Vér csöpögött a zöld fűbe. Fájdalmas nyögések hangja. Amily összehúzva magát ült, lehunyt szemekkel. Kurama csak nézett. A lány kinyitotta a szemét.

- Hi...ei...? - dadogta.

Előtte állt, arccal felé Hiei. A Shao Ken áthatolt a testén. Épp időben érzkezett.

- Hiei!! - ordította Amily, ahogy a torkán kifért.

A fiú lerogyott a földre és előreesett, egyenesen Amily felé. A lány elkapta és óvatosan elfektette a földön, majd felállt.

 Kurama még mindig ledermedve állt. Az ostor már visszaváltozott egy egyszerű rózsává és kiesett a kezéből.

 Amily lassú léptekkel közeledett a mester felé. Kezét annyira erősen szorította ökölbe, hogy vérezni kezdett.

- A fenébe...elhibáztam...most szerencséd volt Amily...gyere...menjünk és folytassuk a kiképzést.

- Soha...- mondta.

- Micsoda? - lepődött meg.

- Most megfizetsz, te dög! - kiáltotta Amily, és vörösen izzó szemekkel rátámadt mesterére.

A férfit annyira meglepte a támadás, hogy védekezni is elfelejtett. Az erős jobb egyenes gyomorszájon találta.

- Rózsaostor! - kiáltotta újra Kurama, hogy elintézze a mestert.

Sikerült is neki. Semmi sem maradt belőle.

- Ami...- fordult Kurama a lány felé, de az Hieinél volt.

Kövér könnycseppek gördültek végig a lány arcán.

- Hiei...ne...- suttogta és magához ölelte óvatosan a fiút.

Kurama mély levegőt vett és doament hozzájuk.

- Talán én tudok segíteni...

Amily könnyes szemeit a fiúra meresztette.

- Ko...komolyan...? Kérlek...mentsd meg...!

Kurama lassan bólintott.