3. fejezet – Els� l�t�sra

Ev�s ut�n azt�n Kaltz elkezdett integetni valakinek.

-H�, Karl, gyere ide! – ki�ltotta.

-Karl? – Genzo arra n�zett, amerre bar�tja is, azt�n � is integetni kezdett. – Szevasz!

A sz�ke sr�c befutott a t�bbiekhez, �s mosolyogva integetett bar�tainak.

-Schneider? – pislogott Ginny.

-Szervusztok – k�sz�nt a sr�c, azt�n megl�tta Gilan-t. – Nah�t… - lehelte. – �l�ben m�g szebb vagy, mint a k�peken, Cseles Ginny – mosolygott. – �r�l�k, hogy megismerhetlek. Karl-Heinz Schneider vagyok.

-�n is �r�l�k – mosolygott Ginny enyh�n, megr�zva a kez�t. – A rendes nevem pedig Gilan Kliensmann.

-Sz�p… ak�rcsak a visel�je – b�kolt Schneider, mire Gilan enyh�n elpirult.

-Mi j�ratban erre, Karl? – k�rdezte az egyik v�d�.

-�pp csak erre s�t�ltam… de lehet, hogy be�llok j�tszani… - pillantott a l�nyra. Persze �r�mmel beleegyeztek, hogy j�tsszon.

D�lut�n �j csapatot osztottak �s Ginny ism�t r�gott egy-k�t g�lt Wakabayashinak, pedig a kapus mindent megtett. Schneider pedig sok g�lpasszt kapott a l�nyt�l, amit majdnem mindig �rv�nyes�tett is. Hat �ra k�r�l m�r teljesen f�radtak voltak, ez�rt le�ltek pihenni. K�zben megbesz�lt�k Schneider m�snapi edz�meccs�t.

Gilan elment haza a h�romnegyed hetes busz�val, Wakabayashit megint csak a buszmeg�ll�ban hagyva, de most nem egyed�l. Ott �llt Schneider is, �s �gy b�mult a busz ut�n, mint akit fejbe v�gtak.

M�snap Schneidernek meccse volt, �s Gilan ott �lt a lel�t�n, minden egyes ellens�ges kapura l�v�sn�l a sz�v�hez kapva. A Roteburg sima h�rom-null�ra verte a csapatot, a l�ny folyamatos agg�d�sa �s a „Jaj, csak menjen be!” -k bizonyosan seg�tettek.

M�r minden szurkol� hazament, csak � �csorgott a kij�ratn�l. Felid�zte a meccs legizgalmasabb pillanatait, Schneider par�d�s l�v�seit.

-Szervusz…

-Szia, Karl – k�sz�nt, mikor a fi� kis�t�lt.

-Hogy vagy? – k�rdezte a csat�r, keze ut�n ny�lva.

-Ny�zottan – h�zta el hirtelen kez�t, hogy ujjaival aranysz�ke haj�ba t�rjon. – De boldog vagyok.

-Az j�… �n is.

-Azt meghiszem! Ekkora g�lt! El sem hittem, hogy onnan bement! Elk�peszt� volt�l! – lelkes�lt fel a l�ny �jra.

-Ugyan… kaptam egy tippet, hogy a jobb f�ls� gyeng�bb - �rezte, hogy az arca elkezd forr�sodni Gilan heves b�kjait�l. Csod�lkozott, hogy ilyen hat�ssal volt r�. – K�t nap alatt, az utols� pillanatban szervezt�k meg ezt a meccset, de �gy is sokan elj�ttek. L�ttad, Smith lem�solta az egyik tizenegyesedet! B�r neked valahogy jobban �llt… - igaz, ami igaz, egy sz�p l�ny mozdulatait az�rt � is sz�vesebben n�zte. �gy Gilan k�sz f�nyerem�ny: fantasztikus j�t�kos, nem ny�vog�s, �s �szbont�an sz�p!

-L�ttam, �s remek�l csin�lta… - b�lintott elismer�en.

-Persze, j�l tud m�solni – mondta Schneider nevetve.

Gilan is nevetni kezdett, majd kedvesen megl�kte a fi�t.

-Gonosz vagy! – mosolygott. Hossz� pillanatokig r�vedtek egym�s szem�be, v�g�l a l�ny zavartan eln�zett.

-Na gyere, elk�s�rlek a meg�ll�ig – s�hajtotta Schneider.

„Sejthettem volna… biztos Genzo tetszik neki…” Gondolta a csat�r, csendben s�t�lva a l�ny mellett.

-Szia, Karl �s k�sz… - intett sietve Gilan, majd felsz�llt az �pp �rkez� buszra. „T�nyleg meg akart cs�kolni, vagy csak k�pzel�dtem?”

-Szia, Ginny! – mosolygott szomor�an ut�na.

M�snap Wakabayashit egy telefonh�v�s �bresztette.

-Wakabayashi Genzo, tess�k… - morogta, �lmosan d�rzs�lgetve szem�t.

-Szia, bocs, hogy ilyen kor�n h�vlak… - a hang hallat�n egyb�l �berebb lett.

-Gilan! Nem, semmi baj, m�r �pp keltem volna �gyis.

-Az�rt h�vtalak, mert k�sek, egy �r�ra ott leszek. Orvosi kivizsg�l�sra k�s�rem anyut – magyar�zta a l�ny sietve.

-Minden rendben?

-Persze, Genzo, csak �ltal�nos iz�.

-Akkor j�. V�runk!

-Szia… majd ott leszek egyre…

-Szia, Ginny… - k�sz�nt el a kapus is halkan. Alig tette le a telefont, az �jra megsz�lalt.

-Igen?

-Szia, Wakabayashi! – hallotta.

-Tsubasa? Mi az?

-Hogyhogy mi az? Tegnap este �ta itt vagyok, N�metorsz�gban. Mehetek veletek j�tszani? �s… bemutatod Ginnyt?

-Persze, csak fogj egy taxit, �s mondd, hogy hozzon ki a… - Wakabayashi elmagyar�zta bar�tj�nak a r�gi p�lya c�m�t, azt�n elk�sz�ntek egym�st�l.

Mikor oda�rt, a t�bbiek m�r v�rt�k. K�s�bb Tsubasa is meg�rkezett, mindenki nagy b�mulat�ra – kiv�ve Wakabayashit. Persze Schneider is elj�tt, �s csal�dottan vette tudom�sul, hogy Ginny k�sni fog. �dv�z�lt�k egym�st, azt�n elkezdtek j�tszani.

Pontban egy �rakor Gilan is befutott �s ledobva t�sk�j�t lelkesen integetett a csapatnak.

-Szia, Gilan! – intett Wakabayashi is.

-Sziasztok, bocsi a k�s�s�rt! OZORA TSUBASA! – ki�ltotta azt�n, ahogy megl�tta a m�sik fi�t. – Szent isten! Gilan Kliensmann vagyok… - szemei �gy festettek ak�r k�t lapost�ny�r, mikor kezet r�zott a csodacsat�rral.

-Te lenn�l Cseles Ginny? �r�l�k, hogy megismerhetlek! – �r�lt meg a fi� is.

-�n is �r�l�k. Rivaul mes�lt nekem r�lad, mikor itt j�rt… te j� �g, a vil�g egyik legjobb csat�ra itt �ll el�ttem… - jelentette ki azt�n, mire Tsubasa szer�nyen elpirult, Schneider pedig kimondhatatlanul f�lt�keny volt. Nem �rtette, hogy Gilan mi�rt volt ilyen Tsubas�val, mikor �t meg egy teljesen �tlagos j�t�kosk�nt kezelte.

-J�tszhatunk? Vagy esetleg m�g isten�ted �t egy darabig? – k�rdezte azt�n. Gilan el�sz�r meg�tk�zve b�mult r�, azt�n r�j�tt, hogy csak f�lt�keny. Schneider nagy meglepet�s�re szel�den elmosolyodott, azt�n labd�j�t vezetve els�t�lt mellette, id�k�zben suttogva, hogy csak � hallja.

-Nincs okod r�… - a csat�r sz�tlanul meredt a p�r l�p�ssel arr�bb s�t�l� l�nyra.

Ebben a pillanatban megsz�lalt egy telefon, aminek el�g extra cseng�hangja volt. A mobil ugyanis nem csengett, hanem helyette egy hang sz�lalt meg rajta:

-H�, Gilan, telefon, fel k�ne venned, nem gondolod? VEDD FEL! H�, Gilan, telefon, fel k�ne venned, nem gondolod? VEDD FEL! H�, Gilan, telefon… – ism�telgette a mobil, m�g a l�ny el� nem b�ny�szta t�sk�j�b�l, �s fel nem vette.

-Itt Ginny – sz�lt bele. – Szia, Katja! R�gen hallottalak… Komolyan? Mikor?… Ok�… Szuper!… Lehet, hogy viszek p�r ismer�st… Nem baj, ha fi�k?… Igen, �pp �gy gondoltam. Remek… H-hogy vele? �hm… majd holnap besz�l�nk err�l j�? Na, szia… - letette a telefont, �s visszarakta a t�sk�j�ba. – Katharine Meyer, a csapatom kapusa volt az. Holnap �sszej�nnek a l�nyok j�tszani, �s megh�vtak engem is. �n pedig most megk�rdezem, hogy ti is j�tt�k –e.

A fi�k egym�sra n�ztek, v�g�l Wakabayashi v�laszolt.

-Nem lenne m�s dolgunk, �gyhogy megy�nk. Tsubasa, meddig maradsz? – k�rdezte azt�n.

-M�g h�rom napot. Megyek veletek – mosolygott a k�z�pp�ly�s.

-�rdekes lesz l�nyok ellen j�tszani… - jegyezte meg Kaltz.

-Ne agg�djatok, nem al�zunk meg nagyon – h�zta f�lmosolyra a sz�j�t Gilan.

-Na persze! Tsubasa halomra ver titeket! – fonta �ssze karjait mellkasa el�tt a kapus. – Akarsz fogadni?

-Azt majd megl�tjuk. Katja is j� kapus �m! Meg m�g ott van Dana, aki remek jobboldali csat�r. Nem kellene elhamarkodott k�vetkeztet�seket levonni, Genzo… - mosolygott Gilan.

-Igen, a kish�gom t�nyleg j� j�t�kos. V�g�l is, volt kit�l tanulnia… - vigyorgott az egyik v�d�.

-Persze, Robert, persze… - b�logatott a l�ny. – Az anyuk�tokt�l, nem?

-H�, ez �v�n aluli volt!

-Nem, ez teljesen szab�lyos volt – vigyorgott a l�ny, lepasszolva labd�j�t Schneidernek. – J�tsszunk!

Eg�szen k�s� estig j�tszottak, m�r s�t�t volt, mikor Ginnyt hulla f�radtan, de nevetve elk�s�rt�k a buszmeg�ll�ig.

-Sziasztok sr�cok! Holnap itt tal�lkozunk! Aludjatok sokat, mert nem kegyelmez�nk! – intett Gilan, felsz�llva a busz�ra. M�r nem hallhatta, mikor Schneider kijelentette:

-�n szerelmes vagyok!

Folyt. K�v.