|
1. fejezet
2006.02.28. 15:35
Az új erő
1. Fejezet
Az új szellem detektív
Tavaszi esős nap volt. Yusuke most kelt fel és készülődik a suliba.
*
-Yusuke!
-Mi az már Keiko?
-Ha nem tanulsz normálisan akkor meg fogsz bukni!
-Jaj már te is ezzel nyaggatsz! Ne törődj már ezzel!
-De Yusuke…
-Semmi de! Legalább örülhetnél, hogy ma bemegyek a suliba! –vágott a lány szavába.
-De…
-Ne mond olyat, ami a sulival kapcsolatos.
A lány beállt a fiú elé és mélyen a fiú szemébe nézett.
-Mi az?
-Figyelj…
-Várj hogy, hogy nincs a táska a kezedben? Talán otthon Hagytad? ... Nahát az osztály felelős otthon hagyja a táskáját, hogy ez mekkora szégyen!!!! –a fiú alig tudta elmondani a nevetéstől.
Keiko már alig tudta tartóztatni magát dühtől, de megállta, hogy ne verjen le egy nagy pofont barátjának. Keiko most szúrós pillantást vettet a fiúra és így vágott vissza:
-Yusuke… ma nincs iskola!! –a lány akkor már nyugodt volt.
-Mi???? –a fiú elképedve nézett maga elé.
-Most éppen a tavaszi szünet van, ha nem tudnád! De elég furcsa, hogy pont erre nem emlékszel. Talán valami baj van? –kérdezte agy kicsit aggódva az osztály felellős.
-Nem nincs semmi bajom!
-Biztos? /Keiko/
-Igen. Ne aggódj miattam!! /Yusuke/
-Akkor hova menjünk? /Yusuke/
-Hmm…. Nem is tudom. –gondolkozott el.
-Menjünk reggelizni! Majd éhen halok!
-Látom semmit sem változtál! –kapcsolódott be egy rejtélyes hang a beszélgetésbe.
-Hát te meg mit keresel itt Kurama? /Yusuke/
-Éppen Koenma nagyúrtól jövök!
-Igen? Na és mit akar az a kis pisis?
-Yusuke! –kiáltott Keiko a fiúra, hogy viselkedjen.
-Megkért, hogy keresselek meg és menjünk el Genkai mesterhez.
-Nem mondott semmi mást?
-Nem! Illetve még azt mondta, hogy senki más nem jöhet velünk, mert szigorúan titkos az ügy.
-Hmm… értem! /Yusuke/
-Akkor Keiko te sajnos most nem jöhetsz velünk. Menj haza, de aztán vigyázz magadra érted?
-Rendben! Sziasztok! De ti is vigyázatok magatokra!
-Tudod, hogy nem kell minket féltened Keiko!! /Yusuke/
-De most aztán siess haza! Már nagyon kezd esni az eső!
-Igen! Akkor találkozunk később! –és elindult haza felé.
-Kurama!
-Igen?
-Kuwabara hogy hogy nem jön velünk? –kérdezte.
-Ő már vár minket Genkai mesternél!
-Mi? Hogy hogy már ő ott van?
-Nem tudom. De sietnünk kell!
*
-Miért hív minket Koenma pont Genkaihoz? Miért nem üzen? /Yusuke/
-Mert most nem tud üzenni. Azaz igazság, hogy nagyon ideges volt valami miatt. De majd ő elmondja, hiszen most ő is a mesterhez tart.
-Vajon milyen gubancba keveredd már megint… -gondolkozott el Yusuke.
EKŐZBEN A TÚLVILÁGON:
-Koenma nagyúr biztos, hogy nem, mehetek veled?
-Nem lehet George! Túl feltűnő lennél az emberek világában.
-Nem baj!!! Majd álruhát öltök –válaszolt az ostoba démon.
-NEM MEG MONDTAM, HOGY NEM JÖHETSZ VELEM!!!!! –üvöltött rá Koenma.
-Nem értem miért kell folyton ezt eljátszanod, amikor az emberek világába megyek… -mélázott el.
Miután meg győzte Georgot, hogy nem jöhet vele, felöltötte másik alakját. Ilyen kor férfiasabbnak és felelősség teljesebbnek látszott.
*
-Ez a hely nem változott semmit… még mindig rendezett, nyugodt és szép maradt! Na de mindegy menjünk be! /Yusuke/
Egy kicsit elhamarkodta volt szellem detektívünk a kijelentést, mert amint Beléptek a kapun szörnyű látvány tárult eléjük…
-Mi történt itt? –lepődött meg Yusuke.
-Áh! Végre megjöttetek, gyertek be! –mondta egy öreg mester.
-Öm… Genkai mi történt itt? /Yusuke/
-Hát te még ezt sem tudod Urameshi?
-Miért te talán tudod Kuwabara?
-Naná!
-Hát persze, hogy tudja, hiszen minden hétvégén eljön Yukinához! –szólt egy kicsit idegesen a vénasszony.
-Áh! Már értem! /Kurama/
Yusuke eközben odaosont Kuwihoz és….
-Szóval így állunk Kuwabara! –szolt nyugodt hangon Yusuke. –Akkor most bakot lőttél, mert ahogy látom nincs itt Yukina!
-Nincs ahoz semmi közöd, hogy mikor mit csinálok!
-Értem! –mondta lágy hangon.
Már éppen indult volna, amikor megszólalt megint.
-De… Csak hogy tudd nem csak Yukina miatt jövök ide hanem megnézem, hogy hogy van Genkai mester! –mondta kétség beesett hangon. –érted Urameshi?
-Hát persze! –mondta.
Szánalmas kifogás de csak ennyi telik tőled Kuwabara! Mit gondoltál, hogy pont engem tudsz becsapni? –gondolta Yusuke.
-Halihó! Sziasztok!
-Koenma?
-Na! Most, hogy mindenki itt van, akkor bemehetünk. /Koenma/
A kis csapat bement egy kis szobába, amit még épnek lehetett mondani, és ott már valaki várta őket!
-Hát te meg ki vagy? /Yusuke/
Azonban a várt válasz elmaradt.
-Nincs valami jó állapotban. Ahogy érzem nem lehetett gyenge az, aki elbánt vele, hiszen még mindig érzem a démon erejét! –szólt elsőként Kurama.
-Mi történt vele?
- Semmi különös nem történt vele Yusuke! Csak csatázott egy kicsit. –válaszolt Koenma.
-Akkor amilyen állapotban van a Szentély az az ő műve ugye? –folytatta a faggatózást Kurama.
-Öm… -hírtelen nem tudja, hogy mit mondjon. /Koenma/
-Bele trafáltam igaz? /Kurama/
-Igen. /Genkai/
-Szerintem csak bénázott az ellen felével, és ha támadt, akkor sem ért vele semmit, mert a környezetét érte a támadás!!! És így tönkre tette Genkai birtokát! –mondta lenézően Yusuke. –De ahogy elnézem így történt, és úgy sem tudjátok palástolni, mert látszik a sebein!
-Te mióta lettél ilyen szakértő? –nézett értetlenül maga elé Kuwabara.
-Nem tudom! Annyi harcban vettem már részt, úgyhogy nem volt nagy kunszt kitalálni! –oktatta ki Kuwbarát Yusuke.
-Nagyon sokat fejlődtél!
-Ó! Kösz Kurama a dicsértet! –pirult el volt szellem detektívünk.
-Már jól vagy? /Koenma/
-Hát persze visszatért az erőm is!
-Ideje lenne bemutatkozni!
-Igen Genkai mester! Miharu a nevem, 16 éves, szellem detektív!
Egymagasságú volt Yusukéékal, mélykék szeme titokzatosságot súgott. Barna haja volt és enyhén kidolgozott teste.
Folyt. Köv.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
