gyorsak. A testük rugalmas volt és nyálkás, az ütések belefúródtak a szörnyek testébe vagy lecsúsztak róluk, de jól tudták mi történhet, ha rájuk lőnek. Mégis nem volt más lehetőségük. A két Hóhérból hamar négy lett, egyre nehezebb dolguk volt. – Lehet, hogy erősebb lettél Yamcha, de én így is erősebb vagyok nálad. – Vegetának nehezebb dolga volt, mint gondolta volna, de úgy tűnt ő van fölényben. Yamcha eltávolodott. A Hóhérok ismét mellette álltak.

- A harcnak még nincs vége – mondta – Itt az ideje, hogy végre megtudjátok: semmit sem értek! Maradnék még, de más dolgom van. Néhány csinos kristálygömb vár arra, hogy megszerezzem. – a hóhérok körbeállták Yamchát, egy gömböt formáltak a testükből. A gömb kilőtt és eltűnt a saiyanok szeme elől.

- Ez egy féreg! – jegyezte meg Vegeta. Hármójuk közül ő volt a legjobb állapotban.

- Nem tudom milyen teremtmények ezek, de állati erősek. – mondta Gohan.

- És a komolyabb sérülésektől osztódnak. – fűzte hozzá Goku. Vegeta közelebb ment hozzájuk.

- Rebushoz kellene teleportálni – mondta – ő többet tud, mint amennyire mi rájöttünk. – Vegeta észszerűen gondolkodott. Goku a homlokához tette a kezét.

- Nagyon gyenge az energiája. Szinte semmi.

- Akkor mire várunk még? – mondta Gohan, majd Goku vállára tette a kezét, Vegeta szintén. Eltűntek.